Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK Egy szervezethez tartozás mindig kifejezője annak, hogy a dolgozók mennyire érzik szükségességét az egységben való tömörülésnek, mennyire fogadják el egy szervezet célkitűzéseit, azonosítják magukat a szervezet politikájával. Múlt havi számunkban ismertettük, hogyan növe­kedett a szakszervezetünkhöz tartozó szervezett dol­gozók száma az I. kongresszustól napjainkig. A közölt adatok azt mutatják, hogy a fejlődés egyenletes volt. A számok azonban nem olyan kifejezőek, mintha úgy vizsgálnánk, hogy az összdolgozóknak milyen há­nyada szervezett, kiknek a munkája van az ered­mények mögött? A válasz: a szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták ezreinek, akik fel­ismerték a szakszervezethez tartozás politikai jelentőségét. De nemcsak felismerték, ha­nem egyre több dolgozóval ér­tették meg, mit jelent a szer­vezethez tartozás, hogy ez egy­úttal politikai állásfoglalás, az egység demonstrálása is. A SZAKSZERVEZETÜNK megalakulása óta eltel 18 év során a tisztségviselők és ak­tivisták száma több mint két­szeresére nőtt. Találkozunk ve­lük a választott testületekben, a különböző társadalmi mun­kabizottságokban, az üzemi munkában. Dolgozótársaik megbízásából vállalják ezt a felelősségteljes munkát. Tevékenységük nemcsak a szervezett dolgozók számának növelésére irányul. A szakszer­vezeti mozgalom minden terü­letén találkozunk velük, legyen az termelési, agitációs vagy propagandamunka, a dolgo­zók érdekvédelme, politikai, ál­talános és szakmai művelése, melynek eredményeiről követ­kező lapszámainkban számo­lunk majd be olvasóinknak, tagságunknak. (Folytatjuk) AMINT A GRAFIKON mu­tatja, a dolgozók mind na­gyobb százaléka ismerte fel a szakszervezet jelentőségét, sze­repét, érezte annak szüksé­gét, hogy szakszervezeti tag legyen. Ezt fejezi ki a szerve­zettség évről évre folyamatos emelkedése. Szakszervezetünk I. kong­resszusának időpontjában, 1952-ben, az összdolgozók 80,2 százaléka volt szervezett dol­gozó, ez az arány 1969 végére 91,6 százalékra növekedett. Az eredmény figyelemre méltó. S ha ezt mondjuk — márpedig ez a valóság —, ön­kéntelenül adódik a kérdés. Példájuk követésre méltó Kongresszusi munkaverseny az Egri Bútoripari Vállalatnál A jubileumi munkaverseny hatására országosan elmond­hatjuk, hogy vállalatainknál erősödött a szocialista brigád­mozgalom. Eredményesen zár­ták a jubileumi munkaverseny első szakaszát az Egri Bútor­ipari Vállalatnál működő szo­cialista brigádok is. Az elmúlt hetekben gyűlé­seiken vitatták meg a X. párt­­kongresszus tiszteletére kezde­ményezett versenyvállalások teljesítésének feltételeit. A vál­lalat „Egyetértés” szocialista brigádjának vezetője elmondta, hogy a brigád által kidolgozott éves versenyvállalást a párt kongresszusa tiszteletére kibő­vítették. Az egri gyermekváros részére, ahol testi fogyatékos gyermekek vannak, játék­bú­torokat, berendezési tárgyakat készítenek társadalmi munká­ban. A brigád az önköltség csökkentésében is intenzíveb­ben kíván részt venni, elsősor­ban az anyagmegtakarítás fo­kozásával. Ez egyébként a vál­lalat összes brigádjára jellem­ző, mert mindenütt vállalták az általuk használt anyag­­hulladék néhány százalékos csökkentését. A „Petőfi” szocialista brigád vezetője elmondta, hogy a kong­resszusi versenyben a brigád tagjai újítások bevezetését ter­vezik a munkakörülmények javítására, a termelékenység növelésére. A szocialista brigá­dok újítási tervei, valamint az önköltség csökkentésre tett fel­ajánlások adtak alapot egy új termék megszületéséhez. Ez egy 1000 forintnál olcsóbb he­verő,­­melynek gyártását a kö­zeljövőben tervezik. Figyelemre méltóak az ár­vízi károsultak megsegítésére tett felajánlások is. A brigádok kollektívan vállalták, hogy egy szabad szombati napon dolgoz­nak, és munkabérüket az ár­vízkárosultaknak juttatják. De jelentős a 4 szocialista brigád együttes vállalása is: 40 fekvő­hely elkészítése társadalmi munkában! A szocialista együttélésre való törekvés is erősödik a brigádokban. Egerben a Szép­­asszonyvölgyben 4 szobás hét­végi házat épített a vállalat, ahol kisebb házi ünnepségei­ket tartják majd a szocialista brigádok. Ápolandó hagyo­mánynak tekinthető a negyed­­évenkénti kollektív kirándulás a családtagok bevonásával. Szólni kell a vállalat műsza­ki szocialista brigádjairól is, akik fő céljukat a vállalat gaz­dasági eredményének javítása mellett a fizikai dolgozókból álló brigádok segítésében lát­ják. A műszaki, szakmai ta­pasztalat-átadás mellett közö­sen igyekeznek biztosítani a gazdasági vállalások teljesíté­sét. Számít a szocialista brigá­dok vállalásaira a vállalat ve­zetősége is, amit bizonyít, hogy erre alapozva, a tervezettnél 0,5 millió forinttal magasabb volumen elérését irányozták elő. A brigádok az emelt ter­vet magukénak vallják, meg­valósulását munkájukkal segí­tik. A kongresszusi felajánláso­kat és a brigádok aktivitását ismerve elmondhatjuk: az Egri Bútoripari Vállalatnál a jubi­leumi munkaverseny befejezé­sével a lendület nem csökkent, sőt erőteljesebbé vált pártunk X. kongresszusa tiszteletére indított versenyben. Erdélyi Sándor A képviselőnő A főváros XIV. kerületének gyermekgondozási segélyben részesülő kismama választói a közelmúltban az alábbi leve­let vehették kézbe: „Kedves Választóm! Az 1967. évi or­szággyűlési képviselői válasz­­ton az ön bizalma is hozzájá­rult ahhoz, hogy engem a vá­lasztókerület lakossága képvi­selőjének választott meg. Azóta az ön életében jelen­tős változás történt azzal, hogy gyermekének életet adott. Tu­dom azt, hogy igénybe vette az államunk által biztosított gyer­­mekgondozási segélyt. Kötelességemnek tartom, hogy ebben az időszakban is, amikor munkahelyétől tartó­san távol van, idejének nagy részét gyermeke gondozásával tölti, tájékozódni tudjon képvi­selői tevékenységemről. Fel­használom az alkalmat, hogy örömeivel, gondjaival megis­merkedjek, kérdéseire vála­szoljak. Kérem, hogy a mellékelt vá­laszboríték felhasználásával kérdéseit, gondjait írja meg, név és lakcím megjelölésével. Levelére legjobb tudásom szerint szeretnék válaszolni a legközelebbi képviselői beszá­molómon, amelyet a XIV. ke­rületi úttörőházban tartok. Le­velét várom és bízom abban, hogy a találkozón megjelenik. Üdvözlettel: Bodonyi Pálné, országgyűlési képviselő” A barátságos felhívásra 65- en válaszoltak levélben, a meg­ és a kismamák hívásnak pedig több mint szá­zan tettek eleget. Miről folyt a szó? A lakáshelyzetről, a ke­rületi bölcsőde ellátásáról, az óvodákról, a kismamák mun­kahelyi kapcsolatairól, az üze­mi szakszervezeti szervek ténykedéséről. A találkozón részt vett hat nagy üzem igaz­gatója, s az egyik kerületi ta­nácselnök helyettes. Mi ebben a különös? Semmi. Csupán azért említettük meg, mert ez is példázza: a kis és nagy ügyek intézése, a nagy közösség bevonásával, az em­berek közvetlen vagy közvetett együttműködésével történik. K. K. HÍREK JÚNIUS 20—29 között a BNV könnyűipari pavilonjá­ban rendezték meg a XIV. or­szágos bőrdíszműipari modell­­kiállítást, amelyen több mint ötszáz termék vett részt. Szak­mánkat a Fővárosi Bőrdíszmű­ipari, a Fővárosi Kézműipari és a Pest megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalat legújabb termékei képviselték. JÚNIUS 30-ÁN NYÍREGY­HÁZÁN kihelyezett ülést tar­tott szakszervezetünk elnöksé­ge. Napirenden szerepelt a Sza­­bolcs-Szatmár megyei bizott­ság vezető-irányító munkája. A tapasztalatokra legközelebbi lapszámunkban visszatérünk. „Felsőbb” osztályba léptek.,, 24 ezer új helyi ipari szakmunkás­ ­ 14—18 éves fiataloknak körülbelül egy­­harmada szakmát tanul. Élethivatásuk az anyag formálása, alakítása, új javak terme­lése, a szolgáltatások mennyiségének és szín­vonalának emelése. Az elmúlt hetekben országosan hetvenezer, s ezen belül a helyi iparban több mint huszon­négyezer szakmunkástanuló fejezte be tanul­mányait, vált szakmunkássá, lett ifjúmunkás­sá. Formailag és jogilag előbbre léptek. Tagjai lettek nemcsak a szakmunkások milliós tábo­rának, de társadalmunk vezetőerejének, a munkásosztálynak is. Tartalmilag már akkor beléptek, amikor a fizikai munkával jegyezték el magukat. A többi tanuló fiatallal szemben, már az eső napokban pályakezdők voltak, hi­szen ott folytatták tanulmányaik jelentős ré­szét, ahol évtizedekig dolgoznak majd. Hogy mennyire szerették meg, vált élethi­vatásukká a választott szakma, az nem egye­dül rajtuk múlott. A felnőtt kollektíva, a gazdasági vezetők, a társadalmi szervezetek most realizálhatják há­roméves nevelőmunkájuk, gondoskodásuk eredményeit. Ha a tanuló nem vendégként, ki­segítő, bármikor mozgósítható „munkaerő­ként” élte tanulóéveit az üzemben, akkor most nem lesz gond megtartani, a nagyobb felada­tok megoldásába bevonni. Ha nem vették figyelembe tanuló voltukat, akkor senki nem tehet szemrehányást nekik, ha ott hagyják a képző üzemet. Ki mint ve­tett, úgy arat! Tévedés volna azt hinni, hogy mivel a pályakezdést a tanulóidő kezdetével azonosítottuk, most már csak a jogi változást kell tudomásul venni. A szakmunkásvizsga, a szakmunkás-bizo­nyítvány a felnőtté válás útjának egy állomá­sa. Az új szakmunkások igényesebbé váltak. Most már egzisztenciális gondjaik is lesznek, hiszen keresetükből szeretnének megélni, ala­pot képezni a jövőjükre. S ezt nem szabad el­felejteni. Szeretnénk hinni, hogy mint ifjú­munkásokat köszöntötte őket az üzemi kollek­tíva, a társadalmi szervezetek. Ez így emberi, így méltó a munkásosztály hagyományaihoz. De szeretnénk abban is hinni, hogy életük felelősségteljesebb szakaszán való elindulása­kor is megkapják a szükséges segítséget. Az új szakmunkások még nem kész embe­rek, s a szakma gyakorlatában is hiányzik az élettapasztalat, a megfontoltság. Ebben feltét­lenül segíteni kell őket. A szakszervezeti mozgalom szeretettel fo­gadja a „felsőbb osztályba” lépett fiatalokat. Kívánjuk, hogy életük legyen sikeres, bár nem biztosíthatjuk a küzdelem nélküli életet. — Kívánjuk, hogy legyenek szakmájuk értő szerelmesei, a mindennapi élet alkotó munká­sai. Elvárjuk, hogy a munkásosztály hagyomá­nyaihoz híven teljesítsék feladatukat. Legye­nek az anyag művészei, a jólét kovácsolói, a munkásosztály hű fiai, akik az élet küzdelmei­ben edződve képesek lesznek munkánkat foly­tatni és tovább fejleszteni. Fetter Mihály Rehabilitáció az üzemben EL KELL ÉRNÜNK, hogy minden csökkent munkaké­pességű dolgozót lehetőleg sa­ját üzemében foglalkoztassa­nak. Ha erre nincs lehetőség, és a dolgozó munkaképesség­csökkenése eléri az 50 száza­lékot, akkor átmeneti segély, rendszeres szociális járadék, szociális segély folyósításával kell róla gondoskodni. Meg kell szervezni a reha­bilitáció lényegének, céljának ismertetését. Megfelelő közvé­leményt kialakítani az üzemi kollektívákban, hogy a dolgo­zó igényelje azt, működjön közre a rehabilitációban. Kap­csolódjon be az ügyek végre­hajtásába, kísérje figyelemmel a rehabilitációs munkahelyek helyzetét, segítse dolgozótársai betanulását, átképzését. Az 1968. január elsején életbe lé­pett rehabilitációs rendelet nyomán szükségesnek tartot­tuk ellenőrizni a határozat végrehajtását. MEGÁLLAPÍTÁSAINK: a vállalatok többsége a rehabi­litációs bizottságok létrehozá­sán túl nem foglalkozik meg­felelően azok működtetésével. Nem mindenütt értették meg, hogy ez nemcsak a bizottság, hanem a vállalati kollektíva egészének feladata. A vállalatok, intézmények nem zárkóznak el a csökkent munkaképességű dolgozó al­kalmazásától mindazokban a munkakörökben, ahol hagyo­mányosan ilyen dolgozókat al­kalmaznak (portás, kézbesítő, telefonos, küldönc). De a dol­gozók ügyében általában nem a vállalati rehabilitációs bi­zottság dönt. A szakszervezeti bizottságok pedig nem isme­rik részleteiben a rehabilitá­ciós rendeletet, így annak vég­rehajtását sem tudják megfe­lelően ellenőrizni, segíteni. A vállalati bizottságok beszámol­tatása is kevés helyen történik meg. Így azok tevékenységét nem tudják figyelemmel kí­sérni. A vállalati vezetők több­ségükben úgy gondolják, hogy a rehabilitációs munka csak szakszervezeti feladat. Pedig ezt csakis közös összefogással lehet eredményesen intézni. AZ SZB­K A FŐ FIGYEL­MET a továbbiakban a reha­bilitáció elősegítésére és el­lenőrzésére, a csökkent mun­kaképességűek érdekeinek vé­delmére fordítsák. Csakis így lehet érdemben előbbre lépni az üzemi reha­bilitációs munkában. Dabi Mihály Társadalmi munkabizottságainkról A szakszervezeti munka sok­rétűsége megköveteli a széles körű társadalmi aktívahálózat kiépítését. A társadalmi aktí­vahálózat rendszerében fontos szerepet töltenek be a munka­­bizottságok. A budapesti bi­zottság mellett 27 ilyen mun­kabizottság van, mintegy 400 aktivistával. A társadalmi munkabizottságok egyrészt te­rületi elv, másrészt szakterü­let szerint működnek. (Nőbi­zottság, ifjúsági bizottság, munkavédelmi, bérbizottság.) Legfontosabb feladataik közé tartozik a hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése, egy-egy munka felmérése, ja­vaslatok készítése a testületi ülésekre. A társadalmi munkabizott­ságok tevékenysége az elmúlt évek során összetettebb lett. Az aktivisták szívesen végzik társadalmi munkájukat, segí­tik az alapszervezeteknél fo­lyó szakszervezeti tevékenysé­get. (Műhely- és osztálybizott­ságok területén, a ,,Társadal­munk időszerű kérdései” tan­folyamok ellenőrzésében.) Tevékenységük során sok olyan tapasztalatot szereznek, amely hatékonyan segíti úgy az alapszervezeteket, mint a budapesti bizottságot a helyes határozatok meghozatalában, a tennivalók meghatározásában. Munkájukban meghatározó egy-egy terület reprezentatív felmérésének elvégzése. Ilyen volt legutóbb az ifjúság, az ipari tanulók, a nők helyzeté­nek vizsgálata. A munkabizottságok tevé­kenységét egyre jobban elis­merik az alapszervezetek is. Látják a segítőkészséget, s ezt jól hasznosítani tudják a mun­kában. Lelkesedésük, ügysze­retetük arra ösztönzi az ap­parátust is, hogy a munkát még tervszerűbbé, konkrétab­bá tegye, kerülje az eseten­ként még előforduló keresztbe szervezést, a párhuzamosságot. A működő társadalmi bi­zottságok alkalmasak funkció­juk betöltésére. Alaposabb fel­készítéssel még hatékonyabb segítséget tudnak adni az alap­szervezeti szakszervezeti mun­kához. Köszönet és elismerés társa­dalmi aktivistáink segítőkész­ségéért. Úgy véljük, ők is ér­zik azt a megbecsülést, amely irányukban megnyilvánul. To­vábbra is számítunk odaadó, lelkes munkájukra közös fel­adataink eredményes meg­valósításában. Lacska Márton Lapzártakor érkezett Június 5-től 17-ig nagy si­kerrel szerepelt Finnországban szakszervezetünk Bihari János néptáncegyüttese. Felléptek Helsinkiben, Turkóban és a tamperei néptánc fesztiválon. Képünk a tamperei színház előtt készült az együttesről. Úti élményeikről lapunk követ­kező számában olvashatnak majd. NÉVADÓK A Fővárosi Kézműipari Vál­lalatnál nemrégiben hármas, illetve négyes névadót tartot­tak. Az 5-ös lábbelikészítő üzem­ág KISZ-szervezete és szak­­szervezeti bizottsága Balkó Péter, Kozma Norbert és Tör­zsök Attila tiszteletére rende­zett névadó ünnepséget. Itt te­hát „három a kisfiú!” Nem így a vállalati központ­ban, ahol a négy emberpalán­ta között mindössze egy fiú van, Fehér Zoltán gépkocsi­­vezető Csaba nevű fia. A töb­biek az Anikó, Ildikó és Krisz­tina nevet kapták. A boldog szülők és névadó szülők együtt mondták, kicsit meghatottan a fogadalmat: „Mi szülők és névadó szülők ünnepélyesen fogadjuk, hogy gyermekünket becsületes, a dolgozó néphez hű emberré neveljük. Arra törekszünk, hogy gyermekünk a szocialista társadalom méltó tagjává, ha­zánk hű állampolgárává vál­jék. HELYI IPAR és XAdu­ola Alstd­SrZg

Next