Balassagyarmat - Ipoly Hírnök, 2003. január-június (5. évfolyam, 1-24. szám)
2003-06-06 / 21. szám
Útonjáró Felirataink egykor... Karinthytól Radnótiig, és persze középen valahol maga a nagy palóc Mikszáth, szívesen gyűjtötték maguk is az utca humorát, a poénos feliratokat. Amíg még voltak ilyenek egyáltalán. Tudható abból is, hogy miként Veres Péter bácsi váltig mondogatta: „megyen minden lefele...” - a feliratokkal, az utcai cégtáblákkal nemhogy a humort, de még a magyar nyelv épségének védelmét is veszélyeztetve látjuk, annyi a szellemtelenség, idegenmajmolás, vastag kivagyiság. Radnóti, akinek a humor elsősorban mindig és mindenben a fonákságot és annak észrevételét jelentette, aki rendkívüli érzékenységgel szemlélte azt, ami emberi, már a háború évében, 1939-ben, naplójában felsorolja a nevekfoglalkozás adta különlegességek gyűjteményét. Mivel nem sok az egész - érdemes felidézni, mit talált, s mit gondolt az élet humoráról a tragikus sorsot élt-halt költő. „Szeptember 6. szerda. ...Névgyűjteményemhez: A piarista rendházhoz vezető uccában (nyilván a fővárosban valahol - a szerz.) kapu alatti cégtábla: Csintalan László női szabó. Ez majdnem olyan jó, mint a Selyem Eta női divatszalonja Szegeden, vagy Görcsös János pedikűl a Szent István körúton, vagy Kopik Lajos cipész nem tudom hol, Bálint Gy. gyűjtése. S Szegeden a Forró Erasmus papi szabósága, mily fülledt, érzéki név!” Bálint Gy. persze az a Bálint György, aki korának (mindmáig érvényesen igaz ez!) egyik legkiválóbb publicistája volt a két háború között. A valódi polgári gondolkodás (lásd. még Márait, Hamvas Bélát stb.) megtestesítője, s aki két kötetnyi újságcikkel (A toronyőr visszapillant c.) tette halhatatlanná egyfelől önmagát, s csak mellesleg bebizonyította - nem volt a célja -, hogy az újságírás nem esik messze az irodalomtól. Szerencsés esetben. Csak megfelelő kor kell hozzá. Hát, éppen ez az, a megfelelő kor. Minél közelebb kerülünk a mi korunkhoz, annál kevésbé látszik megfelelőnek az idő. Lemérhető ez még nagyobb távolságokból, Mikszáth Kálmán mindennapi humoristákról szóló cikksorozatának idevágó fejezetével, felidézésével is, de épphogy csak ízelítőül arra , milyen lehet(ne) az a bizonyos megfelelő kor. Először is, Mikszáth anno 1878-ban, a Budapesti Napilap c. újságban külön sorozatot(!) írt az igazi humoristákról, ahogy az utca-élet-hivatal stb. humort is termő területeit végiglátogatta. Szentül hitte a jó öreg, aki akkor lehetett vagy harminc esztendős már: nem az a humor, amit kínnal-keservel egyesek kigondolnak tolluk szárát rágva-rágva, hanem, amit a nép önmagától-magából csak úgy mellesleg kiad. Az utca humoráról így külön cikk készült a napilapban, példáiból ide most csak egy szemernyit, hogy mértékét adjuk a mai érdeklődőnek, aki, ha nem rest, maga is körülnézhet utcájában, városában, falujában (kinek, mi jutott eddig), és majd kellően elszomorodhat, ha van hozzá mersze, amikor semmit nem talál. A soroksári patikus pl. ezt írta ki a kirakatába: „Szép falusi paraszt menyecskék számára kapható legjobb minőségben: Egy lat valami két garas - Egy lat tudják mi három garas." Pirosítórúzs, fehérítő-púder. Az inámi korcsmáros egészen odáig elment, hogy azt írta a homlokzatra: "Ennek a falunak Imám a neve". Budán a Vörös alsó hirdette szó szerint is fennen: "Jó a pálinka reggel, igyunk hát egy üveggel." Az Arany veréb az újításkor ezt pingálta a falára: "Bejött a liter, elment a hitel." Előtte nyilván más űrrel mértek. Mi van manapság? Körjáratban felírtam mindent, amit találtam, A toldtól Szécsényen át egészen Salgótarjánig. Ilyenek vannak a falvak falain, tábláin: Amstel Beer, Algida, tursstaház. Miután egységesítve a falvak határában álló címeres táblák csokra, egy helyen, majd megmondom hol, Felsősoddon: „ Viszontlátás!” a csonkított, ám azért még nemes fába művészien faragott elköszönés. A legjobban sikerdett pl. ez: "Sarki kocsma", és tényleg, sarkon van. Zsunyban van talán az egyetlen, ami a régi szép költői és kedélyes kort idézi ezzel: „ Utazol és megszomjazol”. Eget nem rendít, de szentségesen igaz. Szinte az egyetlen a sok Prímagáz, Turkáló, Zimmer Frei, Garázsajtók, Coca-Cola, Mini-Coop között. Lócon egy jó név, ám nincs (legfeljebb bennünk) folytatás: Pityóka. Nekünk ennyi elég. A régiek pedig még a felépített házaikat sem kímélték, írtak-véstek azokra sok mindent, csak valahogy kitűnjenek. Tarjánban például feljegyezték: „Ezt a házat építette Fazekas András, itt helyben, a saját erdejéből hozott fából” Valami dacos válaszféle lehet abban is, ahogy a czifra malmot feliiratozta a tulajdonos, akit biztosan sokat ugrattak a renget pénz miatt, meg hogy hiába építette, ha egyszer víz sincs (esetleg), mert ő aztán bevésette rendesen .Ezt a malmot csinálta Ezékiel de Harcsa, ahogy csinálta, úgy megcsinálta. ” Na, erre mondjál, koma, akkor még valamit! Nemrégiben még magam is olvashattam ilyn feliratot, szépen fába, a homlokzatba vésve, rozmaringos díszítéssel, Csitáron, „Építette a Jóakarat”, de hát, úgy tudom, a ház már rég nincs meg. A jóakarattal is csínján bánnak a korunkbeliek. Nem divat már. A legjobban sikeredett mégis az a nagy festett tábla, amelyen egyfelől egy címeres ökör, másfelől (fent mindketten a sarkoknál) egy ló álldogál hervadtam Alatta, az ökör alatt, Duska Mihály a ló alatt, Duska Pál, mindkettőjük alatt pedig pontosan középen, hogy „baromorvosok”. No comment. Mert még személyiségi pör is lehet belőle. Az most a divat. T. Pataki László 2003. június 6. HÍRNÖK Ellendrukkerek A balassagyarmati vármegyeháza az ország egyik legszebb klasszicista műemléke. A város főterén álló épületet 1835-ben Kasselik Ferenc építette. Hajdanán itt dolgozott többek között Madách Imre és Mikszáth Kálmán is. Sokáig annak használták a megyeházát, aminek valójában épült, ám később szomorú sorsra jutott az épület. A szocializmusban volt itt varroda, művelődési ház, katonai kollégium, és jóisten tudja, mi még. A rendszerváltás sem hozott semmi jót, több mint tíz éve üresen áll a város büszkesége. Bár a tetőt vagy tizenöt éve helyrehozták, új csatornákra már nem tellett, aminek egyenes következménye, hogy az esővíz ráfolyik a külső falakra, és mállik a vakolat. Belül szörnyen néz ki az épület. A penészes, vizes falak között patkányok, nyestek szaladgálnak, az udvaron méteresre nőtt a gaz. Megszakad az ember szíve, ha látja. Nem kevés az előző városvezetés felelőssége abban, hogy üresen áll az épület, hogy tönkre ment a vármegyeháza. Nem kevés, mert nyolc év alatt azért lett volna mód arra, hogy valamit tegyenek. Most új kurzus került hatalomra, és végre megmozdult valami Kőművesek, festők, villanyszerelők szállták meg az egyik szárnyat Valaha főiskola lesz majd itt de addig sem marná üresen az épület. Már működik a Tourinform iroda, a jövő hónapban beköltözhet a városi tévé és több más intézmény, cég. Hihetnénk közös az öröm, mert megmenekül a végső pusztulástól a megyeháza. De nem, az ellenzék kemény támadásba lendül, mondván kiparcellázzák az épületet. Ők azért szurkolnak hogy inkább dőljön össze a patinás épület, semmint valaki elismerje a másik oldal munkálkodását. Szerintem azon a néhány jobboldali ellendrukker politikuson kívül mindenki örül Balassagyarmaton, hogy végre megmenekül a vármegyeháza. Ádám Tamás 7