Helikon, 1995 (6. évfolyam, 183-206. szám)

1995-01-05 / 1. szám (183.)

I „havazás emlékműve, részeg csönd vagyok " HELIKON LÁSZLÓFFY ALADÁR ZAGYVA KELET elmebetegje" (Kosztolányi: Marcus Aurelius) Bajba jutottunk, maradjunk is benne... Az írástudók dolga, megfigyelvén a világ folyását, megérteni és leírni, hogy segít­sék a mindenkori élőket eliga­zodni. Ám mégsem mindegy, melyik Kosztolányi, melyik Ho­mérosz mondja. Mert ugyebár az indiánok is, amikor a Sánta Má­ria feliratú gőzös meg a másik két kisebb, amelyek nem sánti­­káltak úgy a háborgó óceánon, kiértek Amerika partjaira — tüs­tént megkérdezték a jövevé­nyektől: kihez lett szerencséjük? Galambos vagyok — lépett elő méltósággal a vezetőjük. — A Kristóf? — árnyaltak hozzáértő­en a bennszülöttek. — Az vol­nék!... — No akkor fel vagyunk fedezve, bólogattak és egymás nyakába borultak. Azt beszélik... Hát most itt, az új évezred hatá­rán, mikor nem lehet egész pon­tosan tudni, hol is van a part — hogy amit éppen elhagyni ké­szülünk, az-e a szárazföld, s a jövő a végtelen óceán, avagy ennyi hányódás után végre most érjük el a szilárd talajt s kinn le­szünk a vízből —■, érdemes eltöp­rengeni ezeken. Melyik Ho­mérosz, melyik Kosztolányi...? Még az se elég már, ha az ember felüti a könyvet. Mert például csak a budapesti telefonkönyv­ben jelenleg több, mint öt tucat Kosztolányi van, összesen 63 té­tel, ebből kettő egyenesen Dezső, egy pedig Autóiskola. Persze a lét legfennebb banális lehet, a műt szokott a primitív meg a mesteri közötti hatalmas szivárványíven elhelyezkedni. Ugyanis a művé­szetünk artefactum, csin­álmán­y, kiakumuláció, csupán az élet « »» folytatás a 3. oldalon "Nem zagyva keletnek Adorjáni Endre szobra OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus­száma 3012 Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t • Szöveggyűjtemény: OVIDIUS • Jancsó Miklós: A tévedés • Benkő­ József: Udvarhely • Ferenczes István: Félszonettek • Bustya Endre: „Perelj uram..." • SERÉNY MÚMIA LÁSZLÓFFY CSABA BIBLIÁN TÚLI INTELEM Gyalutt rozsda, szájon penész — József, az ács, örvénybe néz. Szörnyű is, gyönyör is a szép! Mint szárazságban a tevét, szemrehányás ne érje őt (nem érti a megszületőt), de húz, kitart, ha nevetés fúl sivatagba, ha a kés vakon szedi áldozatát: "Nem enyém, fiam, e világ! Káin-kín, ábeli öröm, feltöri sarkad a göröngy, tehetetlen is megteszed, a hihetetlent is hiszed. Fában a göcs — ami örök, s mi véletlenül költözött beléd. Fa és szeg! — ez az ács. Kontárközben a kalapács is melléüt, sajog az ujj. Mások hibájából tanulj, meglásd, semmibe sem kerül, s a szenvedés is elkerül — csak magadtól megmenekülj." 1994. Vin. 4. jh­ *fu SZŐCS ISTVÁN Miféle náció Mottók 1-4. "ha a nép, mi­után bilincseit szétölte, azon kor­szakba kívánkozik vissza, midőn még láncokat viselt, okát távolról sem abban kell keresnünk, mintha az ember... szolgaságra volna te­remtve, hanem abban, hogy... nem nélkülözheti... a nyugalmat" "... az ember alig foghatta fel, mint állhatott fenn csak az imént még egy egészen más rendje a dol­goknak, miután mindazok, kik an­nak támaszai voltak, az új renddel oly rögtön meg tudtak barátkozni." "... az emberek csak azért küzdenek, hogy a jövendő ne le­gyen még rosszabb a jelennél" — holott "... az államhatalom tengero­ ­nálizmus mélyen, a­ki hitét veszti, elmerül, s hogy politikai tusák gyakran istení­téletek, hol az, a ki meggyőződés nélkül lép sorompók közé, a gyen­gébb által is legyőzetik." (Eötvös József, 1852) Az esetleges olvasót emlé­keztetem arra, hogy a mottókat mindég szélesebb margóval, sű­rűbb sorközzel és más betűtí­pussal szokás szedni, s ha esetleg most sem így fogja látni, mint annyi más cikkem élén sem, tudja, ez nem rajtam mú­lott, képzeljen maga elé szabály­szerűen szedett mottókat. Ennek »»« folytatás a 4. oldalon

Next