Ajka - Ajkai Szó, 2008 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2008-04-11 / 14. szám

Ajkai Szó A ma emberének is példát mutathat (Folytatás az 1. oldalról.) Az első forduló pályázati füzetéből feldolgoztak a kiseb­bek több Mátyás-mondát, a felső tagozatosok pedig a kor ismert személyiségeiről, étke­zési és öltözködési szokásai­ról, a diákéletről, sportról, játékokról, a Corvinákról, reneszánsz építészeti emlé­kekről búvárkodtak a téma irodalmában, és válaszoltak a kérdésekre, de mindkét kor­csoport bizonyíthatta rajz­készségét is az illusztrációk elkészítésében. A könyvtárosok könyvek­kel, ajándéktárgyakkal, és erre az alkalomra készült díszes oklevelekkel jutalmaz­ták meg a legszorgalmasab­ban versenyző csapatokat. Díjazottak: 2. osztályosok: 1. helyzett: Boros Alexa és Baráth Edina, Borsos-Mikes iskola, 2. helye­zett: Csabai Dóra és Hoffgart Alexa, Borsos-Mikes iskola, 3. helyezett: Komáromy Péter és Bogdán Klaudia, Borsos-Eöt­­vös iskola, László Luca és Szed­res­ Eszter, Szél Péter és Fűst Martin, Erdősi Árpád és Krebsz Máté Miklós, Borsos-Mikes iskola. 3. osztályosok: 1. helyezett: Román Patrik és Major Dániel, 2. helyezett: Péter Zita Fodor-Rácz Alexandra, és helyezett: Horváth Nóra és 3. Csánitz Réka, Bencze Bianka és Zabó Barbara, Borsos-Kos­­suth iskola. 4. osztályosok: 1. helyezett: Kovács Adél és Kocsor Sára, Borsos-Mikes iskola, 2. helye­zett: Hóbor Réka és Csonka Rebeka, Borsos-Eötvös iskola, 3. helyezett: László Virág és Vajai Kata, Borsos-Mikes iskola. 5-6. osztályosok: 1. helye­zett: Horváth Katalin és Nimsz Dóra, Fekete-Vörösmarty isko­la, 2. helyezett: Zászló Rebeka és Rieder Kitti, Borsos-Mikes iskola, 3. helyezett: Stallmeisz­­ter Zsófia és Májusi Réka, Böhm Petra és Vesztergom Vivien, Simon István iskola , 7-8. osz­tályosok: 1. helyezett: Gunkl Viktor és Wolszt Bence, Hauser Lajos iskola, Úrkút, 2. helye­zett: Kanál Viktória és Nemes Evelin, Bródy gimnázium, 3. helyezett: Pálinkás Katica és Unger Vivien, Fekete-Vörös­marty iskola. A korosztályonkénti első két csapat készül az április végi megyei döntőre. Az elméleti felkészülésen túl a korral, az olvasott mondákkal kapcsola­tosan ajándéktárgyat is kell készíteniük. A gyermekkönyvtárosok, Müller Magdolna és Gombos Anikó igen örültek a nagy érdeklődésnek, a sok pályá­zónak, és megköszönik a fel­készítő tanárok és a szülők segítségét. Lapunknak elmondták: azért is örülnek különösen a verseny sikeré­nek, mert Mátyás korában a kultúra virágkorát élte, a Bibliotheca Corviniana mes­­­sze földön híres és elismert volt, az európai rangú könyv­másoló műhely és könyv­­nyomtatás megalapítása is a király nevéhez fűződik. A reneszánsz egyéniséget tisz­telő, ésszerűséget és életörö­met sugárzó, harmonikus kultúrája a ma emberének is példát mutathat. Kérik ezért a felnőtteket is, olvassák, forgassák a korral kapcsola­tos irodalmat, akik tehetik, látogassanak el a kiállítások­ra, előadásokra, ismerjék meg jobban történelmünk e fényes évtizedeit! LGYG Evezős szemétszedés Ozorai Sándor minden évben kezdeményezi a váro­si tó megtisztítását. Ennek keretében idén is megren­dezett egy környezetvédel­mi napot. Az evezőgyakor­lással egybekötött szemét­­szedés során érdekes dol­gokat találtunk. A szilveszteri kukaborítás, italozás meghozta gyümöl­csét. A szaloncukros papír, a lufi és a mérhetetlen sok pezs­gés és egyéb üveg, számtalan műanyag flakon, fémdoboz valamint nejlonszatyor mel­lett pénztárcát, csúzlit, poha­rat, játékot és egyéb megdöb­bentő dolgokat is találtunk. Két csoportra oszlott a megjelent - nem túl nagy lét­számú - önkéntes gárda: az egyik csapat a vízen, kenuban evezve szedte ki a szemetet a tóból, a másik pedig a száraz­földön hajolt le a zsákmá­nyért. (A két rendelkezésre álló kenut ajkai vízitúrázók irányították.) Végül a közeli konténerbe dobtuk a többki­­lónyi felesleget. A takarítás során csupán az el nem bomló hulladékot halásztuk ki a vízből, de való­színűleg a munkánk így sem volt elég precíz, hiszen csak a tó peremterületein szedtük a szemetet. És ki tudja, milyen dolgok hevernek még a víz alján?! Vannak, akik úgy vélik, nem az ő feladatuk mások után takarítani. Én azonban örülök, hogy tehettem vala­mit ezért az igazán nagy kin­csért, a városligeti tóért. Remélem, jövőre még többen vesszük majd föl a kesztyűt az egyik legádázabb ellenség­gel, a szeméttel szemben! B-N. A. A tó szélén található a legtöbb szemét­­ a sodrásnak köszönhetően Ajkáról indult a Mars meghódításáért Hatfős magyar legénység lesz a Mars Society utahi Mars Sivatagi Bázisának április 13-26. között, köz­tük egy ajkai születésű fia­talember, Táncsics András. A legénység olyan alapvető kísérleteket fog elvégezni, amelyek eredményei segíthe­tik egy jövőbeli Mars-expedí­ció sikerét. Az ELTE Mikrobio­lógiai Tanszékét kérték arra, hogy könnyen és gyorsan elvé­gezhető mikrobiológiai vizsgá­latok megtervezésével és meg­szervezésével segítse a kiutazó legénység munkáját. E tanszé­ken dolgozik másodéves PhD hallgatóként Táncsics András, aki 2001-ben érettségizett a Bródy első hatosztályos gim­náziumi osztályában, majd 2006-ban az ELTE-TTK-n szer­zett molekuláris biológus dip­lomát. Első tudományos publi­kációját egy hónappal ezelőtt fogadták el a Journal of Appli­ed Microbiology című brit tudományos folyóiratban. Az ifjú ajkai tudóstól meg­tudtuk, hogy a sivatagi bázi­son elvégzendő vizsgálatok két részből tevődnek össze. Mivel egy jövőbeni Mars­expedíció, illetve már a tavaly augusztusban felbocsátott Phoenix Mars Lander egyik fő célja is a lehetséges marsi élet nyomainak kutatása, ezért a talajminták szakszerű begyűj­tése, illetve azok gyors mikro­biológiai elemzése a fő megol­dandó feladat. A lakóegységen belül pedig az emberi hámfe­lületről származó baktériu­mok megtelepedésének és elterjedésének monitorozása lesz a legénység feladata. A begyűjtött és szakszerűen tárolt talajmintákat visszajut­tatják a mikrobiológiai tan­székre, majd félévnyi tárolás után (a valóságban ugyanis minimum ennyi időt vesz igénybe, amíg egy űrhajó megteszi a Mars-Föld távolsá­got) a minták feldolgozásra kerülnek. Ezeknek a vizsgála­toknak a megtervezésével, megszervezésével, illetve a protokollok megírásával Tán­csics Andrást bízták meg. i­­ 2008. április 11., péntek Diákszínjátszók találkozója Hagytuk, hogy elragadjon és sodorjon az előadás Idén is megrendezték váro­sunkban a Regionális Diák­színjátszó Találkozót - immá­ron tizenkilencedik alkalom­mal. Összesen tíz színjátszó társulat mutatta meg tehet­ségét a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidőköz­pont (VKSZK) színpadán. A művelődési bizottság tanácsnoka, Johanidesz Sándor nyitotta meg a rendezvényt. Az önkormányzati képviselő köszöntötte a szereplőket és a nézőket, valamint reményét fejezte ki, hogy a 2009-es, huszadik fesztivált már a telje­sen felújított művelődési köz­pontban rendezhetik meg a szervezők. A térség különböző területe­iről érkeztek versenyzők, akik színesebbnél színesebb dara­bokkal kápráztatták el a közönséget, azon belül a zsű­rit. Igen, azon belül, hiszen a számukra kihelyezett szokásos „zsűriasztal” helyett inkább a kötetlen „közönségszéket” választották tagjai, így nem igazán volt alá-fölérendelt érzése sem a nézőknek, sem a játszóknak. Sebők Borbála kri­tikus és Perényi Balázs rende­ző, drámatanár látták el a zsű­rizés feladatait. Érkeztek színjátszók Veszp­rémből, Várpalotáról, Bodajk­­ról, Keszthelyről, Gárdonyból, Dunaújvárosból, Pápáról és Balatonalmádiból is. Bővebben a két első helyezettről, a pápai Szeleburdiák Színpadról és a gárdonyi Fészek Színházról érdemes szólni. A Németh Ervin vezetése alatt álló Szeleburdiak Színpad elő­adása egy kamasz fiú (Tomi) életének három korszakát mutatja be. A még ártatlan, ám néha kissé szeleburdi általános iskola alsós korú kisfiú, a kábí­tószer csapdájába keveredő felső tagozatos srác és a közép­­iskolás, dílerlétben élő fiatal­ember mindennapjait. Három szereplő, egyetlen karakter. Ez adja a zsenialitását a darabnak. A többi szereplő színfoltja az előadásnak. A puritán, de mégis hatásos díszlet, a figyelemfel­keltő kellékek mind-mind bele­olvadnak a fiú életébe. Édes­anyja óvó és féltő szeretete elől az idő előrehaladtával egyre inkább menekülne az egykor még vidáman játszadozó, mos­tanra azonban pokolban élő Tomi. A Lengőgyakorlat című darabért Németh Ervin rende­zői díjban részesült. Csakugyan nagy hatással volt a közönségre a gárdonyi Fészek Színház RÁÉLET című előadása. A nézők és a zsűri tagjai is egyöntetűen kimagas­ló teljesítménynek tartották a hat fiatal színészi játékát. Elbű­völő színjátszók, remek karak­terek és egy nagyszerű forga­tókönyv, melyet a rendező, Cziczó Attila készített. A darab egy íróról szól, aki lelkileg ver­gődik, mert egyszerre két nőbe szerelmes, és nem tud dönteni kettőjük között. Egyfajta disz­harmonikus szerelem ez, amo­lyan „se vele, se nélküle”-érze­­lem. Egyetlen dolog segít neki feloldani lelki görcseit: regé­nye főhősével, Péterrel való (fiktív) beszélgetése, akire egyébként ugyanezt a szerepet ölti könyvében. Vagyis megírja a saját történetét más szerep­lőkkel, más helyszínekkel. Sebők Borbála elmondta, ez volt az a darab, amely során nem jegyzetelt, hanem letette a tollat, és figyelt. Hagyta, hogy elragadja és sodorja az előadás. Nem meglepő hát, ha elnyerték az első helyet, vala­mint a darab írójának és ren­dezőjének egy különdíjat is kiosztottak. Mindkét előadás kamara­­színház jellegű volt, ezzel még családiasabbá tették a rende­zők a darabokat. A zsűri valamennyi csoport­tal igyekezett közvetlenül az előadás után beszélni tapasz­talatairól. Elmondásuk szerint mindenki kiemelkedő munkát végzett. Egyetlen negatívum, amit Perényi Balázs kiemelt a fesztivállal kapcsolatban, hogy kevés volt a résztvevő színját­szó csoport. Ez valóban így van, és amit mi ajkaiak még inkább sajnálhatunk, hogy egyetlen helyi csoport sem vett részt a találkozón. Pedig, úgy gondolom, lenne „nyers­anyag”. Battyányi-Nagy Annamária A győztes Fészek Színház tagjai „Elveszített” könyvek Az orosházi Justh Zsigmond városi könyvtár előző szá­munkban meghirdetett felhí­vására olvasóink közül máris többen reagáltak. A játék lényege, hogy szándékosan el kell veszíteni könyveket, hadd olvassa más is. Az ily módon elhagyott köny­vekbe tájékoztató cédula kerül, a következő szöveggel: „Szia! Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el. Ha megtaláltad, olvasd el, majd veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy padon, buszon vagy vonaton, orvosi váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a suliban, kedvenc kocsmád pult­ján, vagy a legközelebbi telefon­­fülkében - bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember jár, és ahol megtalálhatják. Ha kedved van, kapcsolódj be­le is a játékunkba úgy, hogy megválsz egy kedves könyved­től! Helyezd el benne ezt a szö­veget - a http://blog.justhvk.hu honlapról is letöltheted - és hagyd el valahol! Esetleg beszélj rá másokat is ugyanerre! Ha olyan könyvet találnál, amelyet nincs kedved elolvasni, nem muszáj, de kérünk, a játé­kot akkor se szakítsd meg: veszítsd el máshol! Az elhagyott könyvek sorsát a játék kezdeményezői szeretnék nyomon követni. Az orosházi könyvtár említett blogján talál­ható egy fórum, ott lehet jelez­ni, hogy melyik könyvet hol és mikor találta meg valaki, illetve azt is, hogy mikor és hol hagyta el újra. Ugyanitt várják a véle­ményeket a játékról és a megta­lált könyvről is. Jó olvasást, kellemes szóra­kozást kíván: aki elveszítette a könyvet valamint a játékot kezdeménye­ző orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvtárosai” A lapunkban megjelent felhí­vás nyomán Kurucsai Mihályné hétfőn a VMK előtti padokon felejtett ott szándékosan néhány könyvet, de munkahelyén a gyermekorvosi rendelők terüle­tén is elkezdték könyvek gyűjté­sét és „elhagyását”. Egy másik olvasónk azt írta: Örülök neki, hogy az újságban is megjelent a felhívás. Nekem nagyon tetszett, amikor egy fórumban felhívták rá a figyel­memet. Több barátnőm is hagyott már el könyvet, az ország különböző részein. Én március 29-én vesztettem el egy könyvet (Moliere: hat színmű) a postán, de még nem jelentkezett senki, hogy megtalálta. Lapzártakor levélládánkban is találtunk egy cédulát, ame­lyen tömören ennyi állt: Ignácz R. - Vámos M. „Tűzistennő Hawaiiban egykor és most” c. könyvet elvesztettem. ■ I­ Szerkesztőségünk továbbra is kíváncsi, beindul-e városunk­ban is ez a hasznos játék. Kérjük ezért, hogy aki könyvet talál, vagy veszít el, értesítse róla az Ajkai Szót is az ajkaiszo@invi­ ■ tel.hu címen, vagy a városháza falán található postaládánkba dobott cédulán­ a m n­i 3 Ókori civilizációk nyomában A bibliai szabadegyetem utol­só két előadása keretében két sokakat érdeklő kérdés­re is választ kívánt adni Tóth Szilárd teológus: van-e élet a halál után és mikorra várható a világ vége? Az ókori emberek hite, és az egységbe foglalt Biblia írásai szerinti tudományosan igényes előadásaiban a teológus elmondta, az emberiséget min­dig is foglalkoztatta, hogy halá­lunk után mi következik. Az Egyiptomban található hihetet­len méretű, precizitású, és örök szépséggel bíró építmények többsége, és az írásos emlékek nagy része is, a halál utáni hitük szerinti feladatokat, előírásokat örökíti meg. Az elérendő cél, és lehetőség a „fénybe való utazás” volt. A Bibliában foglaltak sze­rint is van az örök életre lehető­ségünk. Mert bár az eredendő bűn elkövetésének Isten által megszabott következménye a halál volt, az Atya a végtelen szeretete miatt csak a testet tette halandóvá a kiűzettetés­­kor. Meghagyva ezáltal a lehe­tőséget, hogy a hit által bocsá­natot nyerjünk, és a halál álmá­ból felébredve, újra (már nem halandó) testet ölthessünk, és visszatérhessünk az ő országá­ba. Létezik-e előre megírt törté­nelem, és mikorra várható a világ vége? Erről is elmélkedett az emberiség mind a mai napig. Csak a mi időnkben is már több megjósolt időponton túl vagyunk, ami szerint el kellett volna érkeznie a végítéletnek. Am­eddig csak a Bibliában meg­jövendölt események következ­tek be hiánytalanul. És az abban foglalt próféciák azok bekövet­keztéről időpontot sohasem jelölnek meg, hiszen arra nem kaptak sugallatot. És a világ vége nem a megsemmisülést hozza el, hanem Isten visszaál­lítja az arra érdemesek számára a teremtéskori állapotot. Peternics Mihály Tóth Szilárd vetített képekkel tette élményszerűbbé előadását l

Next