Helikon, 2001 (12. évfolyam, 325-348. szám)

2001-01-10 / 1. szám (325.)

HELIKON MEZEY KATALIN VERSEI Ezredvég Egy nagy kártyaadósság, olyan ez a kis ország. A kártyára feltette valaki, s elvesztette. Ki tudja, hányadik játszma, hányadik éjszaka járta, mikor utolsó tétként előkerült a térkép. Előbb mind a két lábát, s mindkét karját levágták. Végül a maradékot: nőt, férfit, ivadékot, végül azt is feltette, ha veszt, hát elvesztette. Cinkos kezekben a kártya, zsírosan, cinkelten járta, mégis ott akart ülni, a zöld posztóra dűlni, ahol a világ sorsa van a lapokba írva, dohány s pezsgő szagában, bent a kártyaszobában, a hatalom szagában, a legbelső szobában, bármi legyen az ára, bármi hamis a játszma. Mikorra üres zsebbel rávirradott a reggel, júdáspénzt, hogyha adtak, és a vállára csaptak, hajlongva kiállította a váltót mindannyiunkra. Hát megfogyva, szegényen a batyuk tetejében ülünk, s várjuk a végét, a dobok perdülését, végre elvégeztessék, hírünket eltemessék, s requiemmel tudassák a születésünk napját. Ahogy fény-ezredéveket Ahogy fény-ezredéveket általrepül egy kis sugár, s régi csillagtörténetet távcsőbe diktál a kvazár, sok nemzedéknyi télen át idefénylik egy kisgyerek, aki didergő éjszakák istállójában született. Remény született általa: Isten fia a csecsemő, akinek hideg jászoló szalmáján szunnyad az idő. Imádság fonala Imádság fonala tartja ég és föld között a várost. Ahogy ásványvízben buzog felszín felé a buborék, száz vékonyka ima remeg a hidak karjai között, a folyó fénytükre felett. Ég és föld között a város könnyedén, magasan lebeg, alatta fény-felhőpárna. Vékonyka fonalak rajza, mint fordított eső szála, millió kis öregasszony, magukra hagyott gyerekek, buzgó, bajlódó emberek fölfelé törő imája patakzik a fejek felett, fölfelé folyik, igyekszik, fölér mélységes magasba, vissza nem fordítja senki, medrét el nem torlaszolja. A várost is felemeli, fénylő magasságba tartja. A teremtés vége Isten a pusztulásra gondolt, s íme, előtte állt a sátán, rókavörös taraja lángolt, és angyalszárny lapult a hátán. S mint film pereg­ő alakot váltott, előbb görög atléta volt, majd durcás kisbabaként állt ott, filozófusként szónokolt, asszonyként pendelyét kínálta, majd író lett és lódított, politikus, dicsőség bábja, s polgár, madzagon rángatott. Isten a pusztulásra gondolt, és a sátán lávát okádott, özönvíz volt, dörögve tombolt, és tűzvész lett, ropogó lángok. Aztán istenalakot öltött, vakított hegesztőfény-fehéren, majd ganéjból lett újra ördög, bűze szétterjedt az égen. De Isten már másfele nézett, csalódott mosoly ült a száján. Ami volt, megvolt, legyen. Végzett. Az űrben labdázott a sátán. Egy ember ül Egy ember ül a tócsában. Bogárként mocorog. Nem várja el tőlem, hogy fölemeljem, és nem is tudnám fölemelni. De ha fölemelném is, újra leülne. Nem csodálkozhatom, és nem segíthetek, és nem tudok róla mit mondani. Te vagy Te vagy a csillag és a levegő, a kabóca-hangok boltozata. És te vagy, aki elvezet haza, és meggyógyít, hogyha beteg vagyok. Te vagy a tűz, a víz, a vér, Te vagy a szó és Te vagy a csönd. Te vagy bennem és Te vagy odafönt, ahová kiméretlen út vezet. Te vagy a fenyő és a televény, Te vagy a Nap, a Hold, a lámpafény, Te vagy, ami éltet és kiált, Te vagy az élő és Te vagy a holt. Te vagy a hitetlenségben a fájdalom, és a hitben a fájdalom Te vagy. Te láthatatlan parány, és Te, nagy, fellegek arcával változó. Minden Istenkép mögül Te figyelsz, anyám szigora és apám szava, Te vagy a rég elvesztett nagyapa, s aki a hajszálhídon átsegít. Bárhova nézek, mindenütt Te vagy, s voltál, amikor nem is láttalak, s leszel, amikor én már nem leszek. Amíg vagyok, vagyok Teáltalad. Nem lenni Nem meghalni szeretnék, de visszavonni az életemet, meg nem születni, leíratlan hagyni a nevemet. Nem lenni szeretnék, hogy ne maradjon utánam hiány vagy fájdalom, utánam semmijel. Mint aki rossz ajtót nyitott, és már nyitáskor helyesen dönti el: nem ide készült. Be sem lép, visszafordul, az­ ajtót visszacsukja. Úgy vágyom más életbe. Úgy vágyom más anyagba. * Álarcos álarcos (sanzon) Vesd le az álarcod, hadd lássam maszkodat, miféle maszkot föd el? Álarcos álarcos, álarcod rejtvény, de ismerni senki se mer. Vesd le hát álarcod, hadd lássam, alatta miféle maszk tűnik el? Álarcos álarcos, maszk alatt arcod van? Lehet, hogy létezel? 4

Next