Ajka - Ajkai Szó, 1994 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-08 / 14. szám

1994. április 8. Ajkai Szó 3 Garancia a korábbi életút Orbán Viktor: „Bírálatban jó vagyok” (folytatás az első oldalról) mert jelenleg a diplomások lakossághoz mért arányát tekintve Európában Albániát megelőzve az utolsó előtti helyen állunk. Szóba került az alapfokú oktatás is. A fiatal demokraták határozott álláspontja, hogy alapvetően a nyolcosztályos rendszert kell fenntartani, és emellett csak kiegészítésként működjenek 6 és 8 osztályos gimnáziumok, hiszen 14 év az az életkor, amíg az ember utol tudja magát érni az iskolában. Van azonban még egy fontos oldala ennek a kérdésnek. Az utóbbi négy évben a vagyoni különbségek megnövekedtek a társadalom­ban. Ilyen körülmények között nem szabad azt megengedni, hogy a gyerekek sorsát az anyagi helyzetük határozza meg. Az oktatás­nak az is feladata, hogy összetartsa őket, és ne álljon elő az, hogy már tízéves korukban különböző minőségű iskolába járjanak. Ez egy olyan szétszakítottsághoz, kasztosodás­hoz vezethet, aminek eredményeképp a fel­nőttkor küszöbén idegenként néznek majd egymásra ezek az emberek, nem lesz közös kulturális élményük, nem élik át, hogy egy nemzethez tartoznak, és közös a sorsuk. Ez ugyan inkább baloldali, mint liberális fel­fogás, de az átmenet időszakában ezt látja követendőnek Orbán Viktor. A kérdések között természetesen felmerült Ajka siralmas helyzete és bizonytalan jövője. Általánosságban dr. László Géza egyszerre bírálta a kormány és a jelenleg el­lenzékben lévő MSZP iparpolitikáját, mert mindkettőt a hagyományos ágazati szemlélet jellemzi, holott konkrét tevékenységekre koncentrátora lenne szükség. Piaci réseket kell kihasználni, akár kis sorozatú gyártás­sal, és építeni a magyar munkaerő teljesítőképességére, amely meghaladja a régió más országaiban tapasztalhatók Helyes Tamás a kilábalás egyik akadályát abban látta, hogy jelenleg még nem működ­nek azok a szerveződések, fórumok, ahol a város és a térség lakói meg tudnák fogal­mazni és érvényesíthetnék elképzeléseiket. Előrelépést jelenthet a készülő város­stratégiai program, amely a térség inte­grációs lehetőségeit taglalja. Ahhoz, hogy Ajkának jövője legyen, elsősorban az önkor­mányzatban kell jelentős változást elérni, il­letve megválasztása esetén a parlamentben ő is határozottan képviselné a város és a von­záskörzet érdekeit. (Ez egybevág a Fidesz gazdasági programjával, amely preferálja a hazai energiahordozók kitermelését és ezzel a hozzá kötődő iparágak ésszerű kezelését.) Orbán Viktor egy abszolút borúlátó hoz­zászólásra válaszolva azt mondta, hogy ha valóban annyira reménytelen lenne a hely­zet, Ajkáról el kellene menekülniük az em­bereknek. Azonban meggyőződése, hogy a városnak van esélye a túlélésre, ennek útja pedig egyetlen lehet: új munkahelyek létre­hozása, a vállalkozások támogatása. Infra­struktúrafejlesztéssel, a telefonhálózat építésével lehet jövőt teremteni. Nem a munkanélkülieket, hanem a vállalkozókat kell középpontba állítani, mert az ő anyagi erejükkel lehetséges a válság megoldása. Felvetette azok felelősségét, akik a várost "egy lábra állították". Nem négy év alatt lett itt ekkora baj, úgyhogy ilyen értelemben igenis gondolni kell a múltra, a rendszerváltás előtti évekre. Kellemetlen kérdésekre is válaszolt a pártelnök. A Fodor Gáborral való kapcso­latáról elmondta: a baráti viszony politikaivá hált, hiszen két rivális pártban tevékenyked­nek. Az emlékezetes székházüggyel kapcso­latban úgy foglalt állást, hogy helyesebb, ha egy párt gazdálkodik a vagyonával, mint­hogy a költségvetésből kérjen támogatást működéséhez. (A kampány előrehaladtával várható még egy-két "székházügy".) A leg­rosszabb az, ha a pártok nagy gazdasági érdekcsoportoktól fogadnak el pénzt, mert ezért utóbb benyújtják nekik a számlát. Az ominózus 1992-es 14 %-os nyugdíjemeléssel kapcsolatban Orbán Viktor megerősítette korábbi álláspontját: a költségvetés nem tette lehetővé a nagyobb mértékű emelést, bár el­lenzéki helyzetből egyenesen népszerű lett volna többet követelni. Továbbra sem világos mindenki előtt, mit tehet egy ellenzéki politikus és mit egy kor­mánypárti - ez derült ki számos kérdésből, így például a Fidesz elnöke a korrupció el­­terjedésével kapcsolatban kénytelen volt felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a gazdasági bűnözés elleni harc, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés mind a kormány kompetenciája. Ellenzékből a hi­vatalok működésébe nem lehet beleszólni. "Bírálatban jó vagyok" - jegyezte meg par­lamenti munkájáról, a közönség helyeslését kiváltva. tort kérdőre vonta egy felszólaló Orbán Vik­a kárpótlási törvény meg nem szavazásáért. A válasz: az országnak nem volt és nincsen pénze a kárpótlásra, és ez a megoldás egy szemforgató, álnok dolog. A nem földdel való kárpótlás különösen az, mert tudhatta a kormány, hogy a kereslettel szemben nem fog tudni megfelelő priva­tizációs kínálatot felmutatni. Most ott az em­berek zsebében egy csomó kárpótlási jegy, amiről azt hiszik, pénzt ér, pedig csak egy darab papír. Ezeket felvásárolni azok tudják - mégpedig névértéken alul - akik már meg­gazdagodtak az előző rendszerben. Utána felhasználják vásárlásra a privatizáció során, ahol minimum névértéken fogadják el a jegyeket, így a különbséget ajándékba kapják. Súlyos örökség marad a következő kormányra is, mert egyfajta lappangó állam­­adósságként jelentkeznek a kiadott kár­pótlási jegyek. Ami az új földosztást illeti: ma Magyarországon kétmillió földtulajdonos van, de hat és félmillió tagban van a földjük. Nem a földhöz juttatással van a baj, hanem a kárpótlás módja volt óriási és fölösleges vargabetű. A lehetséges koalícióalakításról is szólt Orbán Viktor. A liberálisok számára az egyetlen, minden szempontból vállalható heyzet az lenne, ha a Fidesz, az SZDSZ, az Agrárszövetség és a Vállalkozók Pártja együttesen 50 %-nál többet szerez. Ha ez nem így lesz, vagy jobbról, vagy balról valamelyik pártot be kell vonni a kor­mányba. És akár az MDF-KDNP vonaláról, akár az MSZP-t, mindegyik ellen nagyon sok erkölcsi kifogás merül fel. A Fidesz hi­vatalos álláspontja szerint bármelyik demok­ratikus párttal hajlandó tárgyalni, de Orbán Viktor a szocialistákkal személy szerint nem kíván együttműködni, úgy látja, hogy 1994- ben ezzel a baloldallal nem szabad koalíciót kötni. Lehetséges-e a liberális blokk győzelme? Ha a négy liberális párt tartja magát ahhoz, hogy az egyéni választókörzetekben gyengébben szereplő visszalép az erősebb a javára, a második fordulóban a liberális jelölt a versenyben harmadik helyre szorult antikommunista konzervatív szavazataival legyőzheti a szocialista jelöltet. Jelenleg a jobboldal és a baloldal egyaránt azt mondja, hogy a választási lehetőség: MDF vagy MSZP. A liberálisok dolga az, hogy har­madik megoldást mutassanak fel. Nem járunk-e jobban, ha a mostani kor­mánykoalíciót hagyjuk a hatalomban, vagy a régieket hívjuk vissza, akiket ’90-ben zavar­tunk el? Ha újakat engedünk oda, azok is lopni akarnak és így csak romlik a helyzet? A dolog nem ilyen egyszerű, hangzott a felelet, mert a pártok nem mindig ugyana­zokból az emberekből állnak. Váltás min­denképpen lesz, új emberek jönnek belülről. Arra a kérdésre, van-e garancia, hogy a Fi­desz hatalomba kerülése esetén nem fordul­nak elő a jelenleg tapasztalhatókhoz hasonló erkölcsileg kifogásolható ügyek, Orbán Vik­tor így válaszolt: "Hat év óta az Önök szeme előtt állunk, láthatták, mit csináltunk, és feltehetően nem fogunk kibújni a bőrünkből, ha jobban szereplünk a választáson, mint 1990-ben". Az ember jövőbeli tetteire garan­ciát csak a korábbi életútja jelenthet. A lehetséges kormányváltással kapcsolat­ban úgy vélekedett: kétségtelen, hogy a jelenlegi hatalom nem tudta megfelelően kezelni a rámaradt örökséget, tehát meg kell tőle szabadulni, de szerencsétlen döntés lenne visszahívni azokat, akiknek ez a nehéz örökség köszönhető. A Fidesz koncepciója szerint az 1990-ben jobbra kilengett politikai ingát középen kell megállítani. Ezt hivatott szolgálni a Fidesz-SZDSZ-Agrárszövetség- Vállalkozók Pártja együttműködés. Gimesy Miklós (Fotó: Mészáros József)

Next