Csenger - Csengeri Hírmondó, 1990 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-08-01 / 1. szám
Köszöntő A csendes forradalom időszakát éljük. Országunk megtette első tétova lépéseit az európaiság felé. A változások szele nemcsak a főváros, az ipari centrumok utcáit, tereit járja be — elérte a vidék zegzugait is. Mi itt a határszélen mindig is kedvezőtlenebb helyzetben éltünk az ország más részéhez képest. Sokáig kegyként kellett fogadnunk azokat a felülről jövő döntéseket, amelyek a „sötét Szabolcs”-mivoltunkból próbáltak kimozdítani. Ezek is inkább csak elvi döntések voltak, a megvalósításból már csak morzsák jutottak. A szatmári nép — legalábbis a mi környékünkön — nem belenyugvós fajta. A patópálok felett eljárt az idő. Az alkalmakat, a cselekvés megfelelő pillanatait megragadva olykor viták között, de jellemzően inkább összefogással először gondolkodásmódunkat poroltuk le, majd lépésről lépésre kezdtük meg jövőnket komfortosabbá tenni. Tudtuk, hogy a továbblépés alapja az infrastruktúra kialakítása, fejlesztése. Az ivóvízhálózat és az utak kiépítése után a szennyvízelvezetés, gázprogram következett, majd a Mind olyan szükségszerű lépések voltak ezek, amelyekhez a lakosság anyagi, erkölcsi és fizikai áldozatvállalására is szükség volt. Örömmel nyugtázhatjuk: a tanács erőfeszítései találkoztak a helybéliek támogatásával. Második lépésként iparosítási és egyébként is szorító gondjainkon enyhítő városkép-alakító programok kezdődtek meg, s folynak ma is. A rekonstrukciók, középület építkezések lakosságunk kényelmét, teljesebb egészségügyi ellátását, művelődését, sportját és Csenger központjának korszerűsödését szolgálják majd. Csupa olyat, amit az 1989. áprilisában megkapott városi rang megkíván. Az a tény, hogy városiasodásunk minden átmeneti kellemetlenség ellenére fokról fokra halad, összefüggésbe hozható azokkal a társadalmi változásokkal is, amelyek Csengert és társközségeit ma jellemzik. Az itt élő emberek nemcsak szemlélői az ország politikai élete erjedésének, hanem egyaránt szenvedői is, kisebb részarányban mozgatói az eseményeknek. Egyik oldalról tapasztalható, hogy az infláció és a munkanélküliség terjedése folytán egyes rétegek nehezebb helyzetbe kerültek, másik oldalról — sajnos, ez a kevesebb — nő a vállalkozói kedv, új középréteg van alakulóban. S ezek a folyamatok — mivel szükségszerűen ütközésekkel is járnak — egyre nagyobb társadalmi kontrollt, nyilvánosságot igényelnek. Ennek a nyilvánosságnak egyik lehetséges eszköze ez a most első ízben megjelenő havilap, melyet örömmel bocsátunk útjára. A lap azon túl, hogy közhasznú információkkal szolgálja olvasóit, a helyi politikának is fórumot ad, s természetesen kitekintünk tágabb környezetünkre. Mint ilyen, nem lehet egyetlen politikai csoportosulás eszköze sem, zászlajára csak az objektivitást, a „független” jelzőt tűzheti. Jelen lapszámot egy lelkes kis kollektíva készítette. Remélem, akadnak követőik, értelmiségiek és mások egyaránt. Szíves közreműködését várjuk azoknak is, akik időlegesen vagy már végleg elszármaztak innen, s másutt foglalkoznak tollforgatással. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak a gazdasági szerveknek, amelyek a rendelkezésre álló tanácsi keretet pénzügyi hozzájárulásukkal kiegészítették, s ezzel lehetővé tették a lap ez évi megjelenését. Lapozzák, olvassák szeretettel újságunkat! Apáti György tanácselnök HÍRMONDÓ CSENGER VÁROSKÖRNYÉKE KÖZÉLETI HAVI LAPJA I. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM ÁRA: 10 FT 1990. AUGUSZTUS Munkával politizálnak Csengerújfaluban (Cikkünk a 2. oldalon) A kalmárszellem nem idegen Csengertől, bizonyíték rá, hogy talpalatnyi helyen is kipakol az árus a biznisz reményében. Az új ABC mellett parkolnak a járművek, számottevő a gyalogosforgalom, s most még a mini KGST-piac árusait is kerülgetni kell. Bízunk benne, hogy az illetékesek megnyugtató megoldást találnak a piacolók elhelyezésére. (Cikkünk a 3. oldalon) Őrjárat az almafronton Száműzik a szürke panelt Gondolatok Szent István Maradjon-e almás mezőváros, hasonlítson-e a panelruhás egyenvárosokra vagy éppen alakítson ki sajátos arculatot Csenger, hogy messziről ráismerjen a vándor? Többek közt erről kellett dönteni, amikor városunk ismét visszanyerte urbánus jogát. Bizonyára egyértelmű, hogy az önálló karakter mellett voksoltak a várostervezők Éppen ezért megbízták az Európa-szerte ismert Makovecz Imrét és kis csoportját, hogy rajzolják át Csengert, legfőképp a belvárost. Mielőbb szeretnék a hangulatos belvárost megalkotni. — Túlvagyunk a kezdeti lépéseken — fogalmaz Suta Mihály, a tanács vb-titkára. — A szolgáltatóház és az ABC már jól mutatja, milyen lesz városunk új arculata. Természetesen nincs annyi pénzünk, hogy minden utcasarokra ilyen pazar épületeket állítsunk. Arra viszont törekszünk, hogy a felújításokkal is ehhez a stílushoz igazodjunk. Jó példa erre az egészségügyi központ modernizálása. A kétszintes épületre tetőteret helyeznek el és így megoldják a bővítést és hangulatos lesz az intézmény külső megjelenése. Egyúttal színvonalasabb lesz a városiak és a környékbeliek egészségügyi ellátása. Megtalálható itt a fizikoterápia ,a labor, a körzeti orvosi, a fogászati és gyermekgyógyászati rendelő, a terhes-tanácsadás, a tüdőgondozó és a gazdasági hivatal. A 13 millió forintba kerülő modernizálással a tend szerint ez év decemberében végeznek. Jó ütemben halad a gimnázium és a tornacsarnok építése. a Szükség volt a kereskedelem és vendéglátás színvonalának emelésére A városközpontban átadott új üzletek már igényesebbek. — Minden fejlesztés elengedhetetlen feltétele, hogy a közművek kapacitása kielégítő legyen — folytatta Suta Mihály. — A villanyhálózatot tavaly cseréltük ki a központban, az út korszerűsítésével is haladunk. A gázhálózat gerincvezetékét több utcában folytatjuk, így a Szatmári, a későbbiekben a Tisza, a Mező Imre, a Móricz Zsigmond, az Alkotmány és a Lenin utcán is létesítünk társulásos formában gázvezetéket. Átlagosan 25 ezer forintba kerül ez egy családnak. A város egyik jelentős lépése most az, hogy a megüresedő MSZMP irodáiban a rendőrőrs kap helyet. Igazgatásrendészeti, közlekedési és bűnüldözési feladatokat ellátó rendőrök állnak majd a lakosság szolgálatában, reméljük, minél hamarabb. T. K. Városközpontunk egyik legszebb épülete a nemrégiben átadott új szolgáltatóház. Reméljük, hamarosan hasonló stílusú épületek sorakoznak majd a belvárosban. Bizonyára megnyeri a tetszését a hozzánk látogató idegeneknek is, és az új kenyér ünnepén Az örömnek, a hálaadásnak, a reménységnek ünnepén szeretnék együtt gondolkodni az olvasókkal a magyar nép múltjáról, jelenéről és jövőjéről, helyünkről és sorsunkról ezen a világon. Mcsudwiban szeretném lel,iktatni ünnepünk áldásos ajándékát: az új kenyeret. Szent István országában élünk. Gazdag örökség maradt ránk. Akkor is és ma is mindannyiunk feladata, hogy megtaláljuk a magyarság jövőbe vezető útját. Az utakat, a módokat, amelyeken meg lehet tartani egy népet a jövendőnek, meg lehet tartani a magyarságot az emberiségnek. Keresztúri Dezső fogalmazott egyszer így: „Minden nép életének válságos pillanataiban felmerül a kérdés, hol a nép helye a világban, mi a szerepe? Van-e szerep, amelynek betöltésére nekünk kell vállalkozni, van-e hivatás, amely a mi külön nemzeti létünknek ad értelmet, súlyt, jelentőséget?” fontos kérdésre egy igaz és a történelmünkben is felfedezhető frappáns választ adott a kérdező: ha nincs is egy népnek nagy gazdasága, ha nem is nagy lélekszámú. ha nem is határozhatja meg a történelmet, akkor is van a létezéshez joga. „adhat egy jellegzetes, értékes és kifejlett emberi színt, a műveltségnek egy értékes és sajátos válfaját. adhatja nagy alkotóinak, művészeinek, íróinak, tudósainak munkáját, dolgozóinak szorgalmát, találékonyságát, adhatja azt a készséget, hogy legjobb képességeinek kifejtésével részt vegyen az emberiség közös nagy munkájában, hogy azt, ami az emberi haladás végső célja, maga életében a lehetőség szerint megközelíteni igyekezzék.” Hosszan lehetne arról is szólni, hogy mit adott az emberiségnek a magyar nép? Az irodalom, a tudomány, a szellemi élet nagy óriásait. Volt idő, amikor az amerikai atomkutató központban a magyar volt a leginkább használt anyanyelv az angol után. Hol van a helyünk? A földrajzi hosszúsági fokoknál van fontosabb is. Sorsközösségekben, egymást tiszteletben tartó és segítő szándékainkban. Illyés utolsó éveiben úgy fogalmazott, hogy Szent István óta Nyugat-Európához tartozunk. A barát, a rokon, az eszmetárs Németh László arról beszélt, hogy a kelet-európaiság vállalásával lehetünk igazán európaiak. Mit tegyünk, mit tehetünk mi, ma élő magyarok? Mutassuk fel a mi történelmünk valóságát, tényeit színén és fonákján, a jelenlegi állapotot és helyzetet. Folytassuk, ahogy lehet, a templomnak — a magyarság Ady értelmezte templomának — az építését, hogy mindenünnen érdemes legyen visszatekinteni rá. Ehhez az építendő, épülő templomhoz mindenki adhat téglákat. Tudnunk kell Zrínyi felismerését: eljutni „nincs hová, sehol másutt Magyarországot meg nem találjuk ...” Az új kenyér ünnepén mire gondol a keresztyén ember? Isten — hitünk szerint — nemcsak azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”, hanem azt is ugyanígy akarja, hogy „minden embernek meglegyen a mindennapi kenyere.” Nem olyan magától értetődő ám, hogy a kenyér ott legyen az asztalunkon. Az a kenyér, amit reggelire megettél, vagy ebédre megeszel ma is, csoda. Jó néha elgondolni, hogy míg az a kenyérdarab odakerül az asztalodra, hány ember verejtékes munkája előzte meg! Voltak, akik még tavaly ősszel szántották fel valahol a talajt, hogy elvethessék a magját, amiből lett. Voltak, akik tűző napon aratták a termést, zötyögő kombájnokon szenvedték a nap hévségét miatta. Van ma is olyan terület a földön, ahol nem is olyan magától értetődő a vetés meg az aratás, se az, hogy kenyér kerül az asztalra. Én úgy hiszem ,hogy van Valaki, aki úgy teremtette meg a búzamagot, hogy abból számunkra kenyér lehessen, aki úgy alkotta meg a természetet, hogy az elvetett gabona megsokszorozódjék. Mert a kenyér = élet. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!” Ezekkel a gondolatokkal kívánok örömteli és boldog ünneplést minden olvasónak és kívánok sok sikert csengeni lapunknak. Bartha Gyula