Budapest XVIII. kerület - Városkép, 1995 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1995-10-01 / 10. szám

4 ^—— VÁROSKÉP ^ 1995 Október m­ozitörténelem Pestszentimrén Turul mozgó Soroksárpéteri - Kisfaludy utca A következő mozi már nem ilyen „alkalmi" jellegű volt. A Kisfaludy és Nemes utca sarkán áll egy igen régi épület, mely a mai óvodásoknak az otthona, ebben alakították ki az első igazi filmszínházat. Az épületet a Szerján család építette polgári nagyvendéglő­nek, szeparés kávéháznak és ún. szatócsboltnak. Szerján Miksa, menekült örmény és családja is az 1913-ban épült ház lakója volt. A családfő 1921. év végén bekövetkezett halála után a rokonok nem tud­tak megegyezni az örökséget illetően, így eladásra ítéltetett az épület. Gorbai Gergely ingatlanügynök lett az új tulajdonos. Az ő idejében vető­dött fel a gondolat, hogy alkalmas lehet az épület mozi céljaira. Szabó Antal budapesti illetőségű lakos hadirokkantként moziengedélyt kapott, ehhez keresett alkalmas épületet magának Pest környékén. Ekkor került el Soroksárpéteribe, s talált rá a Szerján-Gorbai házra, ezt a talál­kozást 1922-23-ra teszi a helyi emlékezet. A megegyezés után át kellett alakítani az épületet. A polgári nagyvendéglő és a szeparés kávéház helyi­ségeit használták fel a mozi részére. Először az udvarról volt a bejárat, majd a Nemes utca felé hoztak létre egy kis előteret, kialakítva a bejára­tot, a pénztárt a gépház fából készült helyisége mellett. Az első sorokban támla nélküli padok voltak, hátrébb támlás székek. Leghátul, a bejárat mellett volt pár „deszkakarámmal" elválasztott 4 személyes páholy. A széksorok hosszában ketté voltak választva, ott és a két oldalon lehetett közlekedni. A kijáratok a Kisfaludy utca felé nyíltak. A 150 férőhelyes te­rem Gyál felé eső végében volt kifeszítve a vászon és előtte egy kis dobogó alkotta a színészek játékterét. Ennek a kis színpadnak nagy jelentősége volt az akkori időkben. Un. szkeccs - előadások voltak divatban ezidőtájt. Mini - színi előadások vol­tak a film vetítése közben, ami annyit tett, hogy a filmből levetítettek egy részt - egy tekercsnyit - a gépen filmtekercset kellett cserélni, s hogy a kö­zönség addig se unatkozzon, bejöttek a színészek és a filmhez kapcsolódó rövid műsort adtak. Ezekben az élőképekben rendszerint azok a színészek léptek fel, akik a filmben is szerepeltek. A jelenet után ismét a film per­gett, majd újra a színészek jöttek, és így tovább. Nagyon sokan mesélték el, hogy többször járt itt Rózsahegyi Kálmán és több akkori vezető néma­filmsztár. Volt itt Kodelkáné, aki énekszámaival hódította meg a Péterie­ket, de járt itt Kóbor Jancsi, az akkori idők leghíresebb bohóca is. Ők va­lószínűleg külföldi filmek szüneteiben mutatták be műsorukat, míg Ró­zsahegyi Kálmán és társai a szereplésükkel forgatott magyar filmekhez kapcsolták személyes jelenlétüket. A fellépő művészek hangjukat is „adták" a produkcióhoz, így színházi élményben is volt részük a jegytulaj­donosoknak - igaz volt számukra az elnevezés filmszínház (film és szín­ház). Többen meséltek egy bizonyos Mari néniről is, aki a mozi „tartozéka" volt cukorkaárusi minőségben. A róla szóló mondák színesítették a mozi életét. Az édes és savanyú cukrokat megnyalva különböztette meg egymástól. Amikor pedig egy mozdony közeledett a vetítővásznon kiro­hant a teremből, nehogy elüsse. A vetítést nem csak zongorista, hanem alkalomadtán hegedűs is kísér­te - néhány visszaemlékező szerint. Sőt minden előadás előtt egy általá­nos mozi indulót is játszottak. Szabó Antal mozitulajdonosról említettük, hogy hadirokkant volt, ez nagyfokú idegességében nyilvánult meg. Bármilyen csekélységgel ki lehe­tett hozni a sodrából, ilyenkor ideges­­ hadaró beszéde „bő lére" eresztet­te a mondanivalót, ezért hívták az itteniek köpködős Szabónak. Alkalmat­lanságát belátta, vagy felesége, esetleg mások figyelmeztették rá nem tud­juk, tény viszont, hogy rövid mozivezetés után bérbe adta a vállalkozást Deutsch Lajosnak. Ő úgyszintén nem helybeli lakos volt, hanem Buda­pestről járt ki vasárnap délutánonként „munkahelyére". Egy ideig Szabó Antal is vele jött a lajosmizsei vasúton, de később már Szabó nem látogat­ta a soroksárpéteri mozit. A vonat hozta a mozigépészt és a zongorakísérőt is. A színészeket is va­lószínűleg ez az egyetlen közlekedési eszköz repíthette a Péteri utak sará­ba. A hazafelé út már keményebb diónak bizonyult, mivel az este nem kí­nált Pestre menő vonatot. Az lett a megoldás, hogy a háztulajdonos Gorbai Gergely sógorának, Róth Antalnak a lovaskocsiját vették igénybe a színé­szek, a bérlő, a zongorista és a mozigépész, hogy a lőrinci villamosál­lomásra hajtassanak. Hát így zárult egy-egy vasárnapi „kirándulás" a messzi Soroksárpéteribe. Ezek a „kirándulások" viszont a kultúrát, a szórakozást hozták el a Péterieknek. Együtt érkezett ide a kis társasággal Chaplin, Pola Negri, Asta Nielsen, Zoro és Huru, Rudolf Valentino, Buster Keaton, Greta Garbo. Érdekes, hogy nem­csak a művészetet, ha­nem a technikai újdonsá­gokat is elhozta a mozi ennek a kis településnek. Akkoriban csak álmod­tak a helybeliek a villany­­világításról. (Esetleg irigykedve nézték az anyaközség, Soroksár fé­nyeit.) Az uralkodó vilá­gítás a petróleumlámpa és a gyertya volt. Ebben a soroksárpéteri moz­iépületben viszont már karbidlámpák ontották a fényt. Az udvaron szerelt fel Dobrovitz Gusztáv egy tartályt, melyben fej­lesztették az acetilént, innen csövek vezettek a moziterembe, ahol fény és egyesek szerint bazárba borította a helyiséget. A világítás megoldott volt, de a vetítőgép számára is kellett valamifajta energia, mellyel a filmkockák életre kelhetnek. A visszaemlékezések sze­rint az első időben Leidenberger Lajos gépészmérnök szélkereke fejlesz­tette az áramot a vetítő számára. (Ebben az állításban nem más mint egy szórólap szövege rendítette meg a krónikást mikor azt olvasta, hogy „Villanyra berendezve", ami azt feltételezi, hogy nem volt ez mindig így, azaz előtte valami mással volt „berendezve" a mozi. Sajnos ez a titok ma nem feloldható, talán e cikk hatására valaki megmondja a keresett vá­laszt.) Az viszont biztos, hogy később Leidenberger motoros (benzinmoto­ros) áramfejlesztője látta el a vetítőt. A Damjanich utca 33. számú telek­ről villanyoszlopokon juttatta el a vezeték a meghajtó feszültséget. Hát így üzemelt az első mozihelyiség Soroksárpéterin, a mozi oldalán lévő plakát és szórólapok adták hírül a lakosságnak, hogy milyen filmeket fognak ve­títeni. Egy ránk maradt szórólap adja hírül a mozi nevét is. fejléc: TURUL MOZGÓ SOROKSÁRPÉTERI Kisfaludy­ utca 33. szám. (Az elmondások szerint nem volt felirat az épületen.) A folyó hó 26-ra vasárnap 6 órára ki­írt műsor: A kis gézengúz. - 2 felvonásban. Az este 8 órai előadáson a Ket­tős álarc alatt - detectív dráma - 4 felvonásban - a főszerepben: Carmen Cartellieri - került vetítésre. A befejező mondat a „röplapról": Kérem a pontos megjelenést. Szabó Antal tulajdonos. Az előaj estetet Kérem a pontos megjelenést. Pándy Tamás Turul Mozgó Soroksárpéteri, Kisfaludy­ utca 33. szám. Villanyra berendezve. folyó­ hó 26-án, vasárnap. A kis gézengúz. Kettős álarc alatt. Detectív dráma 4 felvonásban a főszerepben: Carmen Cartellieri. Műsor 2 felvonásban. & A Turul Mozgó épülete - Szerján-ház Kisfaludi u.-Nemes u. sarok (Fotóreprodukció: Ilku János fotóművésze­ k kezdete órakor. Szabó Antal - tulajdonos,

Next