Csanádpalota - Palotai Krónika, 2005 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2005-11-01 / 11. szám

PALOTAI KRÓNIKA 2005. NOVEMBER SulkrovQt: Új együttműködésnek lehetnek tanúi hétköznap reggelenként a falu lakói a főtéren. A Dér István Általános Iskola Diákjai közül néhányan minden reggel 7, 15-től a Polgárőrség tagjaival együtt vigyázzák a többiek biztonságát. A főtér gyalogos átkelőinél a diák és a felnőtt polgárőrök ügyelnek a balesetmentes közlekedésre, a szabályos átkelésre. Ennek következtében megszűntek a felelőtlen rohangálások, átszaladgálások. Ráadásul az autóval közlekedők is messziről „kiszúrják" a láthatósági mellényt, önkéntelenül lelassítanak a kereszteződéshez érve, így akaratlanul is biztonságosabbá teszik a közlekedést a reggeli csúcsforgalomban. Köszönjük a Csanádpalotai Polgárőrség tagjainak a közreműködést, mellyel a biztonságos közlekedést biztosítják, a közben felmerülő kérdéseket a gyerekeknek megválaszolják. Október 21 -én tartottuk a hagyományos emlékfutást. Minden év októberében úgy emlékezünk, hogy a gyerekek 1956 métert futnak a hősök tiszteletére. Az elsőként beérkezők nevét közzé tesszük, de a többiek is dicséretet érdemelnek. Legfontosabb a becsületes teljesítés, íme az idei névsor. 1. osztály: Bajer Borbála, Kocsis Laura, Szabó Vivien és Gazsó György, Bíró Sámuel, Gyuris Márkó. 2. osztály: Lesku Klaudia, Török Dominika, Mona Helga és Pozsár Áron, Varga Attila, Szügyi Balázs. 3. osztály: Takács Viktória, Takács Szimonetta, Szakács Renáta és Simon Jenő, Keresztúri Tamás, Sipos András. 4. osztály: Lesku Henrietta, Morariu Felicia, Lakatos Csilla és Kálló János, Molnár Róbert, Bacsa János. 5. osztály: Bacsa Renáta, Baranyi Enikő, Fürj Eleonóra és Makán Gergő, Nyerges Ferenc, Rácz András. 6. osztály: Mohos Edit, Török Tímea, Borsi Cintia és Prodanic Attila, Borbély Gábor, Bakó László. 7. osztály: Tóth Szilvia, Pocsai Zsanett, Szögi Nóra és Zsigmond Zoltán, Balogh Roland, Csapó Konrád. 8. osztály: Czirok Vivien, Szimán Alexandra, Morariu Lujza és Luczó Levente, Makán Gábor, Ördög Roland. A községházi iskolában a szülők és a pedagógusok összefogásának eredményét bárki megszemlélheti. A bejárattal szemben a meszelt kerítésen mesealakok keltek életre az ügyes kezek segítségével. A szabad délutánokat feláldozva festegettek az anyukák, a tanító nénik, hogy a gyerekek jobb hangulatban, szebb környezetben tölthessék napjaikat. Csodaszép lett az eredmény! Az október 23-i Emlékezés Napja bővelkedett a programokban. Az UNESCO 2005-öt József Attila évnek nyilvánította. Ez adta Vetró Józsefné képviselőnek és Kovács Sándor alpolgármesternek az ötletet, hogy községünkben is adózni kellene a nagy költő emlékének. Így született meg a zavaróverseny ötlete, melyre szép számmal érkeztek a jelentkezések a gyerekektől, és fiatal felnőttektől. A rendezvénynek a művelődési ház nagytermében találtunk méltó helyet. A zsűri elnöke Székhelyi József színész, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt, a zsűri tagjai pedig Sándor Klára, egyetemi tanár, SZDSZ ügyvivő, Lánc Jánosné tanár, Makó Város Nevelésügyéért Kitüntetettje, Schüszler Istvánné a DIÁI igazgatónője és Vass Sándorné az alsós munkaközösség vezetője. Nehéz dolguk volt a végső sorrend eldöntésekor, hiszen a résztvevőktől kivétel nélkül színvonalas, érzelemdús szavalatokat hallhattunk. Hosszas tanakodás után a következő ítélet született: 1. helyezett: Kis Ádám 2. osztály és Ádok Péter 9. osztály 2. helyezett: Nyerges Mária 5. osztály és Mari Izabella 7. osztály 3. helyezett: Varga Viktória 8. osztály Különdíjat kapott: Ambrus Csilla A versmondók segítséget is kaptak felkészülésükkor. Ezúton szeretném megköszönni a felkészítők munkáját, amivel a szavalatok minőségét a helyes irányba terelgették. A patronálok: Ádókné Debreczeni Ilona, Bodzásné Bozó Mariann, Bodzás István, Kis Lászlóné és Varga Antalné. Meg kell említeni azonban az előkészületekben résztvevőket is, hiszen az ő munkájuknak szintén sokat köszönhetünk. Bak Béláné, Juhász Lászlóné, Németi Bálintné, Kanton Istvánné, Kovács Sándor, Vetró Józsefné, Hajas Lászlóné, Szügyi Andrásné, Makán Andrásné, Molnárné Haluska Margit és a művelődési ház dolgozói; Ádók István, Csapó Istvánné és Ambrus Csilla, valamint az anyagi segítséget nyújtó támogatók. Köszönjük! A nap folyamán a következő program, amin tanulóink részt vettek, az ünnepi műsor volt. Ekkora már az iskola tanulóinak nagy többsége is összegyűlt, hogy együtt emlékezzen a község lakosságával. A Himnuszt a DIÁI Fúvószenekara adta elő, vezényelt Mátó Mátyás. Az ünnepi beszéd után iskolánk ünnepi műsora következett, melynek kitalálói és betanítói Ádókné Debreczeni Ilona, Bodzásné Bozó Mariann, Bodzás István és Mátó Mátyás. A szereplők: Fülöp Rebeka, Pintér Angéla, Bajusz Csaba, Forró Flóra, Bajer Renáta, Kardos Rólad, Varga Viktória, Forgács Regina, Máté Mátyás. A műsor nem a szokásos vers­ének feldolgozást követte, hanem egy újszerű színpadképet láttunk, mely a lázadó ifjúság gondolkodását tükrözte. Ezért a gyerekek nem a hagyományos fekete-fehér ünneplőben szerepeltek, hanem fiatalos, mégis a hangulatot tükröző sötét öltözékben. A felhasznált eszközök minimalitása adta azok fontosságának tudatát Egy zászló és néhány gyertya segítségével ügyesen oldották meg a kor lelkiállapotának bemutatását és az emlékezést egyaránt. A műsor után következett a koszorúzás. A felnőttek és a gyerekek együtt helyezték el a koszorúkat az emlékezés helyszínein, utána tanulóink virágokat elveztek el és mécsest gyújtottak. Köszönöm azoknak a diákoknak, akikre ezeken a rendezvényeken mindig lehet számítani, hiszen ők olyan eseményeken is részt vesznek, amelyek idején mások otthon pihennek. Ők pedig az alábbiak: Csepregi Márk, Mari Izabella, Kosztka Krisztina, Tarnara Barna, Kardos Alexandra, Szögi Nóra, Borsi Cintia, Takács János, Fehér Anna, Forgács Regina, Haluska Anita, Simon Edina, Horváth Sándor, Kovács Ágota, Brútyó Boglárka. A koszorúzás akkor ért véget, mikor már kezdett sötétedni. 26-án 18 órakor rendeztük meg a hetedikes, nyolcadikos gyerekek és szüleik részére az ilyenkor szokásos Pályaválasztási Szülői Értekezletet. Harminc középiskolába küldtünk meghívó levelet, közülük tizenháromból pozitívan jeleztek vissza. Végül tizenegy környékbeli iskola képviselőjét fogadhattuk. Voltak nálunk Makóról, Szegedről, Mezőhegyesről és Hódmezővásárhelyről. A rendezvény azért nagyon fontos iskolánk életében, mert ekkor azok a továbbtanulni készülők is tájékozódhatnak a középiskolák, gimnáziumok ajánlatairól, előnyeiről, akik különben nehezen tudnák megoldani a nyílt napokra való elutazást. Ezeket a nyílt napokat általában délután rendezik, amikor a szülők többsége még javában dolgozik. Ha nincs határozott elképzelés a jövőről, akkor négy- öt iskolába is el kell menni körülnézni, ami néhányuk számára megoldhatatlan. Ebben és a választás könnyebbségében szeretnénk segíteni akkor, amikor ezeket az intézményeket „helybe hozzuk”. Hiszen a palotai pedagógusok munkája nem ér véget a ballagással. A jól megválasztott továbbtanulás ugyanolyan fontos számukra, mint az általános iskolában eltöltött évek. Ezért is vált hagyománnyá tanulóink nyomon követése középiskolás éveik alatt. A Zenei Világnap megünneplésére október 28-án került sor Bozóki Mária Éva ötleteivel és szervezésével. Hónap elején rajzpályázatot hirdetett az esemény alkalmából. Ezeket a műveket most állítottuk ki, értékelésükre a későbbiekben kerül sor. A zene szeretetében élő tanárnő állította össze a rendhagyó énekóra forgatókönyvét, mondta az összekötő szöveget és vezényelte a résztvevőket. Közreműködtek: az iskola énekkara, Máté Mátyás vezetésével a zenekar, valamint Balogh Gyula zenetanár. Ekkor tudta meg a diákság, ki kapta a „legintelligensebb zenehallgató osztály” és a „legtöbb zenét gyűjtő” címet. Köszönjük a résztvevő tanároknak, hogy a zene szeretetére nevelik gyermekeinket, hiszen a dallam, a ritmus más területeken is fejleszti tudásukat, képességüket, valamint a csapatszellemet. Az utolsó, amiről szólni kívánok az őszi szünet. Ezt elég volt egyszer elmondani, mindannyian bevéstük a dátumokat. November első hetében nincs tanítás!!! Jöhet a pihenés, a lazítás, a nagyizás. Ekkorra esik azonban az egyik legfontosabb ünnepünk, a Mindenszentek is. Ekkor látogatjuk meg elhunyt szeretteink sírját, koszorút, virágot, mécsest helyezünk el, emlékezünk. Fontosnak tartom az emlékezést, de nem csak november elsején, hanem az év minden napján. Fontos, hogy beszéljünk azokról, akiket elvesztettünk, így tarthatjuk életben emléküket. Még fontosabb azonban, hogy mi, élők egymással is törődjünk. Hiszen nem tudhatjuk, ki lesz a következő, akinek már csak virágot vihetünk, de nem mondhatjuk el, mennyit jelent számunkra. Ne szégyelljük kimutatni, ha valakit szeretünk! Kerekesné Szügyi Éva 7.

Next