Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

Helyi ipariak az árvízkárosultakért Vállalati összefogás—emberi szolidaritás Elnökségünk felhívását gyors tettek követték Pénz, fedél, építőanyag a hajbajjutottaknak Hetek óta halljuk, olvassuk e baljós jelentésű szót: árvíz. Vízbefult házak, elpusztult otthonok, emberek ba­tyukkal, játékukat sirató gyerekek . . . A természeti katasztrófa első hírei után a társadalmi, az emberi összefogó mindent áthevítő energiája szaba­dult fel. A Szabolcs-Szatmár megyéből érkező megrendítő hí­rek a helyi iparban dolgozók között is gyors cselekvésre ösztönöztek, minél előbb, minél többet segíteni. Szabolcsi üzemeink felhívása A párt X. kongresszusa tisz­teletére indított munkaverseny felajánlásainak megtétele után súlyos csapásként érte me­gyénket a váratlanul bekövet­kezett árvíz és annak pusztító hatása. Köszönettel tartozunk az or­szág népének, amiért egy em­berként siettek segítségünkre az élet- és értékmentésben, a helyreállításban egyaránt. Közelről látva és ismerve a bekövetkezett károkat, foko­zott kötelességünknek érezzük enyhíteni a gondokat. Az ár­vízkárok és a nagyarányú ár­­vízvédelmi kiadások hatásának csökkentésére FELHÍVÁSSAL fordulunk vállalataink dolgo­zóihoz: úgy végezzék munká­jukat, hogy kapacitásuk jobb kihasználásával, pótrendelések elfogadásával és teljesítésével az értékesítési tervet a vas- és a ruházatiparban 5,5 szá­­zalékkal, a faiparban 17 szá­zalékkal növeljék. A tervezett termelékenységet a vasiparban 2, a ruházatiparban 6, a fa­iparban 17 százalékkal, az eredménytervet a vasiparban 20, a faiparban 19, a ruházat­iparban 5 százalékkal teljesít­sék túl. Mindezt áremelés nél­kül, a munka szervezettségé­nek javításával kell elérni. A VASSZERKEZETI ÉS GÉPIPARI VÁLLALAT, a KELET-MAGYARORSZÁGI FAIPARI VÁLLALAT, és a TEXTILRUHÁZATI VÁLLALAT igazgatói, párttitkárai, szb-titkárai, KISZ-titkárai Budapestiek Szabolcsért A Fővárosi Kézműipari Vál­lalatnál szocialista brigádok, fizikai és szellemi dolgozók, csökkent munkaképességűek és bedolgozók ajánlották fel se­gítségüket, önként, nemegyszer megható formában. Voltak, akik meghatározott összeggel, mások egynapi keresetükkel kívánták segíteni az árvízkáro­sultakat. A szakszervezeti bizottság fogta össze a nagyszabású tö­megmozgalmat. Az eredmény: 324 ezer forint és egymillió fo­rint értékű késztermék. Június 10-én, hajnalban négy megra­kott teherautó indult útnak Mátészalkára, a Szatmárvidéki Faipari Vállalat telepére. Az értékes rakományt gon­dos kezek készítették. Hasznos holmikat küldtek, melyek jó néhány árvíz sújtotta család gondjait enyhítették. Többek között száz matracot, ágyne­műt, takarókat, férfi és női szandálokat, zsákokat, 500 pár vulkanizált férficsizmát, törül­közőt, konyharuhát, fiúingeket és nadrágokat, esőkabátokat, női ruhákat, aratónadrágokat, pulóvereket, fehérneműt és sok egyebet. A szállítmányt megyei bi­zottságunk képviseletében Ju­hász Lajos várta. Tolmácsolta a megyei elnökség köszönetét a kézműipari vállalat vezetőinek, valamennyi dolgozójának. A küldeményben volt hu­szonöt konyhaszék, amit alig­­alig akartak elküldeni az aján­dékozók. Csak amikor saját­­szemükkel látták a puszta föl­dön kuporgó embereket, gye­rekeket és öregeket, akkor ér­tették meg, milyen használati értékkel bírnak itt ezek az egy­szerű ülőalkalmatosságok. Csomagolják az „árvízi küldeményt” a Főv. Kézműipari Vállalatnál (Wertheim György ft­lv) Felhívás az árvízkárok helyreállítására, a nemzeti jövedelem­kiesés pótlására !Központi vezetőségünk az érintett ágazati minisztériumokkal (főhatóságokkal) egyetértésben — értékelve a X. pártkong­resszus tiszteletére szervezett munkaverseny tapasztalatait — örömmel állapította meg, hogy a tanácsi ipari, javító- és szol­gáltató vállalatok kollektívái példamutatóan vették ki részüket az árvízkárosultak megsegítésében és az árvízvédelmi munká­ban. Mind több vállalatnál nemcsak egyéni adományaikkal, ha­nem jobb, gazdaságosabb, termelékenyebb munkával is igye­keznek hozzájárulni az árvíz által okozott károk pótlásához, helyreállításához. Ezt a segítőkészséget tükrözik azok az újabb kötelezettség­vállalások, melyek a helyi lehetőségek felülvizsgálatával a ter­vezett nemzeti jövedelem túlteljesítéséhez kívánnak hozzájá­rulni. Ezt példázzák a szabad szombatokon, munkaszüneti na­pokon vállalt árvíz műszakok, melyek a helyreállítást, a romba dőlt otthonok újjáépítését segítik. Egyetértéssel támogatjuk e kezdeményezéseket és az év vé­géig mozgósítható tartalékok feltárása, hasznosítása érdekében a X. pártkongresszus tiszteletére tett vállalások felülvizsgála­tát. Megítélésünk szerint a tervezett eredmények túlteljesítésére lehetőség van a legtöbb szakágazatban, szervezettebb, hatéko­nyabb munkával, az eszközök jobb kihasználásával, a termelé­kenység emelésével, a munkafegyelem javításával. A jobb és hatékonyabb gazdálkodás, a nyereség előirányzott­nál nagyobb mérvű növelése segíti a Minisztertanács árvízkárok helyreállítására vonatkozó felhívásában foglaltak megvalósulá­sát, a vállalati hozzájárulás teljesítését. Ennek támogatása mel­lett, a feltételek megteremtése érdekében — az ágazatok sajátos helyzetét figyelembe véve — az alábbi lehetőségekre hívjuk fel a figyelmet: AZ ÁRUTERMELŐ VÁLLALATOK területén — ahol a tényleges igények szükségessé teszik — a termelési feladatok és kötelezettségek túlteljesítésére, a termelékenység tervezettnél fokozottabb mér­tékű növelésére. Az árvízvédelmi és helyreállítási munka okozta lemaradások pótlására. Az élő- és holtmunkával való fokozot­tabb takarékosságra és a racionális felhasználás biztosítására. A szállítási határidők betartására, ill. lerövidítésére. A készlet­­gazdálkodás megjavítására és a vállalati készletek optimálisra való csökkentésére, a minőségi mutatók javítására. IPARI JAVÍTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK terü­letén a lakossági igények jobb kielégítésére, garanciájára, elősegítve az életszínvonal tervezett ütemű növelését. A lakossági szolgál­tatások átfutási idejének lerövidítésére, KOMMUNÁLIS, Víz- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALATOK területén munkájuk színvonalának emelésére, a helyreállítási munkák segítésére tegyenek vállalásokat. Munkájukkal segítsék elő a lakások, a közutak, az utak, a közterületek újjáépítésének (A felhívás folytatása a 2. oldalon.) Pótoljuk a termelés­kiesést! Az MTA SZOT vándorzász­lóval kitüntetett Fővárosi Fi­nommechanikai Vállalat az alábbi vállalást juttatta el szerkesztőségünkhöz: „Az árvíz okozta termelés­­kiesés csökkentésére vállaljuk, hogy a múlt évi termeléshez viszonyítva az idén termelési volumenünket 5 százalékkal túlteljesítjük, teljes egészében a termelékenység növelésével. A vállalati nyereséget legalább 20 százalékkal kívánjuk túltel­jesíteni. Dolgozóink átérzik a népgazdaságot ért súlyos ká­rokat, s remélik, hogy az or­szág többi helyiipari üzeme is csatlakozik ehhez a kezdemé­nyezéshez, hogy ezzel is segít­sük a nemzeti jövedelem 1 szá­zalékos növelésének elérését. TÖKÖLY MENYHÉRT igazgató, LÁSZLÓ SÁNDOR szb-titkár VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXI. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Ára: 80 fillér 1970. JÚLIUS Közérdekű témák a központi vezetőség ülésén Határozat szerveink újjáválasztásáról - a dolgozó nők helyzetéről - középszerveink munkájáról Június 24-én tanácskozott központi vezető­ségünk. Napirenden volt a múlt évi gazdasági munka; a helyi iparban dolgozó nők politikai, gazdasági és szociális helyzete. A KV határo­zatba foglalta e két terület legfontosabb ten­nivalóit. Ugyancsak megszabta a középszervek A múlt évi gazdasági munka tapasztalatai vezető-, irányító- és szervező munkájának fel­adatait. Határozat született a szakszervezeti szervek újjáválasztásának menetére. Elfogad­ták az elnökség első félévi munkájáról szóló jelentést és a második félévi munkatervet. A tanácsok felügyelete alá az elmúlt év végén 193 ipari, 36 víz-, csatorna- és fürdő, vala­mint 151 kommunális szolgál­tató vállalat tartozott, mintegy 165 ezer dolgozóval. A 380 vál­lalaton kívül hozzánk tartozik még 14 egyéb tevékenységet végző, de más ágazat irányítá­sa alá tartozó üzem. Általános tapasztalat: vál­lalataink tovább növelték ter­melésüket, sikeresebben töre­kedtek a piaci kapcsolatok bő­vítésére, a lakossági igények megfelelőbb kielégítésére, a készletgazdálkodás javítására, exportkötelezettségeik teljesí­tésére. A kötetlenebb gazdál­kodási forma, a kereslethez jobban igazodó termelés elő­nyösen hatott a vállalati gaz­dálkodásra. De tapasztalható volt az is, hogy a gazdasági verseny kibontakozását nehe­zítette a monopolhelyzetet él­vező nagyvállalatokkal szem­beni kiszolgáltatottság. Míg 1968-ban nem volt vesz­teségesen működő vállalat és minimális volt az alacsony jö­vedelmezőséget elérők száma is, addig tavaly a Nógrád­ me­­gyei Rid­ex Építőanyagipari Vállalat és a Hódmezővásár­helyi ■ Szandálüzem -veszteség­gel zárt, s nőtt a minimális jö­vedelmet elért vállalatok szá­ma­ is. ... Nem változott számottevően a tanácsi ipari vállalatok ter­melésének aránya a szocialis­ta ipar egészéhez viszonyítva. (5,5 százalék, ami mintegy 13,3 milliárd forint termelési érté­ket jelent.) A legkedvezőbb helyzet a kézmű-, a fafeldol­gozó és a textilruházati ipar­ágban volt. A gazdálkodást befolyásoló problémák között még első he­lyen szerepelt a kis- és közép­üzemek fejlesztésével kapcso­latos gond. A Gazdasági Bi­zottság ez év áprilisi határo­zata ezt jelentősen enyhíti. A fejlesztési lehetőségekkel ösz­­szefügg a korszerűtlen és hiá­nyos géppark. Gátolja a fej­lesztést, hogy az erre fordít­ható összegek nagy részét le­kötik a bővülő termeléshez szükséges forgóeszközök. To­vábbra is jellemző a tanácsi vállalatok hátrányos helyzete az anyagbeszerzésnél. A gyártó és készletező vállalatok rap­szodikusan, vagy csak hosz­­szabb időre szólóan teljesítik megrendeléseiket. Gond még a szakemberhiány, és a bár csök­kenő, de még meglevő munka­erővándorlás. A központi vezetőség a múlt évi gazdálkodásról hozott ha­tározatában kiemeli: a gazdál­kodás múlt évi tapasztalatait hasznosítani, kell a termelést segítő munkában, az ágazati IV. ötéves tervek célkitűzései­nél, valamint a közgazdasági szabályozók módosítása alkal­mából. A középszervek munkája A központi vezetőség hatá­rozatot fogadott el megyebi­zottságaink munkájának to­vábbfejlesztésére. Értékelte az 1966. október 8-án hozott ha­tározat végrehajtását, a közép­szervek V. kongresszus óta végzett munkáját. Megállapította: a megyebi­zottságok és a budapesti bi­zottság — igazodva a növekvő követelményekhez — eredmé­nyesen vezetik, irányítják, se­gítik az alapszervezeteket, jól képviselik a tagság érdekeit. Ami a további munkát illeti: változatlanul előtérbe kell he­lyezni az alapszervezetek gya­korlati segítését, ellenőrzését. Javítani kell a tagság, vala­mint a vezető szervek tájékoz­tatását. Tovább kell fejleszte­ni a testületi vezetés módsze­reit, fokozottabb gondot for­dítva a társadalmi munkabi­zottságok és aktivisták tevé­kenységére. Az elnökség folyamatosan megoldja a függetlenített po­litikai munkatársak beállítá­sát azokban a megyékben, ahol a szakszervezeti tagság létszá­ma meghaladja a négyezret. A dolgozó nők helyzete A párt központi bizottsága és a SZOT állásfoglalása alap­ján a jövőben szakmánk terü­letén is összehangoltabb és tervszerűbb központi, vala­mint helyi intézkedésekre, ha­tékonyabb politikai nevelő­munkára van szükség, hogy a nők egyenjogúsága minden te­rületen megvalósuljon. Meg kell teremteni annak lehető­ségét, hogy a nők ügyes-bajos gondjainak megoldása szak­­szervezeti mozgalmunk szer­ves részévé váljon. A KV határozatában megál­lapítja, hogy területünkön a dolgozó nők aránya 47,9 szá­zalék. A csaknem 100 ezer nő élet- és munkakörülményei­nek további javítására­­ határozottabban kell fellépni a nőket sújtó ma­radi szemlélet, előítélet, a nők gondja iránti közöny ellen; — következetesebben har­colni a bérezés, az anyagi és erkölcsi megbecsülés egyenlőtlenségei ellen; — kezdeményezni kell a nők munkahelyi tovább­képzését, elősegíteni a be­dolgozói rendszer fejleszté­sét, a 4—6 órás részfoglal­koztatás bevezetését; — a választásokon és a kongresszuson növelni kell a nők arányát a választott testületekben, a függetlení­tett vezetői tisztségekben; — ahol a nődolgozókat három műszakban foglal­koztatják — az illetékes szak­minisztériumokkal együt­tesen —, 1971 júniusát.­) olyan intézkedéseket kell hozni, melyek az éjszakai műszak fokozatos megszün­tetését ■ célozzák­ A határozat kitér az egyedül élő és gyermeket nevelő nők segítésére, a több gyermekes családos anyák társadalmi megbecsülésére. Javasolja, hogy 2—3 éven belül szüntes­sék meg a nők túlóráztatását. A KV mellett 11—13 tagú nőbizottságot kell alakítani ta­pasztalt társadalmi aktivisták­ból, amelynek feladata lesz a nők helyzetének figyelemmel kísérése, a rétegproblémák megoldása. A budapesti és me­gyei bizottságok, valamint a vállalati szervek mellett is nő­bizottságokat kell létrehozni. Ott, ahol az összdolgozók több mint felét meghaladja a nők száma, a választott testület egy nőtagja látja el a nőfele­lősi funkciót. Szerveink újjáválasztásáról A SZOT-elnökség határoza­ta alapján a KV meghatároz­ta az 1970. november 15—1971. április 15 között lebonyolítan­dó szakszervezeti választások ütemét. Eszerint november 15—de­cember 31 között választják újjá a 200 főn aluli alapszer­vek szb-it, számvizsgáló bi­zottságait, a műhelybizottságo­kat, bizalmiakat. Január 1—február 15 között kerülnek megválasztásra a 200 fő feletti alapszervezeti szb-k és a vállalati szakszervezeti tanácsok. Február 10—március 5 az időpontja a megyei bizottsá­gok és a budapesti bizottság megválasztásának, s ekkor vá­lasztják a VI. kongresszus kül­dötteit is. Szakszervezetünk kongresz­­szusa március 25 és április 15 között ül össze. GYÓGYÜDÜLŐ AVATÁS A „KÖZTI” üdülő avatásáról képriportunk a 2. oldalon

Next