Balassagyarmat - Gyarmati Napló, 1990 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1990-01-05 / 1. szám
A december végi időjárás a legszebb álmainkat is felülmúlta tavaszi hazudó melegével. Tele az utca. Csapódnak a boltajtók, dűl a karácsonyi bevásárlási bódulat. A közelgő ünnep díszeit a virágárusok elé kirakott díszkoszorúk sora jelzi, áll már a fenyőfa a tanácsháza erkélyén, mellette gyászlobogó feketéllik, és sorban végig a főutca házain. Temesvárt gyászolja a város. Az áldozatokért szóltak egy órakor a harangok, tülköltek az autók. Komorak az emberek. A művelődési ház előtt Soós Géza autójára hangszórókat próbál erősíteni Molnár János. — Jól lesz az erősítés — bizakodik. — Háromnegyed ötkor gyülekezünk itt, és gyertyát égetve megyünk a volt megyeháza elé. Erről értesítjük a lakosságot — magyarázza Rigó Zoli. — Hogy ki fog beszélni, még nem tudom. — Tudtok valamit Bilecz Endréről? — érdeklődik Pénzes Géza. — Nem mindegy, hogy ki szól az emberekhez. Én, akinek csak ’.u.-itan. . .-zó.iUci Ctl !. c .... És leszünk-e? Tűnődöm. Ebben a forrongó világban van-e jövőnk? Lehetnek-e álmaink, lehetnek-e álmaik a temesváriaknak? Mit remélhetünk itt és ott? Mi lesz a várossal itt és ott? Álmodik-e valaki egyáltalán erről? Álmodozók mindig akadnak (hála Istennek!). Itt, Balassagyarmaton ezek egyike, szinte a legilletékesebb álmodozó Moór Mátyás, a város főépítésze. — Az elképzeléseimmel évek óta egyedül vagyok. Firkálgatok, tervezgetek, aztán fiókba teszem az álmaimat. A mai pénztelen világban egy idő után fellép az öncenzúra, ami pénzbe kerül, eszünkbe sem jut. Merthogy nincs realitása. Mert itt a fejlesztési pénzeket elvitte a gáz-, az ivóvízprogram. Nekünk itt egyelőre földutakat kell megszüntetni, és ha fáj is, az építés helyett én is az aszfaltozás mellett szavazok. De álmodozni lehet, és megvalósulásához a jövőben főleg vállalkozói tőkére lesz szükség! Aki városépítészettel foglalkozik, arra kell gondolnia, hogy ötven év múlva nem lesz-e gátja az életnek a munkája. Ha itt kisváros helyett egy nagy falut építünk, az unokáink nem fogják megbocsátani. Az a lényeg, hogy a balassagyarmatiak társadalmi indolkodással döntsék el, mit akarnak, és mi építészek a hogyanba szállunk be. A mit és hogyanra is kell egy terv. Egy álom, amire alapozva el lehet indulni. A most következő elképzelések is ezt a célt szolgálják. Belváros. A jövő ennek a területnek az intenzív hasznosítása. Jelentős tartalék területek vannak itt, amiknek a valós értéküket kell érvényre juttatni, azt, hogy itt a terület értéke többszöröse a más helyen lévőknek, hogy a tulajdonos eldönthesse: megéri-e neki a telek értékesítése, vagy családi vállalkozásban fejleszt. Jó példa erre az Ipoly-parti Bástya utca, ahol a telkek magánforgalomban kerültek értékesítésre. Mert luxus a város közepén például a Táncsics, Deák és a Rákóczi utca által határolt tömbbelső üresen hagyása, hol üzlethelyiséges magánházak építése képzelhető el. Jelentős városfejlesztési tartalékot rejt a Kossuth, Rákóczi, Táncsics és Balassa utca által határolt terület. Az itt lévő bodegákat a gáz bejövetelével meg lehet szüntetni. A Kossuth utca 1. kapualját rendezve ízléses pavilonokat, bevásárlópasszázsokat lehetne kialakítani, zöldterületekkel övezve. A Balassa utca foghímagánerő és OTP bevonásával üzlethelyiséges lakóházakat kellene építeni. Ez lehetne a minta a továbbiakra. Itt hatvanszázalékos tanácsi tulajdon van! Nagy lehetőségek rejlenek a Munkásőrség környéki beltelkeken. A szép kertekkel határolt, védett területre gyermek- vagy egyéb szociális intézmény képzelhető el, a lakosság véleményét is kikérve. Folytatni kellene az Óváros téri rekonstrukciót, földszintes, kisvárosi jelleggel, a Bástya utcához hasonlóan. Itt a csöndes, belvárosi szempontot figyelembe véve lehetőséget kellene biztosítani magánkereskedelem, színvonalas kertvendéglő kialakítására. A Dózsa és Hunyadi utca Patvarci utcára nyúló végére egy kétemeletes, intenzív zárt sorú beépítést tervezek, ami a közműveket maximálisan kihasználja. A Dózsa-iskola fölött egy utcát lehetne nyitni, az ottani kertek forgalomképessé tételével. A Tűzoltó kocsma környéke is rendbe tehető. Ezzel megoldhatnánk a Hunyadi utca megfelelő „kinyitását”! És ha már erről a térségről beszélünk: gondolni kell a város szívére, a piacra! A kulturált kereskedelem érdekében itt elkezdődik egy modellértékű pavilonsor építése, Borik Albert szécsényi tervező munkája alapján. Öt maszek egységes pavilonsort épít, ez mintája lehet a piac fejlesztésének. A fakocsmát eltüntetve, a városhoz méltó bevásárlócsarnokot építhetnénk. A piaci parkolást a piac déli részében egy parkoló és árufeltöltő utca kiépítésével lehetne megoldani. A lakótelepeken csak részben valósult meg a közlekedési és zöldterületi terv, amit csak elő kell venni, és társadalmi munka bevonásával részletesen meg lehet oldani. A külső lakóterületek fejlesztését folytatni kell. Például az autóbusz-körforgalmat kedvezően be lehetne kötni a Patvarci útról a Május I. utcába. A Veres Pálné utca melletti területen iskola, óvoda, kereskedelmi egység képzelhető el. A Springa-domb déli lejtőjét lakásépítésre lehetne kialakítani, a többit városi zöldterületnek érdemes elképzelni. Itt már most előjásítást szükséges végezni. Sétálópark, szánkópálya kialakítása lenne célszerű, és ide lehetne hozni a szabadtéri színpadot, megkímélve vele a Palóc-ligetet. A Hunyadi utca folytatásában, a vasúton keresztül a Kőporc fölött hidat építve, megoldaná az állandó sorompózást, ez az út a Springán keresztül érkezne a Gárdonyi utcába. És ha már az útnál tartunk — a főút forgalmának elterelése is holnapi feladat. A garázskérdést is úgy kell megoldani, hogy a játszóterek is megmaradjanak. Kővárra tavasszal készen lesz a rendezési terv, az ott élők elképzeléseit is figyelembe véve. Már jelentkeznek a vállalkozók. Például a Nádor utcai sporttelepre, ahová Révész Laci automata tekepályát álmodott. Egy vállalkozói társaság már keresi a megfelelő helyet egy sörözős kuglipályának. A főépítész álmának van realitása ! De a valóság az, hogy infláció van, hogy aggódva hallgatjuk a híreket, az, hogy most este öt órakor sok százan vonulunk végig a városon égő gyertyákkal a kezünkben, némán, tiszteletet adva Temesvárnak, a hős városnak. Mi, Civitas Fortissimo lakói, igazán átérezve testvéreink, embertársaink szenvedését. Zsebemben a félig megírt cikkel a város jövőjéről, álmainkról, azon tűnődöm: ott Temesváron, ott Romániában van-e álom ? Mikor lesz realitása? Hiszem, hogy lesz. Egyre többen vagyunk. A vármegyeháza előtt a táncoló gyertyafényben elhangzanak a döbbenet szavai. A szeretet, a szolidaritás, az aggódás, a remény embertársainkért. A hősökért. A hős városért. Temesvárért. Akit fogadjunk testvérvárosunkká! Mert ma ő Civitas Fortissimo. A legbátrabb város. Szabó Endre írf Álom és valóság Testvérvárosunk, Temesvári Zászlós fiatalok a vármegyeháza előtt „Észnél vagy, Ceausescu?” ESZTtár (Fotó: Czele és archív) Telek Balázs balassis diák grafikája Régi levelezőlap (álom a városról)