Csanádpalota - Palotai Krónika, 1974 (17-20. szám)
1974-03-01 / 17. szám
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSE Az első világháború kitörése előtt, 1912-ben hadgyakorlatot tartott az Osztrák-Magyar Monarchia katonasága. Községünk is beletarozott a hadgyakorlat felvonuló területébe. Napokon át vonultak át a különböző fegyvernemek alakulatai. Az első világháború kitörésére, lefolyására, mint gyermek emlékszem vissza. Emlékszem a nemzetiszinü szalaggal felpántlikázott regrutákra, akik sorban a zeneszó mellett vonultak ki a vasútállomásra, siró hozzátartozóik és kiváncsiak tömegétől kisérve. Ha a zenekar elhallgatott, a regrut'k énekeltek katonadalokat: Megállj, megállj kutya Szerbia...Édesanyám akkor kezdett siratni...Ha felülök Bözsikém, a fekete gőzösre... a mi házunk tetejére rászállott egy gólya...stb. Az első bevonulok arcán, magatartásán még több volt a büszkeség, mint az aggódás, hiszen csak párnapos csetepatéra számítottak.Sejtelmük sem volt arról, hogy több évi borzalom, vagy halál vár rájuk. A zászlókkal,virágokkal díszített vonat elvitte őket. Az itthonmaradt hozzátartozók sírása lassan megszűnt ugyan, de az aggódás,féltés megmaradt bennük, sőt az idő múlásával még fokozódott is. Különösen akkor szorult össze a szivük, amikor az első hősi halottakról az értesítés megjött a községbe. A későbbi időpontban bevonultak arcára már nem tükröződött a büszkeség , helyét a végtelen szomorúság, rettegés foglalta el. A hadbavonult férfiak helyett a nők, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a kereskedelemben és a hivatalokban is végezték a munkát. Az iskolában a folyamatos tanítást nem tudták biztosítani, mert nem volt annyi tanítónő, hogy helyettesíteni tudták volna a hadbavonult tanítókat, így egy-egy osztályára hetenként csak 2-3 naponként került sor. Az öregek vagy a gyerekek naponta gyülekeztek a posta /abban az időben a postahivatal a KTSZ székházéhoz tartozó Szakáll-féle házban volt /vagy Székelyi Károly bácsi postai kézbesítő háza előtt/a kulturházzal szemben" lévő Halasi-féle ház/. Ugyanis Károly bácsi sánta volt, s fájós lábával naponta csak két utcán tudott végigcsoszogni. Ezért várták. Persze az is megtörtént, hogy mire a levele a frontról hetek múlva megérkezett, aki írta, már nem is volt az élők sorában. A háború harmadik évében, 1916-ban az állam hadikölcsön kötvényeket bocsátott ki.Mivel az állam a kötvényekre magas kamatot fizetett, a jómódban lévők jegyeztek is. Hadiüzem is létesült a községben, mégpedig tarhonyagyár. Grosz^Mór építette a mai Tüzép helyén. Egyben sütőüzem is volt. Helybeli asszonyok dolgoztak benne." Ez az üzem, a háború befejezése után beszüntette a működését és 1933-ban le is bontották. A háborús évek múlásával a boltokban fokozatosan csökkent az áru. Élelmiszerhiány nagyobb mértékben csak a háború utolsó évében mutatkozott azért", mert a tartalék élelmiszert, főleg a gabonát, almatonaság és a városi lakosság részére összeszedték. Működött a községben ekkor még egy sütöde /a patika udvarán/ Itt három féle kenyeret sütöttek: fehéret, barnát és árpa vagy kukoricást. Peher kenyeret csak lisztért cserébe lehetett kapni. Az élelem és áruhiány miatt megindult a cserekereskedelem.Akinek nem volt mit cserélnie, az nem kapott cukrot, petróleumot stb. Ezért gyakori volt a boltokban a sírás, veszekedés. /Folyt, következik/ Bazsó Dénes