Helikon, 2012 (23. évfolyam, 591-614. szám)

2012-10-10 / 19. szám (609.)

„Megtorpanna a száguldó ég” HELIKON Tpnn rrtp|T vOLP A T MEGJELENIKKÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON 1KU.VALMI r UK­­­U1KA1 xxm. évfolyam 2012.19.­­600.­ szám — október 10. áfa 2 tej • Péntek János nyelvésszel, néprajzkutatóval beszélget Benő Attila • Kenéz Ferenc: Liliké medika leveleiből • Sigmond István: Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben 2. • Kiss Ernő Csongor Pier Paolo Pasoliniről • A NAGY KILOMETRIK Árkossy István: Kiáltás OLVASÓINK FIGYELMÉBE! KARÁCSONYI ZSOLT Százezer Elnézem a hírt, hogy szeptember végén százezer költő készül síkra szállni a változásért. No de milyen változásra volna szükség? Változik az éghajlat, kormányok, kánonok jönnek-mennek, a költők pedig maradnak, csatáznak, békéért kiál­tanak, ahogy az már lenni szokott. Aiszkhülosz részt vesz a marathóni és a sza­­lamiszi ütközetben, Ovidius, az Átváltozások szer­zője, túl közel kerül a tűzhöz és Tomiban köt ki. Janus Pannoniust is elkapja a közéletben való részvétel olthatatlan láza, Balassi Esztergomnál találja szemben magát a hétköznapok végzetes go­lyóbisával. Verse okán citálják törvény elé József Attilát, aztán a huszadik század második felében börtön és elhallgattatás vár a költőkre, például azért mert írtak, vagy azért mert valamit éppen­séggel nem írtak meg. Hétköznapok örök lobogói a költői zászlóaljak feje fölött. Hullámok csapnak át felettük, más­kor partra vetett halként tátogják a kimondha­tatlan szavakat. Leírják, ha lehet, ha van hozzá elég tehetség, akarat, lendület, adott az eszköztár, ami ehhez szükségeltetik. Sikerül, nem sikerül. Hallgat vagy éppen zeng az utókor. A thermopülai csatában háromszáz spártai száll szembe a perzsa halhatatlan tízezrekkel. Most százezer költő hallatja szavát a változásért. Egy olyan szót tűznek zászlajukra, amelynél kétélűbb, hétköznapibb és felemelőbb kevés akad. Nevezték ezt a változást már világszabadságnak, túli dicső­ségnek, öröklétnek, mindennek. A gond csak az, hogy a költői világösszefogás ellenére, mégis min­den költőnek egyedül kell megállni a saját, sze­mélyre szabott thermopülai szorosában. A szervezők, gondolom, ezt is tudják, és mégis, immár második alkalommal emelik fel hangjukat, százezren, verseket olvasva egy számokban gon­dolkodó világban. Változásra, természetesen, szükség van. Például arra, hogy, mondjuk, száz év múltán, tényleg ne ke­rüljön olyan helyzetbe egyetlen költő sem, mint a háromezer évvel korábban élt, az Odüsszeiában sze­repeltetett dalnok, aki kénytelen volt az asztal alól üvölteni, könyörögni, hogy: „ne akarj lenyakazni”. Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT.

Next