Békéscsaba - Tót Melanzs, 2018 (9. évfolyam, 1-21. szám)

2018-01-26 / 2. szám

Ingyenes kiadvány! 2018. január 26., 04. hét • IX. évfolyam 2. szám Békéscsaba. Alapító: Ferencz Rezső Kiadó: Tót Melanzs Kiadó • Szerkesztő: Ferencz Rezső Telefon: 20/34 41 959 • Email: totmelanzs@gmail.com Technikai szerkesztés és nyomtatás: SMAX.hu MELANZS: keverék, vegyülék, elemi szálakból font fonal; tejeskávé (az osztrákoknál). Francia és német szó is. (Lapoda Multimédia) SMAX design • printing • wrapping ,RETRO" a cég arculata? KERESSEN MINKET! smax.hu Schneider Nyomda Kft. 5700 Gyula, Károly Róbert u. 7. TeleFaa:+3666/461 410 Mobil:+36 30/9 715 540­­0 NYOMDA 90 uhneidernyomda -1 online.hu ___ www.sdineidemyomda.hu Tervezéstől a kivitelezésig vállaljuk: prospektusok, katalógusok, termékismertetők, könyvek, újságok, névjegyek, meghívók, címkék, ügyviteli utalványok színvonalas kivitelezését digitális (/ ^SZÉLVÉDŐ javítás 3000­-tól 30/9451-391 ELEFANT •• •• // SOROZO Minden szombaton karaoke. Kéthetente (pénteken) blueskoncertek: 5600 Békéscsaba, Illésházi u. 1. Telefon: 20/775-6480. hir6.hu SZUPERlí ¥ 0 Békéscsaba, Munkácsy u. 13. Telefon/fax: (66) 443-352 E­mail: bekesmegye@szuperinfo.hu www.szuperinfo.hu s' /­Ferenczné Szarvas Anikó klinikai szakpszichológus „Hiszem, hogy senki nem mentheti meg a másikat azáltal, hogy helyette dönt. Amit a másikért megtehetünk, az arra korlátozódik, hogy az igazsághoz hűen... megvilágítjuk számára az alternatívákat." (E. FROMM: Credo XII. fejezet) -s Bejelentkezés: 30/456-4092^ cN~áfLCFT*uLcrL­iHiLg. A játékmester Játékmester, mint színész, mint rendező, mint tanár, mint hivatalnok, mint tanuló.Valamilyen minőségében minden nap meg kell nyilvánulnia, de inkább az a jellemző, hogy szinte valamennyi munkáját naponta gyakorolja. Egy biztos, akár színész, akár rendező, akár tanár, akár hivatalnok, akár tanuló, mindegyik feladata a színházhoz köti. A színház pedig egy olyan játszótér, ahol csak komolyan szabad játszani.Vagy másképpen mondva, csak szenvedéllyel érdemes élni.(Másképpen nem is lehet...)­­ Mikor dőlt el, hogy a színész leszel, ha nagy leszel? - Negyedikes koromban, akkor, amikor a nagykőrösi Arany János Általános Iskola, egyébként az óvodámnak és gimnáziumomnak is ez volt a neve, negyedik osztályában Langer Ilonka tanító néni rám osztotta a Csalóka Péter című mese főszerepét. Ekkor dőlt el a sorsom - Tege Antal (43), a Jókai Színház színésze, rendezője, „játékmestere” pontosan emlékezik a sorsmeghatározó élményre. - Azt mondod, hogy innen már egyenes út vezetett a­­ színházhoz? Igen. A gimnáziumban azért választottam reáltagozatot, mert ott tanított Tatai tanár úr. Én hozzá­­ akartam kerülni, mert tudtam, hogy kiváló magyar tanár, és segíti a versek, a balladák, a színjátszás iránt érdeklődő gyerekeket. -Tehát ami elkezdődött tízévesen, már tudatosan folytatódott a gimnáziumban. Ha színész akartál lenni, miért kerültél Békéscsabára? - Mert nem vettek fel a Színművészeti Egyetemre, nem jutott hely Nemzeti Színház stúdiójában, Békéscsabán akkor már egy éve működött a színitanház. -Végzés után szerződést ajánlottak? - Igen, és ennek már huszonkét éve, hogy Konter László igazgató úr Kara Tündét és engem színészként alkalmazott.­­ Pályád derekának elején vagy és a színész időközben rendező is lett...­­ ... meg afféle „játékmester”, aki segít szervezni a színház szakmai életét. Meg tanítok a színitanházban, meg órát adok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, meg tanulok is ugyanott, a nagykőrösi főiskolán, tanító szakon. Tege Antal a színházban az egész színházat szereti. Az ott folyó munkának miden elemét még az épületet is. Ezért lett rendező, és ezért dolgozik az igazgató mellett afféle szakmai segítőként aki segít az előadásokra való felkészülés megszervezésében. Ismeri a házat töviről hegyire a jelmeztártól a zsinórpadlásig, a kelléktártól a díszletraktárig. Azért végzi el a tanítóképző főiskolát utolsó éves, hogy jobb tanár lehessen a színitanházban és mert végső célja, hogy elvégezze a Színművészeti Egyetemen a színházművészeti szakot. Boldog házasságban él feleségével Kis Kata jelmeztervezővel, akivel rendezőként rendszeresen együtt dolgoznak, most éppen Alan Alexander Milne Mici­mackó című előadását (bemutató: 2018. február 14.) próbálják. Ja, és szeret Békéscsabán élni... fer- Árpád Gyógy- és Strandfürdő. Nyitva tartás: hétfő-csütörtök: 6-20, péntek, szombat: 6-21, vasárnap: 6-20. Tájékozódni: www.arpadfu­rdo.hu honlapon. Telefon: 66/549-800. Minőségi használt autók /Forint alapú finanszírozás /Készpénzes autófelvásárlás /Autóbeszámítás /Autóbérlés Telefon: (20) 80 48 666 • (20) 80 98 666 E-mail: ugyfelszolgalat@autodual.hu www.autodual.hu Karácsonyi ének Történet napjainkból (2017). Nem csak az évek, az évtizedek sem múlnak el nyomtalanul. Sőt! Mindenki öntudatlanul is rengeteg olyan emléket őriz magában, melyek az idő előre haladtával szépen csendesen, észrevétlenül összeadódnak és örökre megmaradnak. Még akkor is így van ez, ha végül az emberek úgy élik le az életünket, hogy soha sem veszik hasznát a tudat alatt összegyűlt, felhalmozott tapasztalataiknak, soha nem tudják meg, hogy mi lakozott bennünk egész életünkben. Sőt! Még azt is elfelejtik, hogy valamikor gondtalan, boldog gyerekek is voltak. A mai magyar társadalom derékhada, az egykori Ratkó-gyerekek a rendszerváltás idején voltak a legjobb felnőtt korban, 35-45 évesen karrierépítésük legintenzívebb időszakát élték, volt önbizalmuk, jövőképük, hitük... Ők voltak a dolgozó réteg, az ő munkájuk biztosította a nyugdíjasok gondtalan ellátásának és a gyermekek nevelésének feltételeit. Mindent kibírtak, soha nem fáradtak, és alapvetően jókedvűek voltak. Ezt nyugodtan kijelenthetjük. Aztán egy napon arra ébredtek, hogy minden megváltozott körülöttük, semmi nem az, aminek látszik, már senki nem az, akinek ismerték. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Nem tudták, mi történik körülöttük, arról meg fogalmuk sem volt, hogy nekik személy szerint mit kellene csinálniuk a megváltozott körülmények között. Hirtelen, minden átmenet nélkül tört rájuk a kapitalizmus, és a szocialista emlőkön nevelkedett felnőttek kapitalizmust építő képessége enyhén szólva nem volt megfelelő. Egészen pontosan fogalmuk sem volt arról, hogy mi a teendő például abban az esteben, ha megszűnik az addig örök hitbizománynak hit munkahely. Mi a teendő akkor, amikor reggel nem kell menni sehova sem dolgozni. Ha fel sem kell kelni, mert nincs mit csinálni... A rendszerváltás ilyenképpen sokkhatásként érte az egész társadalmat, bár a többség azért kisebb, nagyobb nehézségek árán, sok anyagi, erkölcsi és emberi veszteséget elszenvedve, de úrrá tudott lenni a helyzeten. Huszonkilenc évvel a rendszerváltás után már a Ratkó-gyerekek gyermekei vették kezükbe az ország sorsát, ők már beleszülettek az új rendszerbe, és lassan az ő munkájuk biztosítja a társadalom inproduktív rétegeinek - gyermekek és nyugdíjasok - a biztonságos megélhetését. Az ország időközben tökéletesen megváltozott, túlélte a kapitalizmus eredeti tőkefelhalmozását, vadkeletnek hívták a rendszerváltó egykori szocialista országokat a kilencvenes években. A társadalom gátlástalanabb, tűzközeli része ebben az időszakban halmozta fel azt az első milliót, aminek sorsát nem illik firtatni sehol sem a földkerekségen. Akik túlélték ezt az időszakot - mert azért a szocialista felhalmozók érdeksérelmeiket pontosan ugyanúgy intézték errefelé is, mint pár száz évvel korábban Amerikában, hullottak a fejek, robbantak a bombák stb. - napjainkban köztiszteletben álló polgárként, embereknek munkát adva, rászorulókat támogatva, vagy éppen a világtól teljesen elvonulva élik életüket. Ez a réteg a rendkívüli kisebbség. A nagy többség azonban ragaszkodott a munkaalapú, tisztességes egzisztenciateremtés módszeréhez és legjobb tudása szerint próbált megélni. Ennek a próbálkozásnak rengetegen áldozatául estek. Elsősorban sikertelenül próbálkozók, a törvényszerűen csődbe­­ ment kényszervállalkozások tulajdonosai töltötték fel a munkanélküli hivatalokat. Nagyon sok középkorú ember került először a munkaügyi központok nyilvántartásában, onnan kikerülve pedig szó szerint az utcára. Békéscsaba hajléktalanjainak, nehéz életű embereinek zöme az ötven-hatvan éves emberek közül kerülnek ki. Az egyívásúak megtalálják egymást az élet minden területén. Nincs ez másképpen a nehezen élő, zömében magányos férfiak esetében sem. Sok időt töltenek törzshelyeiken, ahol a napok nagyon egyformán múlnak. Már a reggeli órákban kiszakadnak a való világból, és elmerülnek a következmények nélküli álomvilágban. Az egyik nap olyan, mint a másik. Az alaphangulatot a nyugdíj-, segély- vagy a fizetésnaptól való távolság alapvetően meghatározza, de azok is csak annyiban különböznek a többi naptól, hogy könnyebben tudnak fizetni, illetve éppen az viszi a prímet, aki pénzhez jutott. Spontaneitás és igazi szórakozás kizárva, de legalább jól érzik magukat egymás társaságában és megvitatják a város és a világ dolgait. Történetünk egy ilyen belvárosi törzshelyen játszódott 2017-ben, közvetlenül karácsony előtt.Tele lett a helység és a közelgő ünnepek mindegyik vendég lelkét kitárta, befogadóvá tette, akik ezen az estén egy nagy társasággá alakultak és vidám történetekkel szórakoztatták egymást. Meghallgattak mindenkit, és jókat derültek egymás történetein. Nagyszerű hangulat kerekedett, melynek közös éneklés - nem kifejezetten karácsonyi dalok voltak repertoáron - lett a végeredménye, mindenki tagja volt a kórusnak. Zengtek a magyar nóták, a buli dalok, egymást túlharsogva, kisegítve szállt az ének. A pult közepénél álló Jenő vitte a prímet, mikor bemondták a következő dal címét, mindig ő kezdte el az éneklést. A hangulat fokozatosan emelkedett, és Jenő éppen a száz forintnak, ötven a fele című dal igyekezett elkezdeni. Azt akarta, hogy nagyot szóljon, jól megnyomta hát az elejét. Éppen elindította a nótát, amikor a szájából kirepült a műfogsora, és ott landolt a kocsma közepén táncoló emberek lábai között, a földön. A koppanásra és Jenő furcsán kiejtett mondatára egy pillanatra csend lett a teremben:senki ne mozduljon!!! - kiáltotta pöszén. A lábak megálltak, Jenő lehajolt, felkapta mobil fogsorát, kicsit belemártotta a sörébe és visszaillesztette a helyére. Ekkor már merő egy kacagás volt az egész kocsma, okos megjegyzések hallatszottak minden felől: Mi van? Menekül a bandó? Szökik a rágó? - így lett a dalárdából nevető kórus. Felhőtlen, spotán, vidám, sok lelki muníciót adó estéjük volt a nehezen élőknek karácsony előtt. Mertek önfeledten, mindent feledve jókedvűek lenni. Olyanok, mint amilyenek akkor voltak, amikor még minden rendben volt... fér­­ cJfjlmJl 3#ú vitLóJixm

Next