Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2017-09-01 / 3. szám
Értéktár AZ ISTVÁNTELKI FŐMŰHELY (LANDLER JENŐ JÁRMŰJAVÍTÓ) Írta: Rátonyi Gábor Tamás Az értéktár bizottság nyári ülésén felvették a kerület értékei közé a volt Istvántelki Főműhelyt is. Ez a javítóbázis Rákospalota község - majd város - mind létszámban, mind területben a legnagyobb ipari üzeme volt valaha. A hazai vasúti közlekedés kezdetétől, vagyis 1847- től működött javítóbázis a mozdonyok és kocsik rendszeres karbantartására javítására. Ez kezdetben Pesten, a váci vasútvonal fejállomása közelében volt, előbb Pesti, majd Nyugati Főműhely néven. A vasúti hálózat bővülésével azonban a bázis - majd később bázisok nehezen tudtak lépést tartani, valamint az egyre inkább beépülő Lehel tér és környéke sem viselt volna el további bővítéseket, ezért döntés született a műhely kitelepítéséről. A szintén a váci vasútvonal mentén elterülő Rákospalotát választották helyszínként, azon belül az Istvántelken található lakatlan, vizes, zsombékos területet. A főműhely kiépítése 1901-ben kezdődött tereprendezési munkálatokkal, és az év szeptember 19-én nyitották akkor még Palota-Újfalu néven a mai Istvántelek nevű vasútállomást. A beruházás végső határideje 1904. június 1.volt, a kiköltözés utáni ünnepélyes átadásra pedig 1905. május 1-jén került sor. Az üzem méretei az akkori viszonyok közt lenyűgözőek voltak (talán ma is): például a „locomotív szerelő műhely” alapterülete 20 100 m2 lett, míg az 1904-re elkészült és jelentős sajtóvisszhangot és közfigyelmet kapott Országház „csak” 17 745 m2-en terült el. A kocsiszerelő műhely a maga 24 000 m2 -ével a legnagyobb épületnek számított az iparterületen. A műhelyben dolgozók kezdeti létszáma 1150 fő volt, de tíz éven belül 2000 fölé emelkedett. A „csúcslétszám” 1966-ben 2306 fő volt. A főműhely felépülése jelentős hatást gyakorolt Rákospalota életére. Lényegében öt év alatt felparcellázták és lassan be is építették Istvánteleknek a műhely által szabadon hagyott területét. 1927-ig folyamatosan épült a részben ma is álló rákospalotai MÁV-telep, ahol vasúti dolgozók kaphattak lakást, köztük sok főműhelyi munkás. Egy 1910-es statisztika szerint Rákospalota ipari munkásságának 79 százalékát a vasúti műhely adta. Az 1904-ben létrehozott községi elemi iskola diákjai cirka egyharmadának szülei közül legalább egy MÁV-dolgozó volt a tízes években. A morfológiai hatás mellett (mint Istvántelek „elfoglalása”, benépesítése) a nagyközség társadalmára is jelentős hatást gyakorolt a főműhely, hiszen az alapvetően mezőgazdasági település lakosságának összetételében mind nagyobb arányban jelent meg a helyben dolgozó ipari munkásság. A főműhelynek saját öntödéje volt (az államvasutak egyetlen öntőműhelye működött itt), oxigén- és gázgyárat építettek, két víztorony- 1 A MÁV Hivatalos Lapja 1901.45. szám 393. oldal 2 Varga Károly: Vasúti járműjavító üzemek története MÁV Budapest, 2005. 67. o. 3 Czoma László (szerk).: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből - XV. kerületi Tanács Végrehajtó bizottsága, Budapest, 1974.509.0. 4 COMA 1974. 160. o. AZ ISTVÁNTELKI FŐMŰHELY (LANDLER JENŐ JÁRMŰJAVÍTÓ) 53