Aszód - Aszódi Tükör, 2014 (26. évfolyam, 3-7. szám)
2014-04-01 / 4. szám
20 ASZÓDI TÜKÖR Várostörténet Várostörténeti tanulmány PETŐFI SZOBROK ASZÓDON Az aszódi Petőfi szobrok története szoros kapcsolatban áll a városban 1875-től kialakult Petőfi-kultusszal. Az 1875. február 18-án megjelent Vácz vidéki Lap közölte Ompoly M. Ernő újságíró írását, aki Aszódon tett látogatásáról számolt be. A kiegyezés utáni években már nem volt tilos az 1848/49- es szabadságharcról, az abban szereplőkről írni, megemlékezni. Éppen ezért Ompoly meglepve tapasztalta, hogy sem a mezővárosban, sem a Podmaniczky bárók és a helyi polgárság által támogatott evangélikus algimnáziumban, mely akkor virágkorát élte, az iskola híres diákjáról, a forradalom és szabadságharc lánglelkű költőjéről, Petőfi Sándorról semmiféle emléket nem őriznek. Ezért újságcikkében javasolta Aszód város közönségének, hogy emléktáblával jelöljék meg özv. Neuman Frigyesné Fő utcai házát (akkor még állt a mostani Kossuth Lajos utca 5. szám alatt), ahol a jómódú szabadszállási mészáros és bérlő Petrovics István Sándor fia, három évig „kosztosdiákként” lakott. A felvetésre az algimnázium akkori igazgató-tanára, a kiváló Csengey Gusztáv a lap március 14-i számában válaszolt. Örömmel fogadta a felvetést, ám azt javasolta, ne a lakóházat, hanem azt az iskolát jelöljék meg emléktáblával, ahol a költő három évig tanult. A javaslattal az algimnáziumot irányító testület, az Iskolai Bizottság is foglalkozott, melynek eredményeként - az akkori helyi és környékbeli „notabilitások” részvételével - május 14-én megalakult a Petőfi-bizottság. A tekintélyes bizottság szervezőmunkája eredményeként elkészült a ma is látható emléktábla, amit május 26-án nagy ünnepség keretében helyeztek el a régi gimnázium (napjainkban Petőfi Múzeum) falán. Ezzel az eseménnyel kezdődött el Aszódon a Petőfi-kultusz, mely az eltelt 139 év alatt, a lelkesedés kisebb-nagyobb lobogásával, mind a mai napig tart. A kultusz sokrétű tevékenységéből, eseményeiből e cikk keretében az aszódi Petőfi szobrok létrehozásának a történetét mutatjuk be. A lendületesen fejlődő Budapest vezetése a századvégi nemzeti felbuzdulás hatására határozta el Petőfi Sándor szobrának a felállítását. A kor neves szobrásza, Izsó Miklós kapta a megbízást, ám bekövetkezett halála után Huszár Adolf szobrászművész fejezte be a Duna parton, 1882-ben felállított nagyléptékű alkotást, mely kezdettől fogva a magyar politikai és kulturális közéletnek folyamatosan és napjainkban is kiemelkedő színtere. Az esemény az egész országra hatást gyakorolt, és számos városban, de kisebb településekben is az eltelt bő száz esztendőben sorra állították fel a magyar költészet legnagyobb alakjának a szobrát. E mozgalomban Aszód is bekapcsolódott, amikor 1894-ben megalakították a Szoborbizottságot. Díszelnöke Sárkány Sámuel bányakerületi evangélikus püspök, Petőfi egykori aszódi diáktársa volt. A bizottság közadakozásból képzelte el a mű felállítását. Megbízási tárgyalást kezdtek Tóth András (Tóth Árpád költő édesapja) debreceni szobrászművésszel, aki gipsz-tanulmányában a kezében vándorbottal és kalapjával búcsút intő költőt ábrázolta. A pénz nagyon lassan gyűlt, és amikor már pislákolt a remény, hogy megkezdhetik a szobor felállítását, jött az I. világháború és elsöpört minden szép, békés kezdeményezést. A háborút követő nehéz gazdasági és politikai évek, majd a rövid fellendülést követő világgazdasági válság ideje alatt fel sem merülhetett a szoborállítás gondolata. Az aszódi Petőfi-kultusz éltetője kezdettől fogva a település büszkesége, az evangélikus középiskola volt. A messze földön híres iskolának olyan igazgatói voltak, mint Csengey Gusztáv, Dr. Osváth Gedeon, Dr. Oravecz Ödön, akik iskola- és irodalomtörténeti kutatásaikkal, publikációikkal élen jártak Petőfi Sándornak, az aszódi diáknak, a nagy költő szellemének megőrzésében, a fiatalság nevelésében. Az 1930-as évek közepétől, amikor az Aszódi Petőfi Sándor Evangélikus Főgimnázium virágkorát élte, ismét előtérbe került a Petőfi szobor felállítása. A főgimnázium nemcsak a nagyközségnek, hanem az egész Galga vidéknek, és a dél-nógrádi területeknek egyetlen, jó színvonalú középiskolája volt, ahol az idők múlásával egyre többen végeztek, váltak magasan képzett emberekké, az intézmény társadalmi-kulturális hatása és rangja jelentős mértékben növekedett. Ennek köszönhetően a közadakozásra bíztató felhívás eredményesnek bizonyult, elegendő pénz gyűlt össze a szobor felállításához. A szobor alkotója az iskola egykori diákja, Aszód szülötte Morzsa-Morhardt Gyula (1907-1945) szobrászművész volt. A költő bronzba öntött, előre tekintő, a jövő nagy feladatainak megoldására induló alakját, minden idők aszódi diákjainak a példaképének szánta rövid életének legnagyszerűbb alkotásával a művész. Az szobor leleplezésére 1939. május 21-én, nagy érdeklődés mellett került sor, amikor is D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök tartott gondolatgazdag avató beszédet. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából országos ünnepségsorozatra került sor. A Pest Megyei Petőfi Emlékbizottság úgy döntött, hogy a Petőfi Múzeum új állandó kiállításának a megnyitásával egy időben, a múzeum előtti parkban Petőfi szobrot állítanak fel. A mű elké- 2014. április