Helikon, 2010 (21. évfolyam, 543-566. szám)
2010-10-10 / 19. szám (561.)
tea ♦ „Aki nem győzött, máris vesztett” mn AT MT POT vina AT megjelenik kétszer egy hónapban Kolozsvárod lKUiJAijiVli. rUlj lUKCA 1 xxt. évfolyam 2010.19. mi.) szám - október to.ára 2 tej m • Márkus Béla: A poén derűje és bánata... • Matei Vişniec versei • Kántor Lajos: A Forrás (elő)történetéhez // • Szőcs István: Ők maguk • Sebestyén Mihály: Szakszerű hangápolás • Szabó András Péter: Panaszkönyv - Benkő Levente könyvéről • A NAGY KILOMETRIK OLVASÓINK FIGYELMÉBE! PÉCSI GYÖRGYI Izgalmas közöny „Vak dióként dióba zárva lenni” Babits Mihály Számunkra, az irodalom ilyen-olyan művelői számára nem kérdés, hogy szükség van-e magyar szépirodalmi folyóiratokra. Ezerszer elmondtuk, hogy nyelv, irodalom és nemzeti önazonosság az európai kultúrában föltételezi egymást, hogy magas szintű anyanyelvi létforma nem létezik magas szintű irodalom nélkül, hogy egyetlen modern társadalom se, különösen a nyelvi létükben örök veszélyeztetettségnek kitett kis nyelvi kultúrák társadalmai nem mondhatnak le arról, hogy az irodalmi nyilvánosság intézményrendszerének a működését valamennyire biztosítsák. (Miközben azt is tudjuk, hogy költészet akkor is születik, ha létét semmiféle társadalmi bizalom nem erősíti meg, és akkor is szétsugárzódik és őrződik valamennyire, ha hiányoznak az intézmények.) Számos ponton vérzik a magyar irodalom és a magyar folyóirat-irodalom ügye. A működést illetően kritikus a helyzet, természetesen, de nem erről szeretnék beszélni. Hanem arról, hogy miközben változatlanul nagyon súlyos írások is és izgalmasan szerkesztett lapok is megjelennek, olyan mértékű a társadalmi és szakmai közöny a folyóiratokkal szemben — a folyóiratok példányszáma drasztikusan visszaesett, a vásárlói, előfizetői réteg minden erőfeszítés ellenére sem növelhető, az utóbbi évtizedben csak elvétve volt olyan folyóiratszám, amelyik áttörte volna a nagy, közvélemény-formáló médiumok érdeklődésének falanxát, ezek is inkább közéleti, társadalmi kérdésekhez kötődtek, mint a Helikon Szilágyi Domokos-ügynöki, a Hitel tematikus számai -, hogy ez a közöny már-már izgalmas. Abban, úgy vélem, valamennyien egyetértünk, hogy az elmúlt húsz év radikálisan megváltozott környezetében az irodalom vonatkozásában valami megfeneklett. Azt javaslom, próbáljuk megfogalmazni, mi az oka a folyóiratokat fogadó izgalmas közönynek és próbáljuk meg újradefiniálni a folyóiratok helyét. Előre bocsátom: nem tudom a választ, a dilemmáimat mondom, még ha kijelentő módban is. A mögöttünk álló húsz évünk történelmi korszak, korszakhatáron állunk, egy új történelmi korszak végén és egy másik elején. A korszak a 89/90-es rendszerváltozásokkal, a szovjet típusú kommunista világrend összeomlásával kezdődött, és a 2009/10-es világgazdasági válsággal záródott. Megpróbálom nagyon vázlatosan jellemezni az elmúlt húsz évet. Alapvetően és világméretűen megváltozott a makrokörnyezet. A 89/90-ben csődbe jutott, szétesett posztkommunáds folytatás a 2. oldalon Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT. A Páll Lajos vázlatfüzetéből (1., 3., 5., 13., 15. és 17. oldalon)