Balassagyarmat - Gyarmati Napló, 1990 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1990-01-05 / 1. szám

A december végi időjárás a legszebb álmainkat is fe­lülmúlta tavaszi hazudó melegé­vel. Tele az utca. Csapódnak a boltajtók, dűl a karácsonyi bevá­sárlási bódulat. A közelgő ünnep díszeit a virágárusok elé kirakott díszkoszorúk sora jelzi, áll már a fenyőfa a tanácsháza erkélyén, mellette gyászlobogó feketéllik, és sorban végig a főutca házain. Temesvárt gyászolja a város. Az áldozatokért szóltak egy órakor a harangok, tülköltek az autók. Komorak az emberek. A művelődési ház előtt Soós Géza autójára hangszórókat próbál erősíteni Molnár János. — Jól lesz az erősítés — bizako­dik. — Háromnegyed ötkor gyü­lekezünk itt, és gyertyát égetve megyünk a volt megyeháza elé. Erről értesítjük a lakosságot — magyarázza Rigó Zoli. — Hogy ki fog beszélni, még nem tudom. — Tudtok valamit Bilecz Endré­ről? — érdeklődik Pénzes Géza. — Nem mindegy, hogy ki szól az emberekhez. Én, akinek csak ’.u.-itan. . .-zó.iUci Ctl !. c .... És leszünk-e? Tűnődöm. Eb­ben a forrongó világban van-e jö­vőnk? Lehetnek-e álmaink, le­­hetnek-e álmaik a temesváriak­nak? Mit remélhetünk itt és ott? Mi lesz a várossal itt és ott? Ál­modik-e valaki egyáltalán erről? Álmodozók mindig akadnak (hála Istennek!). Itt, Balassa­gyarmaton ezek egyike, szinte a legilletékesebb álmodozó Moór Mátyás, a város főépítésze. — Az elképzeléseimmel évek óta egyedül vagyok. Firkálgatok, tervezgetek, aztán fiókba teszem az álmaimat. A mai pénztelen vi­lágban egy idő után fellép az ön­cenzúra, ami pénzbe kerül, eszünkbe sem jut. Merthogy nincs realitása. Mert itt a fejlesz­tési pénzeket elvitte a gáz-, az ivóvízprogram. Nekünk itt egye­lőre földutakat kell megszüntet­ni, és ha fáj is, az építés helyett én is az aszfaltozás mellett szava­zok. De álmodozni lehet, és megvalósulásához a jövőben fő­leg vállalkozói tőkére lesz szük­ség! A­ki városépítészettel foglalko­zik, arra kell gondolnia, hogy öt­ven év múlva nem lesz-e gátja az életnek a munkája. Ha itt kisvá­ros helyett egy nagy falut építünk, az unokáink nem fogják megbo­csátani. Az a lényeg, hogy a ba­lassagyarmatiak társadalmi in­dolkodással döntsék el, mit akar­nak, és mi építészek a hogyanba szállunk be. A mit és hogyanra is kell egy terv. Egy álom, amire alapozva el lehet indulni. A most következő elképzelések is ezt a célt szolgál­ják. Belváros. A jövő ennek a te­rületnek az intenzív hasznosítá­sa. Jelentős tartalék területek vannak itt, amiknek a valós érté­küket kell érvényre juttatni, azt, hogy itt a terület értéke többszö­röse a más helyen lévőknek, hogy a tulajdonos eldönthesse: meg­­éri-e neki a telek értékesítése, vagy családi vállalkozásban fej­leszt. Jó példa erre az Ipoly-parti Bástya utca, ahol a telkek ma­gánforgalomban kerültek érté­kesítésre. Mert luxus a város kö­zepén például a Táncsics, Deák és a Rákóczi utca által határolt tömbbelső üresen hagyása, hol üzlethelyiséges magánházak épí­tése képzelhető el. Jelentős városfejlesztési tarta­lékot rejt a Kossuth, Rákóczi, Táncsics és Balassa utca által ha­tárolt terület. Az itt lévő bodegá­­kat a gáz bejövetelével meg lehet szüntetni. A Kossuth utca 1. ka­pualját rendezve ízléses pavilo­nokat, bevásárlópasszázsokat le­hetne kialakítani, zöldterületek­kel övezve. A Balassa utca foghí­magánerő és OTP bevonásával üzlethelyiséges lakóházakat kel­lene építeni. Ez lehetne a minta a továbbiakra. Itt hatvanszázalé­kos tanácsi tulajdon van! Nagy lehetőségek rejlenek a Munkásőrség környéki beltelke­­ken. A szép kertekkel határolt, védett területre gyermek- vagy egyéb szociális intézmény kép­zelhető el, a lakosság véleményét is kikérve. Folytatni kellene az Óváros téri rekonstrukciót, föld­szintes, kisvárosi jelleggel, a Bás­tya utcához hasonlóan. Itt a csöndes, belvárosi szempontot figyelembe véve lehetőséget kel­lene biztosítani magánkereske­delem, színvonalas kertvendéglő kialakítására. A Dózsa és Hunyadi utca Pat­­varci utcára nyúló végére egy kétemeletes, intenzív zárt sorú beépítést tervezek, ami a közmű­veket maximálisan kihasználja. A Dózsa-iskola fölött egy utcát lehetne nyitni, az ottani kertek forgalomképessé tételével. A Tűzoltó kocsma környéke is rendbe tehető. Ezzel megoldhat­nánk a Hunyadi utca megfelelő „kinyitását”! És ha már erről a térségről beszélünk: gondolni kell a város szívére, a piacra! A kulturált kereskedelem érdeké­ben itt elkezdődik egy modellér­tékű pavilonsor építése, Borik Albert szécsényi tervező munká­ja alapján. Öt maszek egységes pavilonsort épít, ez mintája lehet a piac fejlesztésének. A fakocs­­mát eltüntetve, a városhoz méltó bevásárlócsarnokot építhet­nénk. A piaci parkolást a piac déli részében egy parkoló és áru­feltöltő utca kiépítésével lehetne megoldani. A lakótelepeken csak részben valósult meg a közlekedési és zöldterületi terv, amit csak elő kell venni, és társadalmi munka bevonásával részletesen meg le­het oldani. A külső lakóterületek fejlesz­tését folytatni kell. Például az au­tóbusz-körforgalmat kedvezően be lehetne kötni a Patvarci útról a Május I. utcába. A Veres Pálné utca melletti területen iskola, óvoda, kereskedelmi egység képzelhető el. A Springa-domb déli lejtőjét lakásépítésre lehetne kialakítani, a többit városi zöld­területnek érdemes elképzelni. Itt már most előjásítást szüksé­ges végezni. Sétálópark, szánkó­pálya kialakítása lenne célszerű, és ide lehetne hozni a szabadtéri színpadot, megkímélve vele a Palóc-ligetet. A Hunyadi utca folytatásában, a vasúton keresz­tül a Kőporc fölött hidat építve, megoldaná az állandó sorompó­zást, ez az út a Springán keresztül érkezne a Gárdonyi utcába. És ha már az útnál tartunk — a főút forgalmának elterelése is holnapi feladat. A garázskérdést is úgy kell megoldani, hogy a játszóte­rek is megmaradjanak. Kővárra tavasszal készen lesz a rendezési terv, az ott élők elképzeléseit is figyelembe véve. Már jelentkez­nek a vállalkozók. Például a Ná­dor utcai sporttelepre, ahová Ré­vész Laci automata tekepályát álmodott. Egy vállalkozói társa­ság már keresi a megfelelő helyet egy sörözős kuglipályának. A főépítész álmának van reali­tása ! De a valóság az, hogy inflá­ció van, hogy aggódva hallgatjuk a híreket, az, hogy most este öt órakor sok százan vonulunk vé­gig a városon égő gyertyákkal a kezünkben, némán, tiszteletet adva Temesvárnak, a hős város­nak. Mi, Civitas Fortissimo la­kói, igazán átérezve testvéreink, embertársaink szenvedését. Zse­bemben a félig megírt cikkel a város jövőjéről, álmainkról, azon tűnődöm: ott Temesváron, ott Romániában van-e álom ? Mikor lesz realitása? Hiszem, hogy lesz. Egyre többen vagyunk. A vár­­megyeháza előtt a táncoló gyer­tyafényben elhangzanak a döb­benet szavai. A szeretet, a szoli­daritás, az aggódás, a remény embertársainkért. A hősökért. A hős városért. Temesvárért. Akit fogadjunk testvérvárosunkká! Mert ma ő Civitas Fortissimo. A legbátrabb város. Szabó Endre í­­rf Álom és valóság Testvérvárosunk, Temesvári Zászlós fiatalok a vármegyehá­za előtt „Észnél vagy, Ceausescu?” ESZTtár (Fotó: Czele és archív) Telek Balázs balassis diák grafikája Régi levelezőlap (álom a városról)

Next