Helikon, 2021 (32. évfolyam, 807-830. szám)

2021-01-10 / 1. szám (807.)

„nem lehet tudni, mi történik” HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON . XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 1. (807.) SZÁM - JANUÁR 10 . ÁRA 3 lej / 300 ft MARCUTIU-RACZ DORA 9 Vegyen mély levegőt és indítsa újra gépét „Régi” szerkesztőségi vicc­et: írjak egy meta­­modern vezércikket, legalább én tekintsék bi­zakodóan a jövőbe, ha már erről szólna a dolog. Elvégre ez a metamodernisták feladata, addig forgolódnak irónia és komolyság között, amíg va­lami biztató sül ki a dologból, akkor legalább jog­gal bírálhatják őket, hogy megint milyen naivak. Bevallom, nekem is nehéz reménykedően a jövőbe tekinteni. Sorra hullanak a képzőművé­szet, irodalom, zene és filmművészet nagyjai, ba­rátok és barátaik, intézmények, irodalmi lapok. Most épp Marius Tabacu egy fordítását olvasom, akivel először és utoljára „virtuálisan” találkoz­tam a Kolozsvári Magyar Napokon. Ugyanakkor láttam utoljára Szőcs Gézát is, és azóta ajánl­ja a Facebook, hogy jelöljem ismerősnek Bogdán Lászlót. Sorolhatnám még: a tavalyi év sokunk számára leginkább elmulasztott lehetőségekből és búcsúkból állt. Ha mást nem, azt megtanul­tam, hogy nem engedhetem meg magamnak a halogatás kiváltságát. Ma már nem. Nehéz ilyen mostoha körülmények között me­­tamodernizálni, közben pedig elengedhetetlen, hisz épp ezek a körülmények teremtették meg az igényt rá. Balázs Imre József egyik kritikájá­ban a review-műfajt idézve humorosan megjegy­zi: a metamodernizmus fogalma ugyan ígéretes, de egyelőre nem működik hatékonyan, „néha új­ra kellett indítani”.­ Sokak számára valóban ide­gen fogalom ez, amelyet rendszerint ugyanazon kifejezések mentén határoznak meg (oszcilláció, autenticizmus, felelősségvállalás). Egyszerre ért­jük is, meg nem is. Valóban, fejlesztésre szorul a metamodernről való értekezés bugos rendsze­re, kevés újévi fogadalmaim egyike ezen dolgoz­ni. Mégis, ahogy a metamodernt is, néha kifeje­zetten hasznos újraindítani mindazt, amit hinni vagy remélni véltünk az irodalomról, kultúráról, ideákról. Frissíteni a már meglévő állományokat, újakat teremteni. Másképp nem tekinthetünk bi­zakodóan a jövőbe, és nem fogjuk meghaladni sem a posztmodernt, sem ezt az elátkozottnak gondolt 2020-at. Hosszú folyamat ez, a gépek lassan tanulnak, az ember még lassabban. Nyugodjon meg, a hiba nem az ön készülékében van, a hiba mindannyi­unké: minden gép eredendően hibás, épp ezért eredendően javítható. Talán az ember is. Ve­gyünk mély levegőt és nyomjuk meg a reset-gom­­bot. Néha segít. Jegyzet 1 Balázs Imre József: Kétfelé bontott kritika, avagy mit írt volna a címtelen földről a Booking.com és a Quart. hu. Alföldonline, 2020.12.08. http://alfoldonline. hu/2020/12/ketfele -bontott-kritika/ VERSEI /14 PAVILON 420 ■ Sebők György versei Oláh Péter kisprózái Abszurd színház Lapszámunk 1., 4-8., 10., 11., 13-15., 17., 18. oldalait Sipos Sándor munkáival illusztráltuk. Ami a történet által megmutatkozni vágyik BESZÉLGETÉS BALÁZS K. ATTILÁVAL /2 Traian T. Coșovei Vörös István VERSEI /8

Next