Ajka - Ajkai Szó, 2018 (31. évfolyam, 1-44. szám)

2018-04-20 / 14. szám

ASZ 11018. ÁPRILIS ä<). Szakmák éjszakája segíti a pályaválasztást ■ Az ajkai és térségi általános iskolák pá­lyaválasztás előtt álló fiataljai sok új ismere­tet szereztek a Veszprémi Szakképzési Cent­rum Szent-Györgyi Albert Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma által szerve­zett Szakmák éjszakája rendezvénysorozaton április 13-án. A diákok csoportokban ér­keztek a helybeli iskolákból, valamint Kertáról, Tüskevár­ról, Devecserből, Halimbáról és Nyirádról. Az udvaron­­ a men­tők, tűzoltók, katasztrófavédők és a Kulcsár Kutató - Mentőku­tyás Szolgálat Alapítvány mun­katársai várták őket. Az aulában a csecsemőgondozó és egészség­ügyi képzésről kaptak tájékozta­tást, az emeleten pedig a rendé­szeti képzés mutatkozott be. Szaniszló Edit igazgató kö­szöntötte a megjelenteket, majd a Bodza együttes néhány vidám zeneszámmal alapozta meg a jó hangulatot. Az érdeklődőket vendéglátás is várta. A pékek és cukrászok hamburgert, illetve palacsintát készítettek. Itt már volt egy fel­adat. A gyerekeknek ki kellett találniuk azt, hogy a zöld és pi­ros színű édesség miből készült. Sokan nem tudták, majd egy di­áklány azt mondta, marcipán. Kiderült, színezett palacsinta­tészta, amit a diákok találtak ki. Miután megkóstolták, kiderült, nem csak szép, finom is. Az iskolában erős a rendé­szeti szak, minden évben sokan jelentkeznek. Az érdeklődők az egyik teremben megtudhatták, hogy a kutató kutya, Landon hogyan dolgozik, hogyan jelez, ha a romok alatt élő vagy halott embert fedez fel. A legjobban annak örültek, hogy az előadás végén meg is simogathatták az ebet. A másik teremben már rendőrnek is érezhették ma­gukat néhányan. A bátrabbak kézbe vehették a fegyvert és lő­hettek a papírlapra, amelyre egy betörőt rajzoltak. A diákok azt is megtudták, hova célozzanak úgy, hogy a lövésük ne legyen halálos. Volt ujjlenyomatvétel is. A földszinten az egészség­­ügyi képzést bemutató kiállítá­son az újraélesztést gyakorolták egy babán, majd egy ágyban fekvő babát vizsgálhattak. A kisgyermekgondozó képzés­ben részt vevők megmutatták az osztályoknak, hogyan kell a mérlegre fektetni egy kisbabát, milyen életkorban mely játékok a fejlesztőek. A szakmákkal való ismerke­dés mellett a vidámságból sem volt hiány. A szabaduló szobá­ban a tavalyi szabaduló verseny vesztesének (egy csontváznak) a szájából kivett papíron talált információ alapján kellett el­indulniuk a „szabadság útján”. Igyekeztek is megoldani a fel­adatokat, hogy élve kijussanak. A láthatatlan kiállításon arról szereztek tapasztalatot, hogy milyen nehéz a vakok élete. A program mindenkit meggyő­zött arról, hogy milyen jó az iskola diákjának lenni. TA U Jól teszi, ha valaki hiányszakmát választ (Fotó: Györkös) Rendkívüli osztálytalálkozó a kórházban Kiemelkedő gyógyító mun­kát végzett az egykori csecse­mő- és gyermekosztályon dr. Uhl Károly, tavaly elhunyt főorvos. Azok a szakembe­rek, akik a kezei alatt tanulták meg a hivatás szeretetét, úgy érezték, köszönettel tartoznak neki. Ezért az április 14-ei osz­tálytalálkozójukon a doktorra emlékeztek, amelyen özvegye, dr. Bélai Mária is részt vett. Falusné Balazatics Olga fá­radhatatlanul szervezi a talál­kozókat, aki Dunakesziről ér­kezett. Mindössze néhány évet dolgozott az osztályon, majd az élet közbeszólt és messzire so­dorta, de az itt töltött időszak meghatározó volt a számára. Az első összejövetelük óta 11 év telt el, amit még az intéz­mény könyvtárában tartottak. Nem mindenki tudott el­búcsúzni a főorvostól, ezért a találkozó célja az volt, hogy az osztály egykori dolgozói együtt, méltó módon köszön­hessenek el tőle. Néma felál­lással tisztelegtek az emléke előtt, majd személyes, ked­ves és humoros történeteket idéztek fel vele kapcsolatban. Hangsúlyozták, hogy szigorú volt és következetes, a gyereke­ket pedig nagyon szerette. Dr. Lukáts András gyermekorvos egykori vezetőjének műveltsé­gét emelte ki. A Forrás Nőikar az élet körforgásáról énekelt, Németh Szvetlána zongora­kísérete mellett. Bakonyi Zol­tánná Giziké összeállította az elmúlt években, évtizedekben készült közös fotókat, ame­lyeket idézetekkel, versekkel kiegészítve, örömmel néztek végig egy kivetítő segítségével. Dr. Kovács Ilona osztályvezető főorvos nem tudott jelen lenni a programon, de egy kisfilmet bocsájtott a rendelkezésükre, amelyen bemutatta a gyerme­kosztály jelenlegi működését. A főorvos emléktábláját vi­rágaikkal feldíszítették, majd egy közös ebéd és kötetlen be­szélgetés zárta a kellemes han­gulatú eseményt. RÉ ■ A találkozó meghitt pillanatai (Fotó: Györkös) Vetélkedőre hívták a verseket kedvelő diákokat a Bródy Imre Gimnázium tanárai a Költészet Napja alkalmából, hogy méltón ünnepeljék József Attila szüle­tésnapját. A megmérettetésre 13 csapat jelentkezett az iskola könyvtá­rában, de az egész gimnázium a rendezvény lázában égett Jákliné Tib­or Ágnes ötlete nyo­mán. A program a csapatok kedvenc verseinek előadásával kez­dődött, megteremtve a jeles naphoz illő hangulatot. Majd változatos szóbeli és írásbeli feladatok következtek, fotóval, versfelismeréssel, kortárs va­­dászattal és lexikonos szócikk írásával neves költőkről Az esemény fénypontja a Jó­zsef Attila költemények átírá­sa volt, ami a közönséget is magával ragadta és bevonta a verseny lüktetésébe. A 11/G-sek Barta Ágnes, Páhi Dóra, Pénzes Enikő összeállítá­sú csapata bizonyult a legjobb­nak a szoros küzdelemben, őket a 7/G., illetve a 9/A. csa­pata követte a képzeletbeli do­bogón. A jutalom sem marad­hatott el zárásként, ami nem meglepő módon könyv volt. Szá­­m Át költötték József Attilát Életet mentett a család A hétköznapi hősöknek szinte soha senki nem mond köszönetet, mert ők azok, akiknek a nevét nem ismeri vagy jegyzi meg a nyilvános­ság egy-egy szituáció/bal­­eset/szerencsétlenség végki­menetelét követően. Ők azok, akik ösztönösen reagálnak, ha épp bajbajutottat látnak. Nem csupán állampolgá­ri kötelességüknek tesznek eleget, hanem a belsőjükből fakadó hívó szóra cseleksze­nek. Cserébe mégsem várnak semmit sem. Ilyen hős lett a mai napon az ajkai Mátics család is, akik nélkül valakik elvesztették volna édesanyju­­kat/nagymamájukat. Izgatott hívás érkezett a szerkesztőségbe, hogy egy idős hölgy (egyelőre nem tudni milyen okból) a Tor­na patakba esett április 11- én a reggeli órákban. A víz elsodorta, egy fűcsomóban kapaszkodott, amit a patak mellett sétálók nem láthattak a vízszint miatt, de egy család az erkélyről felfedezte, (ők a piactér közvetlen közelében laknak), így rohantak a segít­ségére. A történet úgy tűnik, hogy happy enddel zárult, ugyanis, a rettenetesen kihűlt asszonyt a mentők ellátták és a Magyar Imre Kórházba szállították. Utánajártunk az anonim hősök kilétének, így derült ki, hogy Mátics Károly, Mátics Milán és Máticsné Somogyi Zsanett érdemli nagybetűkkel a KÖSZÖNETET, hiszen nél­külük a néni valószínűleg nem bírta volna már sokáig. Telefonon értük utol a fe­leséget, ő így számolt be la­punknak a történtekről: - Aznap reggel a férjem az erkélyen dohányzott, akkor látta, hogy a patakban van va­lami, ami olyan, mint egy zsák. Mutatta nekem is, de olyannak tűnt, mintha megmozdult vol­na, ekkor tudatosodott ben­nünk, hogy valószínűleg egy ember van a vízben. A férjem és a fiam felpattant és rohantak is le egyből, hogy segítsenek, hiszen a néni (akkor még nem tudtuk, hogy nő vagy férfi) baj­ba került. Rohanva értesítették a segélyhívót, így a rendőrség és a mentők is útnak indultak. Az ablakból láttam, ahogy a férjem kihúzta az asszonyt a partra. Milán pedig rohant az erkélyhez, hogy dobjak le plédet, mert be kell takarni a hölgyet, hiszen nagyon ki van hűlve. A férjem dörzsölgette a karját, a fiam pedig futott, hogy integessen az érkező mentőknek, hogy hova kell jönniük. Közben egyre érkez­tek a kutyasétáltatók is a hely­színre. Szerencsére a néni él, a mentők kórházba szállították - fogalmazott az események hatása alatt még kissé remegő hangon Zsanett. Az ilyen történetek min­dig rávilágítanak számomra, hogy az önzetlenség, a szere­tet és a segítségnyújtás viszik előrébb a világot, hiszen így születnek az igazi példaképek. SzR­­m Arany ma is aktuális Ajkarendeken is megem­lékeztek a költészet napjáról. Toldi Éva tanár, újságíró ve­títéssel színesített előadását hallgathatták meg az érdeklő­dők a Regenbogen Művelődé­si Házban “Egy magyar bárd példája századokon át Arany János hazafias költészetéről” címmel. Toldi Éva az előadásában sokszor utalt a mai magyar valóságra, de ezzel egy időben mégis Arany hazafiasságát he­lyezte a fókuszba. A költő ellenállása nem passzív ellenállás volt, még ha azt úgymond némaság jelle­mezte is, hanem egyfajta belső szembeszegülés. Az előadó felhívta a figyel­met arra is, hogy a mai ma­gyar ember nagyon keveset tud Aranyról, de általában az mindenkinek beugrik, hogy ő írta a Toldit és a Walesi bárdo­­kat, az idősebbek pedig talán még emlékeznek a Családi körre is. De valóban csak ennyit mond Arany János a korunk embere számára? - tette fel a költői kérdést, amit önma­ga hamar meg is válaszolt. Toldi Éva úgy fogalmazott, hogy „félelmetesen aktuá­lis” Arany János, akár az it­teni magyar valóságban is. Aranyt legtöbben csak köl­tőnek ismerik, ha ismerik, pedig nagyon sokoldalú volt. (Az MTA-tól, amikor annak titkára volt, például sokáig nem engedték nyugdíjba vo­nulni, mert ő volt az egyetlen, aki átlátta az akadémia fris­sen kiépített központi fűtés­rendszerét - a szerk.) Kevesen tudják róla, hogy zeneszerző­ként is megcsillogtatta tehet­ségét, amit az előadás zárása­ként hallhatott is a közönség. F.P.T. ■ Ez Arany órája volt (Fotó: Fotó) Toldi Éva (Fotó: Fotó)

Next