Helikon, 2001 (12. évfolyam, 325-348. szám)
2001-01-10 / 1. szám (325.)
HELIKON „Bizony, olajra léptek mind az eszmék" Szász Endre: Anakreón versei (tusrajz) • Szőcs István tanulmánya • Szilágyi Júlia: Palocsay Zsigmond feltámadása • Mezey Katalin versei • Sigmond István: Ahol árnyéka van a fáknak • Csetri Elek Gr. Gyulai Lajosról • Lajosi Krisztina tanulmánya • SERÉNY MÚMIA LÁSZLÓFFY ALADÁR Százéves jövendőrontó Az ember egy percig visszatartja a lélegzetét, egy órányira már nem képes. Ki nem kelt át valami testi-lelki, politikai, elvi, állami határon, és a pozitív vagy negatív ámulattól elállt a szívverése? Ám az ember csupán számadásait végzi, tervez, eszméletében szakaszolja a dolgokat évek, évtizedek, esendő évezredek szerint. Élni folyamatosan él. Hason kúszik, minden másodpercet érintve és elviselve. Állítólag ilyenkor, amikor fordul az esztendő, mint amikor a sebek gyógyulnak, javul a Föld, a világ helyzete, általános közérzete. Ez ugyan most nem nagyon látszik meg, de igaz lehet és sorsszerű. "Majd összenő, ami összetartozik" — mondta ki sejtelmesen Willy Brandt, s Európára értette, oly pillanatban, amikor még igazából az Ady-féle diagnózis háborúhidege tombolt, ama bizonyos minden egész eltörött... És fal volt, és tél volt minden, és ugyancsak tél közelgett. Mikor nem jön éppen tél valahonnan valamire, hogy elfogyjon és elfogyjon az emberek vetése? Értelemszerűen visszatérünk, visszafordulunk a végsőkig beboruló Vörösmartysághoz, vagy azt próbáljuk értelemszerűen elfogadni, hangoztatni, bevenni, ami Panek Zoltán védőoltás értékű iróniájával egyből feljavíthatja helyzeti energiánkat: féllábbal még kinn vagyunk a sírból!?... Szomorú látni, nézni, elnézni, elviselni, hogy körülöttünk mennyien, hányan, nemzetek, országok, egyének, személyiségek nemcsak veszíteni nem tudnak, de nyerni se. A napokban azért persze pukkant a pezsgő, hullott a konfetti, s egy kabarétréfa döbbentett rá, hogy például József Attila múltszázadi író, s ma már én is múltszázadi születésű vagyok, mint pár évtizede Jókai és nagytata. Százéves jövendőmondó vagyok, Herschel szimmetria-párja a régi kalendáriumok kerti oldalán, az időjárás-jóslás rovatban. Persze hiába skálázom, fix, hogy nem az én tanácsaim szerint fogják metszeni ezután a szőlőt és abrakoltatni a magaslovat. Vannak (mint mindig) elegen, akik adják a bankot és megszabják a fazont. S persze akik az új Európába nem akarnak bevenni, mint régebb a nagyobb és vásottabb utcagyerekek a rongylabdázásba, ők sem egyeznek túlzottan a kristályhomlokzatú paloták üléstermeiben. Akik pedig lenn az utcán ellenük ricsajoznak, azok megint az Internacionálét dúdolják, elég falsul, mert közben elszoktak tőle, de másképp manapság sincs Nizzába utazás, hogyha az ember nem kontestál ellilulva valami ellen, amit úgy sem ér fel ésszel. Doktor úr, nem tudok menni, suttogja megtörtén az egyszeri székely. Nono, hát akkor hogy jutott el a rendelőig, próbál kedélyeskedni az orvos. Hát jönni tudok... csak menni nem! Csak el ne tanulják a gyerekek (meg a hatalomra vergődő politikusok). Ezért nem emlegetik manapság előttük a Koldus és királyfit meg a Hófehérke és a hét Grimm-testvért, csak a Lokomotív meg az Alternatív Géték létét. Erasmusszal nem voltak megelégedve a tanítói, Csokonait kicsapták. Úgyis csupa negatív példa a múlt, Mohács előtt és Orány után. Ismerek egy fiatal román költőt, bádog asztalon szabadtéri antikváriumot működtet az egyetem kerítésénél. A reklámért járó kis anyagi juttatásért most pár hete még Mikulás-kabátot is öltött, úgysincs elég meleg holmija. Körülötte sokan tesznek úgy, mintha nem tudnák, hogy nem Gorkij találta fel az Éjjeli menedékhelyet, ő csak leltározta. Meg hogy Dosztojevszkij nem volt a bolsevik apostolok egyike, kár volt letépni az utcanévtábláit Költőbarátom tudja jól, mi folyik. Már tavaly is itt vacogott. Feje fölött nyerik vagy veszítik el a nagy- és kisromániák pártjai a választásokat. Az ő sorsa az eleven bizonyíték rá, hogy Bukaresttől Nizzáig és Strassburgig az összes eurókomfort céhlegényegyletek és elnökönjelöltek jönni is, menni is tudnak Pilátus legalább kezet mosott. Heródes nem kezelte hiúsági kérdésként, hogy egyszer majd Dzsingisz hármai együtt fogják emlegetni. Költőbarátom is csak azt kérdezi, szerintem már kétségbeesetten, hogy ha egyszer már eljutott Velencébe és hazajött, miért alázzák meg s tartják a határokon, mielőtt újabban hazazavarnák fejcsóválva, amiért látni szeretné Giotto freskóit Assisi Szent Ferencről, melyekről írt már? Ahelyett, hogy boldog újévet kívánjak neki, megpróbáltam visszatartani a lélegzetemet, de fölösleges volt: megelőzött, mint aki még hisz a barátságos konvenciókban, talán szó szerint is, mint valami varázsigében. Tényleg, én honnan tudhatnám, hogy nem pont ettől a csiklandósan, nevetségesen vadonatúj évszámtól, évszázadtól, évezredtől kezdve nem fordul-e a szél, a szerencse, a szokás, az esély, és jövő ilyenkor nem viselünk-e már mindnyájan Mikulás-kabátokat, lengő fehér réteget, mint trónfosztott Lear királyok. A túlélés kedvéért. A szerephez hamar hozzá lehet öregedni. Mindig lesz, aki korán őszül meg, mint az Isten. '\7A C CINK A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógusszáma 3012 . Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között FIGYELMÉBE! Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t