Cibakháza - Cibaki Hírek, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
D DDDDDDDD [] DDDDDDDDDn BEMUTATKOZNAK A KÉPVISELŐ-TESTÜLET TAGJAI Ferenczi Lajos - A közösségért továbbra is tettre kész rokkantnyugdíjas Négy év kihagyás után második ciklusát tölti az önkormányzat képviselő-testületében. Ötvenedik születésnapján éppen túl, községünk lakói napi, ügyes-bajos dolgainak avatott ismerőjeként teszi dolgát, többféle felvállalt közszereplői tevékenységében. Tősgyökeres cibaki családban, 1953. március 19-én született, azóta is helybeli lakos. Annak idején karosszéria-lakatos szakmát tanult Tiszaföldváron, a szakmunkásképzőben, ahonnan kedves emlékeket őriz Vass Józsefnéről, egykori osztályfőnökéről. Ez alatt gyakorlati idejét 1967-70 között a helybeli Mezőgép üzemegységében töltötte. A régi mesterek szóhasználatával élve, "felszabadulása" után Hovodzák István elnök hívta a cibaki tsz-be dolgozni. Egyúttal elvégezte Kenderesi Szakmunkásképző kihelyezett tagozatán a traktorvezetői tanfolyamot. A sikeres vizsgát követően tíz évig traktorozott, majd 1980-ban Árvai Albert mezőőrnek hívta - tizenöt évig látta el ezt a munkakört. val. Egy súlyos rosszulléte alkalmámelyet műtét is követett, kiderült, hogy sajnos cukorbetegségben szenved. Ennek következtében 1996 óta 100%-os megállapított rokkantsággal leszázalékolt nyugdíjas. Azóta megtanult e súlyos kórral együtt élni, betartja az orvosi előírásokat, mindennap pontos időben beadja magának az inzulin injekciókat, ezért köszöni, jól van, még a ház körül jószágtartással is tud foglalkozni, ez azonban koránt sem tölti ki idejét. Aktív munkaéveiben és azóta is fontos szerepet játszik nála a társadalmi tevékenység, a közösségért vállalt feladatok garmadája. Harminc éven át volt tevékeny tagja az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, 1985-től egy cikluson keresztül tanácstag is volt. Horner István felkérésére 1994- ben indult az önkormányzati választáson, és a tizedik helyen került be a testületbe. A szociális bizottságban kapott feladatot, ahol a nagycsaládosokat és minden rászorulót igyekezett segíteni. A következő választáson is indult, akkor nem került be a testületbe, de mindezt nem vette zokon. Úgy érezte ők is derekas munkát végeztek, a község javát szolgálták a hivatal dolgozóival vállvetve, hiszen megépült a gáz- és telefonvezeték-hálózat, a szennyvíztisztító, és hozzákezdtek csatornázáshoz is. Sok jó pályázatatúl nyertek pénzt a fejlesztésekhez. Tavaly - a régi polgármesterrel - újra elindult a választáson: "Próbáljuk meg együtt megvalósítani, amit elvár tőlünk a lakosság" - mondták biztatólag egymásnak. "Igaz most is bejutottunk - folytatja a gondolatot -, de csak október 20-a után tudtuk meg, hogy milyen nehéz feladatra vállalkoztunk mindannyian, hogyan tudja ezt a nagy forráshiányt a testület és a hivatal 2003-ra rendezni és működőképessé tenni az önkormányzatot? Bízom benne, hogy a hivatal dolgozói - köztük a sok fiatal pénzügyessel - újra nagyon sok jó pályázatot fognak elkészíteni, amelyeket ha megnyerünk, segítenek leküzdeni mostani nehézségeinket. Mi, képviselő-testületi tagok azon vagyunk, hogy a lakosság jobb életét és a község fejlődését elősegítsük. Kértem a polgármester urat, ha lehet újra a szociális bizottságban, és a civil szervezetekkel való kapcsolatban végezhessem munkámat. Néhány éve nagyon fájlaltuk, hogy megszűnt 100 éves Önkéntes Tűzoltó Egyesületünk. Most betagozódtunk a Tiszaföldváron működő katasztrófavédelmi szervezetbe..." - és egyre lelkesebben idézi a tűzoltó egyesületben töltött éveket, ami talán egy külön írást is megérdemelne, majd témát váltunk. "Néhány szót hagy mondjak el a családomról is. 1976. október 30-án nősültem meg. Feleségem, Táborosi Eszti, akkor még csak 17 éves volt. Huszonhat éve élünk együtt, született három szép gyermekünk. Ha picit nehezen is, de amit tudunk, mindent megadunk nekik. A nagyobbik fiam, Lacika, a mezőgazdasági munkát választotta, közben édesanyámat ő is ápolta három évig. A kisleányom, Tündiké, Jászapátin cukrásznak tanult. Kunszentmártonban Talmácsi Józsi bácsinál három évig volt gyakorlaton - négyessel, jó eredménnyel vizsgázott. Utána Tiszaföldváron - szintén három évig - Murvai Gyuri bácsinál dolgozott. Onnan Szolnokra került a Plázába, ott is a szakmájában alkalmazzák. 1989-ben - szinte váratlanul - megszületett harmadik gyermekünk, Gábor, aki még általános iskolás. Ha lehet még mindegyiktől csintalanabb. Nagy bánatunk, hogy ő asztmás. Bath Sára főorvos asszony folyton azzal bíztat bennünket, hogy legyünk nyugodtak, ki fogja nőni. Bárcsak igaz lenne. Az is igaz, hogy 1992- től egymás után nagy csapások értek, elveszítettük szüleimet, és ha lehet még nagyobb fájdalom az, hogy néhány éve eltemettük Karcsi bátyámat is, de a Jóisten adott közben egy kis unokát, aki két éves már azóta." Róla is sokáig tudna még mesélni a boldog nagyapa, de közben beesteledett. Ideje abbahagyni a beszélgetést és elbúcsúzni, mert kívánja a szervezet az inzulint. Ennek rendjét be kell tartani, hogy még nagyon sok évig megbeszélhessük mindennapi ügyes-bajos dolgainkat. Tóth V. Ferenczi Lajos , 2003. április