Balatonlelle - Lellei Újság, 2008 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
2 Lelel Újság 2007. JANUÁR A BARÁTSÁG ÖRÖK - Decemberi Emlékfürdés Balatonlellén Ha eltekintenénk a tájtól és az időjárástól, azt is hihetnénk, hogy vidám nyári balatoni fürdőzés szemtanúi vagyunk, pedig így decemberben a négy fiatalember önfeledt pancsolása vakmerő vállalkozás. A mínusz három fokos hőmérsékletben és a nulla fokos vízben embert próbáló a tóban eltöltött pár perc is. Mégis, immár négy éve, karácsonyt megelőző szombaton, aki kíváncsi a fiúkra, megtalálhatja őket a leilei szabadstrandon. Mára országos hírű eseménnyé nőtte ki magát, az első alkalommal „buliból” felvállalt megmérettetés. A bátor csapat tagjaival beszélgettem. A szóvivő Soós Béla. - Hányadik emlékfürdés volt a 2007-es? - Negyedik. - Kik a csapat tagjai? - Soós Béla, Skerlecz Gyula, Ódor Attila és Fejes Zoltán. - Sokan — jómagam is — kíváncsiak rá, hogy miért az emlékfürdés elnevezés? Mit takar az „emlék” szó? Kire emlékeztek Béla? Ahhoz, hogy ezt megérthessék az olvasók, tudniuk kell, honnan jött az ötlet, hogy decemberben fürödjünk a Balatonban... Egy novemberi nap barátaimmal jó hangulatban tekéztünk, persze ilyenkor megy a viccelődés, egymás ugratása. Megegyeztünk, hogy aki veszít, az megfürdik a Balatonban. Pechemre én veszítettem. Persze az ígéret szép szó... Másnap vonultam fürdeni. Az egyik barátom megsajnált és bejött velem a vízbe. A többiek a partról néztek minket. Akkor találtuk ki, hogy decemberben is megfürdünk. Akkor már a teljes baráti társaság benne volt a buliban! Most is szívesen emlékszem vissza az elsőre, hiszen még együtt volt a csapat... Elhatároztuk, hogy ettől kezdve minden év decemberében, karácsony előtti szombaton bemegyünk a jeges Balatonba. Aztán a következő év tavaszán szörnyű baleset történt és elvesztettük azt a barátunkat, aki novemberben szolidaritásból velem fürdött. Ettől kezdve rá emlékezve, az ő tiszteletére is fürdünk. Sosem felejtjük! Nagyon szomorú történet, de felemelő is egyben. Ritka a mai világban az ilyen összetartó baráti társaság. Éppen ezért érdekelne, hogy mennyire szeretnétek megmaradni szűk körben, vagy csatlakozhatnak a jövőben más, hasonlóan elszánt emberek is hozzátok? - Nem szeretnénk bővíteni a csapatot és tömegrendezvényt csinálni. Az elhunyt társunk baráti körére szorítkozunk. - Azért az évek során nagy népszerűségre tettetek szert a kezdeményezéssel. Egyre többen kiváncsiak rátok, a helyi és környékbeli médián kívül, ma már az országos sajtó is felfigyelt az emlékfürdésre. - Ez így van. De nem csak a sajtó érdeklődése nő, hanem a nézők száma is egyre gyarapszik. Sokan kíváncsiak ránk, aminek nagyon örülünk. - Sokan vannak körülöttetek, de van-e szakképzett személyzet, aki a biztonságotokra ügyel? Azért a nulla fokos víz sok veszélyt rejteget. - Sajnos a biztonság kérdése nincs megnyugtatóan rendezve, bár a partról ismerős mentősök figyelnek ránk, de a jövőben szeretnénk megnyerni orvosok, vagy a megyei mentőszolgálat támogatását is. - Tényleg, milyen érzés a vízben lenni? - Mintha égetné a bőrünket. De talán nem is ez a legrosszabb, hanem utána, amikor újra melegedni kezd a test. - Senki nem lett a fürdés után beteg? - A parton forralt borral és takarókkal vártak minket. Beteg senki nem lett. - Jövőre is számíthatunk a decemberi emlékfürdésre? - 2008-ban jubilálunk, hiszen ez lesz az 5. alkalom. Már az időpontot is kinéztük, december 20-án lesz! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak támogatóinknak: a művelődési ház és könyvtárnak a szórólapok elkészítésében, a városüzemeltetési szervezetnek a lejárók lehelyezésében, és a Kontúr Dekornak pólóink feliratozásában nyújtott segítségéért. Végül egy kérés: a támogatók a jövőben se kíméljenek minket! Nagyon köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy még nagyon sok decemberi emlékfürdésről adhassunk hírt, a barátságotok pedig szóljon egy egész életre! Fárbás Tímea fotó: Márton László