Helikon, 1991 (2. évfolyam, 53-104. szám)

1991-03-15 / 11. szám (63.)

Franciaország VICTOR HUGO EUROPA TÉRKÉPE (Részlet) Ó Németország!­­ Szicília! Itália! Hungária! Szülőtök, Európa sír, magát elemésztő pária. Legjobbjaitok elhulltanak s a becsület sehol. Vesztőhely a Dél s az Észak a csont temetője! Esténként vérbe hanyatlik a Nap, lemenőbe — Éjjelente szemfedélbe fátyolozva kél a Hold .. •­­ Batthány, Petőfi Sándor a martalék! Hiába vittünk, hogy győzzön a jog s a nép ... Bitó mered Arad — bitó Palermo fölé! Hurok a hős nyakán, ki magasra emelé Zászlódat, Szabadság s minden trónok királya Remegett! Schinderlan’ s császárrá szórják az Míg eső patakja mossa mártír koponyátok S a holló csőre véres szemetek is kivájja ... fordította HATÁR GYŐZŐ átkot, Csehország JAN NERUDA HONVÉD „Halott a hon“ — sóhajt a hős s lankadt kezéből kihull a kard, mely annyi bősz csatában társa volt ágyúk tüzében, vérző ég alatt.­­ „Halott a hon“ — s reménytelen mellnek szegez fegyvert a kéz, egy villanás — s önként vállalt halálra kész a bús vitéz. Hazáért, népért, szabadságért meghalni így mi nem tudunk. A hon javát ki méri köztünk? Hasznot féltő kalmár vagyunk. Meghalni így mi nem tudunk, mi nem vagyunk még férfiak, de ha meghal ez a szép haza, marad-e hely, mely élni hagy? csehből fordította MONOSZLÓY DEZSŐ / W­: Buda vára visszafoglalása G­LORIA VICTIS Válogatás az azonos című gyűjteményből München 1973, összeállította TOLLAS TIBOR Norvégia HENRIK IBSEN MAGYARORSZÁGHOZ Nem zúg már csatazaj magyaroknak földjén, Haldoklónak sóhaja zord zajba merülvén, Megtört ajkairól panasz hat az égbe: „Magyarok harczának vége immár, vége!“ Szabadság hősein győztes lett az erő, De szabadsággyilkos, zsarnok lett a nyerő! Vérbíboros zsarnok, nosza ülj ünnepet A levert szabadság holtteteme felett! Szegény föld! Hogy emlék néped szive-vére, Nemes küzdelmeidnek mártírság a bére, Elszánt hőseidben bízott Európa, S lengyel sorsra jutsz tán, korán elpusztulva... De ragyogó hajnal lesz majdan az éjből; Ölni, bosszút állni hősi tábor kel föl. És majd egyesülnek szent ügyért küzdőkkel, Németföldön, a kik áldoztak éltökkel. S ha egykor lángra gyúl az ifjú nemzedék. Hogy a zsarnokságot szélvészként szórja szét, A hősi magyar név írva zászlajára, Tör elő győzelmes diadalútjára! névtelen fordító megjelent a VILÁG-KRÓNIKA 1890. márciusi számában HENRIK IBSEN MAGYARORSZÁGHOZ Magyarország felől fakón nem dörög a harc zaja már! A csatatérről sóhajok és haldoklók jajszava száll, hozza az éji csöndön át a hírt, a búskomort, a gyért, hogy nincsen többé a magyar­ utolsó harca végetért. A szabadsághős seregen barbárok vad hordája dúl, — a romokra fölhág megint a zsarnok, és gyilkol vadul. Bíborruhás uralkodók, örvendjetek! hisz diadalt szerzett az erőszak megint, — s a szabadság lángja kihalt. Szegény ország! Hős fiaid elhullatott vére ára csak a hírnév, csak a holtak vértanúi koronája. Lám, Európának reményét hullákkal övezted körbe, é­s Lengyelországként tipornak, vesztes nép, téged a földre. De a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból, s szabadságért holt hőseid fölkelnek halottaikból, csatlakoznak hozzájuk, kik a Visztula mentén vesztek, S hozzájuk, kik vérpadokon német földön elvéreztek.­­­­És midőn a trónok ellen fölkel a fiúk haragja őszi orkánként, s leomlik a zsarnokság ősalapja, — büszke harci jelszavaként, magyar, neved dörgi akkor hőseidnek tisztelegve a győzelmes ifjú hadsorg norvégból fordította SULYOK VINCE Szlovákia JONAS ZABORSKY KOSSUTHRA Dicsőséged elé lépve örvendeznék látván, Hogy messzehangzó szavad zengésére Lehullanak az ezeréves láncok, Melyekben jogtalanul görnyedt a szegény nép, S elpusztulnak a kevély nemesség kiváltságai. Marokkó MAHJOUB MOHAMED TELEMSANI PETŐFIHEZ Petőfi Sándort nemcsak mint költőt lássátok, hanem érezzétek, mint a vihart, amely szabadságra ébreszti a magyarok lelkét. Minden nép úgy láthatja őt, mint a szabadság ébresztőjét. arabból fordította CZAKÓ M. MAGDOLNA OCTAVIAN GOGA PETŐFIHEZ 3 Vergődéseim prófétája, te örök ellenfelem, az istenek meghalták hangodat. Halhatatlanná tették lantodat s vérből öntött koronát viselhetsz fejeden-Halálon túlról hideg mosollyal hallgatod dalom s elítéled talán a szenvedélyek fergetegéből szőtt keserű ének­­ szavát, amelyben egyéb sincs csak fájdalom. De várj! A halál táncát még járják idelent s az ég kék békességét vad orkán riasztja és könnyeimet vérré változtatva Dördülő lángkarjával engem is felragadhat még! Majd amikor a számonkérés napján lelkem kiszáll egy új világ felé és örökséged feldarabolt földjébe eltemetnek, talán akkor majd én is szelíden nézhetek reád. Gyűlöletem nem háborgatja többé a kéklő­s égi hullámon, megnyugodva, ketten együtt bolyongunk majd a végtelenben s lábunk alatt mint alvó hópehely pihen majd minden ének, fordította WASS ALBERT Szerbia BLAGOJE BRANCIC If .tob. PETŐFI SÁNDOR BUDAPESTI SZOBRA ELŐTT Emlékművet kaptál, rajta igaz képed, Nagysága betölti az egész környéket, Kit arra visz lába, meg kell állnia annak, Lássa dicsőségét Petőfi Sándornak — S lássa a magyarok mélységes háláját, Hogyan becsüli meg népe a sajátját. Én se mentem úgy el, hogy ott meg ne álljak, Hogy engedett volna tovább a csodálat? Hadd lássam, kire az arcának vonása, Ki a magyar népnek büszke, dicső álma. Bűn ez, bizony, nagy bűn, nékem megbocsássák ifjú szédületem ártatlan túlzását. Ha megérintem itt az érzékeny leplet, S idézem a regét, a rég elfeledtett. Hogy így történt, az már — csak a szerb szerencse. Most ne gondoljunk rá — mindenki felejtse. Én se szólok többé, és ha könnyem támad, Letörlöm, ne sértsem isteni múzsádat. Hiszen velük mentél, — de ha megszólaltál, Nem egy népnek, „minden népeknek“ daloltál... S elegendő vigasz van ebben minékünk, Hogy még­se teljes így a mi veszteségünk. Dalaid fajtádnak elmondták, feltárták, Hogy miként szeresse honát, szabadságát, S azokból mi is mind híven megtanuljuk, Véreinkért harcunk hogyan is harcoljuk, Dalod mindenkié.— nékünk is daloltál, S így már a mi sebünk sem olyan nagyon fáj. Hódolok hát néked nagy világ költője, Ami volt, az immár nem kerékkötője, Hogy egy szerb talán most köszönthessen téged, Nagy világ költője: dicsőség fenéked! Ámbár könnyebb volna előtted most szívem, Tia miénk maradhatsz, ami voltál, híven. 1884-szerbből fordította CSUKA ZOLTÁN messzeséget Olasz rajz: 1849 a szabadság géniusza 4

Next