Budapest XV. kerület - Helyem, Házam, Palotám, 2017 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2017-11-01 / 4. szám
Értéktár AZ ISTVANTELKISTEPHANEUM Írta: Rátonyi Gábor Tamás A kerületi értéktárba - az újpesti értéktár bizottsággal együttműködésben - még nyáron került be az istvántelki Stephaneum, a volt rákospalotai menház. Az épületről az 5. számunkban adtunk közre egy tanulmányt László György tollából, most egy összefoglalót olvashatnak erről a ma a IV. kerületben található, de korábban Rákospalotához tartozott intézményről. Istvántelken a Károlyi István által 1875-ben életre hívott földműves- és kertésziskola megszűnését követően a terület és az épületek ismét a Károlyiak kezébe kerültek. Károlyi István fia, Sándor határozta el, hogy menhelyet hoz létre a területen. Az új intézmény a Stephaneum nevet kapta, de írták Stefániumnak is (nem volt köze a Szent István Társulat szintén Stephaneum néven, Józsefvárosban működő nyomdájához, hiszen az istvántelki intézmény Károlyi Istvánról kapta nevét, a Stephaneum nyomda pedig Szent István királyunkról). A vélhetően Ybl Miklós által tervezett egyik gazdasági épületet Körösi Lajos istvántelki építőmester tervei szerint és kivitelezésében alakították át. Az intézményt - amit aggok menhelyének, és szegényháznak is neveztek- elsősorban Rákospalota idős, elszegényedett lakóinak ápolására hozták létre. Az épület 1905. szeptember 10-én lett kész, és Chobot Ferenc rákospalotai prépost-plébános áldotta meg október 29-én1. Károlyi Sándor az intézmény igazgatását a Congrégation Hospitaliere des Caritas Soeurs des Pauvres (a Szegényeket Gondozó Kisnővérek Kongregációja) nevű francia rendre bízta. Az apácák elsősorban adománygyűjtésből tartották fenn magukat és az aggok házát, így Rákospalota község költségvetésétől függetlenítve látták el szociális tevékenységüket. A Stephaneumban egy kápolna is épült, első lelkészeinek egyike Borsos János 1907-ben kezdett itt szolgálni 12, 1911-től Vall Ferenc került a szegényházba, aki példátlanul hosszú időn át, 1947-ig szolgált itt. A környéken lakók is szívesen jártak ide istentiszteletekre - ekkor a közeli Clarisseum még zárt kápolna volt a bentlakók számára. A Stephaneumot először 1912-ben bővítették Miakich Károly műépítész tervei alapján, ám ennek az átalakításnak a mértékéről nincs pontos információnk. Az első világháborúban ez az épület is hadikórházzá vált, eredeti funkcióját csak a háború után kapta vissza. 1930-ban Rákospalota város képviselőtestülete 1749 négyszögölnyi területet engedett át a menhelynek egy közeljövőben tervezett újabb bővítés érdekében. A döntés meghozatalakor szempont volt az is, hogy a Stephaneum befogadóképességének növelése évi 16 ezer pengő megtakarítást jelent Rákospalotának. Szegényháza ugyanis a városnak is volt, ami a régi, Kossuth utcai községházában a mai „Tűtornyos templom” helyén működött, és a Stephaneum bővítésével a város válláról vettek le terhet. Az 1932-es bővítés során-melyben statikus tervezőként részt vett László György is - lett emeletes az épület, és épült a román stílusú kápolna helyett . Gróf Károlyi Sándor az elaggottakért - Pesti Napló 1905. november 9, 310. szám 8. o. 2 Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára. Második rész: A papság életadatai Vác, 1917. 708. o. 3 Mészáros László: Stephaneum Aggok Menhelye - Új Ember n.ll. évf. 2. szám 2006. január 8., 4. o. 4 Rákospalota képviselőtestülete még a törvénynél is reakciósabb városszervező szabályrendeletet fogadott el - Népszava LVIII. évfolyam 106. szám, 1930. május 11., 24. o. 60 HELYEM, HÁZAM, PALOTÁM ■ III. ÉVFOLYAM 4. SZÁM ■ 2017. NOVEMBER