Balassagyarmat - Gyarmati Hírek, 2005 (2. évfolyam, 1-3. szám)

2005-11-26 / 1. szám

Kulcsár József: A fiatalok adják az erőt a munkához Pörgőbb hírműsort szeretne az igazgató Kívülálló számára ideá­lisnak tűnnek a feltéte­lek. Kulturált előtér, szép szerkesztőségi szobák, gazdag stúdió, egy csomó számítógép, monitorok, dvd-k és a jó ég tudja, még mi. Örökölte? Összetett a leltár. Valóban, a betérő vendég ezt látja. Ha így vesszük, mesések a feltételek. Persze azért en­nél árnyaltabb a helyzet. Az eszközök elég idősek, főleg, ha figyelembe ves­­­szük azt a tényt, hogy szin­te naponta új technikai be­rendezéseket dobnak piac­ra a gyártók. Az elavultság eléggé veszélyes, mert a minőség rovására megy, a nézőknek ebből semmit nem szabadna érzékelni­ük. A felvételek bejátszása igen sok áttételen megy keresztül, s megesik, hogy valamelyik láncszembe porszem kerül. Sajnálatos módon, időnként előfor­dul, hogy túlterhelt egy-egy számítógép, és rosszabb a kép minősége, vagy meg­szakad a közvetítés. Ennél szörnyűbb, amire úgyszin­tén akad példa, nevezete­sen, hogy tíz-tizenöt perc késéssel tudjuk csak kikül­deni a képet. Elnézést ké­rek a nézőktől a kellemet­lenségekért. Jó lenne, ha pozitív irányba változna a helyzet. Bár, fejlesztés nél­kül ez aligha lehetséges. Nyilván a munkatársak­kal elégedetlen volt az el­ső pillanattól kezdve, mert nem sokat dolgozott velük együtt, legtöbbjüket kirúgta. Ez nem így van. Felkészült munkatársakat találtam. Vélhetően morálisan lehe­tett gond a társasággal, hi­ányzott a műhelymunka, az a szellemiség, ami nél­kül nehéz alkotni. Ha egyenként megnézzük az embereket, tapasztalhat­juk, hogy ismerik a szak­mát, csak mixelve nem jött ki az egészből jó dolog. Megérne egy mélyebb elemzést, mi volt ennek az oka. Egy szó, mint száz, hamar megváltam tőlük. Csak ez volt az ok? Nem, egyáltalán nem. Rá­vitt a kényszer is. Amikor a társaság könyvelését meg­néztem, nagyon hamar ki­derült, hatalmas az adós­ság­állomány.­­ Mennyi? Megközelítette a nyolcmil­liót. Különösen az állami köztartozások voltak ré­­misztőek. A cég, 2003-as megalakulása óta egyetlen fillér adót, tb-t nem fize­tett. Ha magam nem jöt­tem volna rá erre, akkor is figyelmeztetett volna az Apeh. Ki is jött két mar­káns személy, s mondták, most lefoglalják az összes berendezést, ha 24 órán belül nem fizetünk, elvisz­nek mindent. Jegyző­könyvben vállaltam, hogy az elmaradt köztartozást rendezem, rendszeresen törlesztem a hátralékot, és az újakat is. Az átüteme­zéssel sikerült megmenteni az eszközöket. Február el­sejétől két és félmillió fo­rintot fizettünk be az el­maradt adókból. Ami nem kis bravúr, is­merné a költségvetésük sanyarú helyzetét. Ezt döntse el mindenki. Tény, hogy megszorító in­tézkedéseket kellett hoz­nunk. Például átszerveztük a munkavállalói jogviszo­nyokat. Ismerős a módszer, igen sok helyen vállalkozóként foglalkoztatják az alkal­mazottakat, így olcsóbb a munkaerő a cégeknek. Hát igen, a főállású dolgo­zóktól megváltunk, kizáró­lag olyan munkatársakkal tudunk együtt dolgozni, akik vállalkozók. Létezik még egy másik lehetőség: A pályakezdők és a huza­mosabb ideje munkát kere­sők elhelyezkedését támo­gatja a munkaügyi központ. Kérdés az, hosszú távon mennyire működik ez a rendszer? Elismerem, nagy veszélye e gyakorlatnak, a vállalkozó bármelyik pillanatban azt mondhatja, nem dolgozik tovább, vagy sokkal keve­sebb munkát vállal. A munkaügyi központ által kiajánlottakkal átmeneti­leg nincs baj, de ha letelik az egy év, nekünk kell fi­zetni a bérüket és a járulé­kokat. Ha nem erősödünk meg, el kell küldeni az érintetteket, ha pedig el­küldjük őket, nem lesz mű­sor. Ördögi kör. Szegény az eklézsia. Mire számít, jövőre több pénz lesz? Arra számítok, hogy vala­mivel több forráshoz ju­tunk. Az önkormányzati televízióknál az egyik leg­tekintélyesebb forrás a költségvetésből származik. Bízom benne, hogy ez, ha szerény mértékben is, de emelkedik. A másik jelen­tős tétel a hirdetési bevé­tel, melynek növelése igen nehéz, mert a vállalkozók kondíciójától és akaratától függ, azon vagyunk, hogy itt is előrelépjünk. Kirob­banó eredményeket várni ezen a téren dőreség. Ös­­­szességében optimista va­gyok, viszont az biztos, hogy csak szigorú, takaré­kos gazdálkodással lehet talpon maradni. Miért kopogott be a rendőrségre? Miután egyértelművé vált, hogy az elmúlt esztendő­ben a közhasznú társaság gazdálkodása komoly vesz­teséggel zárult, megnéz­tem, minek köszönhető ez. A dokumentumokból egy­értelműen kiderült, na­gyobb volt a kiadás, mint a bevétel. Néhány ráutaló nyom eljuttatott ahhoz, hogy a televízióban elhe­lyezett hirdetésekért járó pénz egy része nem a kht. kasszájába folyt be, hanem az itt dolgozó némely mun­katárs zsebébe került. A saját számlájukat használ­ták a műveletre. A másik: olyan eszközök kerültek ki a szerkesztőségből, ame­lyek a gyártás során nélkü­lözhetetlenek. Egyiket­­másikat néhány tízezerért eladtak, vagy kihelyeztek bizományi áruházba milli­ós értékeket. Az utolsó pil­lanatban sikerült közbe­lépni. A rendőrség szakér­tők bevonásával vizsgáló­dik. A műsorszerkezet vala­melyest átalakult, ponto­sabbak az alámondások, feszesebb a vágás, meg­változott a háttér, szóval, a dizájn. Nem mintha nem lenne még min javí­tani. Mindenesetre a vá­rosvezetők elégedettek... Én ezeket jó szándékú, se­gítő megjegyzéseknek ve­szem. Az elismeréseket osztogatók is tudják, bőven akad még tartalékunk. Van min javítanunk. Mindenfé­leképp erősíteni kell a meglévő műsorok minősé­gét. A legfontosabb: olyan jó, információs műsort kell készítenünk, amely a leg­szélesebb réteget vonzza a képernyő elé. A hírműso­roknak akkor is működni­ük kell, ha nincsenek sajtó­­tájékoztatók. Gyakran fi­gyeljük az interneten köz­zétett eseményeket, s az érdekesebbeket megpró­báljuk lebontani helyi szintre. A cél az, hogy sok pici, egy-két perces híreket készítsünk. Ma nem így van, azért, hogy kitöltsük a műsort, sokkal hosszabbak a blokkok a kelleténél. Hogy van Kulcsár József, a magánember? Nem panaszként mondom, de sok időt töltök a mun­kahelyemen. A tévénél fia­talok dolgoznak, s rám, öreg rókára jó hatással van a szemléletük, a lendüle­tük. Ők adják az erőt. Ides­tova harminc éve járok Ba­lassagyarmatra újságíró­ként, ám merőben más az, ha szinte minden napom itt töltöm. Sok kitűnő em­bert ismertem meg. Befo­gadtam a várost, nem tu­dom ő befogadott-e?! Azt viszont nagyon szeretném, ha az általunk készített műsorokat befogadnák. Megint a munkájáról be­szél. Van egy kedvesem, aki mindenben támogat, két gyermekemmel is jól kijö­vök. Szeretem a munkám. Kell ennél több? (más) Nem egészen úgy alakultak a két és fél éve létreho­zott Média Kht. dolgai, mint ahogyan azt a városve­zetők elképzelték, ahogy megálmodtak. Az élet kikényszerítette a váltást, február elsejétől új igaz­gatót neveztek ki a társaság élére. Kulcsár József neve ismerősen cseng megyeszerte, hiszen újságíró­ként több mint harminc évig járta, fotózta a me­gyét, filmeket forgatott, dolgozott a Duna Televízió­nak és más csatornáknak is. Talán még maga sem tudta, mekkora fába vágja a fejszéjét, amikor elvál­lalta az igazgatói beosztást. A városi televízió átala­kítása embert próbáló feladat, s ehhez jött most az újság. Kulcsár József a nehézségek ellenére opti­mista. Bízik a csapatában. ELADÓ Balassagyarmat egyik legszebb helyén, a városközpontban, mégis csendes helyen, családi ház igen kedvező áron eladó. Öt szoba, két fürdőszoba, két vécé, konyha, étkező, garázs, az egész ház alatt pince (kialakítható konditerem, fitnesz szoba, szauna, stb.), hatalmas terasz, fúrt kút, szőlőlugas, tuják, bokrok, konyhakert. Pa­nellakást beszámítok, részletfizetés lehetsé­ges. Minden megoldás érdekel. Befektetésnek sem rossz! Érdeklődni: 30/207-6965, 30-299-0410. Gyarmati Hírek -------------------------------------------------------­------------------------------------------------------------------------------ 2005. november 26. Mikó Zoltánra emlékeztek Kilencvenöt éve Balas­sagyarmaton született Mi­kó Zoltán vezérőrnagy, a II. világháborús nemzeti el­lenállás kiemelkedő sze­mélyisége, aki hatvan éve halt meg. Ebből az alkalomból az önkormányzat a Madách Imre Városi Könyvtárral a közelmúltban megemléke­zést tartott. Megkoszorúz­ták Mikó Zoltán emlék­tábláját, majd Szász Lajos mondott beszédet. Ezt kö­vetően a Balassi Bálint Gimnázium vegyeskara énekelt, a Balassagyarmati Rézfúvós Kvintett zenélt, Mihályi Norbert és Markó László verset mondott. Délután a könyvtárban folytatódott a megemléke­zés, ahol Lombos István, a város polgármestere kö­szöntötte a vendégeket. Mikó Zoltán, a katona címmel dr. Szabó József Já­nos alezredes tartott elő­adást. Dr. Horváth Csaba alezredes A magyar királyi honvédség a két világhábo­rú között és a második vi­lágháborúban címmel ele­mezte a kört. A programot Kovalcsik András, a Honismereti Kör elnöke vezette. Közreműködött a Ba­lassagyarmati Kamara­­együttes: Kanyó András - fuvola, művészeti vezető, Baranyi Klára - hegedű, Réti Emőke - gordonka, Perneczky Zsolt - zongora. Röviden November 27-én, este hat órakor, Balassagyarma­ton, a volt vármegyeháza dísztermében jótékonysági estet tartanak a két eszten­deje kómában fekvő ifj. Járó­ka Sándor kórházi kezelésé­nek megsegítésére. December 1-én, délután négy órakor, a Svejk vendég­lőben zártkörű rendezvé­nyen bemutatják a húsz évvel ezelőtt készült Erdőn innen, erdőn túl című dokumen­tumfilmet. Rendezője: Tényi István.

Next