Balatonlelle - Lellei Újság, 2006 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
: "Alig hihető, hogy már a hatodik esztendőt kezdtük el a XXI. században, mintha egy szuper expressz idővonaton ülnénk..." Társalgó partnerem megállapításának nem mondok ellent, mert sokszor én is így érzem. Ha bármikor visszaidézem beszélgetésünk rövid epizódját, a tény valóságtartalma egyre inkább elgondolkodtat. Persze a dolog természeténél fogva főként idősebbektől lehet ilyen és ehhez hasonló értékeléseket hallani. Fiataljainktól nem, mert ők már eleve egy ilyen, rohanó világba születtek, így szokták meg, számukra ez a természetes. Akkor tehát mai világunkban együtt él legalább két olyan generáció, amely másképp van kódolva? Így is lehet mondani, de én inkább azt mondanám, hogy nincs ezzel semmi baj, mindannyian jó időben születtünk, és génmódosítás sem történt rajtunk (bár ettől sem vagyunk már túlságosan messze ), csak időközben, főleg az utóbbi egykét évtizedben alaposan megváltozott körülöttünk a világ. A világ szót topográfiai értelemben használom, mert ez esetben jelenti a számunkra otthont adó Földet és az azt körülvevő univerzumot. Mindegyikben lényegi változások történtek viszonylag rövid idő alatt. Gondoljunk csak pl. az üvegházhatásra és a káros gázok kibocsájtása által indukált légköri felmelegedés következményeire. Vagy pl. a Föld különböző pontjain bekövetkezett szörnyű katasztrófákra, melyekből kirívóan sok volt az elmúlt évben. De ezúttal maradjunk csak a Földön és ezen belül szőkébb hazánkban itt, e csodálatos tájon, a Balaton déli partján. Ránk köszöntött az újesztendő a maga örökségeivel. Ha egyszerűen akarnánk jellemezni az elmúlt évet három szóval, akkor számomra így hangzana: nem volt könnyű! Persze tudom mindenki másképp éli meg a napokat, hónapokat és ez annyi mindentől függ, mert egyéni, vagy közösségi boldogulásunknak sok sok össztevője van. A tőlünk független, vagy majdnem független dolgaink alakultak a legkevésbé jól számunkra. Az egykoron igazán jó megélhetést, egzisztenciát biztosító üdülési szezon mára teljesen összeszűkült és csak kisebb rétegnek biztosít egy bizonyos szinten boldogulást. Azt hiszem ez a legnagyobb problémánk. De látva a nagyvilágban és itthon körülöttünk zajló folyamatokat, az is előre vetíthető, hogy rövid távon alig tudunk valamit tenni, hogy ez lényegesen jobb legyen, hiszen nem egyedi, nem csak balatonlellei jelenségről van szó. Egy másik ágazat, amiben még a lakosság jelentős hányada érdekelt a mezőgazdaság, ezen belül is főleg a szőlőgyümölcs termelés padlón van. A hihetetlen alacsony felvásárlási árak mellett nehéz eredményesen gazdálkodni. Önkormányzatunk gazdálkodása sem mutat igazán jó trendet , többek között a szűkülő, központi költségvetésből származó támogatások miatt. A kiadások évről évre magasabbak, a bevételek pedig ezzel arányosan nem nőnek, vagy bizonyos területeken inkább csökkennek. És itt álljunk is meg és fogadjuk el, hogy ezek az objektív, kissé szomorú tények vázlatosan. Mielőtt azonban búra hajtanánk fejünket, meggyőződésem, hogy minden helyzetben van megoldás. És az is meggyőződésem, hogy nem csodákra kell várnunk, vagy valami igen kedvező kormányintézkedésekre, függetlenül az éppen funkcionáló hatalomtól, hanem nekünk balatonlelleieknek kell kidolgoznunk a rövid-, közép- és hosszútávú stratégiákat (pl. bevételek növelése, munkahelyteremtés stb) a meglévő lehetőségeinkkel, hogy ne érjenek minket olyan meglepetések, melyekre csak ad hoc, kényszerű intézkedésekkel tudunk reagálni. Ez a felelős szemlélet most mindennél fontosabb lesz! Látnivaló, hogy az önkormányzat jelenlegi helyzetében nem lehet számolni nagy volumenű fejlesztésekkel, mely fejlesztések pedig alapjai lennének egy jóléti közösségnek. Ez a terület rövid távon szinte be van fagyasztva! Egy ágazatot azért szeretnék már most kiemelni, mert lényegesen kevesebb befektetést igényel, mint a nagy beruházások, és amivel eredményeket lehet elérni rövid távon is. Legalábis a megkezdett út ezt jelzi vissza. (folytatás a 2. oldalon) Csak legyen béke, nyugalom... A téli Balaton