Hazánk, 1905. november (12. évfolyam, 259-284. szám)

1905-11-01 / 259. szám

Budapest, 1905. előfizetési Ara: EGÉSZ ÉVRE _ KOR. 28.— FÉLÉVRE _ _ ■ 14.— NEGYEDÉVRE- _ 7.— EGY HÓNAPRA « 2.40 Elyen szám 8, vidéken 10 áll. Pál­yand;­irokon 12 fillér. '8] Gazdák apróhirdetéseit ingyen közöljük. Felelős szerkesztő: BUDAY BARNA. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. ■ígÉÍKrega»giVa«»3BN­S»aagrE«Z^ jg£l«ana;a?gr.^^ . 1, Tizenkettedik évfolyam. 259. szám. Szerda, november 1. MEGJELENIK mindennap este 6 órakor , vasárnap kivételével .» Szerkesztőség és kiadóhivatal. VUL, Szentkirályi­ utca 28. Szerkesztőségi telefonsz.166—13. Kiadóhivatali telefona. 1­65—74 EMMÉM ■ A válság. Budapest, okt. 31. A temetők kapujára az a biztató jelszó van ma felírva, hogy «Feltámadunk!» A Fejérváry­­féle, Bécsből másodszor újjá-, de alkotmányosan halva született kormányzatnak — úgy látszik — most már ebből a biztatásból sem jut ki a része. A bukott kormányzó s még most is szabadelvű­nek nevezett párt tegnap esti értekezlete leg­alább erről tanúskodik. Ezen az értekezleten az egykori nagy szabadelvű pártból vagy hatvan képviselő volt jelen s tizen kimentették elmara­dásukat. Körülbelül harmincan voltak azok, akik nem tartották szükségesnek megindokolni azt, hogy miért nem jöttek el erre a nevezetes, je­lentős értekezletre, melyen gróf Tisza István állást foglal a reaktivált báró Fejérváry-kormány nagy garral kihirdetett programmja ellen. Ebből a jelenségből azt következtetik, hogy a Fejér­­váry-minisztérium támogatói a szabadelvű párt­ból mindössze csak ezzel a harminc politikai úrral fognak megszaporodni. Egyéb támogatóra innét — legalább egy ideig — nem számíthat­nak, kivéve azokat, akik főispánokul bevonulnak a Fejérváryék darabont táborába. A szabadelvű­ párt tegnap esti elhatározását különben jellemzi az, hogy egyhangúlag hozzá­járult gróf Tisza István ama határozati javasla­tához, mely egyenesen pálcát tör a Fejérváry­­féle kormányzat egész programmja felett s kü­lönösen állást foglal az általános titkos választói jog behozatala ellen, melyben magyar nemzeti szempontból valóságos veszedelmet jósol. Tisza István tegnapi beszédével lapunk más helyén foglalkozunk érdemileg. Itt csak azt jegyezhet­jük fel, hogy az a beszéd sem keltett azért va­lami nagy bizalmat a közvéleményben. Az em­berek azt kérdik, hogy ha Tisza és párthívei valósággal az ellenzékbe vonulnak, milyen ál­láspontra helyezkednek ? Az általános titkos választói jog elleni harc bejelentése nem elég Programm, már annál kevésbbé sem, mert a mostani ellenzék nagy része a választói jog ki­­terjesztésének alapján áll s ezt csak a mai ab­szolutisztikus irányzatú kormányzatnak taktikai okból nem akarja megadni. Azt pedig senki sem hiszi el, hogy gróf Tisza István és hívei most majd a magyar katonai követelések megvalósí­tásának pártjára kelnek. Ezt maguk sem helye­zik kilátásba. Szóval a volt kormányzó-pártnak sem mutatkozik virradat. Nagyon keservesnek látszik egyébként az új kormányt támogató haladó­ pártnak helyzete is. Párthelyiség már volna biliárd- és kártyaszobá­val, de az ott megjelent miniszter és főispán urak részére nem akad politikai partner. Éppen ez az oka, hogy a haladó­ párt alakulását ismét elhalasztották. Vájjon mit jelent most báró Fe­jérváry Géza Bécsijén, ahol már a rendelkezé­sére álló lapokkal azt újságolatta, hogy az új programmbontás után mellette lesz a szabad­elvű párt háromnegyed része, a koalíció egy te­kintélyes töredéke és a magyar közvélemény tekintélyes része is ? Ismét kudarcról, még­pe­dig nagy kudarcról kell a táborszernagy-minisz­terelnök úrnak beszámolnia. Az új pest megyei főispánnak, Tahy István urnak tegnapi vármegyeházi kellemetlensége után nagy a szomorúság az új főispánjelöltek között is. Mi lesz, ha őket sem eresztik be a törvényhatóságok? Arra utóvégre még ők sem A vég. Budapest, október 31. (?) A Lloyd-klubban tegnap Fejérváryék ellen fordult a közhangulat. Egyhangúlag határozatba ment Tisza István javaslata, hogy a szabadelvű párt a kormányt és program­­nját támogatni nem­ fogja. Ezzel eldőlt a kocka Fejérváry sorsa fölött s megpecsételődött az itj haladó párt korai végzete is. Meghiúsult az egyet­len reménység, hogy a kormánylobogó alá híveket toborozhassanak. Mert csakis a Lloyd-klub embereire számíthattak, az inventár-mamelukokra, kik egész életüket a hatalom szolgálatára rendezték be. S e kilátás most elenyész. Valóban az idők jele, hogy Fejérváry m­ég ebben a körben is kosarat kaphat. Programmját nagyobb kudarc nem érhette volna, mint hogy a régi, kipróbált hűségű császárpártiak se kérnek belőle. Mehet hát vele, ahonnan jött. Ezek után mi? egyebet kezdjen. Az or­szággyűlésen elszigeteltebb a helyzete, mint valaha volt. Ha megjelen a képviselő­­házban, minden oldalról visszautasítják, javaslataival nem bír boldogulni; neki nem adnak indemnitást, se újoncokat; organikus törvényterveire a Ház többsége vádhatározattal felel. S várjon a parlament feloszlatása, a népre hivatkozás több sikerrel kecsegteti ? Nincs semmi tudomása az országos köz­hangulatról, melynek egyik tünete a sza­­badelvű párt tegnapi megnyilatkozása volt? Ha a Lloyd-klub így bánt el vele, képzel­heti, mily fogadtatás vár reá és jelöltjeire a választókerületekben. Nem, ne áltassál magát Fejérváry. Az ő kis játéka véget ért. Nevetséges volt egész vállalkozása, komikus volt, ahogy idáig kezelte, és az most is, mikor vidám katasztrófával véget ér. Mert vidám eset ez, mikor egy vén reakcionárius arra vállalkozik, hogy nemzetboldogító tervek­kel kápráztassa el a forrongó közvéle­ményt s 48 óra alatt kiderül, hogy nem kápráztatott el senkit, csak önmagát, tervei pedig az ördögnek se kellenek.. Az országos szörnyülködés, mely válla­latát idáig kísérte, most országos kacajba fog felolvadni. S ez gyilkolóbb lesz, mint bármi más fegyver, ami komoly küzde­lemben érhette volna. Ő persze nem ily sorsról álmodozott. Hős gyanánt szeretett volna harcolni ideálok szolgálatában, mint eszményképe, a mancsai lovag. S most az lesz vele, hogy küzdés nélkül kénytelen a gyepen elterülni,­­ ellenfelei pedig nem acéllal ütnek rajta sebet, hanem vizes pokrócot boritnak rá. Cézár féll­al dúlt az első dö­féstől, amit a kedvelt Brutus szánt neki. — Don Kihote összeroskad az első kacajra, amivel a hit Szancso Panza illeti. — Fe­jérváry abba pusztul bele, hogy az első vizes pokróc a kedvelt és hű Lloyd-klub­­ból repül neki. De a vígjátéknak folytatása lesz. Szancso Panza ime felpattan a gazdátlan Rozinan­­tera: a szabadelvű párt — ellenzékbe megy. Szakít múltjával, kivetkőzik régi erköl­cséből, rácáfol eddigi hivatására s uj élet­célokkal uj létjogot tűz ki magának. Csak az a kérdés, milyet. Erre valóban kiván­csiak lehetünk. Mert rája nézve ily átalakulásnak fölötte nagyok a nehézségei. Vén szervezet az övé, mely múltjába belecsontosodott, ha­gyományaival összenőtt s régi céljait el­ejtve, szinte önmagát semmisiti meg. A népszerűség, melyben most megfürödni szeretne, nem Léthe-viz, ahol feledni és feledtetni lehet. Ha e párt ama víz szélén megjelen, régi alakja fog abból vissza­tükröződni, a habok ráismernek és aligha meg nem fojtják fürdés közben. Mert eszükbe jut mindaz, mit hosszú életében saját rovására a népszerűség ellen vétett Büntetlenül ily sokat nem lehet vétkezni. A hatalomnak élt nemzedékeken át, a szolgálatért mindent feláldozott, a néppel mit se törődött. S most kénytelen vele, hogy régi kenyéradó gazdáját cserben hagyja és a nép kegyét keresse. A kegykeresést megkezdte tegnap, mi­dőn ama kormány ellen fordult, mely az ország népének nem kell Ez érdem lát­szatával bir, hogy rá hivatkozni lehessen s a párt korábbi bűneiért vezeklés gya­nánt fogadtassák. De az ily érdemek na­gyon is látszólagosak s az expiáció gya­nús, mert szm­leges lehet. A szabadelvű­­párt e lépésnél nem állhat meg, ha maga iránt némi bizalmat, vagy csak tartós figyelmet is akar kelteni. Nem elég, ha azt mondhatja magáról: cselekvő tényező voltam egy nemzetelle­nes kormányzat elpusztításában. Tényező­nek kell lennie abban is, hogy a nemzet akarata szerint való törvényes kormányzat létre­jöhessen. De itt a bökkenő. A párt, mióta kisebb­ségbe jutott, a nemzeti akaratnak csinált csöndes, kétszinű oppozíciót. Nyílt ellen­zékké akkor szervezkedett volna, ha a nemzeti akarat kormánya a koalíció je­gyében megalakulhat. Ennek az esemé­nyek útját állták s jött Fejérváry, hogy a a torlaszt teljessé tegye. A szabadelvű párt most megteheti, hogy e torlasz eltá­volítása után őszintén törekedjék a nem­zeti akarat győzelmére , de teheti azt is, hogy a koalició útjából csak azért hárítsa el a kormányrajutás elemi akadályait, hogy annál élesebb oppozíciót formálhasson ellene. Lehet részesévé a nemzeti ügy diadalának, — de akkor... nincs létjoga külön párt gyanánt fennmaradásának. Tö­rekedhet arra, hogy a nemzeti akarat majdani kormányának a császári akarat képviseletében csináljon parlamenti ellen­zéket, — de akkor nincs jogcíme se hozzá, hogy a népszerűség vizeihez meg­­ifjodás, felújulás céljából közeledhessék. A tegnapi párthatározat elmetszette a kormány életereit, de véget vetett a párt történeti exisztenciájának is.

Next