Balatonlelle - Lellei Újság, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-20 / 1. szám

2 1994. JANUAR 20. Leilei Újság Karácsonyi szá­munk vezéroldalán az Adventus Domi­ni című ünnepi írás sokunkat megraga­dott. Köszönet érte Szo­­molányi doktornak. A karácsony Nagyon szép napra ébredtünk, hisz kará­csony volt Sűrű, nagy pelyhekben hullt a hó. Gyorsan kipattantam az ágyból, magamra kapkodtam a ruháimat, és kiszaladtam a kony­hába, hogy részt vehessek a karácsonyi készü­lődésben. Felöltöttem mintás kis kötényem, és nekiláttam a torta díszítéséhez. Később édesanyám megkért, hogy menjek le a boltba. Megvettem amire szükség volt, de amikor a fizetésre került a sor, látom ám, hogy nincs elég pénzem. A tejet nem tudtam kifizet­ni, de a pénztáros azt mondta, hogy az az ő karácsonyi ajándéka. Megköszöntem kedves­ségét, és rátértem a hazafelé vezető útra. Kíváncsian néztem az elbűvölő kirakato­kat, míg végül egy porcelán boltban kötöttem ki. Ajándékul mindenkinek vadásztam egy porcelán állatkát. Hazafelé menet még mindig hullott a hó, és csúszósak voltak az utak. Nagyokat bukdá­csoltam, és persze el is csúsztam egypárszor. Alkonyodon. Az ég alja bíborszínű ruhába öltözött. Otthon segítettem feldíszíteni a fát. Mire kigyúltak az égi csillagok, mi is meg­gyújtottuk a gyertyákat, és mindenki átadta az ajándékát Éjjel pedig elindultunk a templomba, az új­szülött kis Jézus tiszteletére tartott misére. Emlékezni fogok erre a napra. Dudás Dóra Képzelt riport... 5. a Az új iskola óriási aulájában állok. Már 60 éve nem épült új iskola Lellén, és most itt vagyunk ebben a remekműben, ami 1994-ben készült el. Ám de itt jön dr. Gaál Antal, országgyűlési képviselő úr! - Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok! Szervusz! - Feltehetek Önnek néhány rövid kérdést? - Hát persze. - Hogy tetszik önnek az új iskola? - Szerintem gyönyörű, és megtiszteltetés­nek veszem, hogy itt lehettem ezen a ritkaszép ünnepélyen. Bízom benne, hogy a lellei gyermekek még jobb eredményeket fognak itt elérni, hogy büszke lehessen rájuk az egész város. - Mit szól ön ahhoz, hogy eddig a gyerekek nem tudtak szakkörre járni, mert nem volt meg a feltétel hozzá? - Nagyon sajnálom a gyermekeket, mert eb­ben a pár hónapban is sokan tudták volna gyara­pítani tudásukat pl. a számítástechnika terüle­tén. De én nagyon is meg tudom érteni az igaz­gatónőt, mer ebben a gazdasági helyzetben nem csekélység megépíteni egy ekkora iskolát. - Ha egy hasonló eseményre meghívják önt, eljön? - Hát persze, hisz ez nekem egy nagy kitün­tetés. - Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre, a viszontlátásra! - Viszontlátásra! Mivel dr. Gaál Antal is elment, és a föld­szinten egy lélek sincs, így hát felmegyek az emeletre, ahonnan kopácsolást hallok. Hátha sikerül mikrofonvégre kapni egy munkást. A tetőtérben valóban dolgoznak. Megpróbálom kifaggatni az egyik bácsit. - Jó napot uram! Én a Leiler Általános Is­kolától egy riporter. Csiszár Péter vagyok. Megkérdezhetném a nevét és a foglalkozását? - Laczfy Ignác vagyok, bádogosmester. - Mikor lesz kész az iskola teljesen? - Azt pontosan még nem tudom, de már a végét csináljuk, a javításokat Hátra van még a termek berendezése, ami már nem a mi dol­gunk, és nekem még meg kell csinálnom az ablakpárkányt. Ha ezeket befejeztük, teljesen kész lesz az intézmény. - Hányan dolgoztak az épületen? - 20-30 munkás volt itt. - Melyik volt a legnehezebb folyamat Ön szerint? - A tetőszerkezet mert nagyon bonyolult - Mennyi idő alatt készült el ez a remekmű? - Pontosan 1 év alatt. - Nem is zavarom tovább, köszönöm Ön­nek, hogy válaszolt a kérdéseimre, viszontlá­tásra! -Viszontlátásra! Csiszár Péter 7. b Glória in excelsis Deo Méltóbb befejezése nem lehetett volna templomunkban a karácsonyi ünnepkörnek, mint az iskola énekkarának szép műsora janu­ár 9-én, a 9 órai szentmise előtt és után. A gyermekek - amint ezt az énekkarvezető dr. Horváth Jánosné Erzsike elmondta - nagy örömmel és szívesen készülődtek erre a szép alkalomra. A szentmise előtt a citerával kísért kará­csonyi népénekekkel (Pásztorok, keljünk fel; Kirje, kirje kisdedecske; Karácsonyi pásztor­­tánc) hangolták a híveket az ünneplésre, akik nagy számban gyűltek össze, hogy a vasárnap megünneplésén túl, gyermekeink énekét is meghallgassák. A szentmise után pedig az énekkar egy cso­korra való többszólamú dalt, kánont énekelt gyönyörű csengő hangon, kristálytiszta előa­dásban, mindannyiunk nagy gyönyörűségére. Volt ebben a csokorban magyar népének (Ó gyönyörűszép, titokzatos éj), taize-i kánon (Glóna in excelsis Deo), Otto Fischer csodá­latos Ave Maria-ja, amely azt hiszem, mind­­annyiunknak a legjobban tetszett, és megszó­laltatták a kedves német karácsonyi éneket, a Csendes éj-t magyarul, majd németül is. Végül idézem Kovács Imre plébános atya szavait, amelyeket a szentmise végén mondott „Szeretettel köszönjük az iskolai énekkar és a citerazenekar fellépését templomunkban. Az ének hivatása, hogy összekapcsolja a szí­veket egymással és Istennel. Maga az Úr Jézus mondja: A gyermekek ajkán készítek magam­nak dicséretet Köszönjük az énekkart vezető kedves tanár­nőnek és nektek gyerekek az áldozatos felkészü­lést Ez a szereplés is hozzájárult ahhoz, hogy megismerjétek az áldozatvállalás szépségét Szép szerepléstek az iskola jóhírét is öregbíti. Ezért is látunk benneteket szívesen templo­munkban, és kívánjuk, törekedjetek továbbra is szép éneketekkel összekapcsolni a szíveket Nektek is gratulálunk kedves citerás gyermekek. Köszönjük vezetőtöknek, hogy ilyen szép szín­folttal gazdagította Lelle arculatát” Imre atya szavai mindnyájunk lelkéből fa­kadtak, és csak megismételni tudom: Kedves gyerekek! Jöjjetek máskor is, és szép éneke­tekkel, zenétekkel örvendeztessetek meg még nagyon sokszor bennünket Kovácsikné Gonda Anna LILLE SZÍNEI A mesebeli fenyőt Tárai Géza bácsinak és az ügyeskezű szülőknek köszönjük.

Next