Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)
2023-09-10 / 17. szám (871.)
JAKABFFY TAMÁS „Mit akart a szerző?” - Jandó Jenőre emlékezve A múlt század derekán a magyarországi felsőfokú zenészképzést néhány valóságos művész- és tudósóriás határozta meg, természetesen a népes és kevésbé ismert pedagógus-hadtest mellett. Voltak közöttük elsőrangú zeneszerzők és briliáns előadók, s velük nemzetközi mérce szerint is élvonalbeli zenetörténészek, teoretikusok, folkloristák alapoztak meg további értékes pályákat, formáltak művészi és szellemi elitet. Ami a főiskolai szintű zongoristaképzést illeti, itt kiemelkedően fontos név a Kadosa Pálé. A háború előtt - 1927-től ’43-ig - a budapesti Fodor Zeneiskolában, majd a Goldmark Zeneiskolában oktatott zongorát, s bár a zsidó törvények és a munkaszolgálat kis híján kerékbe törték a pályáját, 1945-től már a Zeneakadémián tanított, később a zongora tanszak vezetője is lett. Szerzőként és pianistaként nagy nevet szerzett, történeti jelentőségét azonban sokkal inkább az általa útnak indított zenésznemzedékek kiemelkedőinek neve jelöli ki: az ő tanítványa volt többek között Kurtág György, Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Kiss Gyula. Szomorú nosztalgiával éljük meg évről évre, mint szivárog át ez a nemzedék is a zenetörténetbe. Legutóbbi veszteségünk Jandó Jenő, aki július 4-én, hetvenegy évesen költözött át más létmódba. A fenti nevekkel fémjelzett generációkból ő az, akinek életművében talán a legkiegyensúlyozottabb az előadói és az oktatói hivatás. A nemzetközi koncertélet legreprezentatívabb csarnokaiban játszott ugyan, de már 1974-től - még meg se száradt a tinta diplomája rektori aláírásán! - tanítani kezdett a Zeneakadémián. Negyvenhat esztendőn keresztül volt zongoristák nemzedékeinek oktatója és szellemi mentora. Vélhetőleg nincs a Jandót ismerők között, aki jellemrajzában ki ne emelné a józanság és szerénység stabil „vegyi kötését”. Senkit nem értékelt túl és nem becsült alá - önmagát legkevésbé -, s a művészi magatartás általa vallott és megélt képletében a szakmával szembeni alázat mindig fölébe került az egyéniség- vagy eredetiségdemonstrációnak. Kivált abban volt mindvégig következetes - tanítványait is erre ösztönözve -, hogy a szerzői intenciót, akár a zenetörténet előző századaiba visszavezető alapvető kifejezési szándékokat kutassa fáradhatatlanul. Elszomorította vagy egyenesen irritálta, amikor előadói személyiségjegyek próbálták eluralni az elsődleges szerzői víziókat. „Szerintem a kottát feltétlenül tisztelni kell, mert csak az maradt a szerző után - mondta egy 2012-es interjúban. - Ez az alap, a tehetség és az egyéniség csak utána következik. Egyre több olyan előadó bukkan fel, akinek a célja az, hogy direkt más legyen, mint a megszokott. Szinte mindegy, miféle ez a más, a lényeg, hogy eltérő legyen, egyedi. Ezt ki nem állhatom. Az én dolgom megpróbálni bemutatni, hogy mit akart a szerző közölni. A kottában hiszek, nem a hagyományokban vagy az egyénieskedésben.” Ebből is következik, hogy Jandó Jenő - bár az átirat-irodalomba is mélyen belemerült - a kották, partitúrák minél korábbi, lehetőség szerint kritikai kiadásait próbálta használni, az urtextet (első kiadást) vagy, ha volt ilyen, a szerzői hasonmást. Mindez persze oda konkludál, hogy Jandó mást, „szigorúbbat” várt a zenésztől, mint amit a historizmus vonalához szegődöttek. S ebben nem csupán a saját laboratóriumában - értsd: gyakorlószobájában - végzett, elképesztően sok magányos munkára támaszkodhatott, hanem néhány készséges szellemi társra is. Hálásan beszélt például arról, milyen megszállottsággal tudtak órákon át egy-egy mű passzusairól eszmét cserélni Kocsis Zoltánnal, aki, bár egészen más karakter és művésztípus volt, igényességben, kidolgozottságban zongoristái ikertestvére lehetett. „A zongorista igyekezzen énekelni a hangszeren, noha ez komoly, illúziókeltéssel felérő mutatvány - mondta egy alkalommal. - Inkább a háttérben meghúzódást választom. A koncerteken természetesen nem okoz különösebben gondot a kiállás, más esetekben viszont nem érzem szükségét a szereplésnek.” Nem annyit és nem úgy játszott Bachot, mint Schiff András, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann azonban ott magasodott zongoristái teljesítményei közepén, Liszt- és Bartók-interpretációi pedig egyenesen legendásak. Amikor a Naxos „megtalálta” Jandót, pompázatos hangfelvétel-sorozat kezdődött: ennek a kiadónak a stúdióiban kétszáznál is több művet játszott. Van tehát mit hallgatnunk tőle most is, hogy már nincs velünk. Augusztus 16-án, szerdán a Petőfi 200 emlékév jegyében Petőfikiállítást rendeztek az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban, amelyet Egyed Emese Petőfi Sándor közöttünk című előadása, valamint az Interkulturali-THÉ magyar és román nyelvű verses előadása nyitott meg. A kiállítás augusztus 20-ig volt látogatható. Augusztus 17-én Milbacher Róbert, a Magyar Írórezidencia Program augusztusi vendége volt a Látó szépirodalmi folyóirat meghívottja a 119. Látó Irodalmi Játékok estjén. A szerzővel Vida Gábor beszélgetett a Studium Hubban. Augusztus 18-án a Helikon Estek legújabb vendégei Bánki Éva és Patak Márta, a Helikon két kreatívírás-műhelyvezetői voltak, akikkel Demeter Zsuzsa és Márton Evelin beszélgetett a Bulgakov Irodalmi Kávéház udvarán. Az esemény házigazdája Karácsonyi Zsolt, társszervezője az Erdélyi Magyar Írók Ligája volt. Augusztus 27-én vasárnap délelőtt Vida Gábor Senkiháza című regényéről beszélgettek a 10. Gemma Könyvklubon, a Vásárhelyi Forgatagon, a marosvásárhelyi vár Könyvudvarában. A szerzővel Lázok Klára, a Teleki Téka főkönyvtárosa, Gemma nagykövet és Daray Erzsébet, a Gemma Book Café boltvezetője beszélgettek. Augusztus 31. és szeptember 3. között zajlott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának 21. nyári tábora. A rendezvénysorozaton felléptek többek közt: Andó Réka, Benkő Levente, Boros Lóránd, Borsodi L. László, Botházi Mária, Dimény-Haszmann Árpád, Egyed Emese, Ferencz-Nagy Zoltán, Horváth Benji, Ilyés Szabolcs, Karácsonyi Zsolt, Koós Ferenc, László Lóránd, Lázár Kinga, Maksay Ágnes, Márton Evelin, Mátis Jenő, Nagy Péter, Sánta Miriám, Soós Amália, Szántai János, Szentmártoni János, T. Szabó Levente, Varga László Edgár és Zsidó Ferenc. R. T. 11712023 A HELIKON IRODALMI FOLYÓIRATRA Előfizető neve: lakcíme: Meddig szeretne előfizetni? □ □ Negyedéves előfizetés: 38 lej - 6 szám Féléves előfizetés: 75 lej - 12 szám □ Egyéves előfizetés: 150 lej - 24 szám Hogyan szeretne fizetni? □ Banki átutalással szeretnék fizetni □ Postai úton szeretnék fizetni □ Külföldi előfizető vagyok Postai úton történő előfizetés esetében a postaszelvényre a címzetthez a következő megjegyzés írandó: Redacția Helikon pentru Deák Judit. Postacím: 400002 Cluj-Napoca, Str. Petru Maior nr. 7., ap. 4., Jud. Cluj. Banki átutalással történő előfizetés esetében: Banki adatok: Uniunea Scriitorilor din România • Cf.: RO2786991 • Cont: RO63 RNCB 0106 00050872 0001 • BCR -SUCURSALA CLUJ A megjegyzéshez a következő szöveget szükséges bevezetni: Abonament pentru Redactia Helikon. Külföldi előfizetőinket arra kérjük, hogy előfizetési szándékukat e-mailben (kvari.helikon@gmail.com) vagy telefonon (0040-264 431 577) jelezzék. Az előfizetői szelvényt postai vagy villámpostacímünkre várjuk. e-mail címe: számlázási cím: INTERJÚ | VERS | PRÓZA | MŰFORDÍTÁS | ESSZÉ | AMPLITÚDÓ | TANULMÁNY | DRÁMA | KINEMATOGRÁF | VEZÉRCIKK | KRITIKA | HÍREK 27