Hazánk, 1905. november (12. évfolyam, 259-284. szám)
1905-11-24 / 280. szám
HAZaNK. 280. szám, idézve. A vád és védelem felszólalása után Zigány Árpád kér szót s gyönge hangon, szemmel láthatólag érvek után keresgélve, kijelenti, hogy feltétlenül ragaszkodik Halmai védelméhez. Beszéd közben többször lehajtja fejét, mintha gondolatait nehezen szedné össze. Az elnök beszólitja Halmai Elemért s megkérdezi arra vonatkozólag, hogy a szóban forgó ügyben mint védő, vagy mint magánszemély érintkezett-e a tanúval. Zigány minduntalan közbe akar szólni, de az elnök leinti s végül Doleschall szavazóbiró egy rendkívül éleselméjü keresztkérdéssel sarokba szorítja Halmait, minek következtében a bíróság elrendeli, hogy Halmait tanúképp hallgatja ki s mint védőt nem akceptálja. Ezután a vádlottakat nacionálájukra való tekintettel hallgatta ki az elnök. Zigánia csöndes, monoton hangon igazítja helyre az elnök szavait, hogy ő nem sikkasztásért, hanem lopásért volt elitélve tizenhat év előtt. Baneth is halk hangon adja elő nacionáléját. Dénes József gyorsan felel a hozzá intézett kérdésekre. Ezután az elnök leülteti a vádlottakat s csak most veheti őket jobban szemügyre a hallgatóság, melynek eddig háttal állottak. A védők előtti alacsony padsoron legszélről, közvetlenül az ügyész előtt ül cigány. A közepesnél magasabb termetű ember, kissé előrehajló vállakkal. Felfelé fésült sötétszürke haja van s hegyes előrenyúló orra. Szemei beesettek, minek valószínűleg a hosszú vizsgálati fogság az oka. Nagy szőke bajusza arcának alsó részét elárnyékolja. Fekete szalonkabátot s szürke nadrágot visel. Csöndesen ül az esküdtek kisorsolása alatt helyén de a fejét nyugtalanul mozgatja s szemei határozatlan tekintettel siklanak végig a termen. Mellette, fején kaekiásan félrecsapott süveggel ül a börtönőr. Idébb Dénes József beesett arca látszik, melyet vöröses, hegyes szakáll és bajusz körit. Talpig feketében van s rendkívül nyugodtnak látszik. Baneth Sándor az utolsó a sorban. Típusa a mai gyors leérettségizés után azonnal «felnőtt» férfiaknak. Kifogástalan sötétkék kétsoros saccója, gondosan vasalt nadrágja scsillogó lakkcipője hiú ember benyomását teszi az emberre. Hosszú elválasztott fekete Niagara-frizurája s angol bajsza egészíti ki angolos smokk-külsejét. Inkább idegességből, mint nyugtalanságból folyton izeg-mozog s hol védőjéhez tekint fel, hol pedig a karzatra, melyen egy nagybátya, sanyarú sorsában segítője, foglal helyet. Az esküdtek kisorsolása ezenközben véget ér s a tizenkét esküdtbiró elfoglalja helyét. Az esküdtek megesketése után Mikovich bíró felolvassa a vádiratot, melyet a három vádlottnak a karriere előtt állva kell végig hallgatniuk. Tiszta csengő hangon, meggyőző előadással olvassa a szavazó bíró a Zeysig-röpirat inkriminált részeit, melyek a nemzeti dinasztia megalapításáról szólnak. , A felolvasás mintegy tiz percig tart s aztán Zsitvay elnök a másik két vádlottat kiküldve, Zigányt maga elé szólítja s kihallgatásába kezd. A közönség sorain mozgás vonul végig, mikor Zigány hátrakulcsolt kezekkel a biróság elé áll s most már élénkebb hangon felel a hozzá intézett kérdésekre. Bőbeszédűen adja elő a röpirat megszületésének előzményeit. Előadásában minduntalan elkalandozik s Halmairól, majd Fekete Józsefről kezd beszélni, mint akik a röpirat tervéről tudtak. Hamarosan észreveszi magát s több ízben is elhallgat, majd akadozva folytatni akarja s végül hirtelen azzal vágja el a megkezdett mondatot: — Nagyon izgatott vagyok elnök úr, bocsánatot kérek. Vallomása során sok érdekes dolog kerül szóba. Elmondja, hogy a röpirat kéziratát a megjelenés után elégette. Feszült figyelemmel hallgatta mindenki, mikor arról kezdett beszélni, hogy a röpirat megjelenéséről közvetlen tudomása fekete Józsefnek volt, ki minden ezen ügyben váltott levelezéséről tudott s szeptember 10-én 510 koronát adott át neki a röpirat nyomdai céljaira. Elmondotta, hogy kinek mindenkinek küldöttek a röpiratból, de ezt az érdekes névsort később Baneth sokkal teljesebben mondotta el. Mikor az elnök a többi, ugyancsak Zigány tollából kikerült röpiratról kérdezősködött, a Le az álarccal címűnél Zigány a következő szenzációs kijelentést tette: — Ezt a röpiratot megrendelésre irtam s megnevezhetem azt is, aki honorált. Erre Zsitvay elnök egyet rázva fején, azt felelte: — Nem tartozik ide, nem szükséges. Következett Baneth Sándor vallomása, melynek különös érdekessége az volt, hogy ő a röpirat példányaiból küldött a kabinetirodába, a trónörökösnek Konopiszba, Eitel Frigyes német hercegnek, Kossuth Ferencnek, báró Bánffy Dezsőnek, báró Fejérváry Gézának s a kormány tagjainak. Ő felsége példányával úgy intézte, hogy augusztus 18-ika előtt megkapják Iseidben, hol akkor családi tanács volt a magyar ügyek miatt. Dénes József kihallgatása rövid ideig tartott, semmi újat sem mondott. Ezután az inkriminált röpiratot olvasták fel magyar fordításban. A felolvasás után az elnök felfüggesztette az ülést. A tárgyalás külső képéhez tartozik még feljegyeznünk, hogy Baneth nagybátyján kívül a vádlottak családtagjai részére fentartott karzaton nem jelent meg senki, csak az egyiken vált néhány percre láthatóvá dr. Barta Ödön orsz. képviselő és Pázmándy Dénes alakja. De ők is hamarosan eltávoztak onnan. A tárgyalás menetéről következő részletes tudósításunk ad számot: A formalitások elintézése. Zsitvay Leó elnök megnyitva a tárgyalást, elsősorban a beidézett felek megjelenését konstatálta. A vádat dr. Geguss Gusztávdr. főügyészhelyettes képviseli. Zigány Árpádot dr. Bakonyi Samu, Baneth Sándort dr. Bródy Ernő és dr. Salamon Zsigmond, Dénes Józsefet dr. Fried Vilmos ügyvéd védi. Az ítélőbíróság tagjai dr. Doleschall Alfréd és dr. Mikovich Lajos bírák. Jegyzők dr. Szitár Ferenc és dr. Unger. A tanuk jelenlétének megállapítása során megállapította az elnök, hogy Weiss Julián, báró Bánffy Dezső, Kabos Ede, Smittely József, Reisz Fülöp, Hartmann István, Lantos Emil, Futzinger János, Wertheim Jenő, Friedmann Jenő, Rolf Hermann és Rolf Hermanné tanúk nem jelentek meg. Rolf is feleségének úti előleget is küldött a bíróság. Dr. Fried Vilmos védő, tekintettel az ügy fontosságára, gyorsírók alkalmazását kérte a "tárgyalás folyamára. Miután a Bp. 331. §. megengedi a gyorsírók alkalmazását, tekintettel azonban arra, hogy a bíróságnak a két jegyzője is gyorsíró, ezek pontosan és hűen jegyzik a tárgyalás egész menetét, ezért fölöslegesnek tartja a bíróság külön gyorsírók alkalmazását. Joga van azonban a védelemnek arra, hogy saját gyorsíróját alkalmazza. Ennek a gyorsírónak feljegyzései mintegy kontrolt képeznek majd a főtárgyalás jegyzőkönyvének hitelességénél. Dr. Fried Vilmos erre bejelenti a védelem gyorsíróját. Dr. Bakonyi Samu, Zigány védője azt a kérelmet terjeszti elő, hogy kérdeztessék meg Zigány, hogy ragaszkodik-e ahhoz, hogy dr. Halmai Elemér ne tanúként, hanem védőként szerepeljen. Dr. Halmai tanúvallomása — a védő szerint —agyis jelentéktelen körülményekre vonatkozik. Dr. Geguss Gusztáv főügyészhelyettes ellenzi a védő kérésének teljesítését, mert a vád tanúul kívánja kihallgattatni. Elnök: Hallotta Zigány úr a védő kérelmét, nyilatkozzék ! Zigány Árpád: A vizsgálat során megadtam a felmentvényt dr. Halmainak arra, hogy tanúvallomást tehessen. Ekkor azon hiszemben voltam, hogy ezáltal nem lesz elütve a védői tiszttől. Most kijelentem, hogy a felmentvényt neki ezen ügyben való tanúskodásra itt a tárgyaláson nem adom meg s kérem s ragaszkodom is hozzá, hogy védőm legyen ezen a tárgyaláson. Elnök: Dr. Halmait ezen ügyben nem oly körülményre hallgatták ki, amely önnek mint vádlottnak érdekeit tángálná. Ő önnek nem mint ügyvédje szerepelt, hanem mint barátja, párttagtársa. — Elnök ezután behivatta dr. Halmai Elemért s az iránt kérdezte meg, miyen viszonyban volt Zigányival s ez milyen minőségben közölte vele azt, amikről dr. Halmai vallomást tett. Dr. Halmai elmondta, hogy Zigánynak nemcsak barátja, szerkesztője volt, hanem ügyvédje és jogi tanácsadója is. — Milyen ügyekben kérte az ön ügyvédi tanácsait és segélyeit? — Minden ügyben. — Az önnel közlöttekre vonatkozólag kötelezte önt cigány titoktartásra? — Ezt bajos meghatározni, hol kezdődik az ügyvédnél a titoktartás mesgyéje. Dr. Doleschall bíró: Azon körülményekre, amelyekről ezen ügyben tanúvallomást tett, ígért ön titoktartást Zigánynak? — Nem, mert hónapokkal azelőtt közölte velem sfeleslegesnek tartotta a figyelmeztetést a titoktartásra, mert nemcsak szerkesztője, jogi tanácsadója, hanem barátja is voltam. A bíróság ezután rövid tanácskozás után elutasítva a védők kérelmét, az ügyészi indítvány értelmében elrendelte dr. Halmai tanukénti kihallgatását. Dr. Bakonyi és Zigány Árpád megnyugodtak a bíróság határozatában. Az esküdtek. Elnök ezután a vádlottakat hallgatta ki személyi viszonyaikra. Majd az esküdtszék megalakítására került a sor. Rendes esküdtek lettek: Bárdos József magánhivatalnok, Förster Konrád vendéglős, Kállay Ferenc ny. máv. főellenőr, Kelemen Adolf kereskedő, Grimbul Albert sütőmester, Sachs Ödön háztulajdonos, Csabányi Antal kereskedő, Friedl Eda Ferenc cukrász, Borsos Jenő gázgyári hivatalnok, Riva József műépítész, Beuthaller Frigyes háztulajdonos, Herczfeld László háztulajdonos. Pótesküdtek lettek: Kolik Sándor fűszeres és Müller Ferenc órás. Az esküdtek megesketése után elnök a vádiratot olvastatta fel, mire megkezdődött a vádlottak —elsősorban Zigány Árpád — kihallgatása. Zigány Árpád: Pontban délelőtt 11 órakor kezdődött meg Zigány kihallgatása. Elnök: Megértette a vádat, bűnösnek érzi magát ? Zigány: Igen, a szerzőséget teljes mértékben beismerem. — A vád kettős, elvállalja érte a felelősséget? — Igen. — Ön ezt a röpiratot magyarul írta Pesten és Berlinbe küldte fordítás és kinyomatás végett. Aztán visszakapta a kéziratot ? Kitől ? — Baneth Sándortól. — Mit csinált a magyar kézirattal? — Elégettem. — De előzőleg összehasonlította a német fordítással ? — Igen. — Volt eltérés az eredeti és a német fordítás között? — Nem volt. Ezért a szerzőséget a német fordításban foglalt tartalomért is elvállalom. — Kapott-e valakitől megbízást a röpirat megírására? — Nem. — Miért írta hát? — Hazagságból. — Milyen célból ? — Hogy nyomást lehessen gyakorolni a mai politikai válságban Bécsre. — Kapott ezen röpirat megírására biztatást ? — Igen, a kávéházban Fekete Józsefnek elmondtam a dolgot. Fekete biztatott. Jó volna ráijeszteni Bécsre s rászorítani, hogy a kormányt a koalíciónak adja át. Feketének szerepe annyiban volt, hogy minden ezen ügyben váltott levélről tudott, ő volt az, aki mikor le akartam mondani erről a tervről, folyton biztatott, hogy ne hagyjam abba, hanem cselekedjem. — Kinek adta ön a röpiratot először lefordításra ? — Dénes Józsefnek adtam át néhány lapot, meg is kísérelte a fordítást, de nem tudta befejezni, mert ő beteges ember. Ekkor kérdeztem, tudna-e egy megbízható embert erre a fordítási munkára ? Ő azt felelte, hogy van egy rokona, Baneth Sándor, aki jelenleg Berlinben van. Ez ügyes ember erre. — Tudott-e Dénes a röpirat céljáról ? — Nem tudott. — Ismerte Dénes az egész röpiratot? — Nem, mert csak pár lap kéziratot adtam át neki. — Miért kért ön megbízható embert Dénestől ? — Azért, hogy biztos legyek a fordítási munka sikeres és pontos elvégzése felől. — Hány példányt rendeltek meg ebből a nyomdában ? — Előbb ezeret, azután még ezeret. — A terjesztésre nézve milyen utasítást adott Banethnek ? — Egy listát adtam át neki, illetve küldtem neki, amelyen fel voltak írva a híresebb magyar és osztrák politikusok nevei. — Küldtek ebből a röpiratból Eitel Frigyes kir. hercegnek is? — Azt nem tudom, kinek az iniciativájából tette Banetht De mindenesetre elvállalom ezért is a felelősséget. — Ön itt Banethnek, hogy sürgősen küldje a röpiratokat Bécsbe, hogy itt még augusztus 18-ika előtt megkapják. — Igen, emlékszem. — Miért éppen aug. 18-ára? — Mert akkor iseidben az uralkodócsalád tanácsot tartott a magyar válság sorsa fölött. Az volt a cél, hogy ezzel a ropirattal befolyásoljuk az udvar állásfoglalását. Szombat 1905. november 25.