Ajka - Ajkai Szó, 1994 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1994-04-08 / 14. szám
1994. április 8. Ajkai Szó 3 Garancia a korábbi életút Orbán Viktor: „Bírálatban jó vagyok” (folytatás az első oldalról) mert jelenleg a diplomások lakossághoz mért arányát tekintve Európában Albániát megelőzve az utolsó előtti helyen állunk. Szóba került az alapfokú oktatás is. A fiatal demokraták határozott álláspontja, hogy alapvetően a nyolcosztályos rendszert kell fenntartani, és emellett csak kiegészítésként működjenek 6 és 8 osztályos gimnáziumok, hiszen 14 év az az életkor, amíg az ember utol tudja magát érni az iskolában. Van azonban még egy fontos oldala ennek a kérdésnek. Az utóbbi négy évben a vagyoni különbségek megnövekedtek a társadalomban. Ilyen körülmények között nem szabad azt megengedni, hogy a gyerekek sorsát az anyagi helyzetük határozza meg. Az oktatásnak az is feladata, hogy összetartsa őket, és ne álljon elő az, hogy már tízéves korukban különböző minőségű iskolába járjanak. Ez egy olyan szétszakítottsághoz, kasztosodáshoz vezethet, aminek eredményeképp a felnőttkor küszöbén idegenként néznek majd egymásra ezek az emberek, nem lesz közös kulturális élményük, nem élik át, hogy egy nemzethez tartoznak, és közös a sorsuk. Ez ugyan inkább baloldali, mint liberális felfogás, de az átmenet időszakában ezt látja követendőnek Orbán Viktor. A kérdések között természetesen felmerült Ajka siralmas helyzete és bizonytalan jövője. Általánosságban dr. László Géza egyszerre bírálta a kormány és a jelenleg ellenzékben lévő MSZP iparpolitikáját, mert mindkettőt a hagyományos ágazati szemlélet jellemzi, holott konkrét tevékenységekre koncentrátora lenne szükség. Piaci réseket kell kihasználni, akár kis sorozatú gyártással, és építeni a magyar munkaerő teljesítőképességére, amely meghaladja a régió más országaiban tapasztalhatók Helyes Tamás a kilábalás egyik akadályát abban látta, hogy jelenleg még nem működnek azok a szerveződések, fórumok, ahol a város és a térség lakói meg tudnák fogalmazni és érvényesíthetnék elképzeléseiket. Előrelépést jelenthet a készülő városstratégiai program, amely a térség integrációs lehetőségeit taglalja. Ahhoz, hogy Ajkának jövője legyen, elsősorban az önkormányzatban kell jelentős változást elérni, illetve megválasztása esetén a parlamentben ő is határozottan képviselné a város és a vonzáskörzet érdekeit. (Ez egybevág a Fidesz gazdasági programjával, amely preferálja a hazai energiahordozók kitermelését és ezzel a hozzá kötődő iparágak ésszerű kezelését.) Orbán Viktor egy abszolút borúlátó hozzászólásra válaszolva azt mondta, hogy ha valóban annyira reménytelen lenne a helyzet, Ajkáról el kellene menekülniük az embereknek. Azonban meggyőződése, hogy a városnak van esélye a túlélésre, ennek útja pedig egyetlen lehet: új munkahelyek létrehozása, a vállalkozások támogatása. Infrastruktúrafejlesztéssel, a telefonhálózat építésével lehet jövőt teremteni. Nem a munkanélkülieket, hanem a vállalkozókat kell középpontba állítani, mert az ő anyagi erejükkel lehetséges a válság megoldása. Felvetette azok felelősségét, akik a várost "egy lábra állították". Nem négy év alatt lett itt ekkora baj, úgyhogy ilyen értelemben igenis gondolni kell a múltra, a rendszerváltás előtti évekre. Kellemetlen kérdésekre is válaszolt a pártelnök. A Fodor Gáborral való kapcsolatáról elmondta: a baráti viszony politikaivá hált, hiszen két rivális pártban tevékenykednek. Az emlékezetes székházüggyel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy helyesebb, ha egy párt gazdálkodik a vagyonával, minthogy a költségvetésből kérjen támogatást működéséhez. (A kampány előrehaladtával várható még egy-két "székházügy".) A legrosszabb az, ha a pártok nagy gazdasági érdekcsoportoktól fogadnak el pénzt, mert ezért utóbb benyújtják nekik a számlát. Az ominózus 1992-es 14 %-os nyugdíjemeléssel kapcsolatban Orbán Viktor megerősítette korábbi álláspontját: a költségvetés nem tette lehetővé a nagyobb mértékű emelést, bár ellenzéki helyzetből egyenesen népszerű lett volna többet követelni. Továbbra sem világos mindenki előtt, mit tehet egy ellenzéki politikus és mit egy kormánypárti - ez derült ki számos kérdésből, így például a Fidesz elnöke a korrupció elterjedésével kapcsolatban kénytelen volt felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a gazdasági bűnözés elleni harc, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés mind a kormány kompetenciája. Ellenzékből a hivatalok működésébe nem lehet beleszólni. "Bírálatban jó vagyok" - jegyezte meg parlamenti munkájáról, a közönség helyeslését kiváltva. tort kérdőre vonta egy felszólaló Orbán Vika kárpótlási törvény meg nem szavazásáért. A válasz: az országnak nem volt és nincsen pénze a kárpótlásra, és ez a megoldás egy szemforgató, álnok dolog. A nem földdel való kárpótlás különösen az, mert tudhatta a kormány, hogy a kereslettel szemben nem fog tudni megfelelő privatizációs kínálatot felmutatni. Most ott az emberek zsebében egy csomó kárpótlási jegy, amiről azt hiszik, pénzt ér, pedig csak egy darab papír. Ezeket felvásárolni azok tudják - mégpedig névértéken alul - akik már meggazdagodtak az előző rendszerben. Utána felhasználják vásárlásra a privatizáció során, ahol minimum névértéken fogadják el a jegyeket, így a különbséget ajándékba kapják. Súlyos örökség marad a következő kormányra is, mert egyfajta lappangó államadósságként jelentkeznek a kiadott kárpótlási jegyek. Ami az új földosztást illeti: ma Magyarországon kétmillió földtulajdonos van, de hat és félmillió tagban van a földjük. Nem a földhöz juttatással van a baj, hanem a kárpótlás módja volt óriási és fölösleges vargabetű. A lehetséges koalícióalakításról is szólt Orbán Viktor. A liberálisok számára az egyetlen, minden szempontból vállalható heyzet az lenne, ha a Fidesz, az SZDSZ, az Agrárszövetség és a Vállalkozók Pártja együttesen 50 %-nál többet szerez. Ha ez nem így lesz, vagy jobbról, vagy balról valamelyik pártot be kell vonni a kormányba. És akár az MDF-KDNP vonaláról, akár az MSZP-t, mindegyik ellen nagyon sok erkölcsi kifogás merül fel. A Fidesz hivatalos álláspontja szerint bármelyik demokratikus párttal hajlandó tárgyalni, de Orbán Viktor a szocialistákkal személy szerint nem kíván együttműködni, úgy látja, hogy 1994- ben ezzel a baloldallal nem szabad koalíciót kötni. Lehetséges-e a liberális blokk győzelme? Ha a négy liberális párt tartja magát ahhoz, hogy az egyéni választókörzetekben gyengébben szereplő visszalép az erősebb a javára, a második fordulóban a liberális jelölt a versenyben harmadik helyre szorult antikommunista konzervatív szavazataival legyőzheti a szocialista jelöltet. Jelenleg a jobboldal és a baloldal egyaránt azt mondja, hogy a választási lehetőség: MDF vagy MSZP. A liberálisok dolga az, hogy harmadik megoldást mutassanak fel. Nem járunk-e jobban, ha a mostani kormánykoalíciót hagyjuk a hatalomban, vagy a régieket hívjuk vissza, akiket ’90-ben zavartunk el? Ha újakat engedünk oda, azok is lopni akarnak és így csak romlik a helyzet? A dolog nem ilyen egyszerű, hangzott a felelet, mert a pártok nem mindig ugyanazokból az emberekből állnak. Váltás mindenképpen lesz, új emberek jönnek belülről. Arra a kérdésre, van-e garancia, hogy a Fidesz hatalomba kerülése esetén nem fordulnak elő a jelenleg tapasztalhatókhoz hasonló erkölcsileg kifogásolható ügyek, Orbán Viktor így válaszolt: "Hat év óta az Önök szeme előtt állunk, láthatták, mit csináltunk, és feltehetően nem fogunk kibújni a bőrünkből, ha jobban szereplünk a választáson, mint 1990-ben". Az ember jövőbeli tetteire garanciát csak a korábbi életútja jelenthet. A lehetséges kormányváltással kapcsolatban úgy vélekedett: kétségtelen, hogy a jelenlegi hatalom nem tudta megfelelően kezelni a rámaradt örökséget, tehát meg kell tőle szabadulni, de szerencsétlen döntés lenne visszahívni azokat, akiknek ez a nehéz örökség köszönhető. A Fidesz koncepciója szerint az 1990-ben jobbra kilengett politikai ingát középen kell megállítani. Ezt hivatott szolgálni a Fidesz-SZDSZ-Agrárszövetség- Vállalkozók Pártja együttműködés. Gimesy Miklós (Fotó: Mészáros József)