Budapest XVIII. kerület - Városkép, 1995 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
4 VÁROSKÉP ^nm^^mammtmmmmm 1995 november nTozitörténelem Pestszentimrén Némafilmek a helyi mozikban: Turul mozi - Vasút utca Az 1929-es állapotokat így írja le Lajta Andor: Filmművészeti évkönyve: Soroksárpéteri (Soroksárhoz tartozik) TURUL-m. (Vasút ucca 48.) (Alapítva: 1920.) Engedélyes: Szabó Antal Társ, igazgató, műsorkötő: Deutsch Lajos - Budapest, Paulay Ede u. 26. Befogadóképesség: 280 Játszik: vasár és ünnepnap (1931-től ez a rubrika a “folytatólagos” szóval bővül) Kertmozi: nincs (1930-ban e rovatban ez áll: “lesz 1931-ben”) Pódium: van Villany: saját Háztulajdonos: Deutsch Lajos Gép: Gaumont kalapácsos tükörlámpás (1930-ban már a “néma” szó is fel van tüntetve.) Zene: harmonium, hegedű (1931-től zongora.) Deutsch Lajos ismert név volt a filmszakmában, hiszen neve 1928-tól egészen 1948-ig szerepel a Magyar Filmcímtárban. A Kisfaludy utcai mozgó bérlője a 20-as évek végefelé elérkezettnek látta az időt arra, hogy saját moziépületet emeljen. (Jó üzlet lehetett az akkori időkben a mozi, hiszen a bérlőnek bizonyos százalékot le kellett adnia az engedélytulajdonosnak, fizetnie kellett a helyiségbérletért, a filmek kölcsönzéséért is díjat számítottak fel, az üzemeltetés is pénzbe került, s ennek dacára sikerült annyi pénzt összespórolni, hogy egy új mozi építésébe lehetett kezdeni.) 1928 táján, a mai PIK-ház helyén készült el Deutsch Lajos saját moziépülete, a TURUL Mozi. (A névben többen nem foglaltak határozottan állást, néhányan állították csak a Turul elnevezést. A dokumentumok viszont megerősítik, hogy a berendezéssel együtt a nevet is “átköltöztette” Deutsch úr a Kisfaludy utcából.) Eddig még senkitől sem kaptunk a moziépületről fényképet, így csak az elmondottak alapján állíthatjuk, hogy a bejárat felett ki is volt írva a mozi neve. A hosszú, ablaktalan helyiségbe 280 személy válthatott jegyet. (A friss levegőről a szünetekben kis kézi pumpával permetezett illatosító gondoskodott). Ezekben a szemet pihentető időkben perecet árultak az előző rész megtekintésében megéhezetteknek. A kb. 10 perces szünetek lehetőséget adtak a kijárat melletti kis udvar és mellékes helyiségeinek meglátogatására is. A Vasút utca felől volt a bejárat, mely egy kb. 10x4 méteres kis előtérbe vezette a belépőt, itt lehetett 50 fillértől 1.502 pengőért jegyet venni. Az előtér egyik részén nyert elhelyezést a gépház is, melynek lépcsőfeljárója az udvaron az aggregátor mellett volt. A villanyról a mai szolgáltató ház felé eső részen az épülethez ragasztott kis épületecskében elhelyezett áramfejlesztő aggregátor gondoskodott. Erre a kis udvarra nyílt a moziterem két kijárata is. A függönnyel, csapóajtóval elválasztott nagyteremben ismerősnek tűnhettek a székek annak, aki az előző mozinak is törzsvendége volt. A Vasút utcára merőlegesen kialakított nézőtér két oldalán és középen lehetett közlekedni, az első sorokban támla nélküli padok, majd támlával ellátott székek sorakoztak. A terem hátsó részében, a bejárati ajtó két oldalán alakították ki a “páholyokat”. Ezeket jóindulattal lehetett csak páholyoknak nevezni, mivel ládákból összeszögelt dobogón álltak, ládadeszkák jelezték a páholyok széleit, elválasztó vonalait. Három-négy ilyen páholy volt oldalanként, bennük 4-4 szék. Ide az ún. úri közönség váltott jegyet, nekik - mintegy jutalmazásként - Deutsch úr felesége előre elmesélte az éppen futó történet folytatását. A mozivászon és a kis színpad a Vasút utcától legtávolabbi részen, a mai Bányai Júlia utca felől került felállításra. Előtte, balról játszott a zongorista, aki valószínűleg ugyanaz a pesti illető volt, mint a Kisfaludy utcában. (Volt olyan emlékező is, aki gramofonzenét festett a némafilmek alá.) Néhányan azt mesélték, hogy ebben a moziban is felléptek színészek a filmvetítésbe közben, itt is Rózsahegyi Kálmán neve került először a visszaemlékező szájára. Deutsch Lajos közelebbi ismerőse szerint azért szűntek meg ezek az élő részletek, mert a színészek egyre többet kértek fellépéseikért. Megoszlanak a visszaemlékezések abban a tekintetben, hány géppel vetítettek és hogy volt-e már hangosfilm-vetítés. Az biztos, hogy először csak egy némafilmvetítő-gép került át a régi moziból, majd beszerzésre kerülhetett egy hangosfilm vetítésére is alkalmas szerkezet. Ez annál is valószínűbb, mert 1927-ben vetítettek Budapesten először hangosfilmet, és a 30-as évek elejére Deutsch Lajos is haladni kezdett a korral. Pestszentimrére 1932-ben vezették be a villanyt, s épp a Vasút utca-Vezér utca sarkán helyezték el a község első és akkor egyetlen transzformátorállomását, ahonnan pár lépés volt csupán a Turul mozi, elképzelhető tehát, hogy a stabil villamos hálózat bevezetésével egyidőben került hangosfilm vetítésére alkalmas berendezés a Vasút utcai filmszínházba. Az 1934-ben megjelentetett moziévkönyv erről így ír: (1933-as állapotokat rögzít!) Pestszentimre TURUL MOZGÓ - Vasút utca 48. (alapítva: 1920-ban.) Gaum tükörl. (néma) géppel felszerelve. (Dec. 10-idő után ftc. (fotócella - hangosfilmre átállítva). (Mivel a moziépület 1934 elején bezárta kapuit, így nem tudjuk eldönteni a kérdést megvalósult-e a “korszakváltás”.) A filmeket a mozi oldalán lévő festett plakátokon ajánlották a nagyérdemű közönség figyelmébe, Jön! felirattal jelezve a következő hétvége előadásait. Az akkori mozijárók szerint már szombaton is játszottak a moziban, s a vasárnap délelőtti matiné, vagy népművelési előadások az iskolások részére is csalogatott a moziba. Íme néhány film címe, melyek fennakadtak az emlékezet rostáján: King-kong; Rin-tin-tin; Tommix; Folyik a tánc, folyik a vér (amerikai gengszterfilm). (A nagyfilmek előtt rajzfilmeket is vetítettek.) Saját moziépületében is csak bérlő(társ) maradt Deutsch Lajos, az engedélytulajdonos továbbra is Szabó Antal volt. 1934-ban Szabó és Deutsch összekülönböztek a pénzen, mármint azon a pénzen amit a bérlő adott a tulajdonosnak. Mindez azért történt, mert feltűnt a színen Agárdy Kálmán és többet ígért Szabó Antalnak az engedély bérbevételéért. Ezekkel az új feltételekkel Szabó meg is kötötte a szerződést Agárdyval. Deutsch Lajos viszont itt állt egy moziépülettel, melyet engedély híján nem üzemeltethet, nem volt más választása, mint eladni a Vasút utcai épületet. Mindez 1934. év elején történt, ekkor vásárolta meg Széky Endre lelkész a pestszentimrei református egyház részére kultúrotthonnak. (Ugyanezt a funkciót látta el az épület az államosítás után is egészen 1986. évi lebontásáig.) (Deutsch Lajos “bánatában” Deli Lajosra magyarosította nevét és a budapesti Klauzál utca 15-ből, majd a Peterdy u. 3., később a Rákóczi út 78. szám alatti lakásából elvállalta a paksi Erzsébet mozi üzletvezetését.) 1934-ben ért tehát véget a pestszentimrei mozik némafilmes korszaka, hiszen az új Elit csak nagyon ritkán, a még újabb Etele mozipalota már egyáltalán nem vetített némafilmet. A visszaemlékezők: Bertha Sándor, Cseh Sándor, Davalovszky István, Frank József, Fritsch Lajos, Kóka János, Szalayné Toppler Ilona, Tóth Istvánná, Winter Sándor osztották meg emlékeiket - köszönet érte. Pándy Tamás A fotóreprodukciókat ILKU JÁNOS fotóművész készítette!