Helikon, 1994 (5. évfolyam, 157-180. szám)
1994 / 1. szám (157.)
HELIKON Méliusz József 85 éves Amíg csak él , a műnél százszor inkább az íróra illik emlékezni. Az alkotók életidőben ekkora pályaív-darabjait már rendszerint úgyis csak az utókor madártávlata fogja át tisztességesen. Közelről maradnak a felfújt körülrajongás vagy a hallgatás végletei, kinek-kinek körülményei s szerencséje szerint. Méliusz ahhoz a nemzedékhez tartozik, aki sosem szabadulhatott egészen a kor hadifogságából, de összes bebörtönzései és beilleszkedési kísérletei közepette a költői, írói létet nem tagadta meg soha. Akkoriban már még újra szabadúszó volt, annyi idős lehetett, mint amennyit mára mi is megértünk, amikor járni kezdtünk hozzá, Szilágyi Domokossal, Balogh Józseffel, alig néhányan, nem összeesküdni, nem is világot megváltani, csak egyszerűen szót érteni, megérteni és megértetni, vagyis észrevétlenül folytatni ama örökre befejezhetetlen szakmai világegyetemünket. Méliusz lelki műhelye, az a szellemi közeg, mely az előttünk járó s még élő "két világháborúköztiségből" főleg, ha nem egyedül őt lengte akkor körül, kitörölhetetlen hatással volt a másoktól még inkább csak váddal, vádaskodással és szemrehányással fogadott dacos modernkedésünkre. Befalazott alagutak, kiherélt könyvtárak és megbélyegzett zsákutcák labirintusnak álcázott igazi domborzatán ő volt a fix földrajzi pont: egy élő anakronizmus — az a jobbról is, balról is elátkozott avantgárd testesült meg benne, az újítás szabadságának joga és szelleme, amit azóta se felejtünk, tagadunk meg, csupán másként értelmezünk. Minden különc külsőség lekopván s minden tartalmi rejtjelzés vagy kényszeraktualizálás érvényét vesztvén, mára már szomorúan korán lezárt vagy még pislákoló életműveinkről e Mélisz-holdfényben is igazolódik, hogy egyik formája volt az a halálos játék az akkor fogalomként sem ismert másként gondolkodásnak. Az ő műhelye aztán ezekben az évtizedekben asztalra tette a "non-kincstárizmus" enciklopédiáját, a Kávéház-sorozatot, mely minden bizonnyal a Romániában élő magyar értelmiség életrajzának egyik "sors-és jelkép" értelmű és értékű monumentuma marad. Ám amíg él, a művénél százszor inkább az élő alkotót kellene tisztelni és szeretni. LÁSZLÓFFY ALADÁR MÉLIUSZ JÓZSEF A jitgadal elégia — Kaddis — (részlet) (Allen Ginsberg Kaddish Poems cmű műve 1960-ban jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban.) Ne Allen Ginsberg ne a hatalmas és bosszúálló Jáhvé és ne az ő ötezeréves népe hanem ti körül nem metéltek Jitgadal — más ejtés szerint Jiszkadasz — a zsidó halotti ima, a Kaddis első szava. A Kaddist a gyászoló fiúgyermek a halál eseményétől számított tizenegy hónapig naponta háromszor mondja el, valamint a haláleset minden évfordulóján. A szertartáshoz az imádkozóval együtt legkevesebb tíz férfi jelenléte szükséges. Ha a halott után nem marad férfiutód, közeli barát is mondhat Kaddist. A Jitgadal elégiában előbb az első, később az utolsó mondatok hangzanak el héberül. hallgassátok meg kaddisomat itten Európában — én a körül nem metélt az ezer éve megkereszteltek gyermekeinek gyermeke szemetek láttára nevelem gyászszakállam és szemetek láttára betépem ruhámat — én az egész emberi faj kétségbeesett leszármazottja fekete kalappal fémön kilenc tarkón lőtt fekete kalapos férfiú társaságában fületek hallatára mondom a kaddist itt Európában és vértől nem szennyezett két tenyerembe temetem a század hazugságainak látásától gyulladásos szemem két tenyerembe temetem szégyentől lángoló szakállas öreg arcomat— és feljajdulok: — JITGADAL... és újfent feljajdulok: — JITGADAL VEJITKADDAL... hogy gyászkiáltásom benneteket körül nem metéltek emlékezni idézzen Európában — emlékezzetek — JITGADAL... 2 emlékezzetek hogy vannak körülöttünk és közöttünk számlálhatatlan bűntelenek akik a bűnt nem vették tudomásul és elhallgatták a bűnösöket valamint a bűnösök társait és amikor vallani kellett hallgattak mint a kőszikla mint a víz vagy a hamu — elhallgattak és hallgattak de ők a bűn és a bűnösök feldicsérésével nem vádolhatók és békében élnek mert a bűn elbírhatatlan súlya nem nyomja lelkiismeretük bádogfalát— holott elhallgattak és hallgattak és hallgatnak — s ekként ők rejtőzni segítettek a bűnt és a bűnösöket és a bűnösök cinkosait és lehetővé tették bűn és bűnös és cinkosság feltámadását— pedig ők csak elhallgattak és hallgattak és hallgatnak és bűntelenek — JITGADAL... 3 ám ti akik körülöttünk és közöttünk bűntől terheletlenül emígy cselekesztek mivé lettetek mégis Európában? — nem rebbenő szemetekbe kiáltom a nagy Jitgadallal: a bűn néma és láthatatlan letagadói vagytok mindahányan akik hallgattatok Európában — JITGADAL VEJITKADDAL SOMÁRABA... 2