Helikon, 1998 (9. évfolyam, 255-278. szám)
1998-04-25 / 8. szám (262.)
HELIKON FERÉNY MŰM in no ha majd minden rabszolga nép szerkeszti, jármát megunva olajra lép . Fekete Vince 96 LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ VERSEI Napló.Az olvasásról Megjelenik-e majd a nó a parton, amely még mindig ugyanaz a folyó, ahol szép, még mindig szép a nó, és még mindig megremeg a gondolatra, hogy nem is olyan régen Isten ujjai matattak a testén — vajon a nő majd megjelenik-e? És megjelenik-e a férfi ugyanott, amely mégsem ugyanaz a folyó, és ahová neje után ki-kijár a férfi, vagy a szaporodó hangya lépteket számolni az agyban — vajon a férfi megjelenik-e? És álmában Isten angyala alternatív gyógymódot ajánlva: sok mozgást, levegőt, szerelmeket — vajon az angyal megjelenik-e? (Keserű földszag marad utána.) De bár ne jelenne meg mégegyszer a nő: reggeli kávéját szürcsöli, az angyal is lehetne, ha nem volna csupa misztika: "Nem is hangya az, te buta, a szív költözött föl az agyba ha majd a lélek is előkerül, szeretni foglak" — szóval, bár ne jelenne meg a nő mégegyszer. És ne jelenjenek meg az "Észbontó "-k sem: hatalmas prések és kalapácsok, a férfi fejvesztve menekül — most már azt mondom, bár ne jelenne meg semmi. Ha mégis megjelennek, kiűzetünk ide az őszbe, s én még kikeverek egy otthonos barnát, de ezt a részt már nem olvasom újra. 2. Az idézetekről Szellem a palackban, lélek a testben, keringő úrszemét — mi történik, ha az anyag kikerül a vákuumból? Például ebédnél, ha a szanaszét százszámra heverő próbatestek közül kinyitok egyet — ebédnél könyörögni fogok, hogy ne csinálj rögtön jelenetet, amiért az edényből kilocsogott egy kevés, különben is papírt tettem alá, amit eldobok, és kész, és ne sírj a virágminták miatt sem, ez nem vegykonyha, hogy kifakulhatnának a színek — fölmosom majd, és ismét ragyogó szép lesz minden, sőt, kihordom mind a konyhafelszerelést, úgyis csupa penész, kóranyag és zagyva táp*, és nem azért mondok ilyen csúnya szavakat, hogy bosszantsalak, különben sem én mondtam, de képzeld, mikor Pestre költözött, mint mi ide a Györgyfalvi útra, akkor írta az ürge ezeket, miután becsukott néhány próbatestet, ügyelve persze a technikára, hogy én az ajtócsapódásra sem különben. *A. ]T Reggeli torna Egyik szálhoz a másikat, ha letekeredne végre a lábjegyzetre az álmoskönyvben, a végére vagyok kíváncsi. Egyik szál: evezés a felszínen, a másik mélytengeri merülés lenne, s ahol a kettőt összebogozom: szobahőmérséklet, tojáséj, hőmérőm számlapja pedig tényleg egy horgony szára, a higanygömb: kormánykerék — buta szimbolikát használok, mikor villásreggeli helyett mégis visszajutok a tojáshoz. Miért idéztem éppen ezt, korántsem büntetlenül: tíz perc vécé, de már kávé közben is enyhe undor a lágy tojás gondolatára: már álomfejtés előtt villanyt gyújtok — a hétből ama első napon, mikor Isten arra ébredt, hogy fázik. Mindennapi spekulációnkat Gyengítem az ellenfelet: több, mint kétharmad vizet töltök a szeszbe, fölklórozom a lakást a keresztes pók előtt, élvezhetetlenné pácolom a húst. Hagyom, hadd beszéljen a nő, estére úgyis kideríti, hogy a közöny isteni eredetű, de amit én csinálok, legföljebb mint jobbal az ördög. Később már támadóállást vesz föl: napi mérlegében tekintélyes maradékkal számol: gyomorrontásomra és az üveg tartalmára hivatkozik, fölmutatja a pókot és a stopperórát, bekasszíroz egy győztes mosolyt, és befizet a holnapi látványosságra. Meggyengült ellenfél, hogy szarvát törjem, holnaptól lesz füldugóm és belső időm. Fül Profilba dermedt odafigyelés, és erős nosztalgia az intimitás után, ha csak félig vagyok őszinte, valahogy így, vagy esetleg, mint némafilm-vetítéseken, ezután már végleg hallótávolságon kívül. Mondjuk, hogy háborús történet, az első képen kelepcébe (beomolt alagútba) csalt főhős, aztán mert rossz hasonlat volt, kievickélés az alagútból. A harmadik képen már Fül-orr-gégeklinika, brosúrazuhatag és orrfacsaró búz, azaz: doktor úr-fintor, az első szöveg pedig semlegesebb nem is lehetne: "Középfülgyulladás, kilyukadt dobhártya." Ejtem tehát a háborús történetet, bár az alagút-hasonlat jó volt, és vannak még benne hasznosítható részek: kalandos szökésem például és megtérésem az asszonyhoz. A méhviaszba mártott papírtölcsért ahogy a fülben ég, csakis ilyen becéző környezetben tudom elképzelni. És innen figyelem, ahogy a világ kilencven fokos fordulat után újrarendezi sorait. ”