Aszód - Aszódi Tükör, 2014 (26. évfolyam, 3-7. szám)

2014-04-01 / 4. szám

20 ASZÓDI TÜKÖR Várostörténet Várostörténeti tanulmány PETŐFI SZOBROK ASZÓDON Az aszódi Petőfi szobrok története szoros kapcsolatban áll a városban 1875-től kialakult Petőfi-kultusszal. Az 1875. február 18-án megjelent Vácz­ vidéki Lap közölte Ompoly M. Ernő újságíró írását, aki Aszódon tett látogatásáról számolt be. A kiegye­zés utáni években már nem volt tilos az 1848/49- es szabadságharcról, az abban szereplőkről írni, megemlékezni. Éppen ezért Ompoly meglepve tapasztalta, hogy sem a mezővárosban, sem a Podmaniczky bárók és a helyi polgárság által támogatott evangélikus algimnáziumban, mely akkor virágkorát élte, az iskola híres diákjáról, a forradalom és szabadságharc lánglelkű költő­jéről, Petőfi Sándorról semmiféle emléket nem őriznek. Ezért újságcikkében javasolta Aszód város közönségének, hogy emléktáblával jelöl­jék meg özv. Neuman Frigyesné Fő utcai házát (akkor még állt a mostani Kossuth Lajos utca 5. szám alatt), ahol a jómódú szabadszállási mészá­ros és bérlő Petrovics István Sándor fia, három évig „kosztosdiákként” lakott. A felvetésre az algimnázium akkori igazga­tó-tanára, a kiváló Csengey Gusztáv a lap már­cius 14-i számában válaszolt. Örömmel fogadta a felvetést, ám azt javasolta, ne a lakóházat, ha­nem azt az iskolát jelöljék meg emléktáblával, ahol a költő három évig tanult. A javaslattal az algimnáziumot irányító testület, az Iskolai Bizottság is foglalkozott, melynek eredménye­ként - az akkori helyi és környékbeli „notabili­­tások” részvételével - május 14-én megalakult a Petőfi-bizottság­. A tekintélyes bizottság szer­vezőmunkája eredményeként elkészült a ma is látható emléktábla, amit május 26-án nagy ün­nepség keretében helyeztek el a régi gimnázium (napjainkban Petőfi Múzeum) falán. Ezzel az eseménnyel kezdődött el Aszódon a Petőfi-kultusz, mely az eltelt 139 év alatt, a lelkesedés kisebb-nagyobb lobogásával, mind a mai napig tart. A kultusz sokrétű te­vékenységéből, eseményeiből e cikk kereté­ben az aszódi Petőfi szobrok létrehozásának a történetét mutatjuk be. A lendületesen fejlődő Budapest vezetése a századvégi nemzeti felbuzdulás hatására hatá­rozta el Petőfi Sándor szobrának a felállítását. A kor neves szobrásza, Izsó Miklós kapta a meg­bízást, ám bekövetkezett halála után Huszár Adolf szobrászművész fejezte be a Duna parton, 1882-ben felállított nagyléptékű alkotást, mely kezdettől fogva a magyar politikai és kulturá­lis közéletnek folyamatosan és napjainkban is kiemelkedő színtere. Az esemény az egész or­szágra hatást gyakorolt, és számos városban, de kisebb településekben is az eltelt bő száz esz­tendőben sorra állították fel a magyar költészet legnagyobb alakjának a szobrát. E mozgalom­ban Aszód is bekapcsolódott, amikor 1894-ben megalakították a Szoborbizottságot. Díszelnö­­ke Sárkány Sámuel bányakerületi evangélikus püspök, Petőfi egykori aszódi diáktársa volt. A bizottság közadakozásból képzelte el a mű felállítását. Megbízási tárgyalást kezdtek Tóth András (Tóth Árpád költő édesapja) debreceni szobrászművésszel, aki gipsz-tanulmányában a kezében vándorbottal és kalapjával búcsút intő költőt ábrázolta. A pénz nagyon lassan gyűlt, és amikor már pislákolt a remény, hogy megkezd­hetik a szobor felállítását, jött az I. világháború és elsöpört minden szép, békés kezdeménye­zést. A háborút követő nehéz gazdasági és po­litikai évek, majd a rövid fellendülést követő világgazdasági válság ideje alatt fel sem merül­hetett a szoborállítás gondolata. Az aszódi Petőfi-kultusz éltetője kezdettől fogva a település büszkesége, az evangélikus középiskola volt. A messze földön híres isko­lának olyan igazgatói voltak, mint Csengey Gusztáv, Dr. Osváth Gedeon, Dr. Oravecz Ödön, akik iskola- és irodalomtörténeti ku­tatásaikkal, publikációikkal élen jártak Petőfi Sándornak, az aszódi diáknak, a nagy költő szellemének megőrzésében, a fiatalság neve­lésében. Az 1930-as évek közepétől, amikor az Aszódi Petőfi Sándor Evangélikus Főgim­názium virágkorát élte, ismét előtérbe került a Petőfi szobor felállítása. A főgimnázium nemcsak a nagyközségnek, hanem az egész Galga vidéknek, és a dél-nógrádi területeknek egyetlen, jó színvonalú középiskolája volt, ahol az idők múlásával egyre többen végeztek, vál­tak magasan képzett emberekké, az intézmény társadalmi-kulturális hatása és rangja jelentős mértékben növekedett. Ennek köszönhetően a közadakozásra bíztató felhívás eredményesnek bizonyult, elegendő pénz gyűlt össze a szobor felállításához. A szobor alkotója az iskola egy­kori diákja, Aszód szülötte Morzsa-Morhardt Gyula (1907-1945) szobrászművész volt. A köl­tő bronzba öntött, előre tekintő, a jövő nagy fel­adatainak megoldására induló alakját, minden idők aszódi diákjainak a példaképének szánta rövid életének legnagyszerűbb alkotásával a művész. Az szobor leleplezésére 1939. május 21-én, nagy érdeklődés mellett került sor, ami­kor is D. D. Raffay Sándor bányakerületi püs­pök tartott gondolatgazdag avató beszédet. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója al­kalmából országos ünnepségsorozatra került sor. A Pest Megyei Petőfi Emlékbizottság úgy dön­tött, hogy a Petőfi Múzeum új állandó kiállításá­nak a megnyitásával egy időben, a múzeum előtti parkban Petőfi szobrot állítanak fel. A mű elké- 2014. április

Next