Helikon, 2014 (25. évfolyam, 639-662. szám)

2014-10-10 / 19. szám (657.)

99 Nincs mód és nem is lesz feledni” HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON XXV. ÉVFOLYAM 2014. 19. (657.) SZÁM-OKTÓBER 10. ára 3 lej Lapszámunk 1., 4., 5-9., 14. és 17. oldalát a kolozsvári Quadro Galériá­ban megnyílt Tóth László gyűjteményes kiállítás anyagával illusztráltuk. Az öregotthon gondnoknője (2004) • Márton Evelinnel beszélget Demeter Zsuzsa • Sírvers-szombat • Kabdebó Tamás: Olvasó-forradalom • Pomogáts Béla: Búcsú Pusztai Jánostól • Jakab-Benke Nándor: Nagyszerű szörnyszülött I * A NAGY KILOMETRIK OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT. PAPP ATTILA ZSOLT Zuhan a nehéz könyv, ki tudja, hol áll meg Volt egy kedves olvasmányom süldő koromban, a Limonádé Joe című westernparódia, Jirí Brdecka tollából. Semmi mást nem olvastam ettől a cseh írótól, azt sem tudom, jelent-e meg egyéb műve is magyarul, de ezt többször, ma is emlékszem egy-egy fordulatára. Nos, ez a limonádévedelő pisztolyhős úgy halt meg, miután túlélte a Vadnyugat megannyi viszontagsá­gát, hogy belefulladt egy hordó kólába — vagyis az okozta a ha­lálát, aminek az életét szentelte. Stílusos vég, annyi szent. Ha már a gyerekkori éveimnél tartunk, idekívánkozik az az eset, amikor - szó szerint - majdnem agyonütöttek a könyvek. Az ágyam egy falra függesztett könyvespolc alatt helyezkedett el, s egyik reggel, midőn kimentem a vécére, a polcok nagy ro­bajjal leomlottak, és elborították a fekhelyemet. Nem akarok becslésekbe bocsátkozni, de nagyon sok könyv és deszkafor­gács hevert akkor azon a helyen, ahol korábban a fejem. Ma már, a spekulatív gondolkodástól fertőzötten, hajlamos vagyok fátumszerűnek látni az esetet. Hiszen Joe is az üdítőbe fulladt bele, igaz, miután felnőtt életét végiglimonádézta. Ha fogékonyabb lennék a szimbólumokban való gondolko­dásra, azt mondanám, hogy ez jelzés volt és üzenet (azon kívül, hogy alaposabb asztalosi munkára lenne szükség a polcok fel­szerelésekor). Hiszen ma már egyre kevesebb az esély a köny­vek általi halálra, ahhoz könyvektől roskadozó polcokra van szükség, amilyenek között nemzedékem számos tagja felnőtt. És amilyenek között egyre kevesebben fognak felnőni az utá­nunk jövő generációkból. Nem siránkozás ez, nem is nosztalgi­ázás, „a mi időnkben jobb volt” szubjektív, ezért megkérdőjelez­hető igazsága­­ pusztán ténymegállapítás. A könyv kultúrája nem vész el, csak átalakul, de azzal sem áltathatjuk magun­kat, hogy ez az átalakulás nem rengeti meg a világot, a vilá­gunkat. A különbség talán éppen a súlyban keresendő: a könyv­nek súlya, fizikai jelenléte van, és ez a végesség tulajdonságával ruházza fel. A tér, amelyet a könyvek kitöltenek, határok közt létezik — a Gutenberg-galaxis demonstratív, mindent behálózó jelenlétét épp ez adja. Az e-könyvolvasó ezzel szemben a köny­­nyűség és a végtelenség közege: egyetlen Kindle-példányon elvi­leg annyi digitális tartalom férhet el, hogy annyi könyv össze­vásárlása és tárolása a lehetetlenséggel határosnak tűnik. A tárgyjellegüket elveszítő, virtuális „könyvek” tárhelye a borgesi végtelen, bábeli könyvtár metaforája lehet, amely ponto­san sokszorozhatósága és variálhatósága miatt megfoghatatlan és súlytalan. És mélyen személyes kérdés, hogy én vélhetőleg már nem leszek képes úgy élni, hogy ne a végesség kultúrájá­nak díszletei vegyenek körül. Talán ennek tulajdonítható, hogy mostanában ismét súlyos könyvespolcok alatt alszom.

Next