Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK... Választások előtt állunk. Év végén kezdődnek az alapszervezeti, majd ezt követően a megyebizottsági választások, végül a VI. kongresszus zárja a választások sorát. Ilyenkor — az előkészületek jegyében — számvetést készítünk, honnan indultunk, mit értünk el, menynyire volt eredményes munkánk, melyek a még megoldásra váró feladatok. Szakszervezeti lapunkban e témáról indítunk sorozatot, s grafikonokban, számokban, írásban mutatjuk be a fejlődést. Mint a grafikon is mutatja, a szakszervezet megalakulásának évében, 1952-ben (ekkor volt az I. kongresszus) a helyi ipari, város és községgazdálkodás területén 79.557 dolgozó volt. Ez a szám a soron következő 4 kongreszus ideje alatt több mint kétszeresére nőtt. A 17 év alatt (1969. XII. 31-ig) pedig 190 189-re növekedett. Mint ismeretes az V. kongresszus, 1967-ben s volt. Ez 139 százalékos növekedésnek felel meg. S egyben azt is jelenti, hogy az elmúlt 17 év alatt megnövekedett a helyiipari és a kommunális ellátottság szerepe, jelentősége. Új üzemek alakultak, s lehetőséget adott — különösen az iparilag elmaradott területeken — a foglalkoztatottság növelésére, a lakosság vízzel, csatornával való ellátására, különböző javító tevékenység kiszélesítésére. A létszámnövekedésen belül a nődolgozók arányszáma 40 ezer 362-ről 91 ezer 286-ra nőtt. Hasonló arányban növekedett a szervezett dolgozók létszáma. A táblázatból is kitűnik, hogy jelenleg a szervezett dolgozók száma 225 ezer 842 fő. Joggal vetődik fel sokakban, hogyan lehet magasabb a szervezettek száma, mint a dolgozók száma? Köztudott, hogy a dolgozók létszáma egyben az állományi létszámot jelenti. De az aktív dolgozókon kívül vannak ipari tanulók, nyugdíjasok, jogfenntartók, a bedolgozók egy része, a gyermekgondozási segélyben részesülők, akik ugyancsak tagjai a szakszervezetnek, így tehát az 1952-es szervezettséget alapul véve 3,5 szeresére növekedett a szervezett dolgozók száma. Ez azt is jelenti, hogy a szakszervezeti tisztségviselők, aktivisták egyre több dolgozóval értették meg a szervezethez tartozás politikai jelentőségét, s egyre több dolgozó kíván tagja lenni a szakszervezetnek. (Folytatjuk) RÉGI HAGYOMÁNYOKROSSZ SZOKÁSOK Íólétünket sűrű hálóként fonják át a régi hagyományok. Forrásuk a családi élet, a munkahely, a baráti kör. A sokféle forrásból azonban nemcsak jó, megőrzésre érdemes hagyomány és szokás alakult ki, mint mondjuk a családban a szülők tisztelete, a testvérek összetartása, a becsületes munka, a választott hivatáshoz való hűség, a barátságnak, mint igaz, emberi tartalmú bajtársiasságnak sokszor egy életre való kovácsolódása. Megváltozott társadalmi életünk, a technika fejlődésének felgyorsulása sajnos, sok vonatkozásban kikezdte azokat az emberi kapcsolatokat, melyek humánus tartalommal való telítődésére éppen a mi társadalmunkban nyíltak új lehetőségek. Élnek nálunk ráes olyan régi hagyományok is, melyektől jó volna — éppen az emberibb élet teljesebb kibontakoztatása érdekében — megszabadulni. A régi hagyományok és a velejáró szokások őrzője a felnőttek társadalma — folytatója az ifjúság. S ezért nem mindegy, hogy a felnőtté válás útján milyen hagyományokat adunk át gyermekeinknek, az üzemekben, hivatalokban dolgozó fiataloknak, s társadalmi élet különböző helyein, mint például a villamoson, a színházban, a szórakozóhelyeken.A fiatalok nagyon hamar akarnak felnőttek lenni, elsősorban azért, mert úgy látják, hogy a felnőtteknek mindent lehet csinálni, azok előtt már nincs semmi akadály. — Milyen jó volna bevallani a gyermekeinknek és környezetünk fiataljainak, hogy az igazi felnőttség elsősorban abban van, hogy nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem azt, amit kell. S csak ezzel szolgálhatjuk a magunk, a családunk, a társadalom igazi boldogságát, az emberibb életet. A mai felnőtt nemzedék tagjai közül azt hiszem, mindegyiküknek van egy története az első cigarettáról. Nekem is. Nézzünk csak körül! A mai fiataloknak is van ilyen történetük? Nincs! S miért nincs? Mert mi, felnőttek megfosztottuk tőle őket! A gimnazistának, a szakmunkástanulónakillik dohányozni, mert az olyan felnőttes, s otthon már a mi cigarettánkat szívják, az iskolában, tanműhelyben, a folyosó végén a mi pénzünkön vásárolt nikotin mérgezte felhőben úsznak a gyerekeink. — S ilyenkor eszembe jutnak a felháborodások (melyek sok igazságot tartalmaznak) a túlterhelt, az agyonfárasztott fiatalokról. Igaz, az ellenálló képességüket kikezdő mérgen csak a fejünket csóváltuk. — Ezek a fiatalok milyen korán kezdik, bezzeg a mi időnkben ...! S itt van az ital! Fogyasztják a fiatalok a felnőttek véd- és dacszövetségének védelmében. — A „házibulik” italai között nemcsak a gyümölcslé szerepel, főleg akkor nem, ha a buli idejére a szülőket elküldik hazulról. szakmunkás tanulók nem kis része, különösképpen a vidékiek, már hazulról viszik az alkohol megszokottságát, hiszen a reggeli féldeci a hűvös, hideg reggeleken olyan jól melegít. — S a munkahelyeken, különösen a harmadévesek körében, nagy a felnőtt csábítás. A felnőttek avatják felnőtté a jövő szakmunkás utánpótlását, mert őket is így avatták. Ők is fizettek a mesternek, a segédnek, ők is hordták hazulról, talán a családban nagyon is hiányzó csirkét és libát, a disznótorost, a bort, a pálinkát. Sajnos, ez a hagyomány is élő, legfeljebb az öszszetétel tartalma változott, s az, hogy ma az emberek öszszességében jobban élnek. A felnőtté avatott fiatal, a bor, a pálinka gőzében, a nagyobb „szabadságban” bátrabb lesz a másik nemmel szemben is. A lányból nemcsak „csaj” lett, hanem alkalmi találkozók alanya is, miközben ezer módon beszélünk a férfi és a nő emberi kapcsolatának egyenrangúságáról, a szerelem tisztaságáról és az emberi élet nagy tettekre serkentő szerepéről. Régi hagyományokat, rossz szokásokat idéztünk. Tudjuk, hogy ez csak elenyésző, hogy a többség tiszta érzelmű, emberi kapcsolatokban él, van felelőssége a jövő nemzedékért. De sürgősen, közös erővel meg kell szabadulnunk a rossztól, hogy ifjúságunk felnőtté válása útján az új végleges győzelmet arathasson az itt maradt régi felett. Fetter Mihály A MUNKA májusi száma a ,,Szakszervezeti tanulmányok” mellékletet is tartalmazza, több figyelemre méltó cikkel. Közülük is kiemeljük Somoskői Gábornak, a SZOT titkárának a tanulmányát, amelynek címe: Új követelmények és új tendenciák a szakszervezeti szervek munkájában”. Az utóbbi 2—3 év változásai kapcsán Somoskői elvtárs a tapasztalatok alapján levonja a következtetést s általánosítható megállapításokkal ad gyakorlati segítséget a szakszervezeti munka üzemi, vállalati végzéséhez. Ugyancsak a mindennapi tevékenység segítője Koltai Gyula— Kárpáti Tamás: „Tapasztalatok a szakszervezeti bizottságok és szb-titkárok vezetési tevékenységéről”, című tanulmánya, melyben táblázatokra bontva szemléltetik a munkanapfényképezés eredményeit és hasznos tanácsokat adnak. A MUNKA ezúttal is gazdag közgazdasági anyaggal segíti a szakszervezeti mozgalom munkásait. A bérpolitika, a munkaszervezés, a munkaverseny területéről ad be információt. Színvonalas írások Szólnak a partnerség, együttműködés kérdéseiről, a kulturális káderképzés problémájáról. Bemutatja a lap az idei SZOT- díjasokat, hírt ad a nemzetközi nőtanácskozásról. Új évad előtt ALAPSZERVEZETEINK, MEGYEBIZOTTSÁGAINK az elmúlt hetekben értékelték az 1969/'70-es évadban szervezett szakszervezeti tömegpolitikai oktatás tapasztalatait. A számvetések lényegében az oktatás további fejlődéséről, eredményeiről, a további tennivalókról adtak képet. A társadalmunk időszerű kérdései c. tanfolyamokon ebben az évadban több mint 30 ezer helyi ipari dolgozó ismerkedett az időszerű társadalmi, gazdasági, bel- és külpolitikai kérdésekkel. Igaz az is, hogy az értékelések többsége a tanfolyamokat az ismeretszerzésnél és ismeretközlésnél többre méltatta. Olyan kétoldalú információs fórumokká váltak, ahol nemcsak a hallgatók, hanem a társadalmi, gazdasági vezetők is tájékozódhattak a dolgozók hangulatáról, véleményéről, az őket érdeklő legfontosabb kérdésekről és problémákról, a gyakorlati munka tapasztalataiból merítő okos, jószándékú javaslatokból. Ebben az évadban már sok helyen felhasználta a gazdasági és társadalmi vezetés ezt az információs fórumot, sőt egyegy érdekes téma megvitatásánál személyesen is részt vettek, a beszélgetéseken, tájékoztatást adtak és véleményt kértek. A két témakör beindításával az anyag jobban megfelelt az igényeknek, szélesedett az oktatás tömegbázisa is. A korábbi évekhez viszonyítva jobb és tartalmasabb volt a propagandisták felkészítése. Konkrétabb és meggyőzőbb agitációs, propaganda anyag állt rendelkezésükre. Jelentős segítséget adott a témák megértéséhez a Táncsics Kiadó által készített szemléltető anyag, amelyet sajnos az alapszervezeteknek csak kisebb hányada rendelt meg. A PROPAGANDISTÁK TÖBBSÉGE ebben az évadban is megfelelt a megnövekedett követelményeknek. Lelkiismeretesen felkészültek, szakirodalmat használtak, nem egy esetben gazdasági vezetőkkel is konzultáltak. A Munka c. folyóiratot, mint ajánlott irodáimat azonban az alapszervezetek nem biztosították a számukra. Munkájukhoz, tájékoztatásukhoz rendszertelenül, csak esetlegesen nyújtottak segítséget. Ellenőrzésük, beszámoltatásuk, tapasztalataik feldolgozása még kampányszerű volt, elsősorban az évad elejére korlátozódott. Az új oktatási évadban a propagandisták politikai továbbképzése, rendszeresebb tájékoztatása egyik alapja a politikai tömegoktatás színvonala emelésének. A megyei és alapszervi értékelések külön kiemelik, hogy a politikai oktatásban jelentős szerepet vállaltak a szocialista brigádok. Ebben az oktatási formában részvételük sok alapszervezetnél a hallgatók 40—60 százalékát jelentette. Népgazdaságunk helyzete. A IV. ötéves terv; 7. A nemzetközi helyzet és a Magyar Népköztársaság külpolitikája ; 8. Társadalmunk fejlődése, belpolitikánk ; 8. A nemzetközi munkásmozgalom helyzete, feladatai; (A 7—8—9 témában a X. pártkongresszus anyagát dolgozzák fel a hallgatók). 10. A szakma önálló témája. „TÁRSADALMUNK IDŐ-SZERŰ KÉRDÉSEI” TANFOLYAM. (Időszerű gazdaságpolitikai kérdések.) E tanfolyam célja, hogy a dolgozókat közvetlenül érintő, életszínvonalukat befolyásoló politikai, gazdaságpolitikai kérdéseket, valamint ezek nemzetközi összefüggéseit megismertesse a hallgatókkal ADIT- PROP IP Az 1970/71-es oktatási évadban a dolgozók növekvő és differenciált érdeklődésének kielégítésére a szakszervezeti politikai tömegoktatásban két önálló tanfolyamot vezetünk be: „A SZOCIALISTA DEMOKRATIZMUS KÉRDÉSEI” TANFOLYAMOT. (A dolgozók jogairól, kötelességeiről. A tanfolyam célja, hogy a résztvevők megismerjék a szocialista demokrácia, ezen belül a munkahelyi demokratizmus lényegét, az ebből fakadó jogokat, kötelezettségeket, azok összefüggését, valamint a jogok gyakorlásának módját. Felhívjuk alapszervezeteink figyelmét, hogy erre a tanfolyamra elsősorban azokat a dolgozókat (nőket, fiatalokat, bejáró munkásokat) vonják be, akik első ízben vesznek részt szervezett politikai képzésben. A foglalkozások témái: 1. A munka becsülete társadalmunkban; 2. A dolgozó mint tulajdonos és munkavállaló; 3. A részesedési alap képzése és felosztása az üzemben; 4. A munkahelyi demokrácia fórumai és gyakorlata; 5. A dolgozók szerepe a munkahelyi kultúra fejlesztésében; A foglalkozások témái? 1. Az egyén és a társadalom; 2. A termelés és az egyéni jövedelem ; 3. A tervgazdálkodás és a szocialista piac; 4. Tudomány, technika, szakképzés; 5. Hazánk gazdasági helyzete. A IV. ötéves terv; 7. A nemzetközi helyzet és a Magyar Népköztársaság külpolitikája; 8. Társadalmunk fejlődése, belpolitikánk ; 9. A nemzetközi munkásmozgalom helyzete, feladatai. (A 7—8—9. témában a X. pártkongresszus anyagát dolgozzák fel a hallgatók). 10. A szakma önálló témája. EBBEN AZ ÉVBEN IS a politikai tömegoktatás előkészítő, szervező munkáját segédanyagok kiadásával segítik. Június 15-ig agitációs röplap jelenik meg a szervező munka segítésére, a tanfolyamok iránti érdeklődés felkeltésére, illetve tájékoztatás céljára. Július végéig módszertani útmutató jelenik meg a propagandisták részére. A tanfolyamok foglalkozásai október első felében kezdődjenek és 1971. május 10-ig fejeződjenek be. Tekintettel arra, hogy a két tanfolyam két önálló oktatási forma, a témákat alapszervezeteink ne cserélgessék és tartsák meg a tanfolyamok foglalkozásainak sorrendjét FONTOS ÜGY, HA AZZÁ TESSZÜK A Főv. Vegyesipari Javító Vállalat és a Műszer- és Gépipari KISZÖV szakszervezeti vezetői megvizsgálták munkahelyeiken a szakszervezeti szervek jog- és hatáskörének érvényesülését. Érvényesülő hatáskörök A hatáskörök érvényesítésének eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a legnagyobb fejlődés a küldöttértekezletek, taggyűlések, vállalati szakszervezeti tanácsok, szakszervezeti bizottságok testületi munkájában mutatkozik. E testületek — élve jogaikkal —, a fontosabb kérdések többségét, melyek a vállalatok kollektívájának egészét vagy nagyobb csoportját érintették. VSZT-ülésen, taggyűlésen, szakszervezeti bizottsági ülésen tárgyalták. A testületi ülések hatékonysága a döntésekben megfelelően érvényre jutott A határozati javaslatok többségükben a reális igényeket tükrözték. A szakszervezeti élet demokratizmusát a döntési jog határozza meg. Az alapszervezetek vezető szervei a jogok gyakorlásában itt érték el a legjobb eredményt. A Főv. Vegyesipari Javító Vállalat szb-je és a Műszer- és Gépipari KISZÖV alkalmazotti szakszervezeti bizottságának tevékenységéhez fűződik a többi között a jóléti keret célszerű felosztása, az éves munkaprogram kialakítása, a tisztségviselők felkészítésében való döntés. A Vegyesipari Javító Vállalat egyetértési jogát főleg a kollektív szerződés megkötése — ahol szükséges volt, módosítása, a VMSZ, az újítási szabályzat, a munkaverseny irányelvek elkészítése, a rövidített munkaidőre való áttérés jelentette. A szakszervezeti testületek véleményezési hatásköre bővült a gazdasági vezetők munkájának megítélésével. Ezzel a jogkörrel azonban nem mindig élnek megfelelően. A Műszer- és Gépipari KISZÖV hatáskörébe tartozó szövetkezeteknél például a gazdasági vezetők megítélésében a véleménnyilvánítás módja nincs tisztázva. Külön gond, hogy a magasabb vezető állású alkalmazottak kinevezése is a szövetkezeti vezetőségek hatáskörébe került, így megszűnt az automatizmus, mely korábban a KISZÖV-jogkör gyakorlásával egyidejűleg biztosította a szakszervezetet is. A szövetkezetek pedig a szakszervezeti bizottság véleményét eddig még nem kérték ki vezető állású dolgozóval kapcsolatban. Ami rendezésre vár Általános probléma az alapszervezeteknél, hogy a bizalmiak, a művezetők és csoportvezetők együttműködésében kevés a fejlődés, nincs pontosan meghatározva az együttműködés konkrét formája a középgazdasági vezetőkkel. A szövetkezetek területén, az alkalmazottakat érintő kérdésekben, a hatáskör gyakorlásánál probléma, hogy az OKISZ vezetőségének ajánlásai, irányelvei olyan esetekben is csak meghallgatást javasolnak a szakszervezet részéről, amikor az MTV vagy más jogszabály egyetértést biztosít. Több helyen érződik a tevékenységben a függőségi viszony, nincsenek még egységesen kialakult módszerek az együttműködésre. Több esetben tapasztalható a rátermettség hiánya is. Pl. a fővárosi Vegyesipari Javító Vállalatnál a galván-részleg műhelybizottsága „a művezetőt a helytelenül értelmezett egyenlősdiségben segítette. A kiadott célprémiumot besorolási bér arányában, személyekre osztották fel és így voltak olyan dolgozók, akik csak 40—50 Ft-ot kaptak. Az ilyen eseteket maguk a dolgozók is elítélik. Ugyancsak a Főv. Vegyesipari Javító Vállalatnál fordult elő, hogy a jutalmazási keretek lebontásánál több esetben vitáznak az üzemági vezetőkkel és osztályvezetőkkel, de nem mindenkor vonják be a testületükhöz tartozó bizalmit a javaslattételnél. A megnövekedett felelősség egyik velejárója a kifogásolási (vétó)jog. A két alapszervezet közül vétót csak a Műszer- és Gépipari KISZÖV szakszervezeti bizottsága alkalmazott, melynek rendezése még tart Vétót emeltek a nyereségrészesedés és osztalék közgyűlés által megállapított elosztásának aránya ellen, mert az sérelmes volt az alkalmazottakra. Az arány megállapításánál a szövetkezet vezetői nem kérték ki az stb. egyetértését A Vegyesipari Javító Vállalatnál a vitás kérdésekben a vállalat vezetősége elfogadta a szakszervezeti tanács javaslatát. A két alapszervezet szakszervezeti vezetőségének vizsgálódásából arra következtetünk, hogy a hatás- és jogkörök gyakorlásának érvényesítése jó úton jár. Az újabb problémák megoldása azonban további kezdeményezőkészséget és helyzetelemzést kíván az alapszervezetek gazdasági vezetőitől és szakszervezeti tisztségviselőitől egyaránt. Hauer Péterné HELYIIPAR