Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)

2017-05-01 / 2. szám

RÁKOSPALOTA ÉS ÚJPEST KÁRTÉRÍTÉSI ÜGYE 1926-BAN írta: Rátonyi Gábor Tamás Közismert tény, hogy Rákospalota területét a XIX. század elején még a Duna határolta. Újmegyer, majd Újpest létrehozásával, az új település növekedésével szűkült a palotai határ. Pestújhely önállósodását követően több helyen is elszakadási mozgalmak indultak, amelyek több, korábban Rákospalotához tartozó terület átcsatolását érték el. Kevésbé ismert azonban, hogy Rákospalota Újpesttől kártérítést is kért. A tárgyalások azonban elhúzódtak, Palota eltaktikázta az ügyet, így végül semmit nem kapott a település. Magukkal az elszakadási mozgalmakkal nem foglalkozunk, a cikk elsősorban a kártérítési tár­gyalások bemutatására szorítkozik. A szituáció megértéséhez azonban elengedhetetlen, hogy tudjuk: a Széchenyi-telep elszakadása és Pestúj­hely néven történt önállósodása után több helyen is felvetődött, hogy Rákospalotától Újpesthez kerüljenek egyes utcák, városrészek. 1910-ben Istvántelek, majd a rákospalotai Villasor lakói álltak elő ezzel az ötlettel. 1919-ben, a Tanács­­köztársaság idején a káposztásmegyeri uradalom dolgozói kérték, hogy a rossz közellátás miatt csatolják át a területet Újpesthez, 1920-ban pedig megelégelve egy három éve húzódó parcellázási tervével kapcsolatos akadékoskodást, Károlyi László kezdeményezte, hogy Káposztásmegyert és a volt Palotai erdő területét csatolták Újpesthez. Ezeknek a kezdeményezéseknek, moz­galmaknak a hatására 1922. március 29-én a Káposztásmegyert és a Palotai erdőt, 1929. április 19-én a rákospalotai Villasort átcsatolták Újpest­hez. Istvántelek 1950. január 1-ig a­2 Rákospalotáé maradt, akkortól a IV. kerület városrésze. Mintegy a veszteségeket pótlandó Rákospalotához csatolták 1923. május 4-én Fót Újmajor nevű külterületét, melynek következtében tulajdonképpen a fótiak ártatlan áldozatai lettek az Újpest és Rákospalota közti vitáknak. Újmajor bekebelezéséről egyéb­ként már jóval korábban döntés született, ám a fóti városvezetők egyszerűen nem jöttek el az átadás-átvételi aktusra, így egy évnyi késedelmet szenvedett a rákospalotai területnagyobbítás. Ezzel értünk el írásunk tulajdonképpeni tárgyához: az Újpest részéről Rákospalotának fizetendő kártérítés ügyéhez. Rákospalota ugyanis többször jelezte, hogy az elcsatolt területeken élőktől várható adóbefizetések elmaradása miatt a település költségvetése megrendülhet. Ezt az érvet Agarasztó Tivadar­ alispán is méltánylandónak tartotta, és Káposztásmegyer elcsatolásának első­fokú határozatában­ említi is a palotaiak érvét: a községi adóalap 1/7 része elvész, számszerűsítve: 107 ezer korona adóalap-csökkenés várható. Az átcsatolás elleni további érve volt Rákospalotá­nak, hogy területéből korábban a MÁV jelentős részt kisajátította, s a földtulajdonosokat épp a káposztásmegyeri birtoktestből kívánta a tele­pülés cserefölddel kárpótolni. Ugyanebben az 1 Az elcsatolások időpontjaként az átadás-átvételi ceremóniák dátumát vették figyelembe az iratokban. Mivel sok határozat, fellebbezés, óvás, újratárgyalás, majd újabb határozatok és végzések születtek az elcsatolások vonatkozásában, ezért több időpont is megjelent külön­böző művekben. Írásomban a Budapest Főváros Levéltárában található iratokban hivatkozott átadás-átvételi aktus időpontját használom. 2 1950. január 1 -jén lépett életbe a Nagy-Budapest létrehozásáról szóló törvény, ekkor alakult meg a IV. és a XV kerület. 3 Agarasztó Tivadar (1870-1945) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag. Sokat tett a Bu­dapest környéki településekért, Rákospalotán díszpolgárrá választották és utcát neveztek el róla, ami kb. 1930 és 1949 között viselte a nevét (ma: Csákó utca). 4 Budapest Főváros Levéltára V 572. d. 7. doboz; 1921. október 16. 5 Valóban, a mai Újpalota területén a MÁV Északi rendezőpályaudvar felépítésének céljából 1913-ban jelentős földterületek kerültek a vasúttársasághoz. 42 HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM ■ 2017. MÁJUS

Next