Ajka - Ajkai Szó, 1990 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-06 / 1. szám

Kétórás interjút adott december elején Járfás László bányaigazga­tó. Végre nyílt információkhoz, tiszta beszédhez jutottam. Ám ezt az interjút mégsem a szokásos ri­portformában írom meg. Oka az, hogy a pártharcok és a szaporodó személy­iség-előtérbe­ kerü­lések ide­jén kivételesen nem a személy a fontos, hanem a téma. Mely most nem az utcán, hanem pár méterrel alatta, a föld mélyén hever. Várja, hogy kitermeljék. Még hét évig. Azután pedig... Hát­ ez az! Tények a szénről Az ajkai szén­­ rossz. Kalóriaér­téke mostanában 2500 körüli, ami a hazai átlagértékektől ezer kalóriával marad el. Kéntartalma viszont jobb (azaz: kisebb) a hazai átlagénál: 2%-nyi. Radioaktivitása, melyről fémmesék szálldásnak­­ van. A meddő tövében és az erőműi szürke­­iszap-tárolóknál a normális háttér­sugárzási szintet 4-5-szörösére eme­li. Még így is egy nagyságrenddel kisebb a szocialista szabványok sze­rinti lakossági minimumnál. (Ha ez az adat hamis lenne, akkor az elmúlt 10 évben a szénfalon dolgozó bá­nyászok közül nem ketten, hanem sokszorta többen haltak volna meg sugárfertőzésnek is tulajdonítható rákban, leukémiában.) Ha Ajkán mondjuk magasabb a rákmegbet­­­gdések aránya, az nem a szénnek öszönhető. A föld alól napszintre kerülő szén alapvetően erőművi felhasználásra alkalmas. Önköltsége 1057 Ftlton­­na. Ezt a­­ bekerülési költséget az Erőmű 43 Ftl tonnával fejeli meg, ennyit fizet érte. A nagy mennyiségű erőművi szénből kell kiválogatni a lakossági felhasználásra alkalmas, jobb minőségű tüzelőanyagot. Emi­att ennek az önköltsége is lényegesen magasabb: mázsánként 200-250 Ft. Ez az a szén, amit mi körülbelül 40 forintért vásárolhatunk meg mint fo­gyasztók. A többit, a mázsánkénti 160-190 Ft-ot az állam teszi hozzá, ezzel támogatja a bányát és a lakos­ságot egyaránt. Tények a szénbányászatról Az Ajkai Bányaüzem egyik föld alatti tevékenységgel foglalkozó egy­sége a Veszprémi Szénbányák Válla­latnak. A másik három: Dudar, Ba­linka és Várpalota. Minden évre a vállalat megszabja: nektek, ajkaiak­­nak ennyi tonnát ki kell termelnetek, ezért X összegnyi forintot fogtok kapni. Ugyanígy megszabja ezt a másik három üzemnek is. Csakhogy a másik háromból kettő nem tudja hozni a tervet. Oka ennek lehet ob­jektív (pl. ne adj isten: szerencsétlen­ség) és lehet szubjektív is (pl. rossz munkaszervezés). Bármi jön közbe, a vállalat szá­mára a minisztériumból kiadott éves tervet minden körülmények között teljesíteni kell! A kieső két üzem szénmennyiségét a másik kettőnek be kell pótolnia! Ilyenkor jönnek a túlműszakok. A bányászoknak nincs szombatjuk-vasárnapjuk, ha a fene fenét eszik is, le kell szállniuk. (Novemberben pl. a szükséges 22- 23 műszak helyett harmincat, har­mincegyet teljesítettek.) Gondolhatnánk: ez aztán meg­dobja a bányászok fizetését! Rossz tipp! Üzemi szinten ugyanis a több­letkövetelményekhez és a megvaló­suló többleteredményekhez nem ad­nak többletpénzt! Lehet, hogy a bányász a túlműszakok miatt többet keres, mint normális teljesítmény­kor, de ez a többletjövedelem sem­milyen tekintetben nincs arányítva az elvégzett munkához. A létfenn­tartás pillanatnyi érdeke az, ami szombat-vasárnapi túlműszak vál­lalására kényszeríti a bányászt. Miből fizetik ki neki mégis azt a pluszpénzt, aminek jelentős része amúgy is elmegy adóba? Abból az állami pénzből, ami a táppénzen lévők után a bányaüzemnél megma­rad. Ördögi ám ez a kör! Ha a bányászok egészségesek lennének, a túlműszakot nem lenne miből kifi­zetni! Ám már az éves tervek készí­tése során is eleve számolnak azzal, hogy minden öt bányászból egy (azaz 20%) örökösen beteg lesz. Nagy, Szocialista Tervgazdálkodás! Tények a munkáról Ha rajtam múlna, minden ajkai polgárt bányabejárásra vinnék! Nem afféle „turistaútra”, hanem­­ igazira. Lássa meg mindenki, mit tesz az a bányász, akit a legendás hűségjutalom kifizetésekor esetleg többen is irigyelnek! Jómagam többször „lelógtam” a föld alá. Voltam én is „repisétán”, amikor minden nagyon szép és min­den nagyon jó volt. Voltam olyan­kor is, amikor tréfás kedvű kísérőm a néma (mert vasárnapi nem terme­lés ideje volt) vágatban rám hozta a szaporát. De jártam a fronton, ami­kor ment, húztam a fülemet, amikor „lőttek". A lehetőségekhez képest valóban korszerűnek mondható az ajkai széntermelés. A munka logiku­san és biztonságosan szervezett. De ettől még­­ kutya nehéz! Mellékesen pedig: életveszélyes. Minden bá­nyász, ha kijön a napszintre, csök­kenteni igyekszik a valós veszélye­ket. Azt mondja: ezt ő már meg­szokta, ezzel egyáltalán nem törő­dik. Mi több: ha „esemény” (értsd: baleset) van, másnap akkor is le­száll. Nem tudja, mert senki nem magyarázta el neki, hogy ez a véle­ménye és ez a magatartása­­ igenis félelemből fakad, mert kizárólag a félelme legyűrését, elviselését szol­gálja. Sejtelme sincs arról, hogy ez tőle mekkora többletenergia-befek­tetést követel és hogy ez mennyire eszl­eli fizikailag amúgy is kizsige­relt szervezetét. Komolyan gondolja valaki is, hogy amikor a bányász valamelyik csehóban bedobja a fele­sét, akkor a fizikai fáradtságán eny­hít?! Ugye nem. Az öntudatlanul is velejéig fészkelődött stresszen eny­hít, ám e cselekedetével még tovább rombolja saját szervezetét. Ez ismét egy újabb ördögi kör. Tények Ajka II. -ről Hét év múltán a jelenlegi, több­nyire másodlagos művelésű telepek­ből fényre jön az utolsó csille szén is. Hogy ez mit jelent? Nem is olyan régen bezárták a Kossuth-aknát. A helyét bárki megtalálhatja. Az em­léke él csupán tovább, de szén nem „terem meg” az emlékeken. Kutatófúrások százai igazolták: Gyepűkaján és Káptalanfa térségé­ben jó minőségű és gazdaságosan kibányászható mennyiségű szénva­gy­ont rejt a föld mélye. Ezt nevezték el ,Ajka II.”-nek, ez jelentett már évek óta jövőt az ajkai bányászok számára. Hogy nem lenne ereje a jövőbe vetett hitnek? Amióta nyilvá­nosságra került, hogy Ajka II. meg­nyitása igazi perspektívát jelent az ajkaiaknak, soha nem látott fizikai és szellemi teljesítmények születtek a bányaüzemben! Olyannyira, hogy nagy termelési tapasztalatokkal rendelkező nyugati és keleti szakem­berek is ide jártak-járnak tanulni! A jövő lehetősége a dolgozói lét­számot is stabilizálni volt képes, mi több: a jelen nehézségeit is könnyeb­ben viselték el a bányászok. Az elmúlt évek során a döntés­­ mikor kerüljön sor Ajka II. meg­nyitására húzódott. Majd a sok toto­­jázás után át is alakult: sor kerüljön­­e Ajka II. indítására? (Folytatjuk) Előszó Nem írói sikereket kerestem, mi­kor leültem, hogy visszaemlékezé­seimet leírjam. Tollamat, úgy ér­zem, az Isten vezette, hogy kiáltást intézzek vele az emberekben. Ő adott hitet, hogy visszatérjek, és erőt, hogy emlékezzem a poklok poklára, a Don-kanyarra, ahol közel 200 ezer magyar katona vesz­tette életét. írtak már erről gőgös táborno­kok, hátsó vonalak mögött rejtőző törzstisztecskék és haditudósító fő­hadnagyok. Az egyszerű bakák, sorkatonák közül nem tudok róla, hogy visszaemlékezett volna valaki. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy nagy részük ott pusztult, aki viszont valami csoda folytán haza­tért, soha életében nem akart vis­­­szaemlékezni rá. 43 telén, a visszavonuláskor a tisztek elöl futottak, mentették sa­ját életüket. A hatalmas pánikban észre sem vették a nyomorult közle­gényeket, akik elhagyva, becsapot­­tan várták, mi lesz velük, halott társaik kővé fagyott tetemeinek szőnyegén vonszolva magukat. Írásomban nem akarok népek fö­lött ítélkezni, felelősséget, igazsá­got keresni. Egyetlen nemzet sem tudhatja, hogy miként viselkedne a betolakodókkal szemben, ha azok otthona, családja elpusztítása után a kezébe kerülnének. Egyetlen cél vezérelt végig, hogy az egyszerű katona szemével, szen­vedésein keresztül megmutassam a mai kor emberének a háború szörnyarcát. Mert ne feledd kedves olvasó, hogy ez a történet­­ a világ bármely táján élsz-veled, apáddal, gyermekeddel is megtörténhetett volna. Az idő gyorsan pergő óráján az a négy és fél évtized alig egy emberöltő­­ csupán egy porszem­nek számít. A háború réme pedig azóta is ott lebeg Európa és az egész emberiség felett... TÓTH LAJOS Megjártuk a hadak útját Magyar Népjóléti Minisztérium Had Higálygondozi Kirendeltsége 18213 Sorszám. Debrecen .kzfts/s. E fontos személyi okmányt a hatóságok el nem vehetik és vissza nem tarthatják. Tulaj­donosa saját érdekében őrizze meg, mert pótolni nem lehet. A hazatért neve :•.......... ........»........................................................................... e: ■ ■­­............................... állampolgársága: .. >. uv.,». ........... szül. év, hol nap, nap: <7.9.1.­­isoufCuA .■? 7 állapota: • • .. . foglalkozása: Elhagyott hazai lakóhelye: ............ Nevezett, aki mint katona — kisegítő munkaszolgálatos — levente — ban volt^ f>­­s­íro helyére útban­^toj Megjegyzés: A hazatért külön díjmentes utazási igazolványt kapott, ezért ez az igazolvány utazásra nem jogosít. Igazolvány hadifogságból hazatért részére. V&..... Al.V .2 .1948 JÚN. 21. •/ *) A meg nem felelő rész törlendő. Fővárosi Nyomda Rt. A VÁROSI TANÁCS LAPJA 2 Ajka az ajkaiaké! Az Ajkai Szó 1989. októberi szá­mában hasonló címmel jelent meg közlemény. A figyelmes olvasó azonban észreveszi a különbséget, e cím mögött nem kérdőjel, hanem a nyomatékos kijelentést jelző felki­áltójel szerepel. E különbséget jogosságának alá­támasztására szeretném megemlíte­ni, hogy egész Európa szénbányá­szata több száz éves történetének legkritikusabb időszakát éli át. Or­szágonként más-más hangulatban és körülmények között aggódnak a bányászok szakmájuk egészének és egyéni sorsuknak az alakulásáért és folytatnak más és más módszerek­kel és eredményességgel ádáz küz­delmet - immár nemcsak az elemi veszélyekkel - a jövőjükért. Termé­szetes, hogy a szén körüli vitákban és a kivezető utak keresésében a józan megfontoltság helyett igen sokszor a pillanatnyi érdekeket szolgáló hangulati elemek kerülnek túlsúlyba. A technikai haladás és műszaki fejlesztés eredményeit sikeresen al­kalmazó és azokat saját szorgalmas munkájukkal és szakértelmükkel va­lóra váltó ajkai, Ajka környéki bá­nyászoktól érdemeiket senki sem vi­tathatja el. Nem vitatható el gazda­sági eredményük, világhírük és szak­mai rangjuk, és ami a legfontosabb, nem vitatható el az előbbiek alapján szerzett azon joguk, hogy ezt az eredményes munkát tanult szakmá­jukban, a szénbányászatban folytat­hassák. Nincs jogosultsága tehát a kérdőjelnek. Kérdőjelet kell azon­ban tenni az említett cikk néhány kategorikus megállapítása mellé. Előzetesen ahhoz, hogy egy teljes szakmát uralhat-e „szűk, felkészü­letlen szakmai és politikai oligar­chia”? Ez ugyanolyan általánosítás, mint a bányászat ellenfelei által a bányászat egészére, mint ráfizeté­ses iparágra utaló megjegyzés. Ha ez így lett volna, Ajkán sem követ­keztek volna be az említett techni­kai és gazdasági sikerek. Csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy kísérletező várpalotai elődök, ma­gasan kvalifikált pajzstervezők, a világ teljes bányászati szakirodal­mára rátekintéssel bíró fejlesztők és a beruházási források kiaknázható­­ságának útvesztőit tökéletesen is­merő gazdasági szakemberek nél­kül az ajkaiak minden erőfeszítése sem vezethetett volna az említett sikerekhez. Csapatmunka volt ez a javából! A váltófutás célba érkező­jének jut ki természetesen a legna­gyobb elismerés. De nem egészen illendő, ha ezen ünneplés közben az előtte futókról megfeledkezik. Az ajkai sikereket, az évi 1,7-1,8 millió tonna termelést, a világra szóló tel­jesítményeket és az ezzel párosuló gazdasági eredményeket az ajkai kollektíva egy nagyvállalati szerve­zetben, egy nagyvállalat tőkeerejé­nek biztos hátterével érte el. Ez a háttér tette lehetővé azt az intenzív geológiai kutatást, melynek ered­ményeként lelték meg az Ajka II. tervezett bányaüzem szénvagyonát, dolgozták fel, hazai gyakorlatban soha nem látott gyorsasággal, ezen előfordulás kutatási adatait és ké­szítették el egy korszerű nagyüzem terveit. Bevezetőben elismertük az ajkai szaktudást és szorgalmat, így nem sértés, ha azt mondjuk, hogy az előbbiekhez szükséges speciális szaktudás, apparátusi és anyagi erő­forrás Ajkán nincsen meg. Marad­junk az anyagi erőforrásnál. Az Ajka II. bányaüzem létesítése két évvel ezelőtti árakon számítva is 10 milliárd forintba kerül. Ajka va­gyona nem egészen egymilliárd fo­rint. Az új üzem építése közben a régi bányaüzemek termelése fokoza­tosan csökken. Nincs a világon olyan finanszírozó szervezet, amelyik ilyen vagyoni fedezet mellett, mintegy 7 évi építési idő után visszafizetési ké­sedelemmel hitelt nyújtana erre a vállalkozásra. Az egész vállalat 4,5 milliárd forintos vagyona, a többi bányaüzem gyakorlatilag szinten tar­tott termelése, az építés befejezése után azonnal kezdődő visszafizetés, előbbiekre alapozott ígérete sem nyújt 100%-os garanciát arra, hogy a pénzt megkapjuk. Egy nagyságrend­del nagyobb azonban az esély. Lehet tehát választani. Nem biztos, hogy a legelőnyösebb a jelenleg keresett önállóság, amelyet a politikában néha szeparatizmusnak hívnak, bár kétségtelenül meg kell vizsgálni en­nek a kihatásait is. Sajnos Ajka II. létesítésének - egyáltalán a bányá­szatnak - mint mindenütt a világon, nálunk is vannak ellenzői. Ezek hol zöld színekben jelentkeznek, hol a „nincs” hatalmát emlegetik. Közös érdekünk, hogy mindkettővel küzd­­jünk meg. Az ehhez szükséges stra­tégiát és taktikát azonban igen gon­dosan kell megválasztani. Hadsereg­ben nem szokás arról szót ejteni, mi lesz háborúvesztés esetén. Csata­­vesztésre és az újabb harc felvételére ,a vezérkarnak azonban fel kell ké­szülnie. Ma Magyarországon sokak­nak kell foglalkozást, profilt, új ke­nyérkereseti lehetőséget keresniük. Ha egy mód van rá, maradjunk az eddigi szép és eredményes foglalko­zásunknál, a bányászatnál. Tegyünk azonban lépéseket arra is, hogy teremtsünk a jelenleg mű­ködő bányák hátterében más profilú munkahelyeket. Igénybe kell venni ehhez a vállalat más profilban sikeres tevékenységét, kiterjedt belföldi és nemzetközi kapcsolatait és koncent­rálható tőkeerejét. Ezek nélkül ugyanis ez az út is nagyon nehéz. A demokrácia szabályai szerint kell együtt gondolkodni és dolgozni. Ezenközben egy régi közmondást kell szem előtt tartani: „Bármit csi­nálsz, okosan csináld és főként te­kintsd a végét!”, hogy a két cikk címében levő mondat után ne legyen szükség se kérdőjelre, se felkiáltójel­re, hanem a legegyszerűbb kijelentő mondat hozza egyensúlyba e két köz­leményt, hogy tudniillik: Ajka az aj­kaiaké. NÉMETH GYÖRGY Lesz-e Ajka II. ? Györkös József felvétele

Next