Helikon, 2002 (13. évfolyam, 349-372. szám)

2002-01-10 / 1. szám (349.)

HELIKON » »A folytatás az 5. oldalról esztendőben léptesse átal egéséget és ad­jon testi lelki áldást és szerentséltesse az életbe mindnyá­jókat, kivánom szivemből ezeket Maradok holtig Sz. hiv kedvesed Vas Domokos Mentői hamaráb választ várok » Copia Mellyet a Tudományok rövid — Sum­májából ki­válogatva és egynéhány neve­­zetesebb jegyzésekkel együtt leirtt Vásárhellyen 1827-ikben Deczember 20 ik napján Szőts János (olvashatatlan) ♦ — Nem sakkozunk, van annál jobb is — ünnepelte győzelmét K.L. senior, a fen­ti Copia első oldalát silabizálva — meg­­eheted a szerelmes leveleidet, de ezt én találtam, benne van a ténta receptje is, és ha már ilyesmire adtad a fejed, legalább nem egyedül leszek különc a családban, padlásokon mászkálni pókok, bogarak közt, röhögni a portól, tűzre vetett papí­rokat kapdosni ki a lángok közül, normá­lis ember az ilyen, azt kérdem, ráadásul rejtegetni is kell az efféle holmit. — Holmi — bólintottam legyőzetve, mert K.L. senior iszonyú kincset tartott a kezében, maga is beleizzadt a felfedezés­be —, holmi, ezt Bessenyei János úr, tes­tőr-előd írta, soha el nem olvastam, de az lesz az első dolgom. — György — javított ki K.L. senior —, Bessenyei György, s ha még egyszer vizs­gáznod kell magyar irodalomtörténetből, csak szólj nekem: János — az Batsányi volt. — Tiszta igaz —, álmodoztam Sükösd Juliról és Vas Domokosról. Batsányi, Bat­sányi, valóban, de keressünk már egy ké­pet, ábrázolatot, melyhez e két embert közelíthetném — Csend lesz? — kérdezte K.L. senior két karját kitárva; különben kedvére való volt a teatralitás, a szerepjátszás, a szere­pek játszása; előadták egyszer a Néma leventét, ő volt Galeotto Marzio, ki is le­hetett volna más, nagy lúdtollal állt az ajtónál félórán át, Sóváradon a visegrádi palotában, történetíró, aki mindig is sze­retett volna lenni, a vásárhelyi színháztól szerezték a jelmezeket, az iskola­igazgató, Mátyás magyarok királya, neje Beatrix, az igazgatóné, Agárdi Péter jó levente Biró Albert, ki a Duna-deltában annak idején mint kiskatona Páskándi Gézát "fegyel­mezte" — ez minden reggeli seggberúgás volt —, Karácsony­ körüli előadás, Egy jó magyar levente, Legjobb a jók között, A szép Pannóniából Itáliába jött, a királyné kezén ottmaradt a karóra, kit érdekelt efféle ap­róság, Mátyás suvickolt kurtanemesi csiz­mában, vitézkötésben, amit a színház kel­lékese juttatott e dicső célra, a hírhozó alig ért ide a valódi istállóktól, levente, leven­te, de az állatok éhesek, akkor sem lehetett más a világ, énistenem, elnézném regge­lig, szipogott Sári néni, magyarul húzzák össze még a függönyt is.—Poéta fiam, ide hallgass, felejtsd el eddigi könyveidet, fi­gyeld Szőts János uramat. * Az írásról 1. Imni tudni, mind Szükséges, mind igen hasznos, mert a' mit elfelejteni nem akar, fel­jegyezheti, az által a' távol lévőkkel beszélhet, mások gondolatit meg-tudhat­­ja, a' mi jót olvas, hall, tapasztal, jövendő haszonra magának Fel-irhatja, és a Társa­ságnak is az által sokat használhat az em­ber. 2. Az íráshoz való Készületekről. Ez áll a' testnek rendes állásából, a' kezek illendő helyheztetéséből, a' penna helyes tartásából, és tentából. A' Test légyen a' Fővel egy kevéssé előre hajolva, de nem legőrkedve, egyik oldalra se dűljön, a' bal kézzel tartózkod­jon, 's az asztalról egy tenyérnyire hely­­lyeztetve légyen. Szemek nézzenek a' penna hegyére, a' lábak egyenesen legye­nek kinyújtva. A' bal kézzel tartani kell a' papirost, mely a' test eleibe kevéssé oldalt tétessen. A' jobb kéz pihe­njen a' kis ujj­­be­­hajlott első részén, vagy bütykén. A' Penna a' felsőbb vágás oldalánál a' közép ujj hegyével gyengén tartassák, a' mutató ujj ugy feküdjék a­­pennán, hogy a­ nagy ujjnak előtte, az közép ujjnak pedig felette legyen és ezek az három ujjak a­ pennát bé fedezzék. A két kissebb ujjak a­ tenyér falé bé hajoljanak, és' Közép újtól mintegy két ujnyira tartassanak. Az íráshoz Tentais kívántatik. Jo Tentát így lehet készíteni. Török Galles Loth 2. Gálitzkő 1/2 Arabiai Gummi 1 /2 Nyers timso 4. Föld-réz 2. Ezeket a­ Patikában vagy kereskedőnél meg vévén, törd porrá, tölts reájok egy Pohár etzetet, üvegben tévén keverd, és rázd fel gyakran, tarttsdd meleg hellyen két Nap, akkor tölts reá két titzelső vizet, tarsd meleg hellyen nyoltzad napig, Feke­te lesz. Penna is kell az íráshoz. Ezt igy ké­­szisd.­ válaszd tiszta tollat, mellynek sem­mi tarkasága nits, Se nem igen kemény, sem nem igen lágy, hogy jól hasadjon, hárántékoson két felől az hegyitt ketté­vágván, hasisd fel, két szakaszban farakd­­ le, jobb felől az hasitott fele vastagabb légyen, vágd­ el az hegyit egyenesen Pen­na Csináló Késsel. 3. A' Szép írásról Erre tartoznak a.­ hogy a' Betűk épen és tisztán irattassanak ki, meg-tsonkázva ne legyenek, őszre­ ne fussanak, egy más­tól se igen távol, se igen közel, hanem ilendő távolságra helyheztessenek b.) A betűket jobbkéz felé hntve úgy kell tenni, hogy egymásból follyanak, és így minden betűn nem kell meg­állani. c.) A sorok egyenlő távolságra intettessenek egymás­tól, nem görbén, hanem egyenesen. * T: Cz: Vass Domokosnak Az 62 Re 2Ba 7 Compagni Kolozs­várra up hely­be Kelt So Váradon 880ba 14 Julius Szeretett fijunk Domokos A hozzánk intézett becses leveledet ke­zünkhöz kaptuk, amelyből olvastuk, hogy hála a jó Istennek tűrhető egééségbe vagy, amelyet kivánunk, hogy tarcsa is meg továbbra is számodra a jó Isten; továb tudatunk arról, hogy most ma is meg­le­hetős­égességbe vagyunk, melyhez hason­lót neked is kivánunk, kedves fiunk Domokos, továbbá tudatunk arról is, hogy a ház már be van léczezve, annyira fel­ké­szült; a szaga felöl annyit írunk, hogy a szolgabirónál perlettünk és meg­nyertük, annyira, hogy nem kell fizetnünk semmit, hanem neki a tömlöczbe kellett menni, még arról is tudatunk, hogy a szuper vizsgán bé maradt Biró Zsiga Márton és Ábel Mózes, csak ezek jártak és bé is maradtak; a gabo­nákról annyit írhatunk, hogy a tör­ök bú­zák nagyon szépek, a búzák gyengébbek, az idő itt is esős, nagy esők járnak... a kapálást el­végeztük harmadszor is hála az istennek, szénát pedig nem igen lehet csinálni, mert mindég esik az eső; az aratás hála az istennek egy hetek alatt ha jó idők járnának, be állna, ha meg­őrzi a jó Isten valami veszedelemtől; még ar­ól is tudatunk, hogy Nagy Jó­zsi veszi Átyim Juliskát, Pap Elek Ádám Juliskát. Ezzel levelünket bé zárjuk és ma­radunk a sírig Tisztelő és szerető szülőid én is tisztellek mint levél Íród és atyád fia s jó Barátod, Biro Mózes * Kelt Beszterczén Április ódik 1881 Kedves barátom Károly! Egyszerű helyzetem, a múlt idők föl­zavarva, és nyujtá azt a kétes képzeményt, a melyt tudni illik előttem valósítottál; a meg elégedés ösztönző szivemet ezen né­hány rend írás le ecsetelésére, melyek e lapon szinileg látszanak, nem az, mert szivem egy fensőbb tanúbizonyság alapja felvétel után lett képes arra, hogy egy szivbenseji tárgyalást képviseljen; tudni­illik a jeleni kor miveiről és mindazokról, amik velem szembe történtek. Mert kedves barátom, habár egy fél év elszáll felettünk, és ez idő folyama alatt a baráti szeretet össze­kötésének feszt tar­talma, mint a tavaszi kis virág, ellankadt, mint a melyet a hideg dér kipusztított; ellenben én nál­am még a baráti szeretet lángolása nem enyésztett, nem szűnt, csak is nyomasztóan gyuladozik, a miképen viseltettél vélem szembe. Hanem én, mind azokat feledve, és szivemre rásokasult és ott meg­gyökere­dzett bu­bánatokat félre hajtva, és rövid értelemmel és csekély elmélettel kívánok néked egy néhány sort ecsetelni, kedves barátom Károly! Továbá őszinte kegyért esdekelve, hogy bátorkodom ezen levele­met hazád meneszteni, ved jó névén, hogy ha szivednek nem jön meg sértésül, értelme az egész, nézd hát egész végig. Továbá kedves barátom, kívánlak egé-

Next