Helikon, 2010 (21. évfolyam, 543-566. szám)

2010-10-10 / 19. szám (561.)

tea ♦ „Aki nem győzött, máris vesztett” mn AT MT POT vina AT megjelenik kétszer egy hónapban Kolozsvárod lKUiJAijiVli. r­Ulj lUK­CA 1 xxt. évfolyam 2010.19. mi.) szám - október to.­ára 2 tej m • Márkus Béla: A poén derűje és bánata... • Matei Vişniec versei • Kántor Lajos: A Forrás (elő)történetéhez // • Szőcs István: Ők maguk • Sebestyén Mihály: Szakszerű hangápolás • Szabó András Péter: Panaszkönyv - Benkő Levente könyvéről • A NAGY KILOMETRIK OLVASÓINK FIGYELMÉBE! PÉCSI GYÖRGYI Izgalmas közöny „Vak dióként dióba zárva lenni” Babits Mihály Számunkra, az irodalom ilyen-olyan művelői számára nem kérdés, hogy szükség van-e magyar szépirodalmi folyóiratok­ra. Ezerszer elmondtuk, hogy nyelv, irodalom és nemzeti ön­azonosság az európai kultúrában föltételezi egymást, hogy magas szintű anyanyelvi létforma nem létezik magas szintű irodalom nélkül, hogy egyetlen modern társadalom se, külö­nösen a nyelvi létükben örök veszélyeztetettségnek kitett kis nyelvi kultúrák társadalmai nem mondhatnak le arról, hogy az irodalmi nyilvánosság intézményrendszerének a működé­sét valamennyire biztosítsák. (Miközben azt is tudjuk, hogy költészet akkor is születik, ha létét semmiféle társadalmi bi­zalom nem erősíti meg, és akkor is szétsugárzódik és őrződik valamennyire, ha hiányoznak az intézmények.) Számos ponton vérzik a magyar irodalom és a magyar fo­lyóirat-irodalom ügye. A működést illetően kritikus a hely­zet, természetesen, de nem erről szeretnék beszélni. Hanem arról, hogy miközben változatlanul nagyon súlyos írások is és izgalmasan szerkesztett lapok is megjelennek, olyan mér­tékű a társadalmi és szakmai közöny a folyóiratokkal szem­ben — a folyóiratok példányszáma drasztikusan visszaesett, a vásárlói, előfizetői réteg minden erőfeszítés ellenére sem növelhető, az utóbbi évtizedben csak elvétve volt olyan folyó­iratszám, amelyik áttörte volna a nagy, közvélemény-formá­ló médiumok érdeklődésének falanxát, ezek is inkább közéle­ti, társadalmi kérdésekhez kötődtek, mint a Helikon Szilágyi Domokos-ügynöki, a Hitel tematikus számai -, hogy ez a kö­zöny már-már izgalmas. Abban, úgy vélem, valamennyien egyetértünk, hogy az el­múlt húsz év radikálisan megváltozott környezetében az iro­dalom vonatkozásában valami megfeneklett. Azt javaslom, próbáljuk megfogalmazni, mi az oka a folyóiratokat fogadó iz­galmas közönynek és próbáljuk meg újradefiniálni a folyóira­tok helyét. Előre bocsátom: nem tudom a választ, a dilemmá­imat mondom, még ha kijelentő módban is.­­ A mögöttünk álló húsz évünk történelmi korszak, korszak­­határon állunk, egy új történelmi korszak végén és egy másik elején. A korszak a 89/90-es rendszerváltozásokkal, a szovjet típusú kommunista világrend összeomlásával kezdődött, és a 2009/10-es világgazdasági válsággal záródott. Megpróbálom nagyon vázlatosan jellemezni az elmúlt húsz évet. Alapvetően és világméretűen megváltozott a makrokör­nyezet. A 89/90-ben csődbe jutott, szétesett posztkommu­náds folytatás a 2. oldalon Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT. A Páll Lajos vázlatfüzetébő­l (1., 3., 5., 13., 15. és 17. oldalon)

Next