Helikon, 2013 (24. évfolyam, 615-638. szám)

2013-03-10 / 5. szám (619.)

HELIKON 5 Lehet, hogy török lélek van, forr a telefonkagylóban a fivérem, minthogy minden reggel dalokat hallgat Nazim Hikmet teáskannájából, mielőtt a költő megérkezne a pereces szekérrel a föld kapujához: Vegyél egyet, ingyen van. Utána elnémul. És keressük a macedón lelket a rendszámtáblákon, a Keletről Nyugatra vivő isteni úton, az átlátszó halottak hátára rakott kartondobozokban, melyek felirata: „Tilos kinyitni! DNS”. De a halottakra nem lehet számítani. A halottak illegális bevándorlók, duzzadt zsigereikkel hatolnak be az idegen földre tenyereik nyílásain és csontjaik lándzsáival ássák ki utolsó sírjukat. Ott provokálják ki az utolsó verést a nemzeti egekért és a lélekért, amelyhez immár senkinek sincs semmilyen joga. Egyfolytában nő a lélek nélküli emberek, a név nélküli lelkek száma. Már nincs helyük az autóbuszban, egymás nélkül mennek el a távolba, közvetítőkön keresztül keresik, és nem találják meg egymást. A nemzetek tojással törik be egymás fejét. Fivérem kétségbe van esve. Én nemzettelenné válok. A telefondrót, ami összeköt, kitépődik izzadt kezemből, a telefon nekicsapódik a falnak és eltűnik a villamos aljazatban. Miért, hogy a túlvilági szerencsétlenek számára sohasem nyitottak egy SOS-telefonvonalat? Ása Boström: Te,aki itt maradtál, hogy olvashassalak Miért nem tanultam meg sohasem megállítani valakit a halál felé vezető úton? Én és a fivérem, mióta megszülettünk, hasogatjuk a szőrszálat, minden áron felfedezni, kiolvasni az élet értelmét. És a szőrszálhasogatók lelkei háromféleképpen végzik: telefonhuzalra akasztva, költők testében, vagy mindkettő. Bonszai A halál megrémíti a külföldi rokonokat. Repülőre kell ülni, le kell nyelni a dióspogácsát amitől aftás lesz a szád, a kávé meg kell hogy égesse a nyelved és búcsúlevél híján a Life-ot vagy a The Economist-ot kell olvasnod. Vasárnap nincsenek cikkek a kulturális rovatban. Csak arról, hogy miként díszítsd házad, kerted, mennyországod. A részvéttávirat, amit küldtem, velem utazik, de business class-on. Az eladónő a postahivatalban háromszor számolta meg a szavakat, mintha elveszett állatok lettek volna. Mintha egy olyan nyelv lennék, ami csak két nő révén menthető meg, akik nem ismerik egymást, pletykálnak. Az anya részéről vannak ilyen nők. A férfi tegnap halt meg. A házban vannak székek, amelyekre sohasem ültem, kemény ülőkéjű székek, fenntartva a ház szentjei számára, akik csak temetések és lakodalmak alkalmával térnek vissza. Test­ ereklyéiket ezután egymásnak ajándékozzuk a halál okozta károkra kötött biztosítási kötvény évfordulóján. Az élők fizetnek minden halálért. Egy csomagocska papírzsebkendővel, fekete női harisnyával, hirdetéssel a televízióban. A temetés után az életfa alatt heverek, mint egy bonszai, ami azt várja, hogy a meghalt gyermekei játsszanak vele. Remegnek verőereim, gyökereim a halottakat hallgatják, akik bojlerekként csobognak és forró cseppeket szórnak a harmatomra. De könnyű volt minden, amikor a halál az Isten kezében volt, amikor éjjel a folyót az ablak alatt a hajszárítóval szárítottuk, amikor a katona egy nyúlfüles sapkába vett nekem pattogtatott kukoricát. És most egy hobbim is van. Ismeretlenek számára rendezett emlékkonferenciákra járok. Visszatértemkor felfúvódik a hasam a szénsavas italoktól. A nyomdatechnikailag 2,0 megírt gyászbeszédektől a veszteségről, ami lecsapott ránk most, itt. Követni fogjuk az útját. Véradóvért iszom és máris könnyebbnek érzem magam. Kóstold meg te is. Költöztesd be az életed egy sorsjegybe és ne pipálj ki hétnél több számot. Mert téged is csiklandoztak, amikor csecsemő voltál: „megeszlek, megeszlek...” A szeretet a kannibálok természetes állapota. Mások a bőrdíványokon heverésznek és Jézus dicsőségének öt percére fogadnak. Megszületni fog, meghalni vagy halottaiból feltámadni? A halott villámpostájára továbbra is érkezni fognak az ajánlatok: „5 kg-ot fogysz 7 nap alatt, ezért kereskedünk”. És egyre kisebb lesz az élet fája, megsemmisítik a húst a csonton, amíg felfüggesztik a napi öt étkezést, amíg bonszaijá válik. Egyetlen határ az ott és az itt között a repülőgép ablakocskája. Ott egy fa vagyok a bútoripar számára, itt egy meditációt szolgáló fácska. Az élet, mint mindig, kicsúfolja a külföldi rokonokat. El kell érni a repülőjáratot, meg kell vásárolni a travel fit parfümöket, be kell zárkóznom a WC-be, hogy egy nagyon hosszút pipiljek egész le, a sírra, a bonszaiom soha se lesz árnyékot vető fa, majd végrendelet híján a Financialt vagy a Sunday Times-t kell olvasni. Vasárnap nincsenek cikkek az élet­ rovatban. Csak arról, hogy miképp díszítsd a tudatalattidat, az egodat, a poklodat. DAGMAR MÁRIA ANOCA és CSORTÁN FERENC fordításai de ugyanarról a férfiről

Next