Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)
2023-10-10 / 19. szám (873.)
helikon Antal Balázs: Szilágyi István térképe (esszé) 2. Karácsonyi Zsolt: A mondat tekintetéről 3. „Vonulnak, vonulunk, vonul a világ” - Szilágyi István mesél 4. Egyed Emese: Üzenet a csillagállásról (esszé) 6. Márkus Béla: Egy asztalnál Szilágyi Istvánnal (esszé) 7. Szilágyi István: Kirándulás a szakadékhoz 9. Pavilon 420 Kollár Dávid: Örök visszatérés, Ébredés, Tájkép, Oázis, Ujjgyakorlat (versek) 13. Fali Dóra: Pali, Huszonkettő (prózák) 14. Alexandru Vakulovski: a koszovói nők, két nő, Dimitrie, egy ingujj, rokonok, Prishtina has no river (versek Lövétei Lázár László fordításában) 15. Somogyi Tibor: El se vettem feleségül 17. Egyed Emese, László Noémi, Ozsváth Zsuzsa, Sánta Miriám: Helyszíni limerickek (versek) 18. Bánki Zsolt: Joszi meghal (regényrészlet) 20. Fischer Botond: Charlie Parker eladja a szaxofonját (próza) 21. Kinematográf Mărcuțiu-Râcz Dóra: Hollywoodi Holtodiglan 22. Theátrum Stan Lilla-Alíz: Parancsolatok koncertje 23. Kritika Balázs Imre József: Jégtáblák, kontinensek (kritika) 24. Fülszöveg Nyeste Emőke: Gyermekként az indiánok világában (Gál Andrea: Farkasszem és Kistarisznya) 26. Albert Boldizsár: Rímben ázó tollvonás (Szántai János: Tintapacák) 26. Képregény Csillag István - Vincze Ferencz: Az indulás ideje 26. Amplitúdó Jakabffy Tamás: Sosztakovics mágikus drezdai triduuma 27. Artefaktum Nyeste Emőke: Együttfejlődés, voilà, déjà vu 28. 1977, Ózd, Nyíregyházán él. ANTAL BALÁZS Szilágyi István térképe A „fiókból” előkerült munkák kiadása közben Bár nem ritka, hogy fiókból előkerült művek átrendezik némileg a felállást, a közelmúlt magyar irodalmából nem jut eszembe a Szilágyi Istvánén kívül más példa arra, hogy a „balkézről” való munkák nagyon sokat mozdítanának a képleten. Az MMA pár éve elindított életműsorozata éppen ezért rendkívül izgalmas, hiszen eddig csak egyetlen újrakiadás került sorra (bár igény van a folytatásra, hiszen az életmű korai darabjai beszerezhetetlenek), s az új regény és a korábban kötetben nem publikált prózák jelentik igazi szenzációját eddig. „Balkézről” vett munkákon természetesen az utóbbiakat értem, azokat is csak azért, mert sok éven át nem is akarta kötetben közreadni ezeket a szerző a műgondot tekintve bizony mind teljes értékű Szilágyi-szövegek. Persze eleve speciális helyzet, hogy egy ennyire ritkán publikáló szerzőtől - aki 1975 után három regényt és egyetlen keskeny novellaválogatást bocsátott közre - „ennyi” írás kerüljön kiadásra kötelesen egyszerre, melyeknek köszönhetően novellásköteteinek száma szinte megduplázódott (lehet, hogy meg is fog). A Katlanváros és A hóhér könnyei c. kötetekben olvasható hosszabb-rövidebb írások - regényközpontú szemléletünkből fakadóan is - természetesen nem tudják háttérbe szorítani a regényeket, de jelentősen kibővítik, világszerűvé mélyítik azok tematikai és poétikai tapasztalatait. Azt persze a Szilágyi-olvasók tudták, hogy Jajdon világa nem egyetlen regény helyszínét jelöli, hiszen a korai kötetekben olvashatók már Jajdon-prózák (például a Jámbor vadakban, a Jajdon gyermekei) - de azt a mostanság egybegyűjtött írásokig már sokkal kevesebben tudhatták, hogy a világépítés nem fejeződött be, sőt! Ennek legerőteljesebb jelzését persze még a kiadatlan írásokkal egy időben, a két kötet között megjelent, rendkívül hosszú munka után elkészült nagyregény, a Messze túl a láthatáron mutatta meg, de a kapcsolatot e mű és a korábbiak között már a novellák villantották fel. A Messze túl... a szilágysági nyelv és a szilágysági folklór mélyéből merít - de akár a Szilágyságon túlra tekintve is beszélhetünk az Ecsedi-láp világának az egész Partiumot befolyásoló hatásáról, s meg is nevezi ezt a világot. Tipród vármegye Olymos nevű székvárosában játszódik a regény terjedelmesebb második egysége, s bár amúgy is csak finom játékot lehet itt látni, amely a név „eltolásával” lehetőséget teremt a valóságos történelem pici kimozdítására is (például így lehet a Wata-Wata-Watha tulajdonnevekből is Wajtha), de ez a néveltolás nagyjából csak az embereket és az emberlakta térségeket illeti, a Magúra Magúra marad, így minden azonosítható. S az azonosítás különben inkább célja is az elbeszélésnek. Ám ha mégis nehezére esne az olvasónak, akkor A hóhér könnyei segít neki, hiszen a nagyregény „elővázlatának” tekinthető kisregényben - mely önmagában egyértelműen remekmű - minden a „valóságos” nevén szerepel, így az egykori Kraszna vármegye is, mely az 1876-os közigazgatási átszervezés során vált Szilágy vármegye részévé, székvárosával, Somlyóval együtt. Szilágyi világa persze élettörténetéből kifolyólag adott, nem pedig választott (noha az irodalmi mű esetében mégiscsak számolni kell a választással), mégis szinte „kapóra jön” az a sajátossága, hogy nyitott tér, abban az értelemben, hogy Erdély és Magyarország egyformán elérhető közelségben van, mind a két irányban természetes egyszerűséggel tájékozódnak az alakok - hiszen története során is hol a királysághoz, hol a fejedelemséghez tartozott e vidék. A történelmi lépték is olyan módon alakított, hogy a múltba helyezett eseménysor ezt a „kétféle nyitottságot” meg tudja mutatni - a Szilágyi-nagyregények java Trianon előtti történeteket mond el (az Üllő, dobszó, harang a második világháború, a „négy magyar év” alattit). A leginkább „kortársi” világot megmutató regény, az Agancshozót tere viszont minden irányban zárt, mindenhonnan „kilóg” modellszerűségével - így míg az Üllő, dobszó, harang és a Hollóidő, melyek nem e tájba helyezettek elsősorban, nyelvi anyagukkal, világlátásukkal, mentalitásukkal 2 INTERJÚ | TANULMÁNY | DRÁMA | MŰFORDÍTÁS | STELLÁRIUM | ESSZÉ | VERS | PRÓZA | RÁOLVASÁS | THEÁTRUM | KRITIKA | FÜLSZÖVEG