Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK... Választások előtt állunk. Év végén kezdődnek az alapszervezeti, majd ezt követően a megyebizottsági választások, végül a VI. kongresszus zárja a válasz­tások sorát. Ilyenkor — az előkészüle­tek jegyében — számvetést készítünk, honnan indultunk, mit értünk el, meny­nyire volt eredményes munkánk, me­lyek a még megoldásra váró feladatok. Szakszervezeti lapunkban e témáról in­dítunk sorozatot, s grafikonokban, szá­mokban, írásban mutatjuk be a fejlő­dést. Mint a grafikon is mutatja, a szakszervezet megalakulá­sának évében, 1952-ben (ek­kor volt az I. kongresszus) a helyi ipari, város és községgaz­­dálkodás területén 79.557 dol­gozó volt. Ez a szám a soron következő 4 kongreszus ideje alatt több mint kétszeresére nőtt. A 17 év alatt (1969. XII. 31-ig) pedig 190 189-re növeke­dett. Mint ismeretes az V. kong­resszus, 1967-ben s volt. Ez 139 százalékos növekedésnek felel meg. S egyben azt is jelenti, hogy az elmúlt 17 év alatt megnövekedett a helyiipari és a kommunális ellátottság sze­repe, jelentősége. Új üzemek alakultak, s lehetőséget adott — különösen az iparilag elma­radott területeken — a foglal­koztatottság növelésére, a la­kosság vízzel, csatornával való ellátására, különböző javító tevékenység kiszélesítésére. A létszámnövekedésen belül a nődolgozók arányszáma 40 ezer 362-ről 91 ezer 286-ra nőtt. Hasonló arányban növekedett a szervezett dolgozók létszá­ma. A táblázatból is kitűnik, hogy jelenleg a szervezett dol­gozók száma 225 ezer 842 fő. Joggal vetődik fel sokakban, hogyan lehet magasabb a szervezettek száma, mint a dolgozók száma? Köztudott, hogy a dolgozók létszáma egy­ben az állományi létszámot je­lenti. De az aktív dolgozókon kívül vannak ipari tanulók, nyugdíjasok, jogfenntartók, a bedolgozók egy része, a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülők, akik ugyancsak tag­jai a szakszervezetnek, így te­hát az 1952-es szervezettséget alapul véve 3,5 szeresére növe­kedett a szervezett dolgozók száma. Ez azt is jelenti, hogy a szakszervezeti tisztségvise­lők, aktivisták egyre több dol­gozóval értették meg a szerve­zethez tartozás politikai jelen­tőségét, s egyre több dolgozó kíván tagja lenni a szakszer­vezetnek. (Folytatjuk) RÉGI HAGYOMÁNYOK­­ROSSZ SZOKÁSOK Íó­létünket sűrű hálóként fon­­ják át a régi hagyomá­nyok. Forrásuk a családi élet, a munkahely, a baráti kör. A sokféle forrásból azonban nemcsak jó, megőrzésre érde­mes hagyomány és szokás ala­kult ki, mint mondjuk a csa­ládban a szülők tisztelete, a testvérek összetartása, a be­csületes munka, a választott hivatáshoz való hűség, a ba­rátságnak, mint igaz, emberi tartalmú bajtársiasságnak sok­szor egy életre való kovácsoló­­dása. Megváltozott társadalmi éle­tünk, a technika fejlődésének felgyorsulása sajnos, sok vo­natkozásban kikezdte azokat az emberi kapcsolatokat, me­lyek humánus tartalommal való telítődésére éppen a mi társadalmunkban nyíltak új lehetőségek. Élnek nálunk ráes­ olyan ré­gi hagyományok is, melyektől jó volna — éppen az emberibb élet teljesebb kibontakoztatá­sa érdekében — megszaba­dulni. A régi hagyományok és a velejáró szokások őrzője a fel­nőttek társadalma — folytató­ja az ifjúság. S ezért nem mindegy, hogy a felnőtté vá­lás útján milyen hagyományo­kat adunk át gyermekeinknek, az üzemekben, hivatalokban dolgozó fiataloknak, s társa­dalmi élet különböző helyein, mint például a villamoson, a színházban, a szórakozóhelye­ken.­­A fiatalok nagyon hamar akarnak felnőttek lenni, elsősorban azért, mert úgy lát­ják, hogy a felnőtteknek min­dent lehet csinálni, azok előtt már nincs semmi akadály. — Milyen jó volna bevallani a gyermekeinknek és környeze­tünk fiataljainak, hogy az iga­zi felnőttség elsősorban abban van, hogy nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem azt, amit kell. S csak ezzel szolgál­hatjuk a magunk, a családunk, a társadalom igazi boldogsá­gát, az emberibb életet. A mai felnőtt nemzedék tag­jai közül azt hiszem, mind­egyiküknek van egy története az első cigarettáról. Nekem is. Nézzünk csak körül! A mai fiataloknak is van ilyen törté­netük? Nincs! S miért nincs? Mert mi, felnőttek megfosztot­tuk tőle őket! A gimnazistá­nak, a szakmunkástanulónak­­illik dohányozni, mert az olyan felnőttes, s otthon már a mi cigarettánkat szívják, az iskolában, tanműhelyben, a folyosó végén a mi pénzünkön vásárolt nikotin mérgezte fel­hőben úsznak a gyerekeink. — S ilyenkor eszembe jutnak a felháborodások (melyek sok igazságot tartalmaznak) a túl­terhelt, az agyonfárasztott fia­talokról. Igaz, az ellenálló ké­pességüket kikezdő mérgen csak a fejünket csóváltuk. — Ezek a fiatalok milyen korán kezdik, bezzeg a mi időnk­ben ...! S itt van az ital! Fogyasztják a fiatalok a felnőttek véd- és dacszövetségének védelmében. — A „házibulik” italai között nemcsak a gyümölcslé szerepel, főleg akkor nem, ha a buli idejére a szülőket elküldik ha­zulról. szakmunkás tanulók nem kis része, különösképpen a vidékiek, már hazulról viszik az alkohol megszokottságát, hiszen a reggeli féldeci a hű­vös, hideg reggeleken olyan jól melegít. — S a munkahe­lyeken, különösen a harmad­évesek körében, nagy a felnőtt csábítás. A felnőttek avatják felnőtté a jövő szakmunkás utánpótlását, mert őket is így avatták. Ők is fizettek a mes­ternek, a segédnek, ők is hord­ták hazulról, talán a családban nagyon is hiányzó csirkét és libát, a disznótorost, a bort, a pálinkát. Sajnos, ez a hagyo­mány is élő, legfeljebb az ösz­­szetétel tartalma változott, s az, hogy ma az emberek ösz­­szességében jobban élnek. A felnőtté avatott fiatal, a bor, a pálinka gőzében, a na­gyobb „szabadságban” bátrabb lesz a másik nemmel szemben is. A lányból nemcsak „csaj” lett, hanem alkalmi találkozók alanya is, miközben ezer mó­don beszélünk a férfi és a nő emberi kapcsolatának egyen­rangúságáról, a szerelem tisz­taságáról és az emberi élet nagy tettekre serkentő szere­péről. Régi hagyományokat, rossz szokásokat idéztünk. Tudjuk, hogy ez csak elenyésző, hogy a többség tiszta érzelmű, em­beri kapcsolatokban él, van felelőssége a jövő nemzedé­kért. De sürgősen, közös erővel meg kell szabadulnunk a rossz­tól, hogy ifjúságunk felnőtté válása útján az új végleges győ­zelmet arathasson az itt maradt régi felett. Fetter Mihály A MUNKA májusi száma a ,,Szakszervezeti tanulmá­nyok” mellékletet is tartalmaz­za, több figyelemre méltó cik­kel. Közülük is kiemeljük So­moskői Gábornak, a SZOT titkárának a tanulmányát, amelynek címe: Új követelmé­nyek és új tendenciák a szak­­szervezeti szervek munkájá­ban”. Az utóbbi 2—3 év vál­tozásai kapcsán Somoskői elv­társ a tapasztalatok alapján le­vonja a következtetést s álta­lánosítható megállapításokkal ad gyakorlati segítséget a szakszervezeti munka üzemi, vállalati végzéséhez. Ugyan­csak a mindennapi tevékeny­ség segítője Koltai Gyula— Kárpáti Tamás: „Tapasztala­tok a szakszervezeti bizottsá­gok és szb-titkárok vezetési tevékenységéről”, című tanul­mánya, melyben táblázatokra bontva szemléltetik a munka­napfényképezés eredményeit és hasznos tanácsokat adnak. A MUNKA ezúttal is gazdag közgazdasági anyaggal segíti a szakszervezeti mozgalom mun­kásait. A bérpolitika, a mun­kaszervezés, a munkaverseny területéről ad be információt. Színvonalas írások Szólnak a partnerség, együttműködés kérdéseiről, a kulturális ká­derképzés problémájáról. Be­mutatja a lap az idei SZOT- díjasokat, hírt ad a nemzetkö­zi nőtanácskozásról. Új évad előtt ALAPSZERVEZETEINK, MEGYEBIZOTTSÁGAINK az elmúlt hetekben értékelték az 1969/'70-es évadban szervezett szakszervezeti tömegpolitikai oktatás tapasztalatait. A szám­vetések lényegében az oktatás további fejlődéséről, eredmé­nyeiről, a további tennivalók­ról adtak képet. A társadalmunk időszerű kérdései c. tanfolyamokon eb­ben az évadban több mint 30 ezer helyi ipari dolgozó ismer­kedett az időszerű társadalmi, gazdasági, bel- és külpolitikai kérdésekkel. Igaz az is,­ hogy az értékelések többsége a tan­folyamokat az ismeretszerzés­nél és ismeretközlésnél többre méltatta. Olyan kétoldalú in­formációs fórumokká váltak, ahol nemcsak a hallgatók, ha­nem a társadalmi, gazdasági vezetők is tájékozódhattak a dolgozók hangulatáról, véle­ményéről, az őket érdeklő leg­fontosabb kérdésekről és prob­lémákról, a gyakorlati munka tapasztalataiból merítő okos, jószándékú javaslatokból. Eb­ben az évadban már sok he­lyen felhasználta a gazdasági és társadalmi vezetés ezt az információs fórumot, sőt egy­­egy érdekes téma megvitatásá­nál személyesen is részt vettek, a beszélgetéseken, tájékoztatást adtak és véleményt kértek. A két témakör beindításával az anyag jobban megfelelt az igényeknek, szélesedett az ok­tatás tömegbázisa is. A koráb­bi évekhez viszonyítva jobb és tartalmasabb volt a propagan­disták felkészítése. Konkré­tabb és meggyőzőbb agitációs, propaganda anyag állt rendel­kezésükre. Jelentős segítséget adott a témák megértéséhez a Táncsics Kiadó által készített szemléltető anyag, amelyet sajnos az alapszervezeteknek csak kisebb hányada rendelt meg. A PROPAGANDISTÁK TÖBBSÉGE ebben az évad­ban is megfelelt a megnöve­kedett követelményeknek. Lelkiismeretesen felkészültek, szakirodalmat használtak, nem egy esetben gazdasági veze­tőkkel is konzultáltak. A Munka c. folyóiratot, mint ajánlott irodáimat azonban az alapszervezetek nem biztosí­tották a számukra. Munkájuk­hoz, tájékoztatásukhoz rend­­szertelenül, csak esetlegesen nyújtottak segítséget. Ellenőr­zésük, beszámoltatásuk, ta­pasztalataik feldolgozása még kampányszerű volt, elsősorban az évad elejére korlátozódott. Az új oktatási évadban a pro­pagandisták politikai tovább­képzése, rendszeresebb tájé­koztatása egyik alapja a poli­tikai tömegoktatás színvonala emelésének. A megyei és alapszervi érté­kelések külön kiemelik, hogy a politikai oktatásban jelentős szerepet vállaltak a szocialis­ta brigádok. Ebben az oktatá­si formában részvételük sok alapszervezetnél a hallgatók 40—60 százalékát jelentette. Népgazdaságunk helyzete. A IV. ötéves terv; 7. A nemzetközi helyzet és a Ma­gyar Népköztársaság külpoliti­kája ; 8. Társadalmunk fejlődése, belpo­litikánk ; 8. A nemzetközi munkásmozgalom helyzete, feladatai; (A 7—8—9 témában a X. párt­­kongresszus anyagát dolgozzák fel a hallgatók). 10. A szakma önálló témája. „TÁRSADALMUNK IDŐ­­-­SZERŰ KÉRDÉSEI” TAN­FOLYAM. (Időszerű gazdaság­politikai kérdések.) E tanfolyam célja, hogy a dolgozókat közvetlenül érintő, életszínvonalukat befolyásoló politikai, gazdaságpolitikai kérdéseket, valamint ezek nemzetközi összefüggéseit megismertesse a hallgatókkal ADIT- PROP IP Az 1970/71-es oktatási évad­ban a dolgozók növekvő és differenciált érdeklődésének kielégítésére a szakszervezeti politikai tömegoktatásban két önálló tanfolyamot vezetünk be:­­ „A SZOCIALISTA DE­MOKRATIZMUS KÉRDÉ­SEI” TANFOLYAMOT. (A dolgozók jogairól, kötelessé­geiről.­ A tanfolyam célja, hogy a résztvevők megismer­jék a szocialista demokrácia, ezen belül a munkahelyi de­mokratizmus lényegét, az eb­ből fakadó jogokat, kötelezett­ségeket, azok összefüggését, valamint a jogok gyakorlásá­nak módját. Felhívjuk alapszervezeteink figyelmét, hogy erre a tanfo­lyamra elsősorban azokat a dolgozókat (nőket, fiatalokat, bejáró munkásokat) vonják be, akik első ízben vesznek részt szervezett politikai kép­zésben. A foglalkozások témái: 1. A munka becsülete társadal­munkban; 2. A dolgozó mint tulajdonos és munkavállaló; 3. A részesedési alap képzése és felosztása az üzemben; 4. A munkahelyi demokrácia fó­rumai és gyakorlata; 5. A dolgozók szerepe a munka­helyi kultúra fejlesztésében; A foglalkozások témái? 1. Az egyén és a társadalom; 2. A termelés és az egyéni jöve­delem ; 3. A tervgazdálkodás és a szocia­lista piac; 4. Tudomány, technika, szakkép­zés; 5. Hazánk gazdasági helyzete. A IV. ötéves terv; 7. A nemzetközi helyzet és a Ma­gyar Népköztársaság külpoliti­kája; 8. Társadalmunk fejlődése, belpo­litikánk ; 9. A nemzetközi munkásmozga­lom helyzete, feladatai. (A 7—8—9. témában a X. párt­­kongresszus anyagát dolgozzák fel a hallgatók). 10. A szakma önálló témája. EBBEN AZ ÉVBEN IS a po­litikai tömegoktatás előkészí­tő, szervező munkáját segéd­anyagok kiadásával segítik.­ Június 15-ig agitációs röplap jelenik meg a szervező munka segítésére, a tanfolyamok irán­ti érdeklődés felkeltésére, il­letve tájékoztatás céljára. Jú­lius végéig módszertani út­mutató jelenik meg a propa­gandisták részére. A tanfolyamok foglalkozásai október első felében kezdődje­nek és 1971. május 10-ig feje­ződjenek be. Tekintettel arra, hogy a két tanfolyam két ön­álló oktatási forma, a témákat alapszervezeteink ne cserélges­sék és tartsák meg a tanfolya­mok foglalkozásainak sorrend­jét FONTOS ÜGY, HA AZZÁ TESSZÜK A Főv. Vegyesipari Javító Vállalat és a Műszer- és Gépipari KISZÖV szakszervezeti vezetői megvizsgálták munkahelyei­ken a szakszervezeti szervek jog- és hatáskörének érvényesü­lését. Érvényesülő hatáskörök A hatáskörök érvényesítésé­nek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a legnagyobb fejlődés a küldöttértekezletek, taggyűlések, vállalati szak­­szervezeti tanácsok, szakszer­vezeti bizottságok testületi munkájában mutatkozik. E testületek — élve jogaikkal —, a fontosabb kérdések többsé­gét, melyek a vállalatok kol­lektívájának egészét vagy na­gyobb csoportját érintették. VSZT-ülésen, taggyűlésen, szakszervezeti bizottsági ülé­sen tárgyalták. A testületi ülések hatékonysága a dönté­sekben megfelelően érvényre jutott A határozati javaslatok többségükben a reális igénye­ket tükrözték. A szakszervezeti élet de­mokratizmusát a döntési jog határozza meg. Az alapszerve­zetek vezető szervei a jogok gyakorlásában itt érték el a legjobb eredményt. A Főv. Vegyesipari Javító Vállalat szb-je és a Műszer- és Gépi­pari KISZÖV alkalmazotti szakszervezeti bizottságának tevékenységéhez fűződik a többi között a jóléti keret cél­szerű felosztása, az éves mun­kaprogram kialakítása, a tiszt­ségviselők felkészítésében va­ló döntés. A Vegyesipari Ja­vító Vállalat egyetértési jogát főleg a kollektív szerződés megkötése — ahol szükséges volt, módosítása­­, a VMSZ, az újítási szabályzat, a mun­kaverseny irányelvek elkészí­tése, a rövidített munkaidőre való áttérés jelentette. A szakszervezeti testületek véleményezési hatásköre bő­vült a gazdasági vezetők mun­kájának megítélésével. Ezzel a jogkörrel azonban nem min­dig élnek megfelelően. A Mű­szer- és Gépipari KISZÖV ha­táskörébe tartozó szövetkeze­teknél például a gazdasági ve­zetők megítélésében a véle­­ménnyilvánítás módja nincs tisztázva. Külön gond, hogy a magasabb vezető állású alkal­mazottak kinevezése is a szö­vetkezeti vezetőségek hatáskö­rébe került, így megszűnt az automatizmus, mely korábban a KISZÖV-jogkör gyakorlásá­­val egyidejűleg biztosította a szakszervezetet is. A szövetke­zetek pedig a szakszervezeti bizottság véleményét eddig még nem kérték ki vezető állá­sú dolgozóval kapcsolatban. Ami rendezésre vár Általános probléma az alap­szervezeteknél, hogy a bizal­miak, a művezetők és csoport­­vezetők együttműködésében kevés a fejlődés, nincs ponto­san meghatározva az együtt­működés konkrét formája a közép­gazdasági vezetőkkel. A szövetkezetek területén, az al­kalmazottakat érintő kérdé­sekben, a hatáskör gyakorlá­sánál probléma, hogy az OKISZ vezetőségének ajánlá­sai, irányelvei olyan esetekben is csak meghallgatást javasol­nak a szakszervezet részéről, amikor az MTV vagy más jog­szabály egyetértést biztosít. Több helyen érződik a tevé­kenységben a függőségi vi­szony, nincsenek még egysé­gesen kialakult módszerek az együttműködésre. Több eset­ben tapasztalható a rátermett­ség hiánya is. Pl. a fővárosi Vegyesipari Javító Vállalat­nál a galván-részleg műhely­­bizottsága „a művezetőt a helytelenül értelmezett egyen­­lősdiségben segítette. A kiadott célprémiumot besorolási bér arányában, személyekre osz­tották fel és így voltak olyan dolgozók, akik csak 40—50 Ft-ot kaptak. Az ilyen eseteket maguk a dolgozók is elítélik. Ugyancsak a Főv. Ve­gyesipari Javító Vállalatnál fordult elő, hogy a jutalma­zási keretek lebontásánál több esetben vitáznak az üzemági vezetőkkel és osztályvezetők­kel, de nem mindenkor von­ják be a testületükhöz tartozó bizalmit a javaslattételnél. A megnövekedett felelősség egyik velejárója a kifogásolási (vétó)­jog. A két alapszervezet közül vétót csak a Műszer- és Gépipari KISZÖV szakszerve­zeti bizottsága alkalmazott, melynek rendezése még tart Vétót emeltek a nyereségré­szesedés és osztalék közgyűlés által megállapított elosztásá­nak aránya ellen, mert az sé­relmes volt az alkalmazottak­ra. Az arány megállapításá­nál a szövetkezet vezetői nem kérték ki az stb. egyetértését A Vegyesipari Javító Vállalat­nál a vitás kérdésekben a vál­lalat vezetősége elfogadta a szakszervezeti tanács javasla­tát. A két alapszervezet szak­­szervezeti vezetőségének vizs­gálódásából arra következte­tünk, hogy a hatás- és jogkö­rök gyakorlásának érvényesí­tése jó úton jár. Az újabb problémák megoldása azon­ban további kezdeményező­készséget és helyzetelemzést kíván az alapszervezetek gaz­dasági vezetőitől és szakszer­vezeti tisztségviselőitől egya­ránt. Hauer Péterné HELYIIPAR

Next