Balatonlelle - Lellei Újság, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-19 / 1. szám
Hit a jövőben ismét óévet búcsúztattunk, és az új évtől remélünk jobbat, szebbet. Sajnálatosan az elmúlt évben is olyan közhangulat uralkodott, mint ami a ’91-es évet is jellemezte. Hiszen itthon, környezetünkben is és a nagyvilágban is minden bizonytalannak tűnik. Valóban csekély a lehetőség sorsunk jobbra fordulására? Sokak szerint igen. Pedig, ha figyelmesen végiggondoljuk az elmúlt évben történteket, lassan kirajzolódik reményteljesebb jövőnk körvonalai. Nézzük, érzelem nélkül a rideg tényeket! Az ország 1990-ben több mint 20 milliárd dolláros adóssággal, elképesztően hiányos infrastruktúrával (út, telefonhálózat stb.), teljesen kimerült devizatartalékkal, a kor színvonalától messzemessze elmaradt iparral, gazdaságtalanul termelő vállalatok tízezreivel, a kor igényétől fényévnyi távolságra lévő kereskedelemmel, és gyakorlatilag a modern szolgáltatás teljes hiányával, az iskolai képzés alacsony színvonalával (melynek okai nem a pedagógusokban keresendők), a szakmai tudás teljes elavulásával, egy nemzetközileg értéktelen forinttal stb., stb. érkezett a rendszerváltozás küszöbére. Vég nélkül sorolhatnánk kétségbeejtő helyzetünk jellemzőit, de még egyről beszélnünk kell! A piacokról! Termékeink minőségük miatt köztudottan csak az igénytelen, keleti piacokra voltak vihetők, és 1990-ben ez a keleti piac úgy, ahogy volt, összeomlott, maga alá temetve a volt „szocialista országokat”. Mindezek után mit mondhatunk el 1993. januárjában? Adósságállományunk folyamatos növekedése megállt, sőt csökkent az adósság. Devizatartalékaink összege 5 milliárd dollár. Forintunk nemzetközi mércével nézve is elfogadott pénznem. Ki hitte volna, például a 80-as években, hogy a magyar forint európai fizetőeszközzé válik? Infrastrukturális elmaradottságunkat rohamléptekkel csökkentettük. Falvak sora kapott távhívásos telefont, szilárd burkolatú utakat, gázfűtést, vezetékes ivóvizet, középületek sorát. Számos település kapott új rendőrkapitányságot, vagy őrsöt, minőségileg sokkal jobb felszereléssel, mint azelőtt. Iskola, tornaterem több épült, mint előzőleg évtized alatt. Ami a kereskedelmet illeti, több modern üzlet nyitott ki, mint előtte 10-20 év alatt. Itt kell megjegyezni, hogy a negyven év alatti állandó áruhiány lassan a múlté. Rohamléptekkel halad a szakmai felzárkózás az európai színvonalhoz. Persze ehhez kellett az a sokszálú kapcsolat a világgal, mely szintén az elmúlt két évben bontakozott ki igazán. Ami pedig a piacokat illeti, termékeink egyre nagyobb mennyiségben kerülnek eladásra az igényes nyugati piacokon. Agrárexportunk például 2 milliárd dollár feletti volt az elmúlt évben. Évtizedek után először zár nyereséggel a volt VIDEOTON. Halad a privatizáció. Közel egymillió ember jut tulajdonhoz a kárpótlás által, ez családtagokkal együtt 3-4 millió embert jelent a tízmilliós országban! Bár a mezőgazdaság privatizációja áthúzódik az idei évre, megalakultak az első tulajdonosi alapú, igazi piacgazdasághoz igazodó szövetkezetek és hatvan-hetvenezer magángazda próbál szerencsét. Feltűnően lelassult az infláció. Reményt keltően csökkentek a hitelkamatok. Egyébként is kialakulóban az olyan nagyon várt modern bankrendszer. A gyerekek - márpedig ők a reményteljes jövő zálogai - többet tudnak a világról, mint mi felnőttek az elmúlt évtizedekben. Rohamléptekkel tanulják a világnyelveket, mely szüleik életéből sajnálatosan kimaradt. Mi szülők, álmunkban sem gondolhattunk az elmúlt évtizedekben olyan külföldi utakra, melyek ma a gyerekeknek természetesek. A közös Európa előszobájában vagyunk, s bár nem vagyunk a NATO tagja, a nyugat olyan országnak tekint minket, mint amelynek biztonsága számukra is fontos. Ez pedig számunkra garancia lehet. Itt kell gondolnunk arra, hogy a Szovjetunió oldalán évtizedeken keresztül támadó háborúra készültünk, melynek eredménye az országunk teljes pusztulása lett volna. Ma viszont ismét magunk dönthetünk hazánk kül- és katonapolitikai kérdéseiben. Erről soha nem szabad megfeledkeznünk. Természetesen akik azt hiszik, hogy a fentieket azért írom, mert elégedett vagyok körülményeinkkel, és nem látom, vagy nem akarom látni a gondokat, nagyon tévednek! Számtalan a megoldandó feladat, hiszen még a rendszerváltás útjának elején vagyunk. Számtalan dologban tehetnénk a dolgunkat jobban, pontosabban és bizonyára igazságosabban is. Mentségünkre szolgáljon azonban, hogy teljesen járatlan út áll előttünk. Hiszen a rendszerváltozás, mint feladat, példa nélküli a világtörténelemben! Visszatérve eredményeinkre, ha nem is lehetünk teljesen elégedettek, de feltétlenül bizalommal kell, hogy legyünk a jövőnket illetően. Hiszen eredményeink valós alapot adnak a bizalomra. De bíznunk kell jövőnkben azért is, mert hit nélkül nem juthatunk előbbre. Hinnünk kell abban, hogy tehetséges, szorgalmas nemzetünk képes lesz úrrá lenni a nehézségeken és élni tud lehetőségeivel. Ha a hit és akarat vezérel bennünket, a siker nem maradhat el. DR. GAÁL ANTAL Somogy megye 4. sz. választókerületének országgyűlési képviselője