Budapest XVIII. kerület - Városkép, 1992 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1992-02-01 / 1. szám
2 Városkép 1992. február-március tudott lépést tartani (Pestszentimre és Pestszentlőrinc ún. peremrészei). Ha kerületünket mint települést, életünk terét vizsgáljuk, nem mehetünk el szó nélkül azoknak a változásoknak a vizsgálata nélkül, amelyek 40 év után a jelenlegi helyzetet megteremtette. Vizsgálnunk kell mint önálló közigazgatási egységet és mint egy világváros szerves részét. A rendszerváltás előtti központi irányítási struktúra lenyomata szinte minden területen fel-felbukkan. Az ún. munkáskerületnek, peremvárosnak szánt sors ugyanúgy elért bennünket is, mint a többi e régióba tartozó települést. A centrum-periféria közigazgatás-szervezési és szociológiai értelemben egyaránt értendő viszonyrendszerében a meghatározó döntéseket, mint központi akaratot elviselni-tudomásul venni hivatott rész volt kerületünk is. Mégis, maradtak lehetőségeink elsősorban azáltal, hogy nem pusztult le jobban, mint karakteres település, zöldövezeti jellegét még őrzi, nem települt lényeges ipar, nem érte súlyos környezetkárosítás, polgáraink szeretnek itt élni, otthonunknak tekintjük e tájat. Megszűnni látszik a központi irányítás, de megszűnt egyszersmind a központi támogatás, részben önálló önkormányzattal és teljesen pénz nélkül, olyan helyzetben vagyunk, amelyben el kell határoznunk, hogy merre menjünk, merre folytassuk, amit lehet, s hogy amit mi teszünk, azt folytatni lehessen. Mindeközben legyünk tekintettel elsősorban kerületünk lakosságának véleményére, akaratára, lehetőségeinkre, szomszédainkra és a főváros mint település, mint város egészére. Önkormányzatunk mint nagyrészt közigazgatási jogalkalmazói szervezet tevékenységében korlátozott, törvényes működése során azokat az életviszonyokat rendezi, tartja keretek között, amelyeket maga a polgár él meg és törekszik megvalósítani. Más oldalról viszont mint a kerület és város, hivatottak és kötelesek vagyunk ellátni azokat az önkormányzati törvényben előírt kötelező feladatokat, amelyek ahhoz szükségesek és elengedhetetlenek, hogy az élettere megmaradjon, fejlődjön, változzék és megújuljon. De nemcsak e kötelező feladatok teszik ki ittlétünk - jövetelünk és menetelünk közötti időszak négy évét, hanem - e rendszerváltás európai és e helyben elsőiként - ALAPOZNUNK (gründolni) kell a kontinuitást biztosítandó, a múltból a jövőbe. Mindez mai adottságaink és viszonyaink között igen nehéz, embertpróbáló, de nemes feladat. A Tisztelt Képviselő-testület felkérése, amely ugyan „csak” a választási ciklusra érvényes koncepció kimunkálásával bízott meg, önmagában is súlyos feladat, de vajon lehet-e lezárni egy fejlődési folyamatot úgy, hogy nem gondolunk már az elején az utánunk jövőkre? Mindenesetre az alább megfogalmazott ún. programpontokat tekintem olyan koncepciónak, amely egy vázat, keretet ad elképzeléseinknek ahhoz, hogy e nagy munka kezdetén ne tévedhessünk túl nagyot, de igazi szándékainkat megjelenítse és napi munkánkban - a változtathatatlanság igénye nélkül - útmutatóként szolgáljon. Nagyon nehéz megfelelő módszert találni e koncepció szerkezetének meghatározására. Azt az elvet követem, hogy rövid fejezetekben szólok az általam is egy település kerület működéséhez, fejlődéséhez szükséges tennivalók összességéről. Megpróbálom prognosztizálni, mi volna a legégetőbben szükséges feladat, mi az, aminek a választási ciklusra meg kéne történnie és arról is fogok szólni, hogyan, milyennek képzelem városunk jövőjét. Megjegyezni kívánom, hogy e gondolataimat a város jövőjéről tekintsék e fejezet címe szerint is ALAPVETÉSNEK, olyan „gründolásnak”, amelyet Tisztelt Képviselőtársaim, s a választópolgárok akarata formál és alakít. Bármilyen program, koncepció csak arra való, hogy gondolatébresztő, ún. első közelítés legyen. Van ez azért így, mert sok mindent nélkülözünk (stabil jogszabályi környezet, tapasztalat, anyagi források, szervezeti struktúra, információ stb.). Mint minden, önkényes a sorrend, a súlyozás s az egyes témák összefüggéseinek magyarázata is. Ezért is igénylem képviselőtársaimtól aegítő bírálatot, az összerendezés iránti készséget, melynek eredményeképpen nem távoli jövőben egy többé-kevésbé stabil önkormányzati program létre tud jönni. II. Közigazgatási struktúra 1. Önkormányzatiság - városvezetés Az önkormányzati választások után, annak eredményeképpen jött létre 1990-ben az a városvezetésre hivatott szervezet, amely örökölt egy működő, de a múlt rendszerben tapasztalatot szerzett hivatali apparátust, mely a régi rendszernek a részben máig is hatályban lévő anyagi- és eljárásjoga szerint tette-teszi a dolgát. Mellé kerültünk mi a régi tagadó, de nem nagyon ismerő közéleti szereplők. Politikusnak és szakembernek kellett lennünk, hibákat és hiányosságokat kell megszüntetnünk, alkotó tevékenységet várnak tőlünk, egy város vezetését bízták ránk. Belső szervezetünket alakítjuk az önkormányzati és hatásköri törvények szerint, aszerint, hogy a fővárosi törvény, a vagyonnal kapcsolatos törvény elvárásainak megfelelően törvényesen és demokratikusan tudjunk működni. A hatályban lévő 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárásról egyrészt, a készülőben lévő közigazgatási törvény másrészt mind-mind meghatározza-megköti lehetőségeinket az alkalmas szervezet végleges kialakítása tekintetében. Úgy látszik, hogy ezen instabil szabályozási környezetben is sikerült szervezetátalakításunkat lényegében megoldani. Apróbb, de több embert is érintő további módosulások még lehetnek, amely azonban nem jelenti azt, hogy ne fedné le a Hivatal szervezete a feladatokat. A közeljövőben, 1991. év végéig - a még hiányzó jogszabályok függvényében - kialakulhat az új felállású közigazgatási szervezetünk, mely el tudja látni hivatását. E hivatás kettős: egyrészt a szó igaz értelmében szolgáltatást kell hogy nyújtson az ÜGYFÉLNEK, s mint hatóság, tekintélyt és megbecsülést kell szereznie szakszerű munkavégzésével. Másrészt mint VÁROSVEZETÉS, a tisztségviselőkön keresztül meg kell hogy valósítsa kettős feladatát. Jelesül azt, hogy a polgármester, az alpolgármesterek vezetői legyenek a munkaszervezetnek, a Hivatalnak - s ehhez technikai, anyagipénzügyi, munkatársi és nem utolsósorban hatásköri feltételek megteremtése a legfontosabb tennivaló, úgy, hogy érvényre jussanak a Képviselő-testületünknek - bizottságai által szakmailag előkészített - döntései. Minden reményünk megvan arra, hogy a jelzett időpontig Szervezeti és Működési Szabályzatunk elkészül. Ennek kapcsán meg kell jegyezzem, olyan - a törvényes működést nem akadályozó - „rugalmas" SZMSZ-re van