Balassagyarmat - Ipoly Hírnök, 2003. január-június (5. évfolyam, 1-24. szám)

2003-06-06 / 21. szám

Útonjáró Felirataink egykor... K­arinthytól Radnótiig, és persze középen valahol maga a nagy palóc Mikszáth, szívesen gyűjtötték maguk is az utca hu­morát, a poénos feliratokat. Amíg még voltak ilyenek egyáltalán. Tudható abból is, hogy mi­ként Veres Péter bácsi váltig mondogatta: „megyen minden lefele...” - a feliratokkal, az ut­cai cégtáblákkal nemhogy a humort, de még a magyar nyelv épségének védelmét is veszélyez­tetve látjuk, annyi a szellemtelenség, idegen­­majmolás, vastag kivagyiság. Radnóti, akinek a humor elsősorban min­dig és mindenben a fonákságot és annak észre­vételét jelentette, aki rendkívüli érzékenységgel szemlélte azt, ami emberi, már a háború évé­ben, 1939-ben, naplójában felsorolja a nevek­­foglalkozás adta különlegességek gyűjtemé­nyét. Mivel nem sok az egész - érdemes felidéz­ni, mit talált, s mit gondolt az élet humoráról a tragikus sorsot élt-halt költő. „Szeptember 6. szerda. ...Névgyűjteményemhez: A piarista rend­házhoz vezető uccában (nyilván a fővárosban valahol - a szerz.) kapu alatti cégtábla: Csinta­lan László női szabó. Ez majdnem olyan jó, mint a Selyem Eta női divatszalonja Szegeden, vagy Görcsös János pedikűl a Szent István kör­úton, vagy Kopik Lajos cipész nem tudom hol, Bálint Gy. gyűjtése. S Szegeden a Forró Erasmus papi szabósága, mily fülledt, érzéki név!” Bálint Gy. persze az a Bálint György, aki korának (mindmáig érvényesen igaz ez!) egyik legkiválóbb publicistája volt a két háború kö­zött. A valódi polgári gondolkodás (lásd. még Márait, Hamvas Bélát stb.) megtestesítője, s aki két kötetnyi újságcikkel (A toronyőr vissza­pillant c.) tette halhatatlanná egyfelől önma­gát, s csak mellesleg bebizonyította - nem volt a célja -, hogy az újságírás nem esik messze az irodalomtól. Szerencsés esetben. Csak megfe­lelő kor kell hozzá. Hát, éppen ez az, a megfe­lelő kor. Minél közelebb kerülünk a mi korunkhoz, annál kevésbé látszik megfelelőnek az idő. Le­mérhető ez még nagyobb távolságokból, Mik­száth Kálmán mindennapi humoristákról szóló cikksorozatának idevágó fejezetével, felidézé­sével is, de épphogy­ csak ízelítőül arra , milyen lehet(ne) az a bizonyos megfelelő kor. Először is, Mikszáth anno 1878-ban, a Budapesti Napi­lap c. újságban külön sorozatot(!) írt az igazi humoristákról, ahogy az utca-élet-hivatal stb. humort is termő területeit végiglátogatta. Szentül hitte a jó öreg, aki akkor lehetett vagy harminc esztendős már: nem az a humor, amit kínnal-keservel egyesek kigondolnak tol­luk szárát rágva-rágva, hanem, amit a nép ön­­magától-magából csak úgy mellesleg kiad. Az utca humoráról így külön cikk készült a napi­lapban, példáiból ide most csak egy szemernyit, hogy mértékét adjuk a mai érdeklődőnek, aki, ha nem rest, maga is körülnézhet utcájában, vá­rosában, falujában (kinek, mi jutott eddig), és majd kellően elszomorodhat, ha van hozzá mersze, amikor semmit nem talál. A soroksári patikus pl. ezt írta ki a kirakatá­ba: „Szép falusi paraszt menyecskék számára kapható legjobb minőségben: Egy lat valami két garas - Egy lat tudják mi három garas." Pirosító­rúzs, fehérítő-púder. Az inámi korcsmáros egé­szen odáig elment, hogy azt írta a homlokzatra: "Ennek a falunak Im­ám a neve". Budán a Vörös alsó hirdette szó szerint is fennen: "Jó a pálinka reggel, igyunk hát egy üveggel." Az Arany veréb az újításkor ezt pingálta a falára: "Bejött a liter, el­ment a hitel." Előtte nyilván más űrrel mértek. Mi van manapság? Körjáratban felírtam mindent, amit találtam, A­ toldtól Szécsényen át egészen Salgótarjánig. Ilyenek vannak a fal­vak falain, tábláin: Amstel Beer, Algida, tursstaház. Miután egységesítve a falvak határá­ban álló címeres táblák csokra, egy helyen, majd megmondom hol, Felsősod­don: „ Viszont­látás!” a csonkított, ám azért még nemes fába művészien faragott elköszönés. A legjobban sikerdett pl. ez: "Sarki kocsma", és tényleg, sar­kon van. Zsunyban van talán az egyetlen, ami a régi szép költői és kedélyes kort idézi ezzel: „ Utazol és megszomjazol”. Eget nem rendít, de szentségesen igaz. Szinte az egyetlen a sok Prímagáz, Turkáló, Zimmer Frei, Garázsajtók, Coca-Cola, Mini-Coop között. Lócon egy jó név, ám nincs (legfeljebb bennünk) folytatás: Pityóka. Nekünk ennyi elég. A régiek pedig még a felépített házaikat sem kímélték, írtak-véstek azokra sok mindent, csak valahogy kitűnjenek. Tarjánban például feljegyezték: „Ezt a házat építette Fazekas And­rás, itt helyben, a saját erdejéből hozott fából” Va­lami dacos válaszféle lehet abban is, ahogy a czifra malmot feliiratozta a tulajdonos, akit biztosan sokat ugrattak a renget pénz miatt, meg hogy hiába építette, ha egyszer víz sincs (esetleg), mert ő aztán bevésette rendesen­ .Ezt a malmot csinálta Ezékiel de Harcsa, ahogy csinálta, úgy megcsinálta. ” Na, erre mondjál, ko­ma, akkor még valamit! Nemrégiben még ma­gam is olvashattam ilyn feliratot, szépen fába, a homlokzatba vésve, rozmaringos díszítéssel, Csitáron, „Építette a Jóakarat”, de hát, úgy tu­dom, a ház már rég­ nincs meg. A jóakarattal is csínján bánnak a korunkbeliek. Nem divat már. A legjobban sikeredett mégis az a nagy festett tábla, amelyen egyfelől egy címeres ökör, másfelől (fent mindketten a sarkoknál) egy ló álldogál hervadtam Alatta, az ökör alatt, Duska Mihály­­ a ló alatt, Duska P­ál, mindkettőjük alatt pedig pontosan kö­zépen, hogy „baromorvosok”. No comment. Mert még személyiségi pör is lehet belőle. Az most a divat. T. Pataki László 2003. június 6. HÍRNÖK Ellendrukkerek A balassagyarmati várme­gyeháza az ország egyik leg­szebb klasszicista műemléke. A város főterén álló épületet 1835-ben Kasselik Ferenc épí­tette. Hajdanán itt dolgozott többek között Madách Imre és Mikszáth Kálmán is. Sokáig annak használták a megyehá­zát, aminek valójában épült, ám később szomorú sorsra ju­tott az épület. A szocializmus­ban volt itt varroda, művelő­dési ház, katonai kollégium, és jóisten tudja, mi még. A rend­szerváltás sem hozott semmi jót, több mint tíz éve üresen áll a város büszkesége. Bár a tetőt vagy tizenöt éve helyrehozták, új csator­nákra már nem tellett, ami­nek egyenes következménye, hogy az esővíz ráfolyik a kül­ső falakra, és mállik a vako­lat. Belül szörnyen néz ki az épület. A penészes, vizes fa­lak között patkányok, nyestek szaladgálnak, az udvaron méteresre nőtt a gaz. Megsza­kad az ember szíve, ha látja. Nem kevés az előző vá­rosvezetés felelőssége abban, hogy üresen áll az épület, hogy tönkre ment a vármegyeháza. Nem kevés, mert nyolc év alatt azért lett volna mód arra, hogy valamit tegyenek. Most új kurzus került hata­lomra, és végre megmozdult valami Kőművesek, festők, vil­lanyszerelők szállták meg az egyik szárnyat Valaha főiskola lesz majd itt de addig sem ma­rná üresen az épület. Már mű­ködik a Tourinform iroda, a jövő hónapban beköltözhet a városi tévé és több más intéz­mény, cég. Hihetnénk közös az öröm, mert megmenekül a vég­ső pusztulástól a megyeháza. De nem, az ellenzék kemény támadásba lendül, mondván kiparcellázzák az épületet. Ők azért szurkolnak hogy inkább dőljön össze a patinás épület, semmint valaki elismerje a má­sik oldal munkálkodását. Szerintem azon a néhány jobboldali ellendrukker politi­kuson kívül mindenki örül Balassagyarmaton, hogy végre megmenekül a vármegyeháza. Ádám Tamás 7

Next