Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)

2017-03-01 / 1. szám

venni, hogy a szobor mögött álló jellegzetesen kisvárosias épületben nem túl emelkedett szol­gáltatásokat nyújtó vállalkozások működtek, s ezek rendre fel is bukkannak a korabeli képes­lapokon. Az épület homlokzatán az alábbi cégfeliratok olvashatók: balra Pintér Sán­dor kocsmája, jobbra pedig Olbert Emil Első Rákospalotai Temetkezési és Hullaszállítási Vállalata. A temetkezési vállalat már a II. világ­háborút megelőzően elköltözött az épületből. Ezt a Kossuth-szobor hátteréül szolgáló házat 2002-ben bontották le, ugyanekkor a szobrot néhány méterrel hátrébb vitték, és egy lépcsős emelvény került alá 14. Körtvélyesi Sávely Dezső 1909-ben - tehát a szoborállítás után egy évvel - készített tervet egy kerítésre, ami körülvenné és védené a szob­rot. Későbbi képeslapokból, fényképekből tudjuk, hogy a szobrot ugyan kerítés övezte, ez a védő­alkalmatosság azonban nem azonos a Sávely-féle tervvel, és inkább díszítő, mint védő funkciója volt. A kerítés néhány évvel az átadás után kerül­hetett a szobor köré, legalábbis az I. világháború előtt kiadott képeslapokon már látható. A Kossuth-szobrok sorrendiségét tekintve tartja magát egy legenda palotaiak körében, miszerint a rákospalotai szobor valamiképp „első” volt. A legenda többféle változatban ismert, úgy­mint: az ország első Kossuth-szobra, illetve hogy ez volt az első márvány szobor, valamint hogy ez lenne a mai Budapest legrégebbi szobra. A korabeli sajtó úgy tartotta számon az alkotást, mint az ország 55. Kossuth-szobrát 15, azonban az Adámfy-féle kiadvány 16 mint az ország 61. szobrát jelzi, tehát az országos elsőség semmiképpen nem a palotai Kossuth-szoboré. Az ország első márványszobraként is említik Barcza alkotását, ami akár igaz is lehet, ám épp a későbbi kutatások miatt vált bizonytalanná a válasz. Adámfy idézett könyvében vannak ismeretlen szobrok is, melyek létezéséről sajtóhíradások­ból tudunk, de megsemmisülésük miatt további részletek nem ismertek, így az sem, hogy milyen anyagból készültek (Tataros, Bihar vármegye, 1902). Kétségtelen ugyanakkor, hogy az ismert, több mint félszáz Kossuth szobor zöme bronzból készült. A budapesti elsőséget vizsgálni meddő lenne, hiszen a szobor állításakor, 1908-ban Rákos­palota még önálló nagyközség, tehát nem volt része Budapestnek. Azonban ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy melyik a mai Budapest legré­gebbi Kossuth-szobra, már érdemes számolni Barcza műalkotásával is. A főváros első közterü­leti Kossuth-szobrát a mai V. kerület Szabadság tér 15. számú ház tetőtéri timpanonján állították fel 1900-ban, vagy 1901-ben 17. Ez azonban bár közterületi alkotás, mégis egy magánszemély - a ház építtető-tulajdonosának - megrendelésére készült épületdísz volt, alkotója Fleischl Károly (1865-1946). A mai Budapest területén időben legközelebb közakaratból felállított Kossuth­­szobra azonban már valóban a rákospalotai volt 1908-ban. Egy évvel később, 1909-ben Pest­erzsébeten, majd 1911-ben Kispesten készültek el a következő Kossuth-szobrok. A vélhetően legismertebb, Horvay János által megálmodott, az Országház épülete előtt álló szoborkompozí­ció csak 1927-ben került a helyére 18. 14 sz. n.: Kossuth születésnapját a kerületben is méltóképpen ünneplik XV kerületi Önkormányzat hívei, az önkormányzat honlapján 2002. március 9. 15 Budapesti Hírlap 1908. október 20. 32. o. 16 Ádámfy József: A világ Kossuth-szobrai - Népművelési és Propaganda Iroda 1979 44. o. 17 Prohászka László: Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban - Budapest folyóirat 2006/3 14. o. 18 Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): Tényleg a rákospalotai volt a főváros első Kossuth-szobra? - XV kerületi blog, 2016. december 2. 16 HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ■ 2017. MÁRCIUS

Next