Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2017-05-01 / 2. szám
A 47-es busz Kozák (akkor: Madách Imre) téri végállomása valamikor az 1950-es évek második felében. A KEFET FELTEHETŐEN EGY KÖZELBEN LAKÓ AMATŐRI FOTÓS LESZTTHETTE. beindításának célja a Váci úti gyárak, és az OTI közti kapcsolat javítása volt. Az OTI dolgozói ugyanis az FAKV-hoz intézett levelükben sérelmezték, hogy napi 8-10 ezres betegforgalmat lebonyolító, 300 dolgozót foglalkoztató intézménynek nincs autóbusz-kapcsolata. Való igaz, hogy ekkoriban a legközelebbi buszmegálló (a 20-as autóbusz Kiss Ernő utcai „Pamutgyár” elnevezésű megállója) mintegy 8-10 perc gyalogútnyira volt, az intézetbe pedig sok idős ember is járt. Ugyanakkor tény, hogy - akárcsak ma - a rendelő előtt állt meg az akkor 90-es számot viselő, ma 12-esként ismert villamos. Az autóbuszüzem a kérést továbbította a kerületi tanács elöljárójának, végül az ügy a Fővárosi Tanács illetékes osztályához került. A Váci úton ekkor már több villamosjárat is közlekedett (3-as, 87-es, majd később a 10-es), azonban a gyárak megnövekedett munkaerő-igénye szükségessé tette a tömegközlekedés bővítését. Ezért dönthettek végül úgy, hogy a 20-as útvonalának módosítása helyett egy teljesen új vonalat létesítenek: a 47-es járat útvonala a következők szerint alakult (mai utcanevekkel): Görgey Artúr utca 30. (SZTK) - Görgey Artúr utca - Kiss Ernő utca - Szent László tér - Türr István utca - Mildenberger utca - Baross utca - Fóti út - Cérnagyár. Visszafelé a Szent László térig azonos, majd Szent Imre utca - Görgey Artúr utca 30 (SZTK). A járaton két autóbusz közlekedett 10 perces sűrűséggel, reggel 5:30 és este 23:15 között, a Váci úton, csak reggeli csúcsidőben közlekedő 50-es autóbuszra pedig 1 forint 50 filléres átszállójegyet is biztosítottak. Az előzetes számítások ellenére a járatot igen kevesen vették igénybe, ezt a fennmaradt utasszámlálási adatok is igazolják. A rendelőintézeti végpont meglehetősen szerencsétlennek bizonyult, mivel a vasútállomás, illetve Rákospalota felől sem az OTI, sem a gyárak nem voltak elérhetőek. Ezért már augusztus elején az autóbuszüzem maga kérelmezte a Fővárosi Tanács VB. illetékes osztályánál, hogy a vonzóbbá tétel érdekében az útvonalat meghosszabbíthassa a Szilágyi utcáig, a vasútállomáshoz (egyúttal kicsit az üzemidőből is lefaragtak). Ehhez a Fővárosi Tanács VB. augusztus 10-től hozzá is járult. A 47-es lett tehát az első járat, amely Rákospalota-Újpestnél végállomásozott (a végállomás később szépen kiépült, fontos átszállási csomóponttá vált a 70-es évek végére). Az iparban szegényebb Rákospalota és Pestújhely lakossága a közelben keresett munkát, az újpesti Váci út gyárainak (bőrgyár, cérnagyár, Tungsram stb.) megközelítése azonban az itt élőknek nehézkes volt. Valószínűleg a vasútig történő meghosszabbítás sem hozta a várt utasszámot, ezért néhány hónappal a járat indítását . Ma már tudjuk, hogy a kérésben szereplő betegforgalmi adat erős túlzás volt. Bizonyára azért növelték papíron a forgalmat, hogy nyomatékot adjanak a kérésnek. Az 1950-es években a napi betegforgalom 2500 fő volt (M. Orbán András: Folyik a visszaszámlálás - Újpesti Napló 2012. októberé., 4. o.) 6 HU BFL XXIII. 112 10. kisdoboz. Budapest Fővárosi Tanács VB Közlekedési Osztályának iratai (1950-54) (a továbbiakban BFL 112/10.) 7 BFL 112/10. A 96-OS BUSZJÁRAT TÖRTÉNETE 3