Ajka - Ajkai Szó, 1990 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-06 / 1. szám
Kétórás interjút adott december elején Járfás László bányaigazgató. Végre nyílt információkhoz, tiszta beszédhez jutottam. Ám ezt az interjút mégsem a szokásos riportformában írom meg. Oka az, hogy a pártharcok és a szaporodó személyiség-előtérbe kerülések idején kivételesen nem a személy a fontos, hanem a téma. Mely most nem az utcán, hanem pár méterrel alatta, a föld mélyén hever. Várja, hogy kitermeljék. Még hét évig. Azután pedig... Hát ez az! Tények a szénről Az ajkai szén rossz. Kalóriaértéke mostanában 2500 körüli, ami a hazai átlagértékektől ezer kalóriával marad el. Kéntartalma viszont jobb (azaz: kisebb) a hazai átlagénál: 2%-nyi. Radioaktivitása, melyről fémmesék szálldásnak van. A meddő tövében és az erőműi szürkeiszap-tárolóknál a normális háttérsugárzási szintet 4-5-szörösére emeli. Még így is egy nagyságrenddel kisebb a szocialista szabványok szerinti lakossági minimumnál. (Ha ez az adat hamis lenne, akkor az elmúlt 10 évben a szénfalon dolgozó bányászok közül nem ketten, hanem sokszorta többen haltak volna meg sugárfertőzésnek is tulajdonítható rákban, leukémiában.) Ha Ajkán mondjuk magasabb a rákmegbetgdések aránya, az nem a szénnek öszönhető. A föld alól napszintre kerülő szén alapvetően erőművi felhasználásra alkalmas. Önköltsége 1057 Ftltonna. Ezt a bekerülési költséget az Erőmű 43 Ftl tonnával fejeli meg, ennyit fizet érte. A nagy mennyiségű erőművi szénből kell kiválogatni a lakossági felhasználásra alkalmas, jobb minőségű tüzelőanyagot. Emiatt ennek az önköltsége is lényegesen magasabb: mázsánként 200-250 Ft. Ez az a szén, amit mi körülbelül 40 forintért vásárolhatunk meg mint fogyasztók. A többit, a mázsánkénti 160-190 Ft-ot az állam teszi hozzá, ezzel támogatja a bányát és a lakosságot egyaránt. Tények a szénbányászatról Az Ajkai Bányaüzem egyik föld alatti tevékenységgel foglalkozó egysége a Veszprémi Szénbányák Vállalatnak. A másik három: Dudar, Balinka és Várpalota. Minden évre a vállalat megszabja: nektek, ajkaiaknak ennyi tonnát ki kell termelnetek, ezért X összegnyi forintot fogtok kapni. Ugyanígy megszabja ezt a másik három üzemnek is. Csakhogy a másik háromból kettő nem tudja hozni a tervet. Oka ennek lehet objektív (pl. ne adj isten: szerencsétlenség) és lehet szubjektív is (pl. rossz munkaszervezés). Bármi jön közbe, a vállalat számára a minisztériumból kiadott éves tervet minden körülmények között teljesíteni kell! A kieső két üzem szénmennyiségét a másik kettőnek be kell pótolnia! Ilyenkor jönnek a túlműszakok. A bányászoknak nincs szombatjuk-vasárnapjuk, ha a fene fenét eszik is, le kell szállniuk. (Novemberben pl. a szükséges 22- 23 műszak helyett harmincat, harmincegyet teljesítettek.) Gondolhatnánk: ez aztán megdobja a bányászok fizetését! Rossz tipp! Üzemi szinten ugyanis a többletkövetelményekhez és a megvalósuló többleteredményekhez nem adnak többletpénzt! Lehet, hogy a bányász a túlműszakok miatt többet keres, mint normális teljesítménykor, de ez a többletjövedelem semmilyen tekintetben nincs arányítva az elvégzett munkához. A létfenntartás pillanatnyi érdeke az, ami szombat-vasárnapi túlműszak vállalására kényszeríti a bányászt. Miből fizetik ki neki mégis azt a pluszpénzt, aminek jelentős része amúgy is elmegy adóba? Abból az állami pénzből, ami a táppénzen lévők után a bányaüzemnél megmarad. Ördögi ám ez a kör! Ha a bányászok egészségesek lennének, a túlműszakot nem lenne miből kifizetni! Ám már az éves tervek készítése során is eleve számolnak azzal, hogy minden öt bányászból egy (azaz 20%) örökösen beteg lesz. Nagy, Szocialista Tervgazdálkodás! Tények a munkáról Ha rajtam múlna, minden ajkai polgárt bányabejárásra vinnék! Nem afféle „turistaútra”, hanem igazira. Lássa meg mindenki, mit tesz az a bányász, akit a legendás hűségjutalom kifizetésekor esetleg többen is irigyelnek! Jómagam többször „lelógtam” a föld alá. Voltam én is „repisétán”, amikor minden nagyon szép és minden nagyon jó volt. Voltam olyankor is, amikor tréfás kedvű kísérőm a néma (mert vasárnapi nem termelés ideje volt) vágatban rám hozta a szaporát. De jártam a fronton, amikor ment, húztam a fülemet, amikor „lőttek". A lehetőségekhez képest valóban korszerűnek mondható az ajkai széntermelés. A munka logikusan és biztonságosan szervezett. De ettől még kutya nehéz! Mellékesen pedig: életveszélyes. Minden bányász, ha kijön a napszintre, csökkenteni igyekszik a valós veszélyeket. Azt mondja: ezt ő már megszokta, ezzel egyáltalán nem törődik. Mi több: ha „esemény” (értsd: baleset) van, másnap akkor is leszáll. Nem tudja, mert senki nem magyarázta el neki, hogy ez a véleménye és ez a magatartása igenis félelemből fakad, mert kizárólag a félelme legyűrését, elviselését szolgálja. Sejtelme sincs arról, hogy ez tőle mekkora többletenergia-befektetést követel és hogy ez mennyire eszleli fizikailag amúgy is kizsigerelt szervezetét. Komolyan gondolja valaki is, hogy amikor a bányász valamelyik csehóban bedobja a felesét, akkor a fizikai fáradtságán enyhít?! Ugye nem. Az öntudatlanul is velejéig fészkelődött stresszen enyhít, ám e cselekedetével még tovább rombolja saját szervezetét. Ez ismét egy újabb ördögi kör. Tények Ajka II. -ről Hét év múltán a jelenlegi, többnyire másodlagos művelésű telepekből fényre jön az utolsó csille szén is. Hogy ez mit jelent? Nem is olyan régen bezárták a Kossuth-aknát. A helyét bárki megtalálhatja. Az emléke él csupán tovább, de szén nem „terem meg” az emlékeken. Kutatófúrások százai igazolták: Gyepűkaján és Káptalanfa térségében jó minőségű és gazdaságosan kibányászható mennyiségű szénvagyont rejt a föld mélye. Ezt nevezték el ,Ajka II.”-nek, ez jelentett már évek óta jövőt az ajkai bányászok számára. Hogy nem lenne ereje a jövőbe vetett hitnek? Amióta nyilvánosságra került, hogy Ajka II. megnyitása igazi perspektívát jelent az ajkaiaknak, soha nem látott fizikai és szellemi teljesítmények születtek a bányaüzemben! Olyannyira, hogy nagy termelési tapasztalatokkal rendelkező nyugati és keleti szakemberek is ide jártak-járnak tanulni! A jövő lehetősége a dolgozói létszámot is stabilizálni volt képes, mi több: a jelen nehézségeit is könnyebben viselték el a bányászok. Az elmúlt évek során a döntés mikor kerüljön sor Ajka II. megnyitására húzódott. Majd a sok totojázás után át is alakult: sor kerüljöne Ajka II. indítására? (Folytatjuk) Előszó Nem írói sikereket kerestem, mikor leültem, hogy visszaemlékezéseimet leírjam. Tollamat, úgy érzem, az Isten vezette, hogy kiáltást intézzek vele az emberekben. Ő adott hitet, hogy visszatérjek, és erőt, hogy emlékezzem a poklok poklára, a Don-kanyarra, ahol közel 200 ezer magyar katona vesztette életét. írtak már erről gőgös tábornokok, hátsó vonalak mögött rejtőző törzstisztecskék és haditudósító főhadnagyok. Az egyszerű bakák, sorkatonák közül nem tudok róla, hogy visszaemlékezett volna valaki. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy nagy részük ott pusztult, aki viszont valami csoda folytán hazatért, soha életében nem akart visszaemlékezni rá. 43 telén, a visszavonuláskor a tisztek elöl futottak, mentették saját életüket. A hatalmas pánikban észre sem vették a nyomorult közlegényeket, akik elhagyva, becsapottan várták, mi lesz velük, halott társaik kővé fagyott tetemeinek szőnyegén vonszolva magukat. Írásomban nem akarok népek fölött ítélkezni, felelősséget, igazságot keresni. Egyetlen nemzet sem tudhatja, hogy miként viselkedne a betolakodókkal szemben, ha azok otthona, családja elpusztítása után a kezébe kerülnének. Egyetlen cél vezérelt végig, hogy az egyszerű katona szemével, szenvedésein keresztül megmutassam a mai kor emberének a háború szörnyarcát. Mert ne feledd kedves olvasó, hogy ez a történet a világ bármely táján élsz-veled, apáddal, gyermekeddel is megtörténhetett volna. Az idő gyorsan pergő óráján az a négy és fél évtized alig egy emberöltő csupán egy porszemnek számít. A háború réme pedig azóta is ott lebeg Európa és az egész emberiség felett... TÓTH LAJOS Megjártuk a hadak útját Magyar Népjóléti Minisztérium Had Higálygondozi Kirendeltsége 18213 Sorszám. Debrecen .kzfts/s. E fontos személyi okmányt a hatóságok el nem vehetik és vissza nem tarthatják. Tulajdonosa saját érdekében őrizze meg, mert pótolni nem lehet. A hazatért neve :•.......... ........»........................................................................... e: ■ ■............................... állampolgársága: .. >. uv.,». ........... szül. év, hol nap, nap: <7.9.1.isoufCuA .■? 7 állapota: • • .. . foglalkozása: Elhagyott hazai lakóhelye: ............ Nevezett, aki mint katona — kisegítő munkaszolgálatos — levente — ban volt^ f>síro helyére útban^toj Megjegyzés: A hazatért külön díjmentes utazási igazolványt kapott, ezért ez az igazolvány utazásra nem jogosít. Igazolvány hadifogságból hazatért részére. V&..... Al.V .2 .1948 JÚN. 21. •/ *) A meg nem felelő rész törlendő. Fővárosi Nyomda Rt. A VÁROSI TANÁCS LAPJA 2 Ajka az ajkaiaké! Az Ajkai Szó 1989. októberi számában hasonló címmel jelent meg közlemény. A figyelmes olvasó azonban észreveszi a különbséget, e cím mögött nem kérdőjel, hanem a nyomatékos kijelentést jelző felkiáltójel szerepel. E különbséget jogosságának alátámasztására szeretném megemlíteni, hogy egész Európa szénbányászata több száz éves történetének legkritikusabb időszakát éli át. Országonként más-más hangulatban és körülmények között aggódnak a bányászok szakmájuk egészének és egyéni sorsuknak az alakulásáért és folytatnak más és más módszerekkel és eredményességgel ádáz küzdelmet - immár nemcsak az elemi veszélyekkel - a jövőjükért. Természetes, hogy a szén körüli vitákban és a kivezető utak keresésében a józan megfontoltság helyett igen sokszor a pillanatnyi érdekeket szolgáló hangulati elemek kerülnek túlsúlyba. A technikai haladás és műszaki fejlesztés eredményeit sikeresen alkalmazó és azokat saját szorgalmas munkájukkal és szakértelmükkel valóra váltó ajkai, Ajka környéki bányászoktól érdemeiket senki sem vitathatja el. Nem vitatható el gazdasági eredményük, világhírük és szakmai rangjuk, és ami a legfontosabb, nem vitatható el az előbbiek alapján szerzett azon joguk, hogy ezt az eredményes munkát tanult szakmájukban, a szénbányászatban folytathassák. Nincs jogosultsága tehát a kérdőjelnek. Kérdőjelet kell azonban tenni az említett cikk néhány kategorikus megállapítása mellé. Előzetesen ahhoz, hogy egy teljes szakmát uralhat-e „szűk, felkészületlen szakmai és politikai oligarchia”? Ez ugyanolyan általánosítás, mint a bányászat ellenfelei által a bányászat egészére, mint ráfizetéses iparágra utaló megjegyzés. Ha ez így lett volna, Ajkán sem következtek volna be az említett technikai és gazdasági sikerek. Csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy kísérletező várpalotai elődök, magasan kvalifikált pajzstervezők, a világ teljes bányászati szakirodalmára rátekintéssel bíró fejlesztők és a beruházási források kiaknázhatóságának útvesztőit tökéletesen ismerő gazdasági szakemberek nélkül az ajkaiak minden erőfeszítése sem vezethetett volna az említett sikerekhez. Csapatmunka volt ez a javából! A váltófutás célba érkezőjének jut ki természetesen a legnagyobb elismerés. De nem egészen illendő, ha ezen ünneplés közben az előtte futókról megfeledkezik. Az ajkai sikereket, az évi 1,7-1,8 millió tonna termelést, a világra szóló teljesítményeket és az ezzel párosuló gazdasági eredményeket az ajkai kollektíva egy nagyvállalati szervezetben, egy nagyvállalat tőkeerejének biztos hátterével érte el. Ez a háttér tette lehetővé azt az intenzív geológiai kutatást, melynek eredményeként lelték meg az Ajka II. tervezett bányaüzem szénvagyonát, dolgozták fel, hazai gyakorlatban soha nem látott gyorsasággal, ezen előfordulás kutatási adatait és készítették el egy korszerű nagyüzem terveit. Bevezetőben elismertük az ajkai szaktudást és szorgalmat, így nem sértés, ha azt mondjuk, hogy az előbbiekhez szükséges speciális szaktudás, apparátusi és anyagi erőforrás Ajkán nincsen meg. Maradjunk az anyagi erőforrásnál. Az Ajka II. bányaüzem létesítése két évvel ezelőtti árakon számítva is 10 milliárd forintba kerül. Ajka vagyona nem egészen egymilliárd forint. Az új üzem építése közben a régi bányaüzemek termelése fokozatosan csökken. Nincs a világon olyan finanszírozó szervezet, amelyik ilyen vagyoni fedezet mellett, mintegy 7 évi építési idő után visszafizetési késedelemmel hitelt nyújtana erre a vállalkozásra. Az egész vállalat 4,5 milliárd forintos vagyona, a többi bányaüzem gyakorlatilag szinten tartott termelése, az építés befejezése után azonnal kezdődő visszafizetés, előbbiekre alapozott ígérete sem nyújt 100%-os garanciát arra, hogy a pénzt megkapjuk. Egy nagyságrenddel nagyobb azonban az esély. Lehet tehát választani. Nem biztos, hogy a legelőnyösebb a jelenleg keresett önállóság, amelyet a politikában néha szeparatizmusnak hívnak, bár kétségtelenül meg kell vizsgálni ennek a kihatásait is. Sajnos Ajka II. létesítésének - egyáltalán a bányászatnak - mint mindenütt a világon, nálunk is vannak ellenzői. Ezek hol zöld színekben jelentkeznek, hol a „nincs” hatalmát emlegetik. Közös érdekünk, hogy mindkettővel küzdjünk meg. Az ehhez szükséges stratégiát és taktikát azonban igen gondosan kell megválasztani. Hadseregben nem szokás arról szót ejteni, mi lesz háborúvesztés esetén. Csatavesztésre és az újabb harc felvételére ,a vezérkarnak azonban fel kell készülnie. Ma Magyarországon sokaknak kell foglalkozást, profilt, új kenyérkereseti lehetőséget keresniük. Ha egy mód van rá, maradjunk az eddigi szép és eredményes foglalkozásunknál, a bányászatnál. Tegyünk azonban lépéseket arra is, hogy teremtsünk a jelenleg működő bányák hátterében más profilú munkahelyeket. Igénybe kell venni ehhez a vállalat más profilban sikeres tevékenységét, kiterjedt belföldi és nemzetközi kapcsolatait és koncentrálható tőkeerejét. Ezek nélkül ugyanis ez az út is nagyon nehéz. A demokrácia szabályai szerint kell együtt gondolkodni és dolgozni. Ezenközben egy régi közmondást kell szem előtt tartani: „Bármit csinálsz, okosan csináld és főként tekintsd a végét!”, hogy a két cikk címében levő mondat után ne legyen szükség se kérdőjelre, se felkiáltójelre, hanem a legegyszerűbb kijelentő mondat hozza egyensúlyba e két közleményt, hogy tudniillik: Ajka az ajkaiaké. NÉMETH GYÖRGY Lesz-e Ajka II. ? Györkös József felvétele