Ajka - Ajkai Szó, 2021 (34. évfolyam, 1-45. szám)
2021-03-26 / 11. szám
A város lapja Áj K * 34. évfolyam, 11. szám, 2021. MÁRCIUS 26., péntek Továbbra is zár alatt vannak a szociális gondozó intézmények. Talán a nyuszi enyhülést (enyhítést) hoz. Lapunkat Mihályi Melinda tájékoztatta 2. oldal Tömör Sándor plébános kitörölhetetlen nyomokat hagyott Ajkán. Munkásságának emlékét nem csak a lelkek őrzik, de Isten házai is 5. oldal Az önvédelem ismerete önismerettel kezdődik. Az Ajkai Kapocs Helyi Akciócsoport most a fogyatékkal élő nőknek segít 6. oldal 1 • . * .jf Rugalmas, az olvasók igényeire reagáló szolgáltatások A könyvtár új vezetője ■ Tilhof Endrét, Utassy Istvánná Irénkét és Bölcskeiné Kocsis Zsuzsát talán nem szükséges bemutatni az ajkaiaknak, hiszen minden könyvtárba járó számára ismerősen csengenek a nevek. A ma már nyugdíjba vonult szakmai vezetők továbbra is aktív szerepet töltenek be a művelődésben. Az intézmény szakmai igazgatóhelyettesi posztján tavaly ősz óta Simon Judit informatikus könyvtárost köszönthetjük, akivel többek között a változásokról, a felelősségvállalásról és a fejlődés fontosságáról beszélgettünk. Hogyan esett az Ön személyére a választás? Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa nyugdíjba vonulásával üresedett meg az intézmény szakmai igazgatóhelyettesi posztja, ő pedig javaslatot tehetett az utód személyére. Sokat gondolkodott ezen, hiszen tény, hogy nem én voltam az egyetlen lehetséges jelölt. Amikor szóba került a nevem, nem döntöttem azonnal, rágódtam rajta, néhány olyan embert is megkérdeztem, aki jól ismer, közel áll hozzám, és adok a véleményére. Elődeim után nagy megtiszteltetésnek és felelősségnek érzem a város könyvtárának vezetését. Milyen szakképesítéssel rendelkezik? A főiskolai Szombathelyen diplomámat szereztem, ott lettem informatikus könyvtáros. Ma már így nevezik a hivatásunkat, hiszen az idők során egyre jobban begyűrűzött a számítástechnika a munkánkba. Nemcsak azzal, hogy számítógéppel kölcsönzünk, gépi katalógust használunk, hanem egyre több rendkívül hasznos adatbázis, program, alkalmazás születik. Ezekről jó, ha tud egy könyvtáros, de a használatát sem árt elsajátítani. A jelenlegi helyzetben pedig, amikor az online térben kell helyt állnunk, egyre fontosabb ez a tudás. Ezért is végeztem el a Pécsi Tudományegyetemen a kiegészítő képzést, ahol 2009-ben diplomáztam. Marad-e ideje kikapcsolódásra, rekreációra? Több hobbim is van, szeretek kézműveskedni, a fotózásba is belekóstoltam (tagja vagyok az Ajkai Fotóklubnak is, bár inkább csak szívom magamba a tudást a nagyoktól), épp egy éve tettem szert egy kerékpárra, amivel nyáron megkerültük a Tisza-tavat, és teljesítménytúrákon is részt szoktam venni. Remélem, hamarosan ezekre is sor kerülhet, mert igazi testi-lelki kihívás, amikor 20-25 km-t kell legyalogolni 4-6 óra alatt. A nemrég örökbefogadott kutyánkkal is sétálok, de a termete és az életkora révén csak kisebb távokban partner. Az otthoni, munkahelyi környezete, a családtagok, a kollégák hogyan viszonyultak az elismeréshez, a sikerhez, támogatják-e a mindennapokban? Nagyon szerencsés vagyok, abszolút támogatást érzek minden irányból. 17 éve dolgozom a könyvtárban, a kollégák jól ismernek a hibáimmal együtt, de bízom benne, hogy tudják, számíthatnak rám minden esetben. Nem vagyok az a típusú vezető, aki csak utasításokat ad, kiveszem a részem a mindennapi munkából is, legyen az ötletelés egy programról, vagy rendrakás a raktárban. Mi a legjobb az Ön számára ebben az új szerepben? Ez egy olyan feladat, kihívás, ami szakemberként és magánemberként is fejlődéssel kell, hogy együtt járjon - és ezt én szeretem. Egy fiatalosan, lendületesen megjelenő, kommunikáló, megújulásra kész könyvtár képe lebeg előttem. Úgy látom, hogy ebben a kollégáim messzemenőkig partnerek, ha pedig nagyon belevesznek a „rózsaszín felhőbe”, vissza is tudnak rántani. Mi a legnagyobb kihívás, illetve mi a legnagyobb felelősség a vezető szerepében? Legnagyobb felelősségnek a kollégák érdekképviseletét tartom, amivel eddig nem nekem kellett foglalkoznom. A Városi és a Bányászati Múzeum is a könyvtárhoz tartozik, ezen a területen is sokat kell tanulnom. Évek óta küzdünk a helyhiánnyal, egy nagyszabású felújítás is ránk férne, de megfelelő pályázati lehetőség hiányában ez szinte megoldhatatlan feladat. De nem adom fel, folyamatosan keressük a megoldást erre is. Hogyan éli meg a munkahelyi közösség a változásokat, amelyeket részben a vírushelyzet okozott, részben a közalkalmazotti jogviszony megszűnése? Úgy vélem, hogy egyelőre nem érzünk nagy változást a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével. Az önkormányzat részéről maximális támogatást kaptunk, így sokkal szerencsésebben „jöttünk ki” a helyzetből, mint sok más városban. A vírushelyzet viszont radikális változást hozott az életünkbe. Más úton kell elérnünk az olvasókat, sokkal nehezebb a velük való kapcsolattartás, nem egyszer kerültünk már olyan helyzetbe is, hogy egy épp meghozott kormánydöntés miatt frissen megszervezett programunkat kellett félbeszakítani. Gondolok a nemrég meghirdetett „Könyvfaló” játékunkra. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem egyértelműek a meghozott döntések. Az utolsó pillanatban dől el, hogy adott határozat vonatkozik-e a könyvtárra, vagy sem. Emlékezzünk vissza a novemberi bezárásra: 10-én este 9 órakor tudtuk meg, hogy másnaptól tilos kinyitni! De ne menjünk vissza ennyire az időben: a március 8-án életbe lépett kormányrendelettel kapcsolatos értelmezést, miszerint a teraszon történő könyvkölcsönzés is tilos, aznap reggel kaptuk meg. Ezzel a könyvtárosokat, a könyvtárakat hozzák kellemetlen helyzetbe. Jelenleg mit éreznek a legnehezebb feladatnak? Én úgy vélem, hogy nagyon sok időt, energiát kell belefektetnünk az olvasók visszacsábításába. Ugyanezzel küzdenek a művelődésszervező kollégák is. Sokan félnek közösségbe menni, bár én nagyon remélem, ha újra visszatér az élet a régi mederbe, az emberek ki lesznek éhezve a közös programokra, a kultúrára, az olvasásra, amitől lassan egy éve el vagyunk zárva. (folytatás a 4. oldalon) Simon Judit, a Városi Könyvtár új szakmai igazgatóhelyettese (Fotó: Györkös) Már csapkod a ménkű Pedig még nyár sincs, de már gyülekeznek a viharfelhők. Rig Lajos országgyűlési képviselő, aki „civilben" COVID-mentén önkénteskedik, facebook-oldalán arról kesereg, hogy egy tavalyi mintavételét felhánytorgatva a Pesti Srácok arról jelentetett meg cikket, hogy erőszakoskodott munka közben egy aprósággal. Ő erről most így ír: „Fontos leszögezni, a tesztelés nem kellemes, ugyanis a mentőknél előírt eljárásrend szerint az orrgarat nyálkahártyáról történik a mintavétel. Ha nem így teszünk, értékelhetetlenné válik a minta. Ezt minden esetben elmondjuk. Ugyanúgy, ahogy annak menetét is, így történt ez szeptemberben (!) Veszprémgalsán is. Valószínű nem véletlen, hogy a cikkben megnevezett édesanya a következő üzenetet írta az ominózus tesztelés estéjén: 'Drága Lajos! Még egyszer elnézést kérek, hogy kissé idegesen tagadtam meg a fiamnál az orron keresztüli mintavételt. Mint látod, csak annyira bánt, hogy aludni sem tudok. Sajnálom a Kristófot is és titeket is, hiszen látszott, hogy nagyon fáradtak voltatok. Újfent elnézést kérek. Marcsi. Az én lelkiismeretem tiszta.” De tiszta-e vajon azoké is, akik lejárató kampányt csináltak az odaadással végzett önkéntes munkából és nyugodtan hajtják-e álomra a fejüket? - kérdezi a képviselő. A karaktergyilkossági kísérletet egyébként Rig Lajos egyértelműen a Fideszhez köti, s nem sok okunk van kételkedni szavai igazában. De - mint ahogyan kezdtem - csapkod a ménkű. Több olyan, a 3. sz. országgyűlési választókörzetben élő, a Fidesz-táborhoz erősen kötődő személyt is köztörvényes bűncselekményen értek, vagy gyanúsítanak, akik bíztak abban, hogy a hatalomhoz való közelségük (dörgölődzésük?) majd menlevelet ad számukra. Hát nem jött be. Sz. Balázs rágalmazásért bűnösnek bizonyult, jelenleg két év próbára bocsátását tölti. S. Balázsnak három hónapon belül be kell vonulnia a kóterbe, hogy leülje büntetését. F. Angélát (szintén „pesti srác”) nem régen rabosították a Központi Nyomozó Főügyészség szegedi ügyészei, rágalmazás vétsége miatt. Persze ezért a baloldalon sem kell örömtáncot járni. A mindenkori hatalmon lévőknek nagyon nehéz elkerülni a harsonló érdek- és szerencsevadászokat. Az élet már csak ilyen. L. S. ■ Tour de Ajka virtuálisan Véglegesen eldőlt, április végén a hagyományos formában, személyes jelenléttel nem tartja meg két, április végére tervezett országos versenyét a Tovafutók SE. A Tour de Ajka és a Liget Félmaraton a pandémia miatt már 2020- ban is elmaradt. Az idén, ha nem is a hagyományos módon, de lehetőséget biztosítanak azonban a szervezők a virtuális teljesítésre, aminek szabályrendszere jelenleg áll kidolgozás alatt. Péntek Zoltán elmondta, hogy sem a kormányrendelet nem teszi lehetővé a versenyek megrendezését, sem a szponzoraik nem támogatnák azt. A versenyekre való jelentkezést egyébként már lezárták. A virtuális vetélkedésen azok indulhatnak majd, akiknek sikerült időben regisztrálniuk. (ta)m