Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)

2023-11-25 / 22. szám (876.)

19a BODOR EMESE PÉTER BLANKA Betsabé dalaA líra kiszabadulása két perc adásszünetre?Egyiptomból Készen áll a nemzet Nincs gyönyörűbb egy legyőzött férfinál. Ahogy botlik. Ahogy izzad. Ahogy háborodik fel. Szaggatott, heves beszédet géppuskáz egy erkélyről lefelé­­ vonakodó, sértett katonák tömege fészkelődik. Egy dadogó kamasz a seregek ura? Meghalni­­ ezért? Nagy királyok jelentéktelen utóda. Több benne a szó, mint aminek hangot bír adni: a népakarat pergő zöngéje kifog rajta. Dühében elhallgat, belepirul a félbehagyott szónoklat szégyenébe. Miként becéz egy száj, ami a nyelv kudarcát eltakarni képtelen? Nézem Dávid fenséges zavarát, mint aki először ébred rá, hogy lát. Csukd be a szemed, mert belemegy a sampon. Ne mocorogj annyit, egy uralkodó tisztasága fontos. Mondd utánam: a hatalom vére az ereimben folyik. Szép lassan, ahogy megbeszéltük. Húzd ki magad. Sortűzre a király görnyedten ad talán parancsot? Hogy mondod, Dávid? Akarom? Hányszor mondjam el, hogy nem akarom, hanem szeretném? Mondd szépen megint: szeretném, Betsabé, légy szíves. Most próbáld meg újra a népakaratot. Földdel ébredek a körmöm alatt, sikálom magamról pásztorok és kisemmizettek örökségét. Apáim földjét dúlja majd a parancs, mit kiadni tanítok: ez az én dadogásom. A frontra gondolok, félkész fiúkra, akik magukhoz nyúlnak a tábori ágyon. Ne haragudjatok. Az én hibám, hogy el kell hinnetek: királyért, hazáért meghalni bátor. Miattam nem ér majd hozzátok nő soha. Ne haragudjatok, de tudnom kell, mi lett volna mondható arról az erkélyről. Megmosom az arcom. A nappaliban Dávid gyakorol: én vagyok Jeruzsálem hangja, ha szólok, a népakarat beszél belőlem. Még négy óra a király beszédéig. Egy átdolgozott élet méltóságára, apámra gondolok. Bocsásd meg, amit ellened teszek. Bodor Emese versei kapcsán talán nem is az a legnagyobb kérdés, hogy hányszor lehet elmesélni ugyanazt a történetet, hanem hogy minden történet elmesélése során hány meg hány történet ma­rad ki ugyanabból a történetből. Ezek elmesélésére tesz kísérle­tet a ma kézbe kapott versválogatás. Betsabé, Dávid, Miriám, De­­bóra, Sisera, Márta, Mária, Lázár, Gorbacsov; karakterek, világok, korok, rendszerek és konfliktusok egymásmellettiségével leplezi le azok időtlenségét, és ezáltal aktualitását is. De vajon mi marad­na az ószövetségi háttér nélkül ezekben a szövegekben, egyáltalán puszta háttér-e itt az Ószövetség? Ezzel játszik ez a szöveguniverzum, amelynek a világépítés és atmoszférateremtés az egyik fő erőssége, és nem azért, mert léte­ző, mondhatni eleve felépített világokból építkezik, hanem az ezen világokon belül megteremtett horizontok távlatai miatt. Verseinek megszólalása erős, szájbarágás nélkül képes állást foglalni a dol­gok perspektivikussága mellett, mindössze azzal az apró gesztus­sal, hogy olyan perspektívákba helyezkednek bele és olyanokból mozdítanak ki, amelyek eleve lehetetlenné teszik a dolgok mi vs.­ők kategóriái­a történő leosztását, amelyek a jók vs. rosszak di­­chotómiájára építve banálisan leegyszerűsítenék a másik ember­hez való viszonyulást. Megszólítja a hóhért, vád nélkül beszél ah­hoz, akinek hatalma van parancsolni, sőt, kénytelen parancsolni, de képtelen rá, mert belefáradt a hatalmába, és épp itt válik para­dox módon hatalom nélküli ellenfelének kiszolgáltatottjává. Mert nem mondhatja ki, amit állítani akar, így nemcsak az ő, hanem a versek vállalása is a parancsot könyörgéssé, a menekülést pedig egyáltalán lehetővé tenni. A ma olvasott szövegek világa homogén és koherens, már-már kész ciklusba rendeződnek, és a bennük megszólalókkal ellentét­ben ezek a szövegek nem dadognak. Ettől függetlenül persze fel­vetődik a kérdés, hogy miről hallgat Bodor Emese. Mi az a tiszta és szégyentelen tartalom, aminek kimondása helyett szövegei Ká­naán fekete földjéről kezdenek beszélni? Mi mondható el Izraelről egy erkélyről? Igazat mond­­ ez kétségtelen, de meddig lehet a nyelv kudarcá­ról beszélni anélkül, hogy belefulladnánk? Húzd ki magad. Sortűzre a király görnyedten ad talán parancsot? Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is itt él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig többek között a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthában és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője, Bodor Emese Réka 2004-ben született Budapesten, verset és publicisztikát ír. Szövegeit többek között a Helikon, a SZIFONline és a Pan­non Tükör közölték. A Késelés Villával rendezvénysorozat szerkesztő-műsorvezetője. Kiss Péter Attila 1977-ben született Nagyváradon. Újságírást tanult a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban. Jelenleg Budapesten él. Kukucska Szabolcs 1996-ban született Szegeden. A Szegedi Tudományegyetem amerikanisztika szakos végzős hallgatója, mellette ír, publikál, első kötetén dolgozik. Péter Blanka 1999-ben született Csíkszeredában. Kolozsváron él, tanulmányait a BBTE Bölcsészettudományi Kar magyar­­komparatisztika szakán végezte, jelenleg a Történelem és Filozófia Kar végzős mesterszakos hallgatója. Somogyi Tibor 1984-ben született Debrecenben, a Debreceni Egyetemen végzett, a nyíradonyi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanít. No­velláit többek között a Várad, a Spanyolnátha, a Szkholion, az Amúgy és a Félonline közölte. Drámákat és slameket is ír. SZERZŐINK FIGYELMÉBE: PAVILON 420

Next