Helikon, 1997 (8. évfolyam, 231-254. szám)

1997-07-25 / 14. szám (244.)

@K&dtx— Petőfi Sándor héber fordítója Izrael Állam egyik legnépszerűbb modern héber költője, Avigdor Hameiri (Feuerstein Albert) 1890 szeptemberében született a Bereg megyei Ódávidházán. Nevét a zsidó állam­ban manapság utcák, terek és intézmények viselik. Szívem­hez legközelebb áll a jeruzsálemi Scopus-hegyen (az Olajfák hegyének nyúlványa) épült Héber Egyetem egyik árnyas kerti útja, az Avigdor Hameiri sétány. Egyetemista koromban sokszor üldögéltem a sétány padjain, bámultam a szentföldi táj színpompáját. Hasonlóképpen ülhetett ezen a hegyen az Ódá­vidházán született héber költő is, s a szeme elé táruló, a hegygerinc alatt ékszerként szikrázó Jeruzsálem látványa A Scopus-hegy csúcsáról című vers megírására ihlette. Megzené­sítve e költemény az elmúlt évtizedek folyamán szinte má­sodik himnusszá vált Izraelben. De ki is volt és mit jelent a magyar irodalom számára Avigdor Hameiii? Mint egykor minden kárpátaljai zsidó gyerek, ifjúi éveiben ő is szorgalmasan kijárta a tipikus val­lási iskolákat: előbb a héderben (alsófokú iskola), majd a jesivában (felsőfokú tanintézet) folytatott lényegében vallás­központú tanulmányokat. Az első komolyabb héber nyelv­­ismereteit Hajdúböszörményben és Pozsonyban szerezte. A próféták nyelvét olyan tökéletesen elsajátította, hogy 1948- tól az izraeli parlament (Kneszet) fogalmazója, illetve a le­gendás hírű miniszterelnök, David Ben Gurion nyelvi tanácsadója volt. Az elsősorban Izraelben beszélt modern héber nyelvet a múlt század végétől kezdve újították meg Eliézer Ben-Jehuda vezetésével. Mivel Magyarországon akkoriban sem voltak héber nyelvű kiadványok, Hameini az első verseit a krakkói Hamicpe, a varsói Hacefira és az odesszai Hasileah című lapok szerkesztőségeibe küldözgette. Az első világháború előtti években Budapesten a magyar újságírásban is ismertté vált, s elnyerte Ady Endre személyes barátságát. A háborúban a Monarchia tisztjeként harcolt és esett orosz fogságba. Palesztinába 1921-ben érkezett, ahol a legnagyobb héber költőnek tartott Hájim Nahman Bialikkal együtt megalapította a Kumkum nevű, s Nagy Endre nyom­dokain haladó első héber szatirikus színházat Tel-Avivban. A Szentföldön a húszas évektől kezdve sorra jelennek meg Petőfi, Ady, Bíró Lajos és Móricz Zsigmond műveiből készült héber fordítások A két legnevesebb fordító: Avigdor Hameiri és a szolnoki születésű Mordeháj Avi-Saul. Tel-Aviv és Jeruzsálem színházaiban Molnár Ferenc, Bíró Lajos és Hatvany Lili színdarabjait játsszák. Házon Haadam címen Hameiri 1924-ben elküldte Madách Tragédiájának héber fordítását a varsói Stíbel Kiadóba. Az előszóban maga a fordító ezt írja: "Ezt a művet a világ min­den kultúrnyelvére le kell fordítani még akkor is, ha az irodalomtörténet még nem helyezte az őt jogosan megillető helyre." 1954-ben a tel-avivi Szináj Kiadó gondozásában lá­tott napvilágot az Ady Endre verseiből készült fordításkötet, amelyet Varsányi Pál fametszetei illusztrálnak. Petőfi Sándor verseit még Ódávidházán tanulta a nagy­apjától. Erről a héber nyelven 1961-ben kiadott Petőfi-kötet­­ben Hameiri így vall: "Petőfi verseire gyermekkoromban még a nagyapám tanított, aki a költőt személyesen is ismerte a szabadságharc előtti időkből." Az 59 Petőfi-verset tartalmazó válogatás elé Hameiri ki­merítő ismertetőt írt a magyar költőről, akinek megismerte­tésével "talán friss vért ömleszthetünk a mai héber irodalom keringésébe is". Avigdor Hameiri, a magyar irodalom szentföldi tolmá­­csolója Ódávidházáról érkezett el a jeruzsálemi Olajfák he­gyére. A Tel-Aviv melletti Ramat-Gan városában hunyt el 1970-ben. HERING JÓZSEF — Jo­yix —-------------------HELIKON-----------------­ SZÍNEK ÉS VONALAK KÖZÖTT 12. Amikor a mű "nem beszél"! Egyik este különös festőal­bummal lepett meg képzőmű­vész-érdeklődésű barátom. Tulajdonképpen egy ma élő fes­tő kiállítási katalógusa volt, cso­dálatos nyomdatechnikával, hosszú magyarázó szöveggel és részletes életrajzi adatokkal megalkotott kis műremek. A festő nevét hadd hallgas­sam el, a műveiből "kilépett" gondolat erejét hangsúlyozan­dó. A festőtechnikai megoldá­sokra sem térek ki. Fontosabb az az összbenyomás, amit a festmények rám és talán má­sokra is tettek. Már a fedőlapon ábrázolt festmény is meglepett. Szófelületek "találkoztak" valamilyen rendben és valami­lyen titkos energiavonalak mentén. Minden szabálytalan volt: a vonalak, a színek, a felü­letekbe beleolvadó furcsa ala­kok jelenléte, az elrajzoltság különböző fokozatainak külö­nös halmaza. Álom álommal keveredett ezeken a színfelüle­teken, minden, ami valóságos, rendkívül messzire került, megfoghatatlanná vált. Paul Klee messzi utóda? — villant át agyamon a kérdés-ké­tely. Vagy más, 20. századi, ge­ometrikus felületekkel, szín­­ábrákkal dolgozó mester meg­késett tanítványa? Forgattam a katalógus lapja­it és nagyon tanácstalan vol­tam: vajon mit is akar közölni velem a művész? Sem valósá­gos, sem geometriai alakzatok­kal nem közelíti meg fantá­ziámat. Festménye nem "szólít" meg, nincs hozzám, a nézőjéhez egyetlen szép, bátorító szava sem. Egyáltalán nem is beszél ez a kép... — döbbent belém a felismerés. De hát akkor meg minek van? Kinek készült? És végül is mit akar mondani, ha beszélni nem tud? Becsuktam a katalógust, és megpróbáltam emlékezetembe idézni a látottakat. Csak furcsa, színes felületek jutottak eszem­be. Úgy éreztem, vastagon fel­kent festékek zománcra emlé­keztető felületei villannak fel képzeletemben. Mindennek dacára a képek megragadtak, már csak hatal­mas méreteiknél fogva is (több méter széles és magas freskókat jeleztek a képaláírások!). Vajon milyen lehet mindez eredeti­ben? Miközben ezen morfondí­roztam, egy gondolat erősödött meg tudatomban: ezek a képek MEG NEM AKARNAK BE­SZÉLNI. A hangsúly a még­en van. A szürrealista képek MÁR nem akarnak beszélni. A rene­szánsz remekművei a költői ékesszólás képei, megnyilatko­zásai. A költészet is megpróbálko­zott a MÉG és a MÁR nem akar beszélni álarcával. De a költé­szet nem térhet ki a megszóla­lás kötelezettsége alól, bár­mennyire is szeretne néha. A zene, éppen mert nehezé­re esik a beszéd, könnyen mo­zog mindkét szélső "dimen­zióban". Hiszen az emberi be­széd hajnalán a hanglejtés, te­hát a ZENE volt az igazi kommunikációs eszköz. Ennek emlékét őrzik még ma is élő, éneklő nyelvek Távol-Keleten és a szavak értelmét elfedni vagy éppen kihangsúlyozni kí­­vánó mai, városi hanglejtés (gyakori a késztetés: hallgasd, hogy beszélgető partnered mit mond a szavak "között"). A 20. századi nagy újítások hevében gyakran csúszott a ze­ne, a beethoveni tiszta beszéd után (jól tudjuk: Beethoven ta­nította meg a zenét beszélni) a már nem tud beszélni hamis pó­zába. A zeneszerzők szinte ver­sengtek, hogy ki tudja elfedni a zenei szavak (melódiák) értel­mét. A groteszktől a fenségesig, a mosolyt keltő zenei dadogás­tól a "fennkölt" transzcendens hangzásokig minden fajtája fel­vonult a már nem beszélt zenék sokaságának. A még nem beszél­­zenékből is sok került forgalom­ba. Ezek a két-, három-, négy-, netán öt­ hang "mozgó" zenék áradata. Rock és pop, minima­­lista zene és repetitív kísérletek váltják egymást. Szándékolt naivitás, megjátszott beszéd­képtelenség? E­e időnként fel­tűnik egy-egy érdekes kísérlet is — John Cage zenéire gondo­lok Ezek a művek visszamutat­nak az eredeti zenei fogan­tatásra, a MÉG CSAK SZÜLE­TŐBEN LÉVŐ ZENÉK VILÁ­GÁRA. Átlapozott kataló­gusom festője is ezt tette. Ezért volt rám oly nagy hatással: a még csak születőben lévő képi világig ment vissza az időben. TERÉNYI EDE 19

Next