Hegymászó, 1977. 1-4. szám

1977 / 1. szám

1976-ban... A magyar hegymászás eseményeinek összefoglalására mindig a naptári év végén kerül sor, ami nem tagadható, kényel­mes megoldás, mert az egyesületek beszámolói is az év fordulójához igazodnak. A szövetség hegymászó bizottsága e lap hasábjain igyekezett év közben is regisztrálni a teljesítményeket, de a teljességre még ez a beszámoló sem vállalko­zik. Szebbek és főként számosabbak a megtett túrák, de vágyainktól, terveinktől még nagyon messze vannak. Egy év nem sokat jelent egy sportág életében. Majd idővel talán lesz rá vállalkozó — ha lesznek eredmények —, hogy számba­­vegye az utóbbi 30—40 év magyar alpineseményeit. Mielőtt az egyesületek munkáját vázolnám — jelentéseik alapján —, a december 11-i évzáró értekezleten is közölt, korábbi évektől eltérő ill. nem meglevő, ha úgy tetszik változásokról adok számot. Igen örvendetes volt, hogy végre sikerült eljutni a Kaukázusba és ennek folytatása is biztosított. A legjobbak szá­mára a szövetség lehetővé tette a hivatalos kiutazást az Alpokba, habár Törökország szerepelt a tervekben. Sajnos szomorú esemény is volt az elmúlt évben, mert dr. Karlócai János sporttársunk a Kaukázusban hegymászó­halált halt. Az országos értekezlet résztvevői egy perces néma felállással adóztak emlékének. A szövetség hegymászó bizottság kijelölte azt a 12 fős élgárdát, melynek tagjai az egyesületekben,de közös célki­tűzés és edzésterv alapján készülnek. Az 1976. évi rangsor: Krafft 620, Kónya 498, Lakatos 280, Decsi 245, Csikós 244, Himer 220, Szálkai 201,Ozsváth 197, Vörös 159, Sára 171, Lázár 155, Szabadka 140 pont, melyet a beküldött kérdőívek alapján, a teljesítmények alapján számoltak ki. A pontozásos rendszer röviden: egy k, A1 nehézségű, m órás út megmászásáért a kötélegyüttes minden tagja a következő képlet alapján n pontot kap: n­(k+1)—1/0,5 m. Téli utakért másfélszeres pont jár. Általában az UIAA skálát kell alapul venni. Természetesen a kalauzidő a döntő, de szükség esetén felül kell bírálni. Például a Weber direttissima: V+, A2, 20 óra. A felülbírált idő: 20 helyett 7 óra, te­hát az út 42 pontot ér. Az 1977-es évben a 400 pont a kijelölt szint. Az élgárda vezetője: Krafft Walter. Az elmúlt évben hosszú idő után először 27 000 Schilling értékben sikerült behozatni hegymászófelszerelést, ame­lyet elsősorban a jelentősebb teljesítményeket felmutató egyesületek vásárolhattak meg. Az értekezlet melegen ünnepelte a 75. életévét betöltő Nógrádi Gyulát és a 70. életévét betöltő Bucsek Hen­riket. A következő évek terveit itt most nem ismertetem, lesz rá még bőven alkalom. Következzenek inkább az egyesüle­tek: Vörös Meteor TE, Téry Ödön Szakosztály Az 53 fős szakosztályból 23 fő mászik aktívan, a legnagyobb magyar szakosztály. 11 külföldi túrán vettek részt, s közben elvégezték a hegymászóiskoláik karbantartását, rendeztek két mászóversenyt is, és külföldön is helytálltak. Klubhelyiségükben rendszeresen tartanak előadásokat. A szövetség rendezvényeihez mindig nyújtanak segítséget. Mászóteljesítményeikről most itt nem szólunk, mert azok jórészéről a Hegymászó már beszámolt. A Magas-Tátra, a cseh homokkövek, a Juli Alpok és a Kaukázus volt a szintere mászásaiknak. MAFC, Miskolci Egyetemi Alpin Club A tervezett taglétszám növekedés nem következett be, hanem inkább a lemorzsolódás volt a jellemző. 37 leigazolt mászójuk van. A második legeredményesebb szakosztály, hiszen 3 fő tagja az élgárdának. Megkísérelték a Tátra főgerincének az átmászását, de a 10 napos eső ezt meghiúsította. Propaganda szempontból jelentős, hogy a tevé­kenységről 15—18 perces filmet készített a televízió. A tagok közül többen szerepeltek magyar színekben a külön­böző külföldi eseményeken. Főként a Magas-Tátrában másztak jelentős utakat, Himer—Szálkai a Késmárki-csúcs déli falát a Villa-gerinccel együtt 7 óra alatt, Himer-Csikos a Vöröstavi csúcs (JA-WHP 96) déli falán, valamint Csikós ill. Szálkai a Sárga-falon. Ezenkívül még több nehezebb utat másztak.

Next