Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2016 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2016-05-01 / 2-3. szám

SZABÓEK: EGY PESTÚJHELYI CSALÁD KÁDÁR ÉS HORTHY KÖZÖTT Írta: Rátonyi Gábor Tamás Az alábbi írás a XV. kerületi blogban 2016. február 1-jén megjelent bejegyzés szerkesz­tett változata. A történetet - ahogy többször is utalok majd rá - Búza Péter publikálta első ízben a Pestújhely emlékkönyve című, 1997-ben megjelent könyvében­. Később újra írt Kádár pestújhelyi múltjáról a Budapest folyóiratban­, pontosítva néhány adatot, többek közt a történetben szereplő vendéglő helyét. A pestújhelyi vendéglős-kávéházas Szabó-család története nem ismeretlen azok előtt, akik olvas­ták Búza Péter pestújhelyi könyvét. A família tagjainak három vendéglőjük-kávéházuk volt a településen, s a család egyik ágának tagjai sze­mélyes ismeretségben voltak Kádár Jánossal, másik ága pedig Horthy Miklóssal. A leszár­mazottak fele emigrált, másik fele itt élt, él ma is. Történetük, hányattatásaik igazi XX. századi kelet-európai történet, számunkra az teszi érde­kessé, hogy sok szálon kötődik Pestújhelyhez. A Szabó-féle vendéglők és kávéházak nem sorolha­tók Pestújhely meghatározó, legendás intézményei közé, a leghosszabb ideig fennálló vendéglátóhely is csak három évtizedig működött a településen. A családtagok sem töltöttek be jelentős pozíciót a helyi közéletben, mégis életük, sorsuk mintha csak a magyar történelem XX. századi tükre lenne. Noha a családtagok szétszéledtek, az elhunytak végül vissza­tértek, a Rákospalotai köztemetőben nyugszanak. A család Idősebb Szabó Gyula 1877-ben született Király­­helmecen (ma: Szlovákia, Královsky Chlmec), későbbi felesége Kecskés Julianna pedig 1878-ban Ógyallán (Szlovákia, Stará Dala ma: Hurbanovo). A két település a Felvidék két ellentétes szélén talál­ható, nem innen az ismeretség, hanem - vélhetően - valahol Budapest VII. kerületében találkozhat­tak, ahol az idősebb Gyula a Nefelejcs utca 21-ben lakott és a Peterdy utcában dolgozott mint bútor­csomagoló. Itt született első fia, Lajos, majd lánya, Júlia (Juci) és Margit (Manci) is, ifjabb Gyula pedig már Pestújhelyen látta meg a napvilágot. Id. Szabó Gyula vendéglőt nyitott az Apolló utcá­ban valamikor Pestújhely önállósodása, vagyis 1910 előtt. Lajos fia az 1920-as évek végén szintén vendéglátásra adta a fejét, így tett Manci lányuk is, aki kávéházat üzemeltetett - bár ez csak rövid ideig működött (a vendéglőkről később még lesz szó részletesen). Juci második házassága során egy hivatásos diplomatával kötötte össze életét, így távozott külföldre, míg az ifjabb Gyula 1938-tól Olaszországban, a milánói konzulátuson dolgo­zott. Szabó Manci még Rákospalotáról ismerte a Turmayer-családot­, Magdával voltak barátnők. A Thurmayer (Tabódy, Turay) család több szá­lon kötődött Olaszországhoz, Tabódy Klára kint ment férjhez, és ott kint találkoztak is Szabóékkal, a régi palotai ismerősökkel. HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ II. ÉVFOLYAM 2-3. SZÁM ■ 2016. MÁJUS - AUGUSZTUS 1 Búza Péter: Pestújhely emlékkönyve - Csokonai Művelődési Központ 1997, változatlan utánnyomás 2006, 223. o. 2 Búza Péter: A Szabó család - Száz éve született Kádár János - Budapest folyóirat, 2007/7­3 Turmayer Sándor (1879-1953) festőművész, Rákospalotán rajztanárként is dolgozott. Az ő lánya volt Turay Ida (1907-1997) színésznő. 70

Next