Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
forradalmi Ifjúsági Napok — 1970 A napokban régi jegyzetek között lapozgatva, kezembe került egy statisztikai lap. „1968-ban a másodízben megrendezett Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvényein mintegy kétmillióan vettek részt. Országosan közel 50 ezer rendezvényre került sor.” Több ez, mint két szám. Kifejezi azt az erőt, magával ragadó lendületet, melyet az ünnepségsorozat 21 napja teremt maga körül. Forradalmi Ifjúsági Napok — az tudja, s érzi igazán varázsát, aki hallotta már március 15-én a Múzeumkert lépcsőjéről elhangzani a Nemzeti Dalt, aki április 4-én ezer és ezer társával KISZ-fogadalomtételre emelte magasba kezét. Néhány nap múlva a debreceni Csokonai Színház színpadán csendül fel a Forradalmi Ifjúsági Napok nyitó szignálja, hírül adva az országnak, hogy 1957 óta immár negyedszer ünnepli ifjúságunk a magyar történelem három dicső tavaszának: 1848. március 15-nek, 1919. március 21- nek és 1945. április 4-nek ünnepét. Amennyire élővé teszi e történelmi múltat az irodalom, a film, a képzőművészet, olyannyira teszi élővé ezt ifjúsági szövetségünk is sajátos eszközeivel. 1967 jó választása volt az ifjúsági mozgalomnak. A Forradalmi Ifjúsági Napok ünnepségsorozata évről évre gazdagodik tartalmában és külsőségeiben. Emlékeket kutató, értelemre és érzelemre ható, mozgósító, és lelkesítő. Az országot járva, sok helyütt feltettem a kérdést: Hogyan ünneplitek a hármas évfordulót? Ahogy megindul a szóáradat és telnek a jegyzetpapírok az érdekesebbnél érdekesebb programokról szóló ismertetőkkel, gyorsan rájön az ember: ez nem volt igazi keresztkérdés. Erre a kérdésre ma már mindenhol igazán készülnek. Ez az év a FIN negyedik éve, de mégsem jelenti azt, hogy úgynevezett „rutinprogramok” kerülnek végrehajtásra. Új, színes, eleven, sziporkázó ötletek nyernek megvalósulást. Nagy a kínálat! Programot talál a zenekedvelő, az irodalombarát, a romantikus, az erőtől duzzadó sportember, a film és színház szerelmese. Lehet vetélkedni, táncolni, harci túrán részt venni, kiállításokat látogatni. Nem hiszem, hogy április 4 után találkozunk olyan fiatallal, aki a FIN valamely rendezvényén ne vett volna részt. És íme, egy rövid műsornaptár. A már említett debreceni nyitóprogram mellett, március 14-én Budapesten, a Petőfi- és Bem-szobornál, a Múzeumkertben kerül sor központi megemlékezésre. Március 20-án Kaposvárról a forradalmi hagyományokban gazdag „Somogyország” székhelyéről hangzik el a Tanácsköztársaságra való emlékezés. A Csiky Gergely Színház színpadán elevenedik meg 1919, s az azt követő évek történelme. A színpad nyújt lehetőséget a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő KISZ Központi Művészegyüttesnek, hogy március 23-án az Erkel Színházban 2500, a KISZ-munkában élenjáró, újonnan fogadalmat tett fiatalt köszöntsön. A leglátványosabb programra Budapest készül. Április 4-én a katonai díszszemlét követően 60 ezer fiatal színpompás felvonulással zárja a forradalmi ifjúsági napok központi rendezvényeinek programját. A rendezvényekről a tv helyszíni adásban számol be, így a képernyőn keresztül valamennyien részesei lehetünk e gazdag ifjúsági programnak. A politikai programokat 1970-ben is kiválóan egészítikki a kulturális, sportrendezvények. Ezek többsége már hónapok óta tartó versenysorozat fináléja lesz. Március 10-én mutatják be Budapesten az országos ifjúsági fotópályázat díjnyertes munkáit. 15. és 18. között Miskolc veszi át a stafétabotot. Itt a felsőoktatási intézmények művészeti fesztiválja keretében értékelik a képző- és iparművészeti pályázatokat. Szegeden március 25—28-ig lépnek színpadra, rangos versenyen mérve össze tudásukat a vers, és próza előadóművészei. A film mindig nagy tömegeket vonz. Reméljük hogy az országos ifjúsági filmnapok március 15. és április 15. között megrendezésre kerülő programja keretében bemutatásra kerülő körülbelül 70 játék-, dokumentum- és riportfilm hasznos segítője lesz az alapszervezeti munkának. A sportkedvelő fiatalok sem maradnak verseny nélkül. A felszabadulási sportjelvényszerző verseny, az egész országot átfogó hálastaféta, a falusi spartakiádok versenyei nyújtanak erre lehetőséget. Márciusban és áprilisban kerülnek megrendezésre az országjáró diákok túrái, a „Köszöntjük a Tanácsköztársaságot” mezei futóverseny, „Az aranykerék” kerékpáros terepverseny. E pár gondolattal szerettem volna segítséget nyújtani, eligazodni az ezernyi rendezvény labirintusában. Remélem, hogy az ajánlás jól sikerült és mindenki megtalálja majd a rendezvények közül a kedvére valót. Lesznek, akik szereplőként, lesznek olyanok is, akik mint nézők vesznek részt az ünnepi programokon. Bárhogy is történjen, itt csak nyerni lehet. Viszontlátásra a FIN 1970. évi rendezvényein! Nádaslaki István a KISZ KB munkatársa Peter, Jerry és a többiek... 3 egyfelvonásos egy műsorban PETER, JERRY, PAUL ÉS SYLVIA sorsa, élete tárult elénk, megmosolyogtuk, sajnáltuk őket, részvétet éreztünk, s olykor bosszankodtunk tehetetlen, vagy beletörődő hétköznapjuk láttán. Indulatokat ébresztettek bennünk , bevontakéletük kis és nagy titkaiba, s mi nem maradhattunk közömbösek, magunkkal vittük értékítéletünket... A „Játékszín” bemutató színpadán — januárban — látott három egyfelvonásos nem hatástalan a nézőre. Szakszervezetünk Hevesi Sándor színjátszó együttese, hagyományaihoz méltóan — ezúttal is századunk új irodalmának három reprezentánsát ismertette meg közönségével. Műsorukon Edward Albee „Mese az állatkertről” című drámája, Murray Schisgal „A gépírók” drámája és Aldo Nicolas „Éljen az ifjú pár” című groteszk komédiája szerepelt. Edward Albee darabjának ez volt Budapesten a színpadi ősbemutatója. Jerry, a dráma főszereplője a nyüzsgő világváros, New York magára maradt kisembere. Boór Béla nem kis feladatra vállalkozott Jerry megszemélyesítésekor. Az egyfelvonásos életkeserűséget, elszánt kiútkeresést tömörít magába végtelennek tűnő, belső feszültségektől izzó monológokban. Boór Béla eszköztelenül, sallangoktól mentesen, vitte színre a magányos ember tragikus figuráját. Partnere, Katona János, az átlagpolgárt képviselte, Pétert az író nem kényeztette el nagy szereplehetőségekkel. A bemutató legsikeresebb egyfelvonásosa Murray Schisgal drámája volt. A gépírók mindkét szereplőjének kiválasztása rendezői telitalálat. Két tehetséges színjátszó, Sántha Teréz és Sipka László formálta meg Sylvia, illetve Paul szerepét. A cselekmény első perceiben mindketten még fiatalok, tele vággyal, elképzeléssel, akarattal Ám az amerikai kisemberek sorsára jellemző kudarcok megtörik Sylviát éppúgy, mint Pault. Ott a színpadon, szemünk láttára játszódik le öregedésük, elfáradásuk, s az általuk már változhatatlannak hitt beletörődésük. Aldo Nicolaj groteszk komédiája oldotta fel a nézők hangulatát e három egyfelvonásos bemutatóján. Az „Éljen az ifjú pár” kegyetlen gúnnyal állítja elénk a felső tízezer erkölcsi, emberi normájának visszataszító tükrét. Drégely Zsuzsanna és Füller Dezső a túlzásra is lehetőséget adó női és férfi szerepben mértéktartóan komédiázott. Különösen Albee és Schisgal darabjai voltak azok, melyek tökéletes színpadravitelét e bemutató kapcsán dicsérni kell. A rendező, Zala Kornélia, úgy „A gépírók”-nál, mint az „Éljen az ifjú per”-nál érvényre tudta hozni koncepcióját, s olyan művészi igénnyel és színvonalon mutatta be együttese a két egyfelvonásost, mely komoly színházi élménnyel ajándékozta meg nézőit. _,_ „A gépírók” két szereplője rendezői telitalálat ÜKKM VÍZTISZTÍTÓ BERENDEZÉSEK KIÁLLÍTÁSA Az amerikai kereskedelmi minisztérium több vásáron bemutatta a legmodernebb, vízfertőzést ellenőrző és víztisztító berendezéseket. A közelmúltban Stockholmban, 1970 januárjában pedig Bangkokban mutatták be az új berendezéseket, ALUMÍNIUMLEPEDŐ SVÁJCBAN: A helyi iparban tevékenykedő szakemberek Svájcban olyan alumíniumlepedőt terveztek, amely rugalmas, tartja a meleget, vízhatlan és cigarettadoboz nagyságúra lehet összehajtani. Különösen a szabadban alvók, így a turisták és hegymászók részére lesz hasznos. Divat a hímzés Talán soha nem volt olyan divatos a hímzett díszítés, mint napjainkban. Divattervezőink szívesen merítenek népi művészetünk motívumkincséből; kalocsai, matyó vagy mezőkövesdi hímzéssel teszik szebbé a blúzokat és a kis szövetruhákat éppen úgy, mint az alkalmi jellegű modelleket. Kiválóan alkalmas ez az új divat régi, megunt ruhadarabjaink újjávarázsolására is. Aki ügyes és nem sajnálja a fáradságot, maga is elkészítheti a hímzést. Rajzunkkal két ötletet adunk a kézimunkázni szerető leányoknak és asszonyoknak. A kiskosztümöt egyszerű kalocsai motívumokkal díszítettük, a szövetruhát mezőkövesdi hímzés teszi csinossá és egyéni jellegűvé. Mindkét hímzés igen mutatós, hálás munka. Fekete ruhán az egyszínű, fehér díszítés a legelegánsabb, a többi ruhánkon több színű fonállal dolgozzunk. A Kalocsa vidéki ősi színminták különösen gazdagok, érdemes tanulmányozni néhányat a népművészeti boltok kirakataiban, mielőtt munkához látunk. A hímzéshez gyöngyfonalat vagy vékony gyapjút használjunk. Ezek nem bolyholódnak, és a mosást, a tisztítást is jól bírják. FELSZABADULÁSUNK 25. évfordulója tiszteletére a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat a vállalt 20 millió forint helyett 23 millió forint értékű munkát végez el a főváros neonosítási programja során. Felszabadulási emlékkiállítás A Fővárosi Faipari- és Kiáltáskivitelező Vállalat a Lenincentenárium és felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére dolgozói között képzőművészeti pályázatot hirdetett. 60 pályamű érkezett be, melyet képzőművész szakzsűri bírált el és 8-at részesített díjazásban. A 3000 Ft-os első díjat Szemere Antal és Lakatos Sándor „Lenin 100” c. közös munkája nyerte el. Együtt könnyebb A Kertészeti Egyesülés éve A múlt év januárjában huszonhét tanácsi kertészeti, illetve ilyen profilú vállalat részvételével Kertészeti Egyesülés jött létre. Idén, az első közgyűlés után, beszélgettünk Radó Dezsővel, a FŐKER igazgatójával, az egyesülés elnökével az elmúlt év tapasztalatairól. — Eiváltotta-e az egyesülés a hozzá fűzött reményeket? — A Kertészeti Egyesülés múlt évi tevékenysége próbának tekinthető. Alkalmas volt arra, hogy eldöntse: milyen úton kell tovább haladnunk. Az eddig elszigetelten működő vállalatok megismerték egymást, az egyesülésben megnövekedett a súlyuk. Felmerülő problémáik már nem egyedi igényként jelentkeztek, hanem a huszonhét vállalat népgazdaságilag is jelentősnek mondható igényeként. Egy év alatt a tagvállalatok termelési értéke megközelítően félmilliárd forint volt. — Hogyan valósul meg az együttműködés? — A vállalatok egymás számára termelnek. Erre azért van szükség, mert bár Magyarország kis ország, igen eltérőek a táji adottságai. — Az egyesülés keretein belül — folytatta az elnök —, lehetőség nyílik arra, hogy a szakmai irányelveket mindig a legjobb szakemberek dolgozzák ki. A szakmunkásképzés fejlesztése érdekében közös vizsgáztatási anyagot dolgoztunk ki. Tanfolyamokat szerveztünk parképítők, parkfenntartók, gépkezelők részére, ezeken a területeken ugyanis nincs szakmunkásképzés. Legnépszerűbb szolgáltatásunk az Országos Virágszolgálat, amelynek az a lényege, hogy nem a virág, hanem a megrendelés utazik a városok között. A bárhol, bármelyik üzletünkben befizetett virágot a címzett a helyi virágüzletünk friss készletéből kapja. Mivel tagjai vagyunk a FLEUROP Nemzetközi Virágkereskedelmi Egyesületnek, egyesülésünk üzletei külföldre is elfogadnak megrendeléseket, és kézbesítik az idegenből érkezett megrendelések alapján a virágajándékokat. Sikerrel vettünk részt külön kocsival a debreceni virágkarneválon is. Nemzetközi kapcsolatainkat is szélesítettük. Pécsi tagvállalatunk kötőnője képviselte Egyesülésünket az Ifjú Európai Virágkötők sisaki versenyén. Bekapcsolódtunk a düsseldorfi Európai Kertészeti Egyesülésbe, kapcsolatot létesítettük a Horvát Kertészeti Egyesülettel. Fokozottabb közös érdekvédelmi tevékenységet tervezünk. Szeretnénk külföldi tanulmányutakat is szervezni nemzetközi kiállításokra. Részt vállalunk a hazai virágkötészeti versenyek rendezésében. Ezeken belül külön díjakat fogunk kitűzni az egyesülés dolgozóinak részére. Közös pavilont állítunk ki az idei jubileumi Mezőgazdasági Kiállításon. — S hogy kezdeményezésünk jó volt, hogy közösen gazdaságosabb, könnyebb, az is bizonyítja, hogy újabb tizenhárom vállalat kérte felvételét a Kertészeti Egyesülésbe — fejezte be nyilatkozatát Radó Dezső, a FŐKER igazgatója. Szalai Emma OKLEVELES NAGYMAMA Szűcs nénit jól ismerték a Rákóczi téri csarnokban. Hetenként háromszor járt ide, pontos menetrendje volt. Reggel nyolckor érkezett a pepita óriásszatyorral, amire ügyes kerekeket barkácsolt a veje. Fél kilencig csak járkált, nézelődött, leltárt csinált a választékból, hangosan szörnyülködött, ha túl drágának talált valamit. A vásárlást mindig a hentesnél kezdte. Felsált vett, lapockát vág■ rövidkarajt. És darálthúst, mert a kisebbik unokája rajongott a fasírtért. — Jaj, ne azt a ficnit rakja rá, inkább ezt a szép, sovány darabot! Olyan aranyos ember magabiztosan megteszi, ha kérem. Az aranyos ember kicsit mozgott a bajusza alatt, de lemérte a legszebb soványát, mire a néni meggondolta magát és füstölt oldalast kért, mert a leánya imádja a bablevesben. Kilenc órakor a zöldségesnél válogatott, fél tízkor a budaörsi őstermelő tejfölét, túróját kóstolgatta, tíz órakor pedig tejet, vajat és sok apróságot pakolt a háromkerekű táskába. Közben bosszankodott, hogy nem tartanak mandulás csokoládét, pedig ezért él-hal a nagylány , unokája. Érthető, hogy fel- tűnt, amikor Szűcs nénit két hétig nem látták a csarnokban. Találgatták, mi lehet vele, bajra, betegségre gondoltak. Végre az egyik napon, pontosan nyolc órakor megjelent testes alakja a standok között. Zsörtölődött, rosszalló megjegyzéseket tett, mint mindig, de most az eladók barátságosan mosolyogtak rá. A hentes meg is kérdezte, mi volt vele? — Betegállományban voltam, lelkem. — A hentes csodálkozott. Hogyan lehet az betegállományban, aki nem dolgozik? — Megfáztam és a családom kijárási tilalmat rendelt el — magyarázta. — Nem is volt baj, így legalább elvégeztem a vasalást, meg a nagytakarítást. Az embernek becsülettel kell teljesíteni, amit vállalt, nem igaz? A hentes olyasmit brümmögött, hogy azért nem szép dolog így kihasználni egy öregasszonyt. Szűcs néni megdöbbent. — Kihasználnak, engem? Hogy mondhat ilyet?! Talán üljek egész nap a fotelban, amíg a gyerekeim dolgoznak? Elég kövér vagyok így is. Meg aztán... tudja, lelkem, nekem oklevelem is van. Arca kipirosodott, amíg beszélt. — Egy évvel ezelőtt, nők napjára tüntettek ki az oklevéllel. A kis unokám rajzolta arról, amit a leányom kapott a vállalatánál. A szöveget is szépen kicirkalmazták. Benne van, hogy „özvegy Szűcs Zoltánnénak, két unokája nevelésében és a háztartásban végzett odaadó, eredményes munkájáért.” És boríték is volt az oklevél mellett, ezer forinttal ... Az oklevelet berámáztattam, ott lóg a gáztűzhely fölött. A szeméhez nyúlt, aztán megreszelte a torkát. — Adjon nekem másfél kiló marhahúst, levesbe valót. Jaj, ne azt, aranyoskám! Nem baj, ha több, csak friss legyen ...! És ha volna egy jó kis velőscsontja.... Gyorsan, kapkodva fizetett. — Elbeszélgettem az időt, pedig még friss tojásokat is kell vennem a piskótatortába. Fürgén indult tovább, közben visszhunyorított: — Tudja, igyekeznem kell, most harcolok a jelvényért! Tamás Inana